Miben más egy adventi hajnali szentmise az év összes többi napján bemutatott szentmiséhez képest? Miért éled fel sok emberben ilyenkor a buzgóság és a lelkesedés a vallásgyakorlást illetően és miért mennek örömmel szentmisére? Egyesek azt mondják, hogy pusztán a roráte szentmisék romantikája miatt. És az való igaz, hogy ilyenkor, a téli, sötét hajnalokon szinte magunk elé képzeljük azt a különböző novellákban olvasott hangulatot, amikor is a kis harang hangjára elindulunk a lábunk alatt ropogó hóban a hideg, kicsi templomba, ahol a gyertyáktól megvilágított, meghitt térben szinte már az angyalok karácsonyi énekét is hallani véljük…
Ez mind szép, de én azt gondolom, hogy ennél azért többről, valami mélyebb vágyról is szó van. Mert a templom az nem mindenhol kicsi, meghitt, falusi épület és sajnos a hó sem ropog gyakran a lábunk alatt decemberben, a hajnali roráte szentmisékre mégis sokan megyünk örömmel és lelkesen. Ebben az írásomban, a továbbiakban szeretnék rámutatni ennek a mélyebb okára.
December 25-én, azon téli napok egyikén, amikor leghosszabb ideig tart a sötétség és legrövidebb ideig a nappal, sok-sok ember ünnepli szerte a világon karácsony ünnepét. Ilyenkor, a „szeretet ünnepén”, megajándékozzuk egymást és megpróbálunk családunk körében, örömben és békében együtt ünnepelni.
De mit is ünneplünk, vagy jobban mondva, kit is ünneplünk ilyenkor?
Mi, keresztények, a szeretet Istenét, aki elküldte nekünk ajándékul szent fiát, Jézus Krisztust, hogy elhozza nekünk az isteni üzenetet, az örömhírt, a reményt és az igazi boldogságot. Mindezért köszönetet mondunk neki és hálás szívvel ünnepeljük őt, aki Betlehemben, egy barlangistálló jászlában kicsi gyermekként közénk született. Ez az esemény teszi számunkra nagy ünneppé a karácsonyt, és emiatt változik át az év egyik legsötétebb napja, december 25-e a „fény ünnepévé”, ugyanis maga az igazi Világosság jött el közénk (vö. Jn 8, 12) aki szétoszlatja a sötétséget és megvilágosít minden embert (vö. Lk 2, 29-32).
A sötétségnek és a világosságnak ez az egyszerű képe jól szimbolizálja a mögötte lévő sokkal mélyebb teológiai igazságot, a megváltás tanát. Mi, sokszor gyenge és bukdácsoló, bűneink súlya alatt összeroskadó emberek rászorulunk Istenre, aki maga jött el közénk, hogy megszabadítson minket a bűntől és a haláltól és elvezessen az örök életre.
Advent, a december 25-ét megelőző, négy vasárnapot magába foglaló időszak erre a szép és fontos ünnepre, az Úr eljövetelére készít fel minket (adventus Domini = Az Úr eljövetele). De ez a felkészülés elsősorban nem a karácsony előtti sütés-főzést és nagytakarítást, és nem is az ajándékok beszerzését jelenti, hanem a lelkünk felkészítését arra a nagy alkalomra, hogy Jézussal, az Istennel találkozhatunk.
Mert bár Jézus születése már jó régen, kétezer évvel ezelőtt megtörtént, az egyház liturgiáján keresztül lehetőségünk van azt évről évre, újra és újra átélni. És ami a legszebb az egészben: ez az évről évre való ünneplése karácsonynak (meg a többi egyházi ünnepnek) nem is csak puszta emlékezést jelent számunkra, ahogyan mondjuk tesszük azt egy állami ünnep kapcsán, amikor visszaemlékezünk egy forradalomra vagy egy történelmi eseményre, hanem jelenvalóvá tételt, mert akit ünneplünk, Jézus, most is itt van velünk, és az ő közösségében, az egyházban tevékenyen jelen van és valóságosan találkozhatunk vele. Ugyanúgy, ahogyan találkozhatunk vele egyébként minden vasárnap és minden szentmisén is, de a nagy ünnepeinken, így karácsonykor is, még nagyobb örömmel és ünnepélyességgel tehetjük ezt.
Az adventi készület és várakozás során tehát azt a kérdést kell elsődlegesen feltennünk magunknak, hogy akarunk-e találkozni a minket mindennél jobban szerető Jézus Krisztussal, és ha igen, akkor hogyan? Ha szeretjük őt, akkor örömmel fogunk készülni a vele való találkozásra, de valószínűleg az is eszünkbe fog jutni, hogy jó lenne addig egyre inkább olyanná válni, amilyennek ő látni szeretne. Mert ezzel tudjuk megmutatni, hogy valóban szeretjük őt és elfogadjuk a tanítását.
Mire is tanított ő mindannyiunkat? „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1, 15) – mondta nyilvános működésének kezdetén, mintegy megalapozva az összes ezt követő tanítást, majd meghívott minket a szeretet egyre tökéletesebb megélésére: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást!” (Jn 13, 34). Ő úgy szeretett minket, hogy a kereszten életét adta értünk, de mielőtt meghalt volna, megígérte, hogy fel fog támadni és ismét el fog jönni, hogy örökre vele lehessünk. Most, földi életünkben, ebben a várakozásban vagyunk, amivel kapcsolatban ő arra hív bennünket, hogy legyünk éberek (vö. Mk 13, 37). Virrasszunk és imádkozzunk, hogy majd amikor eljön, megállhassunk az ő színe előtt (vö. Lk 21, 36).
