"A Schönstatt a legidősebb megújulási mozgalom, hiszen 1914-ben alakult és sok tapasztalat és kaland van a közösség mögött" – folytatja a mesélést Orsolya a kezdetekről. A németországi központban, de világszerte is vannak atyák, nővérek, egyedülálló nők és férfiak, fiú- és lánymozgalom, valamint családmozgalom. Magyarországon ez utóbbi terjedt el, a Gódány házaspárnak köszönhetően.
Gódány Róbert '56-ban emigrált Bécsbe, ott tanult kispapként, és amikor Schönstattban járt, megtetszett neki. Később otthagyta a szemináriumot, megismerkedett Ritával, öt gyermekük született, és bekapcsolódtak az ottani családmozgalomba. A ’80-as évek elején a honvágy és a küldetéstudat hazahozta őket, Óbudaváron telepedtek le és a bécsi Schönstatt-atya, Tilmann Beller segítségével ’83-ban elindították a magyar családmozgalmat.
„A mozgalom alapsejtje a házaspár. A házasságra, mint szentségre tekintünk. Azt keressük, hogy Isten hogyan van jelen a mi kapcsolatunkban, hogyan tud a mi szeretetünk és megújulásunk forrása lenni, hogyan tudjuk összekötni a teológiát és a hétköznapi életet.”
Minden Schönstatthoz tartozó-családnak van házi szentélye, ami az „Isten velünk lakik, mindennapi szeretetünk forrása” alapgondolat látható jele az otthonainkban. Ez bárhol a lakásban kialakítható, a lényeg a fizikai megjelenítésen túl az, hogy élő kapcsolatokat alakítson ki. A szorosabban elkötelezettek meghívják a Szűzanyát is az otthonukba, hogy lakjon velük, nevelje őket és a gyerekeket is; ez az ún. szeretetszövetség-kötés.
„Ilyenkor a Szűzanya sajátjaivá teszi a mi szívügyeinket, szándékainkat, mi pedig az övét – vagyis ez egy kölcsönös szeretetkapcsolat, szívcsere. Tilmann atya sokszor mondta, hogy a Szűzanya egy „fárasztó asszony”, aki nemcsak ad, hanem kér is tőlünk. A nevelésnek vannak nehéz szakaszai, de ő mindig segít nekünk, hogy Istennek tetsző módon tudjuk azokat megoldani”.
A magyar közösség első programjai a Gódány család otthonában, házi szentélyében zajlottak, s ahogy nőtt a közösség, egyre több helyszínt béreltek ki Óbudaváron. 2002 körül megfogalmazódott egy saját kápolna és képzőház igénye. „Tilmann atya azt kérte, hogy először legyen száz magyar házi szentély, és aztán lehet építeni egy Schönstatt-kápolnát. Ez egy emblematikus és szent hely: méretei és főbb berendezési tárgyai mindenhol ugyanolyanok – például a Szűzanya képe mindenhol ugyanaz –, de a belső térben lehetnek helyi sajátosságok.”
A magyar kápolna teljesen a magyar családok adományaiból épült, Tilmann atya ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy ne fogadjanak el támogatást külföldről, más Schönstatti-közösségektől, hanem teljes egészében a magyar közösség „szülje azt meg”. Boldog Batthyány-Strattmann László – mint magyar családos ember – ereklyéje került az oltárba, melléje az első magyar szent család – Szent István, Gizella és Szent Imre herceg – szobra és az ún. Schönstatti egységkereszt, amelyen Mária egy kehelyben fogja fel Jézus vérét.
A magyar egységkeresztet Ozsvári Csaba ötvösművész készítette. „Ez az egységkereszt nagy kincsünk. Csaba 2009-ben az életét felajánló imádság után hirtelen halt meg a kápolna mellett. Ez az esemény nagyon megrázott, de fel is emelt minket, mert hiszünk a személyes és gyakorlati gondviselésben, és annak jeleit keressük minden nap és minden esemény mögött. Mindenki a szívében keresi azt, amit Isten szeretne tőle és vele létrehozni; ezt hívjuk „személyes eszménynek”.
Keressük, hogy mi az a hívószó, imádság, szentírási rész, ami mozgásba hoz minket, ez alapján felismerhetjük, hogy Isten milyennek gondolt el minket, mire hív, és igyekszünk azt megvalósítani.
Ahogyan a Szűzanya mondja: „Legyen nekem a te igéd szerint”.”
