Isten, ember és a teremtett világ szorosan összetartozik: inspirálódj a felelős ökológiai szemlélethez!

A klímaváltozás nemcsak a bolygót érinti – minket is. A környezeti változások hatásait mindennapi életünkben, testünkben-lelkünkben tapasztaljuk. De hogyan értelmezhetjük ebben a helyzetben a felelősségünket, egyénileg és közösségként? Milyen irányt mutathat a keresztény hit, ha az ember és a természet kapcsolatáról van szó? A válaszok nemcsak tudományos, hanem lelki-szellemi távlatokat is megnyitnak.

^{Forrás: freepik.com}

A klímaváltozás hatásai

A klímaváltozás ténye ma már nem vitás: 2024 lett a valaha mért legmelegebb év, amit hazánkban is bőrünkön érezhettünk, különösen a tomboló júliusi hőhullámok idején. A jelenséget a hazai és a nemzetközi meteorológiai intézetek, éghajlatkutatók is megerősítik.

Hosszan sorolhatnánk az éghajlatváltozás jeleit: a szélsőséges időjárási eseményeket, az egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámokat, a növekvő légszennyezettséget, a klímaváltozással összefüggő járványügyi kockázatokat, vagy a mezőgazdasági terméshozam és a vízellátás változását. Ezek a jelenségek nemcsak a környezetet terhelik meg, hanem közvetlenül és közvetve hatással vannak az ember testi és mentális egészségére.

Az okokat kutatva, feltehetjük a kérdést: mi rejlik a környezeti krízis hátterében, miben áll maga a probléma?

Ferenc pápa: Ökológia nincs megfelelő emberkép nélkül

Ferenc pápa arra emlékeztet: a környezeti válság nem csupán természeti jelenség, hanem mélyen emberi kérdés is.

„Nem jön létre új kapcsolat a természettel új emberi lény nélkül. Nincs ökológia megfelelő antropológia nélkül” (LS 118)

– fogalmazott a Laudato si’ enciklikában.

Ez a mondat egyszerre provokatív és felszabadító: rávilágít arra, hogy a természethez való viszonyulásunkat nemcsak tudományos mérések és modellek határozzák meg, hanem az is, ahogyan látjuk önmagunkat, emberként a világban.

Ferenc pápa szavai arra figyelmeztetnek, hogy az ökológiai válság megoldásához az emberi viselkedés, értékrend és felelősség átgondolására van szükség.

Ha nem változunk mi magunk, akkor hosszú távon sem a természethez fűződő viszonyunk, sem a bolygó jövője nem fog megváltozni.

Az ember és a természet kapcsolata

Az ember és a természet kapcsolatának mélyebb dimenziója nem pusztán fizikai vagy biológiai szempontól értelmezhető, hanem az emberi lét teljességében, pszichés és spirituális valóságában. Ferenc pápa a már említett Laudato si’ enciklikájában, túllépve az antropocentrikus és a biocentrikus szemlélet korlátain (LS 118–119) az embertársakkal és a teremtett világgal való kapcsolataink helyes módon történő megélésére hív (LS 89-92, 99-100, 240). Olyan szemléletet hoz, amelyben az ember-természet kapcsolat elválaszthatatlanul összekapcsolódik a Teremtő Istennel, és a teremtettség közös létalapot hoz létre mindkettő számára.

Ferenc pápa arra hív, hogy a természetre (és a társadalmi valóságokra) az Isten–ember–teremtett világ hármas relációjában tekintsünk, megfelelő egyensúlyt biztosítva e három valóság között (LS 88). Ebből a szemléletből bontakozik ki az „egész világot átfogó közösség” fogalma is (LS 89–92), amelyről így ír: „Amikor a szív valóban nyitott a világot átfogó közösségre, semmi és senki nincs kizárva ebből a testvériségből” (LS 92).

E testvéri közösség nemcsak a jelenben élők között teremt kapcsolatot, hanem alapot biztosít a nemzedékek közötti igazságosság és szolidaritás gyakorlásához is (LS 159–162).

Az egyház társadalmi tanítása a környezetvédelem kérdését az emberiség közös és átfogó felelősségeként értelmezi.

A teremtett világ – mint közös tulajdon – megóvása¹, nemcsak a jelen nemzedékek, hanem a jövő generációk iránti erkölcsi kötelezettség² is. Az egészséges környezethez való jog pedig alapvető emberi jog³ , amely mindenkit megillet.

^{Forrás: depositphotos.com}

Ahogy más egyházi szervezetekben is, a Fokoláre Mozgalomban is számos kezdeményezés született, melyek az egyház társadalmi tanításának különböző területeihez, köztük a környezeti kérdéshez is köthetők. A Fokoláre követői az egységet és az egyetemes testvériséget építik a környezetükben – ez pedig természeténél fogva érzékennyé tesz a teremtésvédelemre.

Természetfeletti értelemben az egység Isten önajándékozó szeretetén alapul, amelyre az ember hálaadó elfogadással válaszol, és saját életét is ajándékká formálja Isten és mások felé. Ennek a lelkületnek az elsajátításához fontos, hogy tudatosan fejlesszük a hála érzését, a rácsodálkozás és az őszinte odaadás képességét. Ezeket a lelki készségeket fejleszti bennünk az is, ha megéljük az „evangéliumi gyermeki lelkületet”⁴ – ahogy ezt Chiara Lubich megfogalmazta. Ezáltal újra felfedezzük kapcsolatunkat a Teremtő Atyával, valamint testvéri egységünket más emberekkel és a többi teremtménnyel.

