Az egyházon belüli sajátos eljárások alkalmazása a jogviták eldöntésére már az Újszövetségben megtalálható (Mt 18,15–18; 1Kor 6,1–6). A keresztények közötti vitákban már Szent Pál kerülendőnek minősítette a világi bíróság előtti pereskedést, ehelyett a belső, egyházi eljárást tekintette megoldásnak.
A konstantini egyházbéke utáni időszakban a püspököknek a keresztények közötti ügyekben a világi törvényszékekkel versengő bíráskodási joga volt. Az ókor végétől fogva különbséget tettek világi és „lelki” ügyek között.
Fokozatosan kialakultak azok az elvek, amelyek szerint az állami és az egyházi bíróságok illetékességét egymástól elhatárolták. Ennek során az egyházi bíróságok hatásköre az „egyházi személyekkel”, valamint a személyek bizonyos csoportjaival összefüggő, továbbá a – koronként és helyenként más-más terjedelemben értelmezett – lelki és lelkiekkel kapcsolatos ügyekre korlátozódott. (Vö. Erdő Péter: Egyházjog, 2592.).
Az egyház saját és kizárólagos jogon ítélkezik a lelki vagy lelkiekkel kapcsolatos dolgokról folyó ügyekben, az egyházi törvények megsértése ügyében, valamint minden olyan cselekedet ügyében, mely bűncselekmény jellegű. Ez utóbbi esetben azonban csak a bűnösség megállapítása és egyházi büntetés kiszabása tekintetében.
Lelki dolgoknak a kánonjogban olyan valóságokat neveznek, „melyek jogok tárgyát képezhetik anélkül, hogy valamilyen anyagi dologgal egybeesnének, mégpedig annyiban, amennyiben lelki értékeket közvetítenek, vagy azokra irányulnak”. Ilyenek pl. az egyházi hivatalok (hiszen lelki célra kell gyakorolni őket), a szentségek, a szentelmények, a fogadalom, az eskü stb.
A lelkiekkel kapcsolatos dolgok olyan evilági dolgok, melyek a lelkiekhez elválaszthatatlanul kapcsolódnak, mégpedig vagy természetüknél fogva (pl. tartósan szent jelleget adó áldás vagy szentelés révén, melyek hatására a templom, az oltár, a kehely, a temető stb. szent dologgá válik) vagy történelmi okból (pl. bemutatási jog egy egyházi hivatalra). (Vö. Erdő Péter: Egyházjog, 2608-2609.).
Az utóbbi évszázadokban az egyházi szervek előtt tárgyalt ügyek köre szűkülő tendenciát mutat, ezek sajátosan egyházi jellege hangsúlyozódik.
Napjainkban az egyházi eljárásoknak, különösen a peres eljárásoknak a túlnyomó többségét a házassági ügyek teszik ki.
A hatályos egyházjog az állami és az egyházi jogrend illetékességének tárgy szerinti, világos elhatárolására törekszik. Az egyházon belüli jogok védelmére az egyházi, a civil jogrend szerintiekére pedig a világi fórum hivatott.
Azokban az esetekben melyek részben profán, részben egyházi jellegűek (pl. egyetlen cselekmény, melyet mindkét jog büntet, például a kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélések), az egyház a maga részéről az egyházi jogrend szempontjából ítélkezik, de nem vitatja a világi bíróság jogát arra, hogy ugyanezekről tisztán a civil jogrend szempontjából ítéletet mondjon.
Természetesen az is lehetséges, hogy a Szentszék és az államok közötti megállapodások külön szabályokat állapítsanak meg ezekre nézve (Vö. Erdő Péter: Egyházjog: 2611.).
Minden egyházmegyében a megyéspüspök az első fokú bíró. Ezt a funkciót személyesen vagy mások útján gyakorolhatja. Az ebben segítő munkatársak összessége alkotja az egyházmegyei bíróságot. Az egyházmegyei bíróságot a bírósági helynök vezeti. Különböző feladatokat látnak el a bírák, az ügyhallgatók, a kötelékvédő, az ügyvéd, az állandó jogvédő, az ügyész, a jegyző. A bírósági funkciók nagy részét világi hívek is elláthatják.
A bíróságok működését, az eljárások menetét alapvetően az Egyházi Törvénykönyv VII. könyve szabályozza. A házassági ügyekkel kapcsolatos részletes rendelkezések a 2005-ben kiadott Dignitas Connubii című instrukcióban találhatók.
Az egyházi bíróságokon folyó eljárások legnagyobb részét a házassági semmisségi perek teszik ki. Itt arról van szó, hogy a házastársak között a kapcsolat olyan mértékben megromlott, hogy az életközösségük véglegesen megszűnt, és annak helyreállítására már nincs esély (pl. a polgári válás már megtörtént), és valamelyik fél úgy gondolja, hogy a házasságuk érvénytelen volt, ezért kéri, hogy a bíróság ezt ítéletében mondja ki.
A házasság érvénytelenítése nem válás. Az egyházi bíróság ítélete arról szól, hogy létrejött-e a házasság vagy sem. Éppen ezért az eljárás tárgyát nem az képezi, hogy mitől ment tönkre az adott házasság, hanem
azt vizsgálja az egyházi bíróság, hogy a házasságkötés pillanatában minden adott volt-e ahhoz, hogy a kötelék létrejöjjön.