A közösségen belüli elköteleződési szintek olyanok, mint a koncentrikus körök – magyarázza Orsolya. A programok egy részére – családnapok, Családakadémia – bárki jöhet, aki szentségi házasságban él. Akik szorosabban elköteleződnek, azok lesznek az egyes programok szervezői; ők nemcsak nyári hetekre járnak, hanem például kiscsoportos havi találkozókra is. Főállású szervező csak a vendéglátást biztosító intézmény vezetője és két alkalmazottja. A Schönstatti családok önkéntes munkával vagy adománnyal segítenek és biztosítják a szolgálat hátterét.
Az országban régiónként vannak felelősök, akik tudják, hogy az adott régióban kik szeretnének (lakhely vagy kor szerint) egy csoportba tartozni és segítenek megszervezni. A családcsoportok havi találkozóin a nyári családnapok vagy más schönstatti kiadványok anyagait dolgozzák fel. Fontos, hogy a közösség alapsejtje, elsődleges közössége a házaspár és a család, nem a családcsoport. A házaspárok (naponta) hetente, a kiscsoportok havonta találkoznak. A csoportok összetétele dinamikusan változhat az élethelyzeteknek megfelelően.
A még szorosabb elköteleződésre vágyók ún. családszövetsége pedig már olyan, mint egy szerzetesi fogadalom: ők nemcsak házaspárként kötnek szeretetszövetséget, hanem közösségi tagként is, és ez egy életre szóló közösségi elköteleződést jelent. Hogy ez szám szerint mit is takar, íme néhány adat: a Hírlevelükre 1000 fő van feliratkozva, a Családnapokra évente kb. 150 család jut el, visszatérőnek számít 400-500 család, a családszövetség 90, a vezetőség öt családból áll.
Minél szorosabb a házaspárok elköteleződése, annál inkább szívügyüknek tekintik az apostoli munkát. Van, akinek jó előadói képessége van, és van aki házigazda-szerepet vállal – ők szervezik a családnapokat. Mindezt a sokrétű tevékenységet pedig összefogja a vezetőség. Minden vezetőség választ egy közös eszményt, Orsolyáék az eszközök: a Szűzanya eszközei. Egymás között felosztják a feladatokat: az egyik házaspár az előadóképzéssel foglalkozik, a másik a régiófelelősökkel és a családcsoportokkal, a harmadik a kiadványokkal és a fordításokkal, a negyedik a budapesti szentély terveivel (ugyanis egyetemistáik és családjaik nagy része Budapesten él, és már nagyon szeretnének ott is egy központot). Orsolya és Péter koordinálják a vezetőség munkáját, és felelős vezetői a mozgalomnak Gertrúd-Mária schönstatti nővérrel együtt. Ő Bécsen él, onnan jön Magyarországra, tartja a családnapokat a szövetségi családok számára, és segíti a vezetőséget a nemzetközi kapcsolattartásban.
Amikor a már többször emlegetett családnapokról kérdezem, megtudom, hogy egész nyáron folyamatosan szervezik ezeket az egyhetes családi lelkigyakorlatokat, és már komoly várólistáik vannak, ezért új szállásépületet is terveznek építeni, hogy párhuzamosan, egyidőben is lehessen Óbudaváron családnapokat tartani. Eredetileg a családnapok csak Óbudaváron zajlottak, de most már külső helyszíneken is tartanak, ott ahol a gyerekfoglalkoztatást is meg tudják oldani; idén például Sopronban, Mátraverebély-Szentkúton és Máriapócson is lesz, de Kaposszentbenedeken is volt már. Délelőttönként két-két előadás van, délután pedig szabadprogram, amikor a család együtt lehet – strandolni, kirándulni szoktak ilyenkor –, este pedig újra közösségi program, ami alatt fiatalok vigyáznak a gyerekekre.
Vannak köztük protestánsok is, de többségében katolikus családok tartoznak hozzájuk. „Nem vagyunk mentálhigiénés szakemberek, krízisintervencióra nem vagyunk alkalmasak, és a küldetésünk sem erre szól hanem abban nyújtunk segítséget, hogy a házaspár maga rátekintsen az életére és felfedezze benne Isten jelenlétét, szándékát. Ilyenkor megláthatjuk azt is, hogy Isten milyen nagynak lát bennünket, milyen feladatot ad nekünk. Mindig nagyon jó és mély légköre van ezeknek az együttléteknek, mindenki feltöltve megy vissza a saját lakóhelyére és próbálja megvalósítani mindazt, amit elhatározott, megfogalmazott.”
