Amikor az Igen testet ölt – bizalom és bizonytalanság a szerzetesi életútban

Az élet legfontosabb döntéseit – akár a házasságban, akár a szerzetesi hivatásban – soha nem teljes bizonyosságban hozzuk meg. Nem az a kérdés, hogy látjuk-e a teljes utat, hanem hogy kiben bízunk annyira, hogy elinduljunk rajta. Szűz Mária mennybevétele számomra ennek a bizalomnak a beteljesedése.

Berki Bettina örökfogadalmas szociális testvér írása.

Szűz Mária szobor a Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele templomban előtt, Crikvenica

Az "örökre" súlya

Kétlem, hogy Mária az angyali üdvözletkor tudta volna, mire mond igent. Sokkal inkább azt tudta, hogy kinek mond igent. Mikor Istennek igent mondok valamire, akkor végső soron nem valamire, hanem Istenre mondok igent.

Az örökfogadalmat annak tudatában és tapasztalatában tettem, hogy mindig csak a következő lépést tudom előre, és ez elég.

A kapcsolat alapja Isten hűsége. Ha nem rá tekintenék, hanem csak magamra, akkor nem tudnám kimondani az "örökre" szót, mert felfoghatatlan a súlya.

Valahogy akkor éreztem magam igazán készen az örökfogadalomra, mikor elfogadtam, hogy erre soha nem lehet készen állni, mert ez nem rólam szól. Ez egy kölcsönös bizalomjáték. Egy idő után meg is lehet ezt szeretni, van ebben valami kaland, izgalom. Végső soron, ami igazán fontos, hogy gyümölcsöző legyen az életem Istenben, és minden más másodlagos.

Szüzesség és anyaság

A gyermeknélküliség fájdalma elkerülhetetlen. Ha valaki nem vágyik gyermekre szerzetesként, az számomra intő jel. A gyász az élet része, meg kell élni, különben megbetegít.

Az ember a végességével viaskodik, a betegséggel, halállal, szenvedéssel. Gyermekeiben él tovább, alkotni szeretne valami kivételeset, kivételes akar lenni valaki számára. A szerzetes a halált gyakorolja, amikor lemond természetes vágyairól, amikor szembenéz a világról való nyomtalanul eltűnéssel, amikor minden bizalmát abba a kivételes szeretetbe veti, amivel csakis Isten képes szeretni az embert.

A szerzetesi hivatásomnak mégis megvannak a maga anyajegyei. Isten igényt tart az anyaságomra és használja azt: amikor kimondhatom a szeretet, elfogadás, büszkeség szavait, akkor az anyai szív legtermészetesebb szeretetével teszem ezt. Amikor az élettörténetek passiós stációit járom végig az emberekkel, ott állok a kereszt alatt Máriával együtt és érzem a tőrt a szívemben...

Amikor a noviciátusban nehéz volt rorátéra felkelni, belém hasított a gondolat, hogy ha anyuka lennék és szoptatnom kellene, biztosan felkelnék – és abban a pillanatban kikeltem az ágyból.

Amikor az ifjúságpasztoráció vagy hivatástisztázó szolgálat során a fiatalok mellett állhatok, segíthetem őket, akkor minden az "anyaságomból" táplálkozik.

Sokszorosan élem meg, hogy a fiatalokat szabadon kell hagyni, hogy nem az enyémek, hanem Istenéi.

Amire Mária is ráébredt, miután égre-földre kereste gyermekét, aki azt felelte: "Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?"

Berki Bettina

Mária mennybevétele: az igenek beteljesedése

Máriában mindig is csodáltam, hogy isteni bölcsesség övezte: kérdezett, ha kellett, hallgatott, ha kellett, és mélyen "belülről" élte az életet. Egyszerre volt komoly szemlélődő – és nézzük meg, hogy a mai napig milyen tevékeny! Azt hiszem, talán nem félt semmit megélni, mert bizalma volt Isten szeretetében.

Az az igazság, hogy én mérhetetlenül szeretem a katolikusságunkat, amely nagyon gazdag, testes. Egy kiadós liturgia minden érzékünkre hat.

A nőiségemmel hasonlóan vagyok: nagyon szeretek nő lenni, élvezem annak minden aspektusát. Még szerzetesként is mindent a testemben élek meg, hiszen a test nem akadály, hanem a találkozás helye – még a hiány is testi tapasztalat.

Mária a Fiatot (az angyali üdvözletkor kimondott igenjét – a szerk.) követően, teljes szívével és testével megélte az örömujjongást, ahogyan testében és lelkében megéli a viszontagságos és életveszélyes helyzeteket és a kompassiót is. Mária szűz volt és mégis olyan mélységekig érintette meg őt az Isten, mely egész testét is megdicsőítette. Hogyan is lehetne lebecsülni azt, amit Isten magára öltött, lehetne-e nagyobb méltósága a testnek, melyet Isten egészen a mennybe visz?

Talán ezért olyan fontos számomra Mária mennybevétele, mert emlékeztet rá, hogy Isten nemcsak azt váltja meg bennünk, amit könnyű neki odaadni, hanem mindent. A testünket, a vágyainkat, a hiányainkat, a kimondott igenjeinket. Semmi sem vész el abból, amit neki adunk, hanem előre nem látott módon kiteljesedik.

*****************************************************************

A szerzőről: Berki Bettina szociális testvér, a Szociális Testvérek Társaságának tagja. Filozófiai érdeklődésű szerzetesként hivatásában a hit, az értelemkeresés és az Istennek szentelt élet személyes útja kapcsolódik össze. Hivatásgondozással foglalkozik. Örökfogadalmát 2026. május 23-án tette le.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depositphotos.com, Mészáros Csenge SSS
Szerző: Berki Bettina, örökfogadalmas szociális testvér

Letölthető anyagok: