Két kliensük engedett betekintést életükbe, vallott betegségéről és a szolgálatban kapott segítségről. Róbert skizofréniával, Éva pánikbetegséggel él emberhez méltó, szép életet.
Betegségével való együttélésén nagyot fordított, amikor Isten szeretetében el tudta fogadni, értékesnek tudta érezni önmagát. A RÉV nemcsak terápiát, hanem képzést, s ezáltal feladatot is adott neki. Sorstársai csoportvezetője lett a "hanghalló" csoportban. Dolgozik, időseket gondoz egy otthonban. Munkájában örömét leli, a huszonéves fiatalember vágya, hogy továbbtanuljon.
Milyen panaszok hozták a RÉV-be?
Az én diagnózisom skizofrénia depresszióval párosulva. Az életemet nagyon megnehezítette a nem külső ingerekből fakadó hanghallás (hallucináció). Ezek a hangok mindig azt mondják, rossz vagyok, ezek romboló, pusztító hangok, gátolnak, bántanak. Sokszor becsmérlő, sértő a hang. Miért így csinálod? Milyen vagy? Nem vagy elég jó. Ezek nagyon nagy gátlást jelentenek.
Amikor gyógyszerrel nyomják el, az egy lelassult állapotot eredményez. Életemben hatszor voltam pszichiátrián. Nem mindegyik volt rossz. Az utolsó két alkalmat kifejezetten jónak éltem meg. Akkor csoportterápiákon keresztül segítettek, ami nagyon sokat használt. Utána kerültem ide a RÉV-hez, édesanyámon keresztül találtam ide. Először még nem tudtam beilleszkedni. Két alkalom után elmaradtam. Másfél évvel ezelőtt jöttem vissza Kovács Ágneshez segítő beszélgetésre.
Mit tanít a "hanghalló" csoport?
Egy Hollandiából húsz-huszonöt éve indult módszer azt mondja, hogy a hangokat nem elnyomni kell, hanem használni, meg kell tanulni velük kommunikálni, együtt élni, például leválasztani, hogy most dolgozom, beszélgetek, most hallgass. És foglalkozni kell azzal, mit üzen a hang. Hála Istennek olyan állapotban vagyok, hogy már nem hallok hangokat, bár a betegségem megvan, de folyamatosan dolgozom rajta.
Kovács Ágnes ajánlotta nekem a tapasztalati szakértői képzést. Elvégeztem, ma már velem közel egykorú fiataloknak vezetek "hanghalló" csoportot. A képzés adott pszichiátriai és pszichológiai alapismereteket. Azoknak ajánlott, akik maguk is átélik a pszichiátriai betegséget, s ezáltal tudnak segíteni sorstársaiknak.
Miben változott meg az élete, amióta ebben a RÉV-hez kapcsolódott?
Jelentős javulást tapasztalok. Amióta itt vagyok, érzem, hogy stabilabb, kiegyensúlyozottabb lettem, bár megingások továbbra is vannak az életemben. ű
Rengeteget ad a RÉV.
A beszélgetések nekem mindig nagyon közvetlenek voltak. Sosem éreztem, hogy most egy pszichológussal beszélgetek. Kibeszélem a gondjaimat, bajaimat, bánataimat, és ők megpróbálnak ötleteket adni, hogyan tudnék túllendülni.
Nem szeretem azt a szót, hogy betegség, inkább a megváltozott állapotot használom. A pszichés gyógyszereim száma lecsökkent napi kettőre. A nyugtatókat teljesen elhagyhattam. Mindezt a RÉV-nek is köszönhetem. Ötleteket, tanácsokat, tippeket adtak. Ösvényeket mutattak, amiken jó elindulni. Nagyon fontos nekem, hogy csoportvezető lettem. Mindig vágyam volt, hogy segíthessek embereken.
Honnan a segíteni vágyás?