Az előadók igyekeznek időt és muníciót adni a házastársi beszélgetésekhez, és ott van a mindig nyitott kápolna is, egy nagy korsóval, ami ugyancsak schönstatti sajátosság. „A kánai menyegző mintájára a korsóba betesszük az áldozatainkat, kéréseinket, könyörgéseinket, felajánlásainkat: a vizet; a Szűzanya közbenjárására pedig ezek áldássá, kegyelemmé: borrá formálódnak Jézus által mások számára. A lelki folyamat a fontos, de a fizikai megjelenítés segít ezt megélni. Amikor egy család elmegy lelkigyakorlatra, – a kápolna kegyelmeként – a házaspár szeretete növekszik, a férfi megerősödik a férfiúi-apai, a feleség a női-anyai mivoltában, a fiatalok a maguk identitásában, és így tudnak a hétköznapokban újult erővel helytállni”.
Az idén 25 éves Családakadémia a Schönstatt-közösség szolgáló ága. A kétéves képzést a közösség szervezi. Első elnökei a Cserszegtomajon élő, ötgyermekes Csermák Kálmán és Alice voltak; Péter fiuk lett az első magyar Schönstatt-atya. A képzés első évében a résztvevő párok a saját házasságuk építésén dolgoznak, a második évben pedig retorikai képzés zajlik, A képzés célja felébreszteni a házaspárban a közös erőforrásokat és felelősségüket a környezetükben élő házaspárok iránt. A második évben már az a feladat, hogy nézzék meg, milyen kérdések, nehézségek és hiányok vannak a környezetükben, és arra próbáljanak választ adni; vagyis olyan közös témákat választanak, amiről szívesen beszélnek, de amit magukban megdolgozva továbbadnának mások számára is. Először 5-6 perces előadásokat kell tartaniuk, a megadott módszertan szerint, a végén pedig 45 perces vizsgaelőadásra kell készülniük. A munkafolyamat – a témaválasztás és a felkészülés, az életpéldák gyűjtése során – maguk is nagyon sokat alakulnak.
„A házasság szentségében van egy nagyon erős forrás, amit érdemes megtalálni, nehogy a forrás mellett haljunk szomjan. De ahogy Tilmann atya fogalmazott:
a Schönstatt nem kórház, hanem sportpálya; azaz tudnunk kell a kompetenciánk határait. Mi a növekedésben, az elköteleződésben és természetesen a házassági válságok megelőzésében, a prevencióban tudunk segíteni.
Erre figyelnünk kell, és meg kell maradnunk az eredeti karizmánknál, mert nagyon sok a nehézség a házaspárok között, sokan keresnek terápiás helyeket és alkalmakat.”
A Családakadémiára bárki jelentkezhet, és utána nincs elvárás a mozgalmi elköteleződésre; a cél az, hogy utána mindenki a saját plébániáján, közösségében tudjon szolgálni. A képzés mindig Óbudaváron kívül, külső helyszínen zajlik; ott, ahol a jelentkező családok laknak. Legutóbb például Győr környékén volt, de Budapesten, Pécsen, Kaposszentbenedeken is van egy állandó helyszínük. A képzés végén az adott egyházmegye megyéspüspöke adja át az ún. diplomát a házaspároknak.
„Mi is elvégeztük a Családakadémiát, s minket épp ezzel a szabadsággal fogtak meg; azt üzenték: gyertek, gyűjtsetek kincset és használjátok ott, ahova hív titeket az Isten – ez a nagylelkűség, ez az igazi szeretet nagyon megtetszett nekünk. Az is tetszett, hogy a házaspárra, mint egységre tekintenek, és hogy minden házaspárnak megmaradhat a maga karaktere, a közösség nem uniformizál, sőt az a cél, hogy mindenki a saját ritmusában alakuljon. Az is megfogott, hogy nem egy kitárulkozó közösség; a házaspár intimitása nem vész el, semmit nem kell megosztani, amit nem akarnak; a kérdéseket kettesben szabad megbeszélni, a megosztó körökben is csak azt osztják meg, amit mindkét fel szeretne. Ez különösen a férfiaknak szokott tetszeni, akik először jellemzően a feleségeik kedvéért jönnek el a programjainkra, ahol aztán felszabadulnak és aktívakká válnak. De nekem nőként és személyesen fontos volt az is, hogy a program végi elhatározásunkat sem kellett elmondani a többieknek.”
