A Szentírás vonzásában – közösen és egyénileg

Az ökumenizmus útján

Mielőtt belevágunk a Szentírással kapcsolatos kérdésekbe, induljunk kicsit távolabbról, az aktuális ünnepektől, eseményektől. Az ökumenikus imahét és Isten igéjének vasárnapja jó alkalom arra, hogy vissza- és előrenézzünk: milyen kapcsolatban vagyunk most a testvéregyházakkal, hogyan viszonyulok én a más keresztény felekezetekhez tartozó tanítványtársaimhoz? Mit tehetünk közösen, mit tehetek én személyesen azért, hogy egyre teljesebb egységben legyünk?

Jézus búcsúbeszédében új parancsot adott: hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeret minket. Ez az egymás közötti szeretet az, ami megmutatja, hogy keresztények vagyunk:

„Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,35)

Szeretnénk közeledni – de mit tegyünk?

Ha egy pillanatra belegondolunk a saját, személyes hitünkbe, rájövünk, hogy két fő dimenzióból áll. Egyrészt van tartalma: a tudásunk Istenről, a hit fényében a világról, az emberről. Másrészt pedig a hitünk cselekvés: döntés, hogy eszerint akarunk élni, személyes kapcsolatot tartunk fent Istennel és embertársainkkal.

Vagyis az ökumenizmusban foglalkozhatunk hitünk tartalmával, melyben az összes keresztény közösség közös nevezője a Szentírás. De hitünk szerinti cselekedetekben is építhetjük az egységet. Közösen imádkozhatunk és gyakorolhatjuk a felebaráti szeretetet egymás vagy rászorulók, szegények javára.

Számos kiváló példát látunk ezek megvalósulására. Ilyen az ökumenikus jótékonykodás, a lelkészek, lelkésznők, papok, pásztorok közötti barátságok, összejövetelek vagy az ökumenikus imahét közös imái és agapéi.

Legközelebb viszont talán akkor kerülünk egymáshoz, amikor együtt hallgatjuk, olvassunk a Bibliát, közösen imádkozunk, és beszélgetünk az Istennel való kapcsolatunkról.

Közösségben hogyan olvassuk a Bibliát?

Tehát ott tartunk, hogy (az egységet keresve) Krisztust követő embertársainkkal összegyűltünk, és van nálunk Szentírás. Hogyan tovább, mit tehetünk?

Az első és legnyilvánvalóbb módszer, hogy valaki felolvas a Szentírásból. Ezeket a szövegeket hallgatásra írták, hiszen abban a korban az átlagember nem nagyon tudott olvasni, és még a papírt sem találták fel, nehezebb volt előállítani egy irományt. Vagyis, ha közösen hallgatjuk Isten Szavát, olyan módon keressük Istent, ahogyan ezt a korai keresztények és a választott nép tette.

Alakíthatunk olvasókört, olyan kisebb csoportot, akikkel (akár online formában) rendszeresen összegyűlünk, és körbe adva a szót, olvassuk a Bibliát. Kiválaszthatunk egy könyvet, vagy nagyobb egységet (pl. a próféták könyveit), de az egész Szentírást is végigolvashatjuk. Ismerek olyan házaspárt, akik a házasságkötésük óta minden nap közösen olvasnak valamennyit a Bibliából; 25 év alatt már több, mint 10 alkalommal olvasták végig elejétől végéig a Szentírást.

Elmélkedhetünk, imádkozhatunk közösen Isten Szavával. Gondolkodhatunk közösen egy szakasz jelentésén, gyűjthetünk egy adott témához különböző igehelyeket.

Kiválaszthatunk egy részt, felolvashatjuk, és miután csendben, mindenki egyénileg átelmélkedte, megoszthatjuk egymással, hogy itt és most mit üzen számomra ezen a szakaszon keresztül az Úr, milyennek látom Őt ebben.

Ezek csak javaslatok; keresztény közösségeinkben érdemes Isten hívását keresni, követni, hiszen Neki van elképzelése arról, hogy hogyan szeretne köztünk lenni. Gyümölcseiről ismerjük fel a fát (vö. Mt 7,15-20), vagyis ha egy imaforma ”működik”, tapasztaljuk benne az Úr működését, jelenlétét, akkor jó úton vagyunk, tartsunk ki benne, ne hagyjuk abba!

Egyénileg is…? Még szép!

Nem csak közösségileg és ökumenikus szempontok alapján érdemes kinyitnunk a Bibliát. Egyénileg olvasni kaland, mely az Istennel való kapcsolatunkban nagy segítség. Időnként megfogalmazódhat bennünk, hogy nem halljuk Isten szavát. A megoldás egyszerű: olvassuk a Szentírást, Isten Szavát!

„»Az Egyház mindenkor úgy tisztelte a Szentírást, mint magát az Úr testét«; mindkettő táplálja és vezérli az egész keresztény életet.” (KEK 141) A Katekizmus szerint is ”táplálék” és útmutató a Biblia. Sok konkrét tanácsot, iránymutatást találunk olvashatunk benne, mely alapján a saját életünket vezethetjük. Sokszor sztorik formájában beszél a Szentírás. Mesél Istenről és az emberekről – valódi emberekről. Míg a korabeli Távol-Keleti elbeszélések inkább hasonlítanak Marvel történetekre, addig

a Biblia egyszerű emberekről szó: bűnösökről és szentekről, csalókról és becsületesekről, gyávákról és bátrakról.

És a lényeg: az Úr őket szólítja meg, az ő életükbe lép be, általuk szól hozzánk is. Itt és most!

A Szentírás valódi lelki táplálék. Performatív, vagyis olvasása, hallgatása által Isten maga formál minket. Ahogy olvassuk az előttünk élt, Istent kereső emberek történeteit, imádságait, kalandjait, gondolatait, úgy mi is egyre közelebb kerülünk az Úrhoz.

Remélem a Kedves Olvasó már keresi is a Szentírását, de még mielőtt kinyitná, következzen néhány gyakorlati javaslat, meglátás.

Egyéni olvasás – néhány alapelv

• Érdemes megtalálni a leginkább otthonos formátumot, fordítást. Számomra a könyv formátum, papír alap a legjobb, de elérhető az interneten és vannak remek appok is, például: Szentírás, Szent Biblia.
• A magyar nyelvű fordítások kiválóak, katolikus és protestáns kiadások is bártan használhatóak.
• Célszerű szövegkiemelővel, ceruzával (applikációk esetén a rendelkezésre álló módon) megjelölni a kérdéses, vagy fontos részeket, és azokat, melyekhez jó lenne később visszatérni, akár imádság vagy újraolvasás céljából.

A Biblia az, aminek látszik: egy több, mint 1000 évet felölelő szöveggyűjtemény, mely számos szerző, szerkesztő munkája; több korszak, kultúra, nyelv, stílus és közösség nyomait fedezhetjük fel benne. Ha valami igazán fontos, akkor nem csak egy nézőpontból, egy tanútól kérünk információt. Az Úr nagyon fontos, a legfontosabb dolgokat akarta és akarja a tudtunkra adni, így érthető, hogy sok különböző embert hívott meg munkatársának, hogy sugalmazását megfogalmazzák és leírják.

A szó szerinti értelem sokszor nem létezik: van, hogy nem tudni, mely szavak szerepelnek az eredeti szövegben (ha egyáltalán létezik eredeti verzió), vagy bár a szó megállapítható, de nem tudjuk, hogy azon a nyelven mit jelent, vagy ha tudjuk, a magyar nyelvben nincsen rá szavunk. Emellett a Szentírás gyakran beszél képekben (pl. a 23. zsoltár első 4 versét nem egy bárány írta). Előfordul, hogy egy történetbe mi morális tanulságokat akarunk belemagyarázni, pedig a szerző nem ilyen céllal írta le.