Az előírásoknak megfelelően megkötött házasságot ugyanis érvényesnek vélelmezzük. Ez a vélelem megdönthető, ha az érvényesség látszata fennáll, de valamilyen okból ez a látszat nem felel meg a valóságnak. Hiányzik a jogcselekmény létrejöttéhez szükséges valamilyen mozzanat: pl. hiányos a házassági beleegyezés. Ebben az esetben a házasságkötés érvénytelen, a kötelék nem jött létre. A hiányosságok lehetnek formaiak: pl. nem voltak jelen tanúk az esküvőn, hiányzott valamilyen engedély vagy felmentés.
Gyakoribb azonban, amikor valamilyen személyi hiányosság áll fenn vagy feltétel nem teljesül, pl. valaki pszichés okokból nem képes a házasság lényegi terheinek vállalására, éretlensége miatt nem képes helyesen megítélni a lényeges házastársi jogokat és kötelezettségeket, úgy köt házasságot, hogy valójában nincs szándékában gyermeket vállalni, olyan tényt hallgat el a másik fél elől, aminek ismeretében az nem kötne vele házasságot. Az ide vonatkozó szabályok az Egyházi Törvénykönyv IV. könyvében találhatók.
A házasság semmissége iránti keresetet bármelyik házastárs benyújthatja az illetékes egyházi bíróságnál. Az illetékességet meghatározó tények: a házasságkötés helye vagy a felek lakóhelyei. A keresetlevélben röviden össze kell foglalni a házasság történetét, kiemelve azokat a tényeket és körülményeket, amelyek az érvénytelenséget a kérelmező szerint megalapozzák.
A keresetlevél elkészítéséhez ajánlatos a házassági perekben járatos személy segítségét kérni. Mellékelni kell a felek keresztlevelét, a házasságlevelet is. Az eljárásnak költségei is van, ami a bírósági személyzet munkadíját, postaköltséget stb. fedezi.
Amennyiben a bíróság megalapozottnak ítéli a keresetet, a kérelmező fél és az általa megnevezett tanúk vallomást tesznek az ügyhallgató előtt, aki erről jegyzőkönyvet vesz fel. A másik házastársat is perbe hívja a bíróság, ő azonban megteheti, hogy nem vesz részt az eljárásban. Amennyiben a kérelmezőt ügyvéd képviseli, ő írásban érvel amellett, hogy a konkrét tények és körülmények megfelelnek a törvényi tényállásoknak.
Az egyházi eljárás sajátos résztvevője a kötelékvédő, aki a tények ismeretében hivatalból rámutat a házasság érvényességét alátámasztó elemekre vagy az érvénytelenség bizonyításának hiányosságaira. Az ő írásban adott véleményének és a peranyag egészének birtokában a három bíróból álló tanács áttanulmányozza az ügyet, és mindegyikük kialakítja a véleményét (szavazatát). Ezek után kerül sor az ítélet megfogalmazására, melyben a bíróság arra a kérdésre ad választ, hogy bebizonyosodott-e a házasság érvénytelensége az adott esetben vagy sem.
Amennyiben valamelyik fél magára nézve sérelmesnek, igazságtalannak vagy tévesnek értékeli az ítéletet, fellebbezéssel élhet, és az ügy a másodfokú bíróság elé kerül. Abban az esetben, ha mindkét fél elfogadja az ítéletet, akkor a semmissé nyilvánítás ténye bekerül a kereszteltek anyakönyvébe, ezzel igazolva a felek szabad állapotát.
Fontos megjegyezni, hogy az egyházi bíróság ítéletének csak az egyházi házasság érvényességével kapcsolatban van relevanciája. Az egyházi bíróság nem dönt sem vagyoni, sem gyermekfelügyeleti kérdésekben. A bíróság a házassági ügyek során keletkezett periratokat titkos anyagként kezeli, és arra kéri az eljárásban résztvevő feleket is, hogy ezt ők is így tegyék.
A polgári bíróság által hozott, polgári házasságot felbontó ítéletnek nincs az egyházi házasságot érvénytelenítő hatása.
A polgári bíróság végzésének benyújtására azért van szükség, mert ezzel lehet a legkönnyebben igazolni, hogy a felek életközössége visszafordíthatatlanul megromlott.
Természetesen az emberi esendőségünk miatt a szépen induló házastársi életközösségek is fel tudnak bomlani, de a házasság nem feltétlenül érvénytelen. Ilyenkor nem csak a hibázó fél, hanem egy egész család viseli ennek a következményét.
Ugyanakkor sokszor előfordul, hogy a házasságkötés után előbb-utóbb világossá válik, hogy már a kezdeteknél fennállt vagy éppen hiányzott olyan elem, ami miatt a házasság alapvető céljainak megvalósítására eleve nem volt esély, a házassági kötelék nem jött létre. Ezekre az esetekre nyújt segítséget az egyházi házasság semmisségét megvizsgáló eljárás.
A legfontosabb azonban, hogy legyünk körültekintőek a párválasztásban, és adjunk magunknak időt saját magunk és egymás megismerésére, valamint a házasságra, mint élethivatásra való alapos felkészülésre.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: az Esztergom-Budapesti Érseki Bíróság munkatársai
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
