De nem úgy, ahogy arra a világ ösztönöz! A böjt nem arról szól, hogy te akarj lenni a leggyorsabb, a legsportosabb, a legszebb! A különböző televíziós vetélkedők jutnak eszembe, ahol akadálypályákon végighaladva kell minél több pontot szerezni – miközben premier plánban láthatjuk az igen nagyon küszködő versenyző arcát. És mi vár rá a célban? Az elismerésünk mindenképp: Ez igen, megcsinálta!
Keresztényként éppen nem így böjtölünk.
„Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük!” (Mt 6,16)
Természetes, hogy a jó felé törekvésünk küzdelmes lesz, és kihívásként is felfogható. Önmagam legyőzésének azonban nem az elismerés kivívása a célja. Ha az idei nagyböjt során tudatosan Istent állítom a középpontba, rá fogok jönni, hogy neki nem kell megfelelnem. A magamutogatás rögtön okafogyottá válik.
Milyen jó lenne, ha tudnánk ebben szabadabbak lenni! Annak a szabadságával élni, hogy nem számít, ki mit gondol: hányszor és mit ettem, ittam, mennyi pénzt dobtam a perselybe, mennyit imádkoztam… Ezek a gondolatok megmérgezhetik ezt az időszakunkat.
Ha igen, találjam meg ebben az örömet is!
A böjt második ajándéka a rend lehet. Az aszketikus lemondások – legyen az ételről, italról, játékról, közösségi médiáról, melegvizes zuhanyról, valamilyen élvezeti cikkről – és a tiszteletben tartott imaidő mind azt a célt is szolgálják, hogy egy kicsit rendezettebb életem legyen, ahol több idő jut Istennek, a szeretteimnek, de még önmagamnak is.
Vigyázat, ha most fenekestül szeretném felforgatni az életemet, nem sok örömben lesz részem! Hogy állok – külsőleg, belsőleg – a rend kérdésével? Szántam már a nagyböjt során pár percet ennek a végiggondolására?
Korzenzky Richárd OSB egy zseniális történettel mutatja meg nekünk, hogyan érdemes a rend kérdéséhez viszonyulnunk. Fiatal kollégiumi nevelő korában történt. Egyszer a szobarend ellenőrzése során az egyik szekrényben az előzetesen elképzeltnél sokkal nagyobb rendet és tisztaságot talált. Annyira csodálkozott ezen, hogy rögtön a fiúnak szegezte a kérdést, hát ez meg hogy lehet, hogy tudott ilyen rövid idő alatt ekkora rendet rakni?! A válasz csupán ennyi volt: „Rendet nem rakni kell, hanem tartani.”
Ez talán a nagyböjt hosszútávfutása idejére különösen is fontos útravaló lehet számunkra. Nem a villámtakarítások fogják megváltoztatni az életünket. A folyamatos, tervezett munka, takarítás, bűnbánat, kiengesztelődés az, ami rendben tarthat minket is. Egyébként Richárd atya történetét a Szociális Testvérek A Lélek Szava című podcastsorozatának vele készült részében is meghallgathatjuk.
Miféle furcsa ellentmondás ez? Milyen gyümölcsök teremnek vajon a pusztában?
Hosszú azoknak a jeles zenészeknek, zeneszerzőknek a sora, akik megvalloták: a zene csendből születik, és oda is tér vissza. A csendre, az ürességre, a puszta néma kietlenségére szükségünk van. A legnemesebb gyümölcsök éppen ebből születnek. Gondoljuk meg, ha a csendre a zene vagy éppen a beszéd hiányaként tekintünk, abban máris van egy pozitív viszonyulás a hiányérzet tárgya felé. Mi felé irányulnak az én fizikai-lelki hiányérzeteim? Oda tudok-e hallgatni rájuk?
„Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned” – vallhatjuk meg mi is Szent Ágostonnal. E mondat bölcsessége megvilágosítja számunkra, mennyire fontos ezekre a belső hiányérzetekre, sóvárgásokra odafigyelnünk.
A puszta nem üres. Éppen ott tárul fel előttünk belső világunk gazdagsága, amit máskülönben nem lenne módunk meglátni, meghallani. És kis odafigyeléssel észrevehetjük azt is, amint Mózes vezetésével a választott nép nem is negyven napig, hanem negyven évig vándorol a pusztában. Hozzám hasonlóan újra és újra elbukva, talán ugyanazokat a köröket újrakezdve, de – minden kísértés ellenére – kitartva az Úr mellett a vándorlásban. Úgy tűnik, utunkból a puszta nem kispórolható. De nem csak a választott népet fedezhetjük fel a pusztában. A Mester is ott tölt negyven napot, böjtölve! Uram, nem a magányt keresem a pusztában – hanem utánad megyek oda!