Tizenhét évesen tértem meg, amit a betegségemnek köszönhetek. Azon kevesek közé tartozom, akik hálásak a betegségükért. Szeretek erről beszélni. Két megélés juttatott el Istenhez. Az utam egy baptista imaházhoz kötődik, ahova az édesanyám vitt el. Nagyon szeretetteljes a kapcsolatom a szüleimmel. Az imaházban volt egy jó közösség. Jártam az ifjúsági alkalmakra, és bekapcsolódtam egy felekezetközi bibliakörbe.
Előtte sem voltam ateista. Hittem, hogy van Isten, de nem nagyon foglalkoztam vele, itt kezdtem megismerni. Aztán volt egy sorsfordító beszélgetésem egy orvossal. Kérdezte tőlem, szerintem miért halt meg Jézus a kereszten? Ennek az volt az előzménye, hogy folyamatosan azt mondogattam, mennyire rossz vagyok, mennyi rosszat tettem Isten előtt, persze nem földi törvényekbe ütközőt. Akkor én majdnem elsírtam magam.
Annyira megérintett, hogy Istennek akkora a szeretete, hogy elküldi a fiát, aki meghal értem.
Említett megingásokat. Mi jelenti a legnagyobb gondot?
A legrosszabb az, amikor visszaemlékszem a múltamra. Nem kell külső nehézség sem. Elég egy rossz gondolat, amitől hirtelen nem tudok megszabadulni. Sokat alakultam, igyekszem a lehető legjobb állapotot elérni. Azt is a RÉV-ben tanultam, hogy mindig a céljaimra összpontosítsak. Ha van is megingásom, akkor is mindig a célom legyen a célkeresztben. Igyekszem mindig a felé haladni.
A Jóistennel való kapcsolat segít?
Nagyon. Vele beszélek meg mindent. Isten mindig nyitott rám is. Nekem az nagy kegyelem, hogy Isten nem a gyarló életemet nézi, hanem azt, ami vagyok, és aki lehetek.
Hogyan tölti mindennapjait? Dolgozik?
Gondozóként dolgozom főállásban egy idősek otthonában. Gondozás, ápolás, fürdetés, az egészségi állapotok ellenőrzése a feladatom. Megerősítést kapok az ottani vezetőtől is. Mindig bíztat engem. Ez jó érzés. Nekem az is fontos, hogy úgy osztanak be munkára, hogy a "hanghalló" csoportba el tudjak menni. Sokat beszélgetek az idősekkel. Egy idős néni mindig viccel velem, azt mondja, hogy egy ilyen fiatalember mind az öt ujjára talál egy nőt. Megszerettem az idősekkel való kapcsolatot a dédnagyanyám révén. Ő is idősotthonba került, sokat látogattam, és már akkor megtetszett a légkör. Szoros kapcsolatban voltunk, sok szép emlékem van.
Bizakodó, ha a jövőbe néz?
Bizakodó vagyok. Nagyon szeretnék egyszer lelkész lenni. Nem olyan lelkész szeretnék lenni, aki a templomokban szolgál, hanem kifejezetten idősekkel és fogyatékkal élőkkel szeretnék foglalkozni. Nekem nagy életcél, egyszer kiálljak egy gyülekezet elé, és beszéljek nekik Istenről, az életről.
Éva hároméves korától nevelőotthonban élt. Pályaválasztását is az határozta meg, hol kap kollégiumot, így ápolónő lett. Válás, gerincműtétek, leszázalékolás, pánikbetegség. „A perifériára kerültem, bármikor elrendelhetik a gyámságot.”
Hogyan került a RÉV-be?
Öt éve járok ide, a kezelőorvosom javaslatára jöttem. Részt veszek egyéni beszélgetéseken és csoportos terápiára is járok. A segítőm, Lovász Ági időnként meglátogat, és a lakásomban tartjuk a terápiás beszélgetést, hogy ne kelljen a beteg gerincemmel bejönni. Már háromszor operáltak, nagyjából jól vagyok, de a mozgás, utazás nehezemre esik.