Az EcoOne Magyarországi Munkacsoport a Fokoláre Mozgalom hazai ökológiai csoportja, amely a Nemzetközi EcoOne Hálózat tagjaként működik. A munkacsoport célja, hogy hozzájárulását adja – a Fokoláre lelkiségéből merítve – egy olyan teremtésvédelmi koncepció és gyakorlat kidolgozásához, mely a természet- és humántudományok eredményeit is integrálva közelít az égető környezeti kérdésekhez.

Munkája során szakmai együttműködések létrejöttét segíti, szemléletformáló programokat szervez és konkrét környezetvédelmi tevékenységekben vesz részt. A csoport tagjainak munkája kiterjed többek között a környezeti nevelésre, a zaj- és talajvédelemre, a kertészeti kezdeményezésekre, valamint a körforgásos gazdaság előmozdítására is.

^{Forrás: freepik.com}

Mennyire érett az emberiség a természettel való kapcsolatában?

Az egyéni és közösségi felelősség felismerése, valamint az e szerint vezetett életmód kialakítása egy hosszú folyamat. A globális folyamatokat – köztük a klímaváltozást – eddig nem sikerült megállítani; a hangsúly ma már egyre inkább a klímaadaptáción⁵ van.

A Teremtő Atya gondviselése a történelem nehéz korszakaiban is kísérte az emberiséget, és ma is jelen van és működik.

A keresztény reménységünk központi alapja maga Jézus Krisztus, aki nemcsak az emberiséget, hanem az egész teremtett világot is megváltotta⁶. Osztozik kríziseinkben, hordozza szenvedéseinket, amelyeket az Övével egyesíthetünk. Chiara Lubich lelkiségi tanítása is segít a fájdalom és szeretet e misztériumának mélyebb megértésében, és olyan fényt ad, amely a mai válságokban is tájékozódási pont lehet.

Hogyan válhat a remény cselekvő reménnyé?

Kétségtelen, hogy a globális problémák kezelése társadalmi, politikai és nemzetközi szinten is elengedhetetlen. Ugyanakkor ez nem mentesít minket az egyéni, családi és kisközösségi szintű cselekvés felelőssége alól. Ha a reményt tettekben éljük meg, életünket formáló erőként is, akkor képesek leszünk új válaszokat adni korunk kihívásaira.

Egyik jó döntésünk lehet az, hogy párbeszédet kezdeményezünk másokkal környezetvédelmi kérdésekről, részt veszünk teremtésvédelmi hálózatokban, más szervezetekkel való közös munkában, szakterületi együttműködésekben⁷.

A kisközösségeknek kiemelt szerepe van az életmódváltásban: a csoportban segítséget nyújthatunk egymásnak, hogy mértéktartóbban éljünk, csökkentsük fogyasztásunkat, meg tudjuk különböztetni a szükséges és a lehetséges, „kínálkozó” fogyasztást.

Ha gyakoroljuk a mértékletességet, mélyebben megérthetjük saját korlátainkat és reális helyünket a világban.

Minden önként vállalt lemondás testvéri ajándékká válhat, amikor – Bartholomaiosz pátriárka szavaival élve – „megtanulunk adni, és nemcsak lemondani. Ez a szeretet egyik módja: lépésről lépésre átlépünk abból, amit én akarok, abba, amire Isten világának szüksége van. Ez felszabadulás a félelemből, a mohóságból, a függőségből” (LS 9).

Az életmódváltás a mértéktartó fogyasztáson túl kiterjedhet arra is, hogy környezetbarát termékeket választunk, és közlekedési, étkezési, valamint ruházkodási vagy más szokásainkban is figyelembe vesszük a környezeti szempontokat.

^{Forrás: freepik.com}

Fontos, hogy az életmódváltáson túl a természettel megélt kapcsolatunkat élőn tartsuk. Ez azt is jelenti, hogy a természetben eltöltött idő – legyen az séta, kirándulás, kertészkedés vagy bármilyen természetközeli sporttevékenység – nem csupán testi-lelki jóllétünket növeli, hanem megalapozza kapcsolatunkat a teremtett világgal és annak Teremtőjével. A természetben eltöltött idő alkalmat adhat az imádságra, az elmélyülésre is.

¹ Katolikus Egyház Társadalmi Tanításának Kompendiuma, 466.
² Katolikus Egyház Társadalmi Tanításának Kompendiuma, 467.
³ V.ö. https://lexikon.uni-nke.hu/szocikk/egeszseges-kornyezethez-valo-jog/
⁴ Pl. https://ujvarosonline.hu/lelkiseg/eletige-augusztus-az-evangeliumi-gyermek
⁵ https://climate.ec.europa.eu/eu-action/adaptation-climate-change_en, https://www.un.org/en/climatechange/climate-adaptation
⁶ Katolikus Egyház Társadalmi Tanításának Kompendiuma, 454.
⁷ Pl. a Naphimnusz Egyesület és a Laudato si’Animátorképzés körül hatékony együttműködések alakultak ki.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, depositphotos.com
Szerző: Román Zsuzsa