Második éve végzem az Exodus90 nevű lelkigyakorlatot, amely férfiaknak szól, 90 napig tart, három pillére az imádság, az aszkézis és a testvéri férfiközösség – és jó sok mindenre kell odafigyelni nap mint nap. Mindez azt is eredményezi, hogy jó sokszor lehet elbukni. Ez persze életszerűvé is teszi – sok lelkigyakorlattal ellentétben itt kevésbé „laboratóriumiak” a körülmények. Sok elbukás, jó esetben sok felállás és újrakezdés – mindennek van egy hallatlan nagy haszna. Miközben intenzíven érzékeljük saját korlátoltságunkat, végességünket, gyengeségünket, közben szépen, csöndben jobban helyére kerülhet az is, hogy is van bennem Isten és ember viszonya. Így a ráhagyatkozás, talán kicsit az irányítás átengedése is könnyebben tud menni.
Sokan félreértik az Istenfélelem kifejezést. Pedig voltaképp arról van szó, hogy Istent kétségkívül Istennek ismerjem el, magamat pedig se többnek, se kevesebbnek, mint ember. Nem véletlen olvassuk ezt is: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” (Zsolt 111,7) Ezt a nagyböjti időszakban kiváltképp gyakorolható bölcsesség teremheti meg számomra az engedelmes élet gyümölcseit. Az Istenre való mind teljesebb ráhagyatkozást, az Ő törvényei szerinti életet („Boldog, akinek útja szeplőtelen, aki az Úr törvénye szerint él” Zsolt 119,1).
Nagy csapda lehet viszont, ha elfelejtem, hogy jó szokás kialakításához hosszú időre van szükség. Nem is kevésre! Miért tart 90 napig az említett lelkigyakorlat? Többek közt azért, mert agykutatók kutatási eredményei alapján körülbelül ennyi idő szükséges ahhoz, hogy egy rossz, de legalábbis nem előremutató szokásunkat megváltoztassuk.
Mit is jelent megváltoztatni egy szokást? Semmiképp nem csak annyit, hogy valamiről „leszokunk”. Ilyen nincs, főleg nem felnőttként.
Egy szokás megváltoztatása egyféleképp lehetséges: ha tudatos elhatározásból felváltjuk azt egy jobb szokásra, amit pedig „begyakorlunk”, tehát beépítjük az „alapműködésünkbe”.
Bár a nagyböjti időszak nem tart 90 napig, a hosszútávú hűséges elköteleződést egy-egy döntésünk mellett, a kitartást gyakorolhatjuk. És mindeközben ne keressünk kifogásokat!
Forrás: https://www.facebook.com/777blog.hu
Végül az ötödik gyümölcs lehet az imaéletem feléledése. Ha már kezdek belejönni valamely böjti gyakorlatomba, nem árt feltennem magamnak a következő kérdést: Mit kezdek a felszabaduló időmmel? Az aszkézis célja elsősorban az, hogy Istennek több ideje, tere, lehetősége legyen belépni az életembe.
Ha legyőzöm önmagamat, és képes vagyok rendet tartani, engedelmes életet élni és mindezért még a pusztába is kimenni… – akkor mi lesz? Itt most minden bizonnyal egy ütős mondatnak kéne állnia. Csakhogy a dolog nem így működik.
Ha legyőzöm önmagamat, és képes vagyok rendet tartani, engedelmes életet élni és mindezért még a pusztába is kimenni… – akkor megadtam a lehetőséget, hogy történjen valami, hogy közelebb kerüljek Istenhez. Felszabadítottam azt az időt, amelyben odafordulhatok az Úrhoz, hallgathatom, figyelhetem.
Isten azonban nem automata. Az, hogy ezt az utat végigjártam, még nem garancia semmire. De vágyom az Ő közelségére, és biztosan tudhatom, hogy Ő pedig vágyik rám. Más különben nem élnék. Bízvást remélhetek tehát, és kíváncsisággal várakozhatok. Kíváncsisággal, mert kettőnk kapcsolatának bensőségességéhez hozzátartozik az is, hogy Ő meglep.
Nem úgy adja a nagyböjti ajándékait, ahogy azt várnám. Hanem „bőséges, megtömött és túlcsorduló mértékkel.” (Lk 6,38)
Gazdagon gyümölcsöző szent negyven napot mindannyiunknak!
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Tóth Márton
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