Fontos látni, hogy az ókori ember számára a történetírás nem cél volt, hanem eszköz valaminek a kifejezésére – esetünkben az Istennel való kapcsolat történetének elmesélésére. Nyugodt lelkiismerettel, és a kor hozzáállása szerint teljesen korrekt módon változtatnak meg történelmi eseményeket, hogy ezzel valamit kifejezzenek. Mindezek ellenére a Szentírás gyakran nagyon pontos történeti adatokat tartalmaz, és a legtöbb esetben könnyen megérthető, hogy mit akar kifejezni.

Mégis ahhoz, hogy jól értsük a szöveget, sok esetben érdemes kommentárokat, katolikus fordítás esetében a magyarázatot, vagy a könyvek elején található bevezetőket segítségül hívni. Általános alapelv, hogy a homályosabb részeket a világosabbak fényében értelmezzük. A szöveg eredeti (szerző szándéka szerinti) értelmén túl van teljesebb értelem, melyet a teljes kinyilatkoztatás birtokában látunk.

Érezhetjük, hogy itt és most, jelen élethelyzetünkben Isten valami nagyon konkrétat üzen számunkra a Biblián keresztül – és talán másnak az adott szakasz alapján semmi ilyesmi nem jutna eszébe. Mindezek a jelentések, melyeket a szöveg hordoz valóban az Úr üzenetei.

Vele, Aki sugalmazta

A legfontosabb, hogy szentírásolvasás előtt mindig hívjuk a Szentlelket! Hiszen aki sugalmazta, Ő tud segíteni leginkább meghallani, jól érteni a szavát. Azzal, hogy olvassuk a Bibliát, nagylelkű gesztust teszünk Jézus felé, és ajtót nyitunk neki, melyen Ő be fog lépni. Számos helyzetben Jézus lép be a mi életterünkbe: úgy közelít felénk, ahogy éppen aktuálisan észre tudjuk venni.

A Szentíráson keresztül viszont mi lépünk be Jézus ”világába”; oda, ahol Ő élt, abba a korba, azokra a helyekre, ahol Ő járt, azokba a nekünk már ószövetségi szakaszokba, melyek abban az időben az összes szent iratot jelentették.

Akit igazán szeretünk, annak a legnagyobbat adjuk, amit tudunk: az időnket és a figyelmünket. Arra, hogy az Úr iránti szeretetünket kifejezzük, kiváló mód a szentírásolvasás.

Ha kedvet kapunk ehhez, érdemes Őt is megkérdezni, hogy hogyan tegyük.

• Végigolvashatjuk az első betűtől az utolsóig, az sem baj, ha challenge-ként elhatározzuk, hogy mondjuk egy év alatt elolvassuk.
• Haladhatunk lassan, ízlelgetve, többször átolvasva a szöveget.
• Kezdhetjük olyan könyvvel, mely valamiért éppen érdekesnek tűnik.
• De gyakorolhatunk konkrét imaformákat is, nekem jelentős imatapasztalataim vannak a jezsuita ritmikus- és a szemlélődő imamódokkal.
• Szó szerint megtanulhatunk szakaszokat, és ismételgethetjük ezeket napközben, magunkban.

Lényeg: ne egyedül tegyük, hanem az Úrral együtt! Keressük azt a ”teret”, ahol érzékeljük az Ő jelenlétét, igyekezzünk ott elidőzni!

Engem gyakran lenyűgöz a Biblia; sokszor ezáltal válik kézzelfoghatóvá Isten szeretete, önközlése, személyes jelenléte. Előfordul, hogy unalmas részeken kell végigküzdeni magam azért, hogy megtaláljam az elrejtett kincset.

A Szentírás leírja, hogy az Úr cselekszik. Ha olvassuk, és eszerint élünk, Jánoshoz hasonlóan mi is meg fogjuk tapasztalni, hogy:

„Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.” (Jn 20,30-31)

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Háder Márk