Bízd Rá Magad a Dei Verbumra!

"Néha, amikor egy űrhajós elmeséli az élményeit, érzem, hogy nem neki kellett volna fölmenni." Dolák-Saly Róbert ismert humorista húsz éve egy interjúban¹ ezzel a briliáns hasonlattal érzékeltette, milyen az, amikor valakiből hiányzik az érzékenység ahhoz, hogy éljen a lehetőségeivel.

Ez a kép szokott eszembe jutni, amikor valaki arra esküszik, hogy a Bibliától random villám-válaszokat vagy receptszerű eligazításokat várni megfelelő viszonyulás a szent szöveghez.

Talán adnak valódi segítséget a legkonkrétabb élethelyzetben is az ilyenfajta ajánlások, de én abban hiszek, hogy érdemes, sőt kívánatos ennél mélyebbre menni: sokkal árnyaltabb, izgalmasabb, vonzóbb víziót ígér, ha megismerjük az Írás egészének természetét, stílusát, rendszerét, és ezzel a tudással faggatjuk az egyes sorokat, oldalakat, történeteket.

A Dei Verbumról

Ez a fenti megközelítési mód a huszadik században lett igazán közkinccsé az egyházban, miután a filozófiai hermeneutika tudatosította ennek megkerülhetetlen szükségességét, és részben ennek, részben a protestáns bibliakutatásnak nyomán a II. Vatikáni Zsinat mintegy hivatalos egyházi állásponttá tette.

Kegyelmi ajándék volt olyan tanároktól-tanúktól hallani a Zsinatról, olyanoktól ellesni-elsajátítani a zsinati szellemiséget és lelkületet, akik maguk Rómában – akár fiatal tanárként, akár diákként – közelről részesei voltak, így nemcsak kötelező protokolláris tisztelettel, hanem személyes eredetiséggel tudhatták mindezt képviselni és átadni.

A II. Vatikáni Zsinat a Dei Verbum (DV) kezdetű, viszonylag rövid dokumentumában fejti ki az isteni kinyilatkoztatásról, vagyis arról szóló tanítását, milyen céllal és hogyan lép kapcsolatba Isten az emberrel, hogyan közvetíti ezt a kommunikációt a Biblia, hol a helye a Bibliának az egyházban, és milyen értelmezési módszerek segítségével nyerhető ki a bibliai szövegből az egyetemes, minden korra érvényes isteni üzenet.

A személyes kapcsolatok "koordinátarendszere"

A Dei Verbum mindenekelőtt a személyes kapcsolatok világába, "koordinátarendszerébe" helyezi el az isteni kinyilatkoztatást: "a láthatatlan Isten lángoló szeretetének gazdagságából mint barátaihoz szól az emberekhez, társalog velük" (DV2).

Aki személyes kapcsolatba lép valakivel, nemcsak azáltal lesz megismerhető, hogy információkat oszt meg magáról a másikkal, hanem cselekedetei által, személyisége minden elemének megnyilatkozása által – így a Szentírásban sem csak Jézus tanító szavai, hanem minden megnyilvánulása kinyilatkoztat valamit Istenről, építi a személyes kapcsolatot Istennel. Ez feljogosít, sőt biztat arra, hogy

az Istennel való kapcsolatunkat az emberi személyes kapcsolatok mintájára-módjára képzeljük el és éljük.

A Zsinat minden dokumentumának közös jellemzője, hogy a kinyilatkoztatást, a Szentírást tekinti és kezeli legfőbb forrásaként és normájaként: "[az egyház] mindig hite legfőbb szabályának tartotta és tartja… […] A szentírásnak kell tehát táplálnia és irányítania az egész egyházi igehirdetést" (DV 21).

Ebből az következik, hogy az Írás szempontja, súlypontja mindig elsőbbséget kell élvezzen a filozófiai, jogi vagy etikai paraméterekkel szemben. A hívő (a teológus és a laikus is) jól teszi, ha megkeresi és megtalálja a módját annak, hogy a Szentírás "logikáját", gondolkodásmódját, "lelkét" egyre jobban kiismerje és megtanulja, mintegy "sajátjává tegye".

Megközelítési módszerek: Mit is akartak mondani a szentírók?

Az Írás tekintélye ugyanakkor nem kötelez arra, hogy szavait-mondatait "nyersen fogyasszuk", hogy vakon-mechanikusan használjuk őket, mint valami "konfekcionált készterméket" – ellenkezőleg: rászorulnak az értelmezésre és magyarázatra.

A Zsinat meg is nevezi a legfontosabb, tudományos konszenzus által megerősített kutatási-megközelítési módszereket: "figyelmesen kell vizsgálnia, hogy mit is akartak mondani a szentírók […] ügyelni kell az ’irodalmi műfajokra’ […] gonddal kell szemmel tartani a teljes szentírás tartalmát és egységét is, számba véve az egész egyház élő hagyományát…" (DV12).

Ez a tanítás tudatosítja, hogy az isteni üzenet kinyerése, felismerése és megértése (legalább is nem mindig) spontán, intuitív, hanem fáradságos és szakértő munkát feltételez, így ajánlatos, hogy a hívő bízza rá magát az egyház "tanítóhivatalára" (ezzel tartozik is) és a Biblia tudós kutatóira is.

Ahogyan az egyház (soha) nem állította, hogy a Szentírás sugalmazottsága közvetlen, betűszerinti, Isten általi diktálást jelent, ugyanúgy az értelmezés és magyarázat elengedhetetlenségének kimondása sem jelenti a szószerinti értelem általános feladását: a kutatók és a tanítóhivatal feladata-szerepe éppen az, hogy segítsenek eldönteni, mely szakaszok veendők szó szerint isteni üzenetnek, és melyeket szabad/kell valamilyen átvitt értelemben olvasni és befogadni.

A kutatók szakmai és a tanítóhivatal normatív értelmezési hagyománya minden esetben egy olyan területet ill. keretet jelöl ki, amelyen belül szabadon és legitim módon mozoghat a hívő, amikor olvassa és kérdezi az Írást, amikor személyesen neki szóló sugallatot, eligazítást keres benne. Megtanulhat a hívő biztonságosan és hatékonyan élni ezzel a szabadsággal, ha például részt vesz egy olyan bibliakörben, amelyben (előny, ha egy teológiailag képzett vezető irányításával) lehetőség adódik a saját belátások, heuréka-élmények egymást gazdagító megosztására.

De talán inspirálóbb lehet, ha Jelenits István tanár úr Bibliáról szóló szakavatott írásait², vagy éppen Pilinszky János költői, az evangélium lelkületére ráérzett esszéit olvasgatja: "…az Evangélium meleg ól […] Isten itt akart megszületni, ebben a sötét és szegényes melegben…"³

💡Bízd Rá Magad – további lépések az úton

Ha szeretnél tovább mélyülni az Ige olvasásában, vagy konkrét kapaszkodókat keresel a mindennapi hitgyakorláshoz, próbáld ki a Bízd Rá Magad ajánlott lelki útjait: a Napi útravaló – ignáci elmélkedések segíthetnek abban, hogy nap mint nap rátalálj az irányra és a belső csendre, míg a Lectio divina – a Szentírás imádságos olvasása abba vezet be, hogyan válhat az ige személyes találkozássá és imává. Ha egy hosszabb, mégis jól követhető vállalást keresel, a Biblia egy év alatt sorozat lépésről lépésre segít végigolvasni a Szentírást. A családi ünnepi készület megéléséhez pedig praktikus segítséget ad a csaladisziv.hu.

^{[1] "Ha kaphatnék egy órácskát a Holdon…", beszélgetés Dolák-Saly Róberttel a Képmás magazinban (2005. 04. 01.)
[2] Lásd pl. Jelenits István: Betű és lélek, (Új Ember Kiadó, Budapest 2001), vagy Uő. Élet és Evangélium (Vigilia Kiadó, Budapest 1994).
[3] Pilinszky János: Válasz; Szög és olaj (Vigilia, Budapest 1982)}

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Válóczy József Ákos atya, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára, az angyalföldi Szent Mihály plébánia papi közösségének tagja