Mindenki érzi őket, de a meghatározással, lehet, hogy gondban vagyunk. Az érzelmek valamilyen, tudatosan vagy tudat alatt számunkra fontos dolgot, eseményt kísérnek. Pozitívnak érezzük, ha minket segítő, és negatívnak, ha minket gátló dologról van szó.
Az érzelmek az adott helyzethez való hozzáállásunkat jelzik, és a minket segítő irányba motiválnak, tervezésre és cselekvésre késztetnek.
Az, hogy kiben milyen érzelem keletkezik, nagyon egyéni. A magam részéről, ha parmezán sajttal megszórt ételt tesznek elém, akkor – elnézést kérek minden sajtrajongótól – undort érzek. Ez abban „segít”, hogy eltávolodjak az ételtől, hozzá se nyúljak, vagy kezdjem el tervezgetni, hogyan tudom a tányéromról eltüntetni... Ezzel szemben, ha egy szelet lúdlábtortát tesznek elém, akkor örülök, és lelkesen megeszem.
Az általam érzett undor és az öröm az alapérzelmekhez tartoznak. Egyes kutatások szerint az újszülött hatféle alapérzelmet tud átélni és mimikával tudatni azt a környezetével. Ezek az öröm, a harag, az undor, a csodálkozás, a félelem, a szomorúság. Más kutatások szerint az öröm, a düh és a félelem jelennek meg az első hónapokban. Abban mindenki egyetért, hogy legkésőbb az első életév végéig ezek az érzelmek megjelennek a csecsemőnél – és ezek révén is tud a környezetéhez kapcsolódni.
Szülőként megtapasztalhatjuk, hogy csecsemőnk vagy kisgyermekünk különböző érzelmi állapotokat juttat kifejezésre, ám ezek még nem tudatosak a számára. A gyermek az érzelem intenzitását érzi, illetve a hangulatát: azt, hogy jó vagy rossz számára az adott élmény.
Az érzelmei beazonosítása, majd kezelése az első négy-öt évben a szülővel közös feladata a gyermeknek.
A szülő ebben is, ahogyan sok másban is (például az elalvásban, az éjszakai átalvásban vagy a szobatisztaság kialakításában) külső szabályozó szerepet tölt be, kezdetben nagyobb, majd a kicsi fejlődésének előrehaladtával csökkenő mértékben.
Az érzelmek vonatkozásában úgy lehet ezt elképzelni, hogy a szülő egy, a gyermeken kívülre helyezett érzelmi termosztát, érzi, érti és kezeli a gyermek érzéseit, és csak apránként vonul ebből ki.
Az érzelmek hullámoznak, jönnek-mennek, ahogy valamire vagy valakire reagálunk. Beazonosításuk, elfogadásuk, kezelésük a kapcsolatban alakul: a szülők napról napra hangolódnak a gyermekük aktuális pozitív vagy negatív érzelmeire, elfogadják azokat, visszatükrözik a gyermeknek és segítenek a negatívabb érzelmeket áthangolni pozitívabbakká. Mindezt a szülők ösztönösen teszik, különösen, ha gyermekkorukban ők is megkapták az érzelmi támogatást a saját szüleiktől.
Az ember kapcsolati lény, az egyes helyzetekre is a másik emberhez való kapcsolódás által reagál: ha a gyermek számára fontos személyek, például a szülei egy helyzetben nyugodtak, akkor az segíti az ő megnyugvását is – és ez fordítva is igaz.
A pozitív érzelmek nem okoznak gondot, az örömöt könnyű kezelni, de azért fontos a pozitív érzelmeket is kimondani, tudatosítani.
A negatív érzelmek fogadása és kezelése szokott a keményebb dió lenni. Ennek társadalmunkban kevesebb a hagyománya, de az empátiánk, a beleérzőképességünk a segítségünkre lehet ilyenkor: észleljük a magunk vagy a másik érzelmi állapotát, tudunk beszélni az érzelmekről, beleképzeljük magunkat a másik helyzetébe – miközben természetesen magunkra is figyelünk.
