Jól hallom Istent? A megkülönböztetés szükségessége

Sokszor érezzük, hogy jó lenne meghallani a világ zajában, hogy mi Isten hangja, melyik gondolatunkat kövessük, mit válasszunk? Hisz azt már megtapasztaltuk, hogy mi, magunkat, ha próbáljuk is megismerni, nem látunk tisztán. Mégis hogyan hozhatjuk ki a legjobbat abból, amiből lehet? Hogyan tudunk együttműködni Isten késztetéseivel?

Végre kisütött a nap a sötét, hideg, esős napok után. A gyerekek is érzik az iskolában, hogy új erők gyülekeznek bennük. Csacsognak, nevetgélnek, versengenek, az alsósok erejüket fitogtatják a szünetekben, de még az órákon is. Alig győzöm energiával, hogy a figyelmüket arra irányítsam, amiért együtt vagyunk.

Imára hívom őket a hittanórán. Összetesszük a kezünket, összeszedjük magunkat… "Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében" – és elkezdünk először fülelni. A nyitott ablakon keresztül madarak csicsergése jelzi, hogy a tavasz nem marad el az idén sem. A folyosóról viszont vonuló gyerekek zaja szűrődik be. Többfelől is érkeznek az impulzusok. De a figyelmünk éber. Istent keressük! S a Miatyánk szavai után, amit közösen suttogunk bele a csendbe, még csukott szemmel időzünk: vajon mit mond ma Isten?

Kihez van egy kedves gesztusa, vagy valami olyan üzenete, amivel sikerül ma is kibontani azt az ajándékot, amit általunk adott a világnak?

Váratlanul gazdag csend lepi el az osztálytermet. Ki ne lenne kíváncsi arra, hogy Isten mit tartogat a számára? Sajnos kicsöngetnek. Gyorsan lekerekítjük az imát. Mégis, kifelé menet egy kislány hangját hallom. "Azt hallottam, hogy ’tedd meg!’ Csak tudnám, hogy mit…". Egy legényke – mikor a többiek elmentek – halkan suttogja: "Olyan volt, mintha Isten megsimogatta volna a vállam." Választ sem várva megy tovább…

Mi lenne, ha elhinnénk?

Vajon tényleg Isten szólt? Nem csupán a fantáziám játszik velem? Honnan tudom? Gyakran hallom a felnőttektől ezeket a kérdéseket.

Milyen jó, hogy a gyerekek előítéletek, aggodalmak nélkül tudják kimondani, hogy Isten szólt hozzájuk!

Talán ezért is állítja elénk Jézus a gyerekeket követendő példának. Bíznak a belső iránytűjükben. A testi sebeik is hamar beforrnak és gyorsan regenerálódnak. S a lelki sebeikhez sem ragaszkodnak még. Nem akadályozzák Isten látását. Többnyire elhiszik, hogy Ők igazi ajándékok, amelyet a Teremtő szeretetből hívott életre és általuk, velük építi a szeretet országát.

Egyszer a lelkivezetőm azt mondta: hogy

• mi lenne, ha elhinnénk, hogy tényleg Isten szól, áll mellettünk, vagy éppen ölel át, amikor az imáinkban megjelenik?
• Mi lenne, ha bíznánk abban, hogy Ő be tud toppanni az életünkbe, belső képeinkbe, gondolatainkba, vágyainkba, késztetéseinkbe? Nem mi csináljuk!
• Mi lenne, ha nem a félelem, a megfelelés, hanem a bizalom mentén élnénk?
• Mi lenne, ha nem a teljesítmény, hanem az együttműködés inspirálná az életünket?
• Mi lenne, ha Jézus életének történeteiben saját történetünkre is ráhangolódnánk?

Mert Isten folyton közli magát! Élhetünk vele összekapcsolódva, egyúttal két lábbal a földön állva! Még akkor is, ha időnként botladozunk, elfáradunk, letérünk vagy lesodródunk az ő útjáról.

A lelkünk mélyén mindannyian együttműködésben, elfogadásban szeretnénk élni. Még akkor is, ha ritkán adatik meg, hisz emberi mivoltunk, sebeink, rosszra hajló természetünk, eltorzult mintáink, kísértéseink időnként elsodornak az Élet forrásától.

A megkülönböztetés szabályai

Loyolai Szent Ignác nagy szolgálatot tett az emberiségnek azáltal, hogy megfogalmazta a megkülönböztetés szabályait Lelkigyakorlatok című könyvében, amelyből tanulhatunk ma is.

Biztosan mindenki ismeri azt a helyzetet, amikor felbukkan bennünk egy jóleső gondolat, amely változtatásra késztet és nem hagy nyugodni. Például: jó lenne ebből a munkahelyből kiszállni és valami jobbat keresni! Vagy jó lenne dönteni a házasság mellett. Jó lenne elköltözni, elutazni, meglátogatni, felhívni telefonon, elajándékozni, megtámogatni, lemondani… és sorolhatnám a főnévi igeneveket, az egyszerű hétköznapi késztetésekig. De valami visszatart.

Mire vágyik vajon Isten velem kapcsolatban, mikor az ötlet újból és újból felbukkan? Hiába csendesítem el, térek ki, bekúszik az agyamba.

Honnan tudom, hogy érdemes-e komolyan venni ezt a gondolatot és valóban elindulni a döntés útján?

Ignác azt javasolja, hogy figyeljem meg a gondolataim sorát! Ne csak addig, amíg épp azon álmodozom, hogy milyen lenne, ha… – hanem azután is! Mit hoznak magukkal ezek a visszatérő gondolatok az életembe? Mi marad a nyomukban? Szomorúság, hiány, nyugtalanság, keserűség, vagy inkább életerő, bizalom, szeretet?

Szent Ignác azt vette észre, hogy különböző hatással vannak rá a gondolatai, álmodozásai:

A jó szellem sajátossága pedig az, hogy bátorságot, vigaszokat, könnyeket, sugallatokat és nyugalmat ad, mindent megkönnyítve és minden akadályt elgördítve, hogy az ember a jó művelésében egyre előbbre haladjon.

(Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok 315. pont) Ez lehet az Isten vágya.

Leggyakrabban ott tudunk eltévedni, amikor a jó látszata alatt érkezik a kísértés. "A rossz angyalnak, aki a világosság angyalának alakját ölti fel, az a szokása, hogy a jámbor lélek ajtaján megy be és a magáén jön ki. Először ugyanis jó és szent gondolatokat sugall, ahogy az ennek az igaz léleknek megfelel. Azután igyekszik lassanként a saját célját elérni, oly módon, hogy a lelket a maga rejtett cselszövéseibe és romlott szándékaiba vonja" (Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok 332.)

Már unokáim vannak és a család sok örömet ad a munkám, hivatásom mellett. A háztartás is idő- és energiaigényes. Minden nap meg kell állnom, hogy ne megszokásból, robotüzemmódban tegyem a dolgom, hisz a külső és belső elvárások meghaladják az energiámat, lehetőségeimet.

Minél többet teszem fel a kérdést: Istenem, mit szeretnél? – annál könnyebb észrevenni és megkülönböztetni azokat a gondolatokat, késztetéseket, amelyek szeretetből születnek és "élővíz folyói fakadnak belőle"! (Jn7/38)

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depositphotos.com
Szerző: Bayer Róbertné Mária