Ki hordoz kit? – A pap és a közösség közös küldetése

A június a papszentelések hónapja. Nézzük a fiatalokat, ahogy leborulnak az oltár előtt, és talán kicsit úgy vagyunk velük, mint a maratoni futókkal: egyszerre csodáljuk őket és aggódunk értük. Vajon bírják majd végig? Lőw Gergely atya írása.

^{Forrás: depostiphotos.com}

A pap Isten embere – ez igaz. A hétköznapokban mégis sokszor olyan elvárásokat támasztunk vele szemben észrevétlenül, amelyeket egyetlen ember sem tud hordozni. A fejünkben élő "ideális pap" gyakran egyszerre lelki vezető, kiváló szervező, mindig elérhető lelkipásztor, inspiráló prédikátor és energikus misszionárius. És közben valahogy soha nem fárad el.

A II. Vatikáni Zsinat meglepően józanul közelít ehhez a kérdéshez. Amikor a papságról beszél, először nem a papra tekint, hanem minden megkeresztelt emberre. Mert az Egyházban senki sem puszta néző: minden hívő részesedik Krisztus küldetésében.

A pap ezért nem külön világ, nem magányos hős, és nem is vallási "szolgáltató". A papi szolgálat csak kapcsolatban tud egészséges lenni – Krisztussal és a rábízott közösséggel.

A Zsinat tanítása

A Presbyterorum ordinis zsinati dokumentum emlékeztet rá, hogy Krisztus egész népét részesíti saját küldetésében: minden hívő meghívást kap arra, hogy életével tanúságot tegyen, Istent dicsőítse, és a világban jelenvalóvá tegye az evangéliumot.

A pap küldetése ezen belül valóban sajátos és pótolhatatlan. Nem azért kap külön szolgálatot, mert "magasabb rendű" keresztény lenne, hanem mert

a felszentelésben Krisztus saját szolgálatába vonja be, hogy az Egyházban az ő nevében és az ő személyében cselekedjen.

A pap nem helyettesíti a hívek küldetését – de vannak ajándékok, amelyeket Krisztus rajta keresztül akar adni az Egyházának.

A Zsinat ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a pap nem távolodik el az emberektől, hanem éppen értük kap küldetést. Nem azért különül el, hogy eltávolodjon az emberek valóságától, hanem hogy teljesebben szolgálja őket. Ahogy Krisztus az emberek között élt, úgy a pap is arra kap meghívást, hogy ismerje az emberek örömeit, terheit és kérdéseit.

Ezért a pap sem nem magányos szereplő, sem nem egyszemélyes egyház. Az Eucharisztiában nem egyedül mutat be áldozatot, hanem megtanítja a híveket arra, hogy saját életüket is vigyék oda Isten elé. A papok egymásra vannak utalva, és a Zsinat arra is bátorítja őket, hogy hallgassák meg a világi híveket, bízzanak bennük és adjanak teret kezdeményezéseiknek.

Ennek megfelelően a hívek sem maradhatnak kívülállók.

A keresztény közösség feladata nemcsak elvárni, hanem imával, figyelemmel és konkrét segítséggel hordozni papjait, hogy szolgálatukat örömmel és gyümölcsözően tudják végezni.

Vagyis a pap nem helyettünk éli a keresztény életet, hanem azért kap küldetést, hogy segítsen bennünket azzá válni, amire a keresztségben meghívást kaptunk.

Imádkozz a papