Figyelj az érzelmeidre is döntéshelyzetben! - bizdramagad.hu

Az ember – és csakis az ember – Istenfüggő, minden más élőlény pedig törvényfüggő. Nekik nem kell döntést hozniuk életükben, mert egy beléjük ültetett isteni program szerint működnek. Úgy is mondhatnánk, hogy velünk szemben szabad akarat nélküli „automaták”.

Nekünk viszont szabad akaratunk van: mondhatunk igent és nemet is. Egész életünk során döntéseket kell hoznunk, hogy megvalósítsuk, irányítsuk, kibontakoztassuk életünket.

Döntési helyzetek

P. Henry Boulad azt mondja, az ember az akadályok gyermeke. Vagyis életútján folyamatosan döntenie kell, hogy megvalósítsa Istennek a róla alkotott tervét. Számtalan döntési helyzetben találja magát. Döntenie kell, hogy milyen irányba folytassa tanulmányait. Figyelnie kell, hogy képességei milyen irányba mozgatják. Hol szeretne dolgozni, hol szeretné kibontakoztatni adottságait, karizmáit.

A szíve mélyén lévő erős vágyak irányítják az embert, melyeket Isten ültetett beléjük. Isten a belénk oltott mély vágyainkon keresztül vezet minket életutunkon.

A döntés nem mindig egyértelmű. Néha változtatni kell, mert az eddigi utunk nem tesz boldoggá minket. Folyamatos keresésben vagyunk és figyeljük, hogy az imában hol érzékelünk békét, szeretetet, kiegyensúlyozottságot.

Életünk nagy döntéseit illetően kifejezetten figyelnünk kell belső megmozdulásainkra, mert nem csak az értelem irányít minket, hanem érzelmeink is.

Sokszor a jó döntések megszületésénél intuícióink is sokat segíthetnek.

Különösen is nagy feladatot jelent számunkra, hogy életállapotunkra vonatkozóan jó döntéseket hozzunk. Milyen életállapotra hív minket Jézus? Hol leszek igazán boldog a kihívások ellenére, mert kihívások, nehézségek minden életállapotban várnak majd ránk.

Bizony sokszor találjuk majd magunkat olyan élethelyzetben, ahol sok dolgot el kell hagynunk, el kell veszítenünk, vagy zárójelbe kell tennünk.

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, Istenhez, mindezek ellenére bizakodhatunk abban, hogy célba érünk.

Egy szimbolikus történet: A csodagyerek

Volt egyszer egy kisfiú, aki már egészen fiatalon ismerte az egész világot. A szülői házban élt. Ismerte a Föld valamennyi országát. Sokat olvasott különféle kultúrákról. Sokan felkeresték az ifjút, hogy beszélgessenek vele, tanácsot kérjenek tőle. Csillogó szemű szónok volt. Választékos szavakkal, dagályos kifejezésekkel beszélt a legnehezebb kérdésekről. Mindenki megcsodálta képességeit, adottságait. A szavak, válaszok egyszerűen ott voltak az ajkán. A fiú híre elterjedt az egész világon.

Mígnem egyszer elhatározta, hogy ezután nem csak beszélni akar a világról, de szeretne tapasztalatokra is szert tenni, így tehát útra kelt, hogy megismerje azt a valóságot, amiről eddig csak beszélt.

Alig egy óra távollét után elérkezett egy útkereszteződéshez. Bár csodagyerek volt, mégis: egy időben háromfelé nem indulhatott el. Döntenie kellett, hogy melyik úton halad tovább. Végül is egyenesen haladt előre, de a jobb és a baloldali völgyek így ismeretlenek maradtak számára. A következő és az ezt követő útkereszteződéseknél szomorúan látta, hogy egyre több területet nem tud megismerni. A városokba érve kezdetben hosszú, választékos beszédeket tartott. Előrehaladva, ahogy egyre szűkültek a meghódítható lehetőségei, a szavai egyszerűbbek, a mondatai, a beszédei rövidebbek lettek.

Így telt-múlt az idő. Egyre idősebb lett. Már nem volt csodagyerek. Utak, lehetőségek százait, ezreit kellett elengednie. Már alig voltak szavai, melyeket megoszthatott volna másokkal. A hallgatói is elfogytak. Majd leült egy kőre és így gondolkodott magában:

„Az egész életem veszteségek sorozata. Utak, ismeretek, álmok vesztek el számomra. Minden lépéssel elzártam magam valamitől, mintsem hogy gazdagodtam volna. Jobb lett volna otthon maradnom. Akkor még mindent tudtam, nem kellett volna állandóan döntenem, melynek következtében egyre több dolgot elvesztettem. Most meglenne még minden lehetőségem."

Bár nagyon fáradt volt, elhatározta, hogy befejezi útját, mert amint érzékelte, már csak egy rövid útszakasz feküdt előtte. Így haladt lépésről lépésre előre. Már csak egy szó volt, ami lélegzete szüntelen ritmusában elhagyta ajkát, Jézus neve, mígnem egy sziklatetőn találta magát. Minden elveszettnek hitt út ott feküdt előtte. Látta az elengedett völgyeket és lehetőségeket. És látta, bár mindig kisebbek és szűkebbek lettek a lehetőségei, de közben folyamatosan felfelé haladt.