Orsolya elmondása szerint nagyon sok család kivirágzik attól, hogy a problémáik nem egyediek; hogy rájönnek: mindenkinek meg kell küzdeni bizonyos külső és belső megpróbáltatásokkal; és attól is, hogy átérzik: együtt erősebbek vagyunk, hiszen egyes házaspárok a lelkesedésükkel, törekvéseikkel és küzdelmeikkel, és virágzásukkal a többieket is magukkal tudják húzni.
Magyar sajátosság – a nagy Schönstatt is a magyar mozgalomtól kapta és nagyon örültek neki –, az „automata lelkigyakorlatnak” vagy „lelki tanösvénynek” is felfogható, 15 állomásból álló, Óbudaváron másfél kilométeres Házaspárok útja. Az egyes állomások a házasság egyes szakaszaihoz kapcsolódnak, ahol a párok megállnak és rápillantanak életük adott szakaszára; itt mindig van egy rövid elmélkedés, szentírási idézet és egy kérdés, amit megbeszélhetnek. Állomáscímek például: „életet kapunk, életet adunk”; „erős gyerekeket nevelünk”; „a szeretet fájhat”. A stációkat Ozsvári Csaba feleségének, Ozsváriné Ramocsai Imrinek az illusztrációi díszítik.
Ezen kívül már 13 másik út is van Magyarországon, sőt külföldön is több helyen, például Erdélyben, Kárpátalján, Csehországban, Németországban, Costa Ricán, Texasban, Paraguayban és Dél-Afrikában. Vannak plébániák, akik zarándoklatokat szerveznek ide, de egyénileg (kettesben) is végig lehet járni bármikor. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készítettek egy Eucharisztikus Házaspárok útját is, amely állomásai arról szólnak, hogy a házasság szentségében hogyan van jelen az Isten. Ebben az elmélkedésre alkalmas úton az állomások témái elmélyültebb beszélgetést, feldolgozást igényelnek, ezért nem ajánlott egy szuszra végigjárni. Ezt is Imri illusztrálta, és egy könyv is készült hozzá.
Amikor arról érdeklődöm, mi hozta őket a közösségbe és vitte a vezetőségig, Orsolya így válaszol: „Házasságunk első éveiben rájöttünk, hogy a hétköznapi életünkhöz több erőforrásra van szükségünk, mint a heti egy vasárnapi szentmise, ezért kerestünk egy olyan felnőtt lelkiséget, ahol nem nekünk kell kitalálni, miről beszélgessünk, hogyan ápoljuk a kapcsolatunkat, hanem van egy téma- és módszertani javaslat, ami segít bennünket a mindennapokban. A szüleim is Schönstattiak voltak, tehát volt előttem egy minta, a férjem pedig a mi házi szentélyünket látta először, és nagyon megtetszett neki. A gyerekeinknek is sokat számít, hogy van egy hely, ahova letehetik a kéréseinket és akár a bizonyítványukat is, és az is nagy segítséget ad, hogy minden nap ott gyűlünk össze és együtt imádkozunk. Nekünk eleinte nehéz volt kettesben imádkozni, és sokat segített, hogy a gyerekkel együtt természetes módon alakult ki egy rend és rutin, és ez segített később abban, hogy kettesben is tudjunk imádkozni”.
Orsolya szerint a Bízd Rá Magad honlap nagy lehetőség a Schönstatt-közösség számára is, hogy szélesebb körben tudjanak hírt adni magukról. Továbbá arra is, hogy amikor érzik, hogy a kompetenciájuk véget ér, akkor a weboldalra és az általa nyújtott segítség felé tudják irányítani a családjaikat. A Bízd Rá Magad nagy segítséget nyújt a különböző közösségek szorosabb együttműködéséhez is: például ősszel volt egy Házaspárok útja szentelés, amit közösen ünnepeltek a Nyolc Boldogság és a Házas Hétvége közösségével, illetve Ozsvári Csaba halálának 10. évfordulójára szervezett zarándoklatra eljöttek a Családok Jézusban Közösség és a Házas Hétvége tagjai is, és vannak, aki közülük azóta is eljönnek az óbudavári ünnepekre.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: Schönstatt Családmozgalom, Papp Ármin fotói
Szerző: Antal-Ferencz Ildikó
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
.jpg)