Ahhoz, hogy a családi élet kiegyensúlyozott legyen, annak érdekében, hogy a gyermek a közösségbe be tudjon illeszkedni, szükséges, hogy az érzelmeit a korosztályának megfelelően tudja szabályozni.
Fontos azt leszögezni, hogy mindenkinek (felnőttnek, gyermeknek) minden érzelem helyénvaló, meg nem kérdőjelezhető. Az érzelmei, érzései miatt senki ki nem gúnyolható, számon nem kérhető. Mindenkinek megvan az oka arra, hogy valamilyen körülményre milyen érzelemmel reagál és milyen érzései alakulnak ki.
Azt azonban már el lehet (és ahogy nő a gyermek, el is kell) várni, hogy az érzelmeit oly módon fejezze ki, ahogy az a családja és a külvilág számára elfogadható: sem szóval, sem cselekedettel másban kárt, másnak fájdalmat nem okozhat, félelmet nem kelthet.
A gyermek érzelmeire mindig reagálni érdemes annak érdekében, hogy megtanulja: minden érzelem elfogadható, kimondható, kimutatható.
Persze a szülői reakciót sem kell túlzásba vinni, de nem lenne jó figyelmen kívül hagyni a gyermek jelzéseit, érzelmeit.
Tapasztalataim szerint negatív érzelemnek az utóbbi években már a gyerekek sincsenek híján: a külvilág bizonytalanságai, a mindennapok feszültségei begyűrűznek az egészen kicsi gyerekekhez is. Ezt jelentősen súlyosbítja a gyerekek képernyőhasználatának növekvő tendenciája – már a bölcsődés, sőt, sokszor csecsemőkorban is.
Az érésben lévő kisgyermeki idegrendszer eleve nem képes az érzelmek megfelelő szabályozására, de a szülői érzelemszabályozási törekvéseknek nagyon erős szembeszéllel kell számolniuk a kütyük idegrendszert megterhelő hatása miatt.
Persze a szülő egyáltalán nem érzi kitüntetve magát, amikor napról napra, óráról órára küzd a gyermek hisztijeivel. A dackorszak egy szükséges és kimaradhatatlan időszak a gyermek személyiségfejlődésében, ugyanakkor jó lehetőség a kicsi érzelmeinek szabályozására, a hozzá való leguggolásra, hozzákapcsolódásra, testi-lelki megtartásra. Ebben az időszakban az egyértelműen kimondott, a gyermek szintjén megfogalmazott keretek, a következetesség és a határtartás segít.
A szülő által nyújtott kora gyermekkori, mindennapos érzelemszabályozás – beleértve az azonnali késztetések (a most azonnal akarom) irányítását, az ehhez kapcsolódó érzelmek felismerését, az erről való kommunikációt és az érzelmek kezelését – hosszú távon kihat a növekvő emberke viselkedésére és társas kapcsolataira, közösségbe illeszkedésére.
Ahogy a gyermek kezdi megtanulni a szándékai, vágyai felismerését és szükség szerinti késleltetését, valamint az érzelmei beazonosítását és kezelését, úgy van egyre kevesebb dolga a szülőnek. De azért ne legyen olyan illúziónk, hogy a hatéves korban már végleg hátradőlhetünk. Ebben az életkorban kevesebb már ugyan a nagy amplitúdójú érzelem, de pár év múlva kezdődik a serdülőkor.
Az érzelemszabályozás, a belátási képességgel együtt az ember húszas éveinek elejére alakul(hat) ki a maga teljességében.
Ugyanakkor hány felnőtt ember van, aki igen nehezen kezeli az érzéseit, felrobban, ha mérges – ha egyáltalán be tudja azonosítani, hogy mit is érez.
Annak érdekében, hogy a mi gyermekünk ne ilyen felnőtt legyen, szülőként megtehetünk néhány dolgot.
Ránézhetünk a saját érzelemszabályozásunkra: mi hogyan reagálunk egyes helyzetekben? Mennyire vagyunk következetesek a minket érő feszültségek vonatkozásában, mennyire kiszámíthatóak a gyermek viselkedésével kapcsolatban? Hiszen a szülő a minta a gyermeknek.