***********************************************************

Előrehaladásunk érdekében folyamatosan döntéseket kell hoznunk, hogy végül is elérjük céljainkat. A döntéshozatal így valójában nem más, mint a dolgok és személyek folyamatos elengedése. Döntéseinket ezért sokszor úgy éljük meg, mint saját halálunkat. Valóban! A döntés nem más, mint a halál begyakorlása.

Valamit elengedek, valami meghal bennem, de nagyvonalúságomnak köszönhetően annál gazdagabban kapom vissza a valóságot.

Amit Isten, Jézus számára üresen hagyok, azt nem hagyja betöltetlenül. De hogy mikor van ez a pillanat, ezt csak az Úr tudja.

A döntéshozatal tíz alaptétele

1. Vedd olyannak a valóságot, amilyen! A fiatalok gyakran élnek álmaikban, eszményeikben, az idősek pedig a megszépített vagy befeketített múltban. A képeket, fantáziálásunkat, álmainkat, érzelmeinket újra meg újra a valósághoz kell igazítanunk.

2. Alakíts ki jó, belső időérzéket! Ne kapkodj, de ne is vacakolj sokat! Ügyesen viszonyulj úgy a siettető körülményekhez, mint az elhúzódó dolgokhoz! A léleknek megvan a maga ritmusa. Ha nem követjük, elkezdünk hibázni.

3. Ötleteidet oszd meg kritikusan gondolkodó barátaiddal! Kérd ki okos emberek tanácsát! A gonosz lélek gyakran titkolózásra csábít. A titkolózás mögött sokszor ott van a rossz lelkiismeret.

4. Halld meg, mi mindent mond a fejed, a szíved, az intuícióid! Aztán integráld lelked hangjait projekted egészébe!

5. Figyelj arra, hogy a csábító sokszor komplikáltabbnak láttatja döntéseidet, mint amilyenek azok a valóságban! Fő a bizalom és egyszerűség. Vigyázz, hogy ne ragadj bele apró részletekbe! Ami fontos: látni, hol vannak a fő értékek és célok.

6. Ne hozz döntést, amíg krízishelyzetben vagy! Keresd mindenben a nagyobb vigaszt (belső békét)! Kövesd vágyaidat, légy radikális ezen a téren!

7. Ismerd meg határaidat, figyelj rájuk! Ne keresd keresztjeidet, de szeretetből légy kész arra, hogy elfogadd, ha Istentől jön!

8. Gyászold meg a nem választott alternatívákat és elhalasztott lehetőségeket! Életutad az elengedés és a meghaladás útja. Az ifjú idealista mindenhez – a felnőtt már csak egy néhány dologhoz ragaszkodik.

9. Jézus legyen életünk és döntéseink normája, ősképe és formája! Jézusban megmutatta nekünk az Atya, hogy milyen az igazi emberélet.

10. Döntési folyamatodban elérkezik az a pillanat, ahol át kell vágnod a gordiuszi csomót. Kockáztatnod kell, elengedni ezt-azt, majd ugranod. Az életben az emberekbe és az Istenbe vetett alapvető bizalom segít ebben.

A közös döntés meghozatalának főbb kérdései

1. Közös felelősségünket közös hivatásnak gondoljuk-e?

Mindez kifejeződik-e abban, ahogy elkezdjük, befejezzük üléseinket? Ahogyan egymással beszélünk, ahogy egymást informáljuk, ahogy a konfliktusokat megoldjuk?

2. Megvan-e közösségünkben a figyelem kultúrája?

Teremtünk-e időt önmagunkra, belső megmozdulásainkra, társainkra, Istenre? Vannak-e rekreációs szakaszok a döntés folyamatában? Figyelünk-e Isten szavára? Vannak-e csendes idők a hallottak, megbeszéltek megemésztésére? Vannak-e megosztások, ahol nem hangzik el azonnal kritika? Odafigyelünk-e érzéseinkre, testünk jelzéseire?

3. Igyekszünk-e elérni minél nagyobb belső szabadságot? (Mindenki merje kimondani azt, ami mozgatja. Indifferensnek maradni személyekkel, érvekkel, megoldásokkal szemben.)

4. Szánunk-e elég időt egy közös spirituális folyamatra?

5. Eléggé be vannak-e vonva a résztvevők?

6. Mindenki birtokában van-e a szükséges információnak?

7. Szükségünk van-e külső segítségre?

8. Eljutunk-e az egyöntetűségre? (Pontosítások, konkretizálások!)

9. Tapasztalunk-e vigaszt (belső békét)?

10. Döntésünkből több élet, szabadság származik?

11. Világosak-e az illetékességi körök?

Jó döntést kívánok mindenkinek!

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Hofher József atya, jezsuita szerzetes