Milyen sűrűn jön?
Kéthetente van a csoport, amit én szeretek. Arra mindig jövök. Sokszor eljönnek értem és haza is visznek. A buszozás és gyaloglás rossz a gerincemnek. Ahol lakom, biciklivel szoktam közlekedni, de a városba nem merek bejönni, mert félek a forgalomtól. Pánikbeteg vagyok. A roham általában hirtelen, mindenféle ok nélkül tör rám.
Jobban van, hogy idejár?
Igen. Szeretek jönni. Sokkal jobban vagyok. Nagyon rossz állapotban kerültem ide. Pánikrohamaim voltak, többször összeestem. Most már a gyógyszerek mellett tünetmentes vagyok. Ez köszönhető a segítőmnek és a kezelőorvosomnak.
Azért szeretem a RÉV-et, mert itt mindenkivel egyenrangúan bánnak, és sok tapasztalatot szerzek a betegségemmel kapcsolatban.
Segít. A terápiás csoportok nagyon jók. Megtudom, hogy a másik betegnek milyen problémája van. Így nem érzem egyedül magam a saját betegségemmel. Kialakult egy közösség, akikkel a terápián kívül is tartjuk a kapcsolatot, felhívjuk egymást, találkozunk.
Mit jelent Önnek, hogy a RÉV a katolikus egyház intézménye?
A hit sokat segít a mindennapjaimban, de nem vagyok templomba járó, csak az ünnepeken megyek. Amikor az ember bajban van, fohászkodik Istenhez. Rendszeresen beszélek Istenhez, esténként megköszönöm neki a napot.
Hogyan telik egy napja?
Betegeket, idősebb, elesett embereket látogatok. Beszélgetek velük, segítek nekik a saját otthonukban. A foglalkozásom szerint ápolónő vagyok. Kórházban dolgoztam addig, amíg le nem százalékoltak.
Mit szeret otthon szabadidejében csinálni?
Hangszereken játszom. Furulyázni nagyon jól tudok, a fuvolázásban kezdő vagyok és énekelni is szoktam. Hegedülni is tudok kicsit. Karácsonyra kaptam egy hegedűt a fiaméktól. Nagyon szeretem a népzenét. A RÉV-ben is szokott lenni zeneterápiás csoport. Különféle hangszereken fejezzük ki az érzéseinket. Ezt nagyon szeretem. Más művészetterápiás csoport is van, például verselés. Nagyon szeretem a verseket, sokat megtanultam.
Hogyan emlékszik vissza a gyerekkorára?
Nevelőotthonban nőttem fel. Apukám vasutas volt, három éves voltam, amikor meghalt. Először a vasút nevelőotthonába kerültem. Alapvetően jó emlékeket őrzök, szerettek bennünket. Nagyon szerettem volna tanár lenni, de ott nem kaptam kollégiumot és ösztöndíjat. Nekem ezekre család hiányában szükségem volt. Ezért választottam az egészségügyi pályát, ott megkaptam mindkettőt.
Említette a fiát.
Férjhez mentem, két gyerekünk született, majd elváltam. Van több unokám. A lányom messzebb lakik, így oda ritkán jutok el, ők szoktak meglátogatni. A fiamék közel élnek egy pici babával.
A gyerekek tudnak segíteni, vagy nagyon el vannak foglalva a saját életükkel?
Nem szoktam segítséget kérni. Itt a RÉV-ben segítenek, ha szükség van rá. Úgy gondolom, hogy ha problémám van, akkor szakemberhez fordulok, a gyerekeket nem terhelem vele. Itt kiváló szakemberek vannak, akiktől a segítség mellett sok szeretetet is kapok. Ez nem megjátszás. Itt valóban olyan emberek dolgoznak, akik hivatásuknak tekintik a munkájukat. Bizalommal fordulhatok hozzájuk bármivel.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: RÉV Kecskemét, depositphotos.com, pexels.com
Szerző: Trauttwein Éva
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