Adventi készületünk során tehát először is meg szeretnénk erősödni a hitünkben, amit a rendszeres és összeszedett imádkozás, valamint a Szentírás és egyéb lelki írások olvasása tud elősegíteni, és növekedni szeretnénk a szeretetben, konkrét jótettek végrehajtásával és a szeretetlenség, a gyűlölködés legyőzésével.
Mindenképpen el kell határoznunk azt, hogy szakítani akarunk a bűneinkkel, és a jóra akarunk törekedni, mivel a súlyos bűnök elszakítanak Istentől.
A szent nem fér össze a bűnnel: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is” (Mt 6, 24). Szükség van a bűnbánatra és a megtérésre ahhoz, hogy Istennel együtt tudjunk lenni.
S mindezeket a célokat a legtökéletesebb módon egy szentmise ünneplése kapcsán tudjuk elérni, mert az abban végzett imádság, valamint a szentírási olvasmányok és a hozzá kapcsolódó tanítások hallgatása és megszívlelése hatására növekszik a hitünk, a bűnbánati cselekmény által ellene mondunk a bűnnek és jó elhatározásokat teszünk, s mindezt egy közösségben, egymásra testvérként tekintve, a szeretet egységében tesszük.
Jézus pedig valóságosan közöttünk van az ő testével és vérével, mintha mi is az utolsó vacsorán lennénk, vagy utána pénteken a Golgota hegyén, a kereszt mellett. Nem véletlen, hogy Jézus, mintegy végrendeletként, éppen azt hagyta rá a tanítványaira, hogy ezt a legszentebb misztériumot újra és újra bemutassák, jelenvalóvá tegyék: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (1Kor 11, 23-26).
Ha tehát részt veszünk a szentmisén és általa növekszünk a hitünkben és szeretetünkben, akkor éberen tudunk várakozni az Úrral való találkozásra, a karácsony ünnepére. Lehet, hogy nem fog egyből tökéletesen sikerülni minden és nem leszünk egészen szentek karácsony ünnepére, de ez talán nem is baj, ha legalább megpróbáltuk és ott van bennünk a vágy az Isten után.
Az adventünk ne az üres várakozás, hanem az Isten utáni vágyakozás időszaka legyen!
És akkor ő ad majd erőt és kegyelmet a változáshoz, nekünk csak rá kell bíznunk magunkat, bátran elindulni az ő útján és megtenni azt, ami erőnkből telik. Mint ahogyan annak idején Mária, az egyszerű názáreti lány tette, aki merte rábízni magát Istenre, mert igent mondani erre az útra és így készült az első karácsonyra, Jézus születésére, amikor is az Isten Fiának édesanyja lehetett. Mi is az ő példáját szeretnénk követni adventi készületünk során és egyre szorosabban szeretnénk eggyé válni az isteni Gyermekkel.
Adventben sok népi szokás és hagyomány alakult ki a történelem során, melyek segítik a lelki készületünket, pl. az adventi koszorú készítése és a rajta levő gyertyák egymás utáni meggyújtása, vagy a „Szállást keres a Szent Család” imádságos hagyománya, de az eddig elmondottak alapján talán látszik, hogy ezek közül kiemelkedő fontosságú számunkra az egyház hivatalos liturgiájában megszilárdult hagyomány, a hajnali szentmisék gyakorlata.
Ezek a szentmisék, amiket advent első vasárnapjától kezdve karácsony első napjáig minden nap hajnalban, általában 6 órakor mutatnak be a templomokban, hagyományosan egy Izaiás próféta könyvéből vett idézettel, jövendöléssel kezdődtek, mely latinul így hangzik:
"Rorate cæli desuper, et nubes pluant justum" (magyarul: „Harmatozzatok, egek, felülről, és ti, felhők hullassátok közénk az Igazat!” (vö. Iz 45, 8),
s ennek a mondatnak az első szava (rorate) vált aztán a hajnali szentmisék általánosan elterjedt elnevezésévé, illetve az „angyali mise” is, mivel az evangélium mindig az angyali üdvözlet volt Szent Lukács evangéliumából (Lk 1,26-38), és az „Úr Angyala” imádságot is elmondták a szentmiséhez kapcsolódóan.
Mária-misék voltak ezek, amiket a pap fehér színű miseruhában mutatott be. Ma már általában inkább az adventi időszak saját szentmiséinek szövegeit mondják változó olvasmányokkal és viola (lila) színben, azonban az Úr Angyala imádság és a hajnali időpont sok helyen továbbra is megmaradt. Azért fontos ez, mert így igent mondva Isten hívására, Mária példáját követve, nem csak részt veszünk egy ceremónián, hanem emiatt korábban felkelve és legyőzve testi fáradtságunkat és gyengeségünket, talán a megszokottnál jobban kifejeződik az, hogy tenni is akarunk valamit Istenért, hogy változni akarunk lemondások és áldozatvállalások útján is, vagyis komolyan akarjuk venni a megtérést.
Összegezve azt gondolom tehát, hogy a roráte szentmiséket – a hozzá kapcsolódó romantikus érzésen túl – nem véletlenül szereti ma is nagyon sok ember. Meghallják Isten hívó szavát, érzik magukban a vágyat a hozzá való közeledéshez és tudják, hogy a lelkük megtisztítására és a karácsonyra való valódi felkészülésre a legkiválóbb alkalom a szeretetben való közös imádság és ünneplés, vagyis az egyház liturgiája, a szentmise, amiért még fizikailag, testünket legyőzve is tennünk kell valamit. Így lesz számunkra ünnep nem csak karácsony, hanem már az odavezető út, az advent időszaka is: a test és a lélek gyakorlata, ünnepe. Éljünk ezzel a lehetőséggel minél többen!
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Kelemen Imre atya
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