Ahogy viselkedik a szülő, ahogy az érzelmeit kezeli, azt fogja a gyermek elsősorban eltanulni.
Érdemes kimondani, hogy a szülő mi miatt mérges, szomorú vagy csalódott. A gyermek mindent magára vesz, érdemes tehát ilyenkor tisztázni azt, ha nem ő a kiváltó ok – és tisztelettel elmondani neki, amennyiben viszont igen.
.jpg)
A felnőtt embernek már talán van egy eszköztára, tudja magáról, hogy ő hogyan tud megnyugodni. Hiszen a gyermeket megnyugtatni csak úgy lehet, ha a szülő nyugodtabb – ha nem is teljesen nyugodt. Sokaknak segítenek a légzőgyakorlatok, a tízig való elszámolás, az, hogy hátralép egy kicsit.
Folyamatosan, születésétől kezdve napról napra segítünk a gyermeknek felismerni és kezelni az érzéseit, amíg az önszabályozása ezen a területen is ki nem alakul. Ezt tehetjük úgy, hogy kihangosítjuk a gyermek feltételezett szándékait, vágyait, érzelmeit. Amikor már beszélni tud, a gondolatait kimondja, az érzelmeit még sokáig a szülő tudja megfogalmazni.
A gyermekkel együtt játszó szülő időről időre „provokált” helyzetbe is hozhatja a gyermeket.
A szülővel közösen a gyermeknek is könnyebb a frusztrációt, haragot, csalódottságot megélni, érdemes ezeket nem elkerülni – akkor sem, ha nem vágyik a szülő hisztire.
Mértékkel, de veszítsen a gyermek is időnként a társasjátékban (vagyis nem kell mindig nyerni hagyni), ledőlhet a magasra épített tornya, várnia kell arra, hogy ő következzen a csúszdánál.
Ha a szülők úgy érzik, hogy a gyermeki vagy a családi érzelemszabályozás akár csak néhány hét távlatában is rendszeres gondolkodni valót ad, esetleg eszköztelennek, túl feszültnek, tehetetlennek érzik magukat – érdemes külső segítséget kérni.
Elsajátíthatóak különböző önmegnyugtató technikák, amelyeket a gyermek jelenlétében is lehet alkalmazni.
A szülő-gyermek egymásra hangolódását segítheti például a Gordon-módszer, ami néhány alkalmas képzés keretében megismerhető, begyakorolható.
A családban kialakuló, visszatérő és nehezen kezelhető helyzetek enyhítésében, megoldásában családterapeuták vagy szülő-csecsemő, kisgyermek konzulensek nyújthatnak támogatást.
És nem utolsósorban egy segítőkész, ráérő rokon vagy bébiszitter „adhat” időről időre egy kis szusszanást a szülőknek, annak érdekében, hogy legyen miből energiát meríteniük, hogy egy kicsit ki tudjanak kapcsol(ód)ni – a pihentebb szülő az érzelmek szabályozásában is kreatívabb tud lenni. Márpedig kreativitásra és energiára kisgyermekes szülőként nagyon nagy szükség van.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Jindáné dr. Labádi Gabriella, szülő-csecsemő- és kisgyermek-konzulens
Gordon Módszer - Szülői Eredményességi Tréning
Segítő jelleg: tanfolyam
Ajánljuk: szülőknek, nagymamáknak, nagypapáknak
Elérhető: országosan elérhető, folyamatosan
Gordon Kiadó Magyarország Kft.
Kulcs a neveléshez - Organikus pedagógia "A nevelés az élet szolgálata"
Segítő jelleg: előadás
Ajánljuk: szülőknek, közösségeknek
Elérhető: országos, ill. a Kárpát-medencében és határainkon túl, magyar nyelven, egész évben rendszeres jelleggel, előre egyeztetett igény szerinti helyen és időben
Uzsalyné dr. Pécsi Rita
Gordon Módszer - Kommunikációs tréningek
Segítő jelleg: tanfolyam
Ajánljuk: fiatal felnőtteknek, felnőtteknek
Elérhető: országosan elérhető, folyamatosan
Gordon Kiadó Magyarország Kft.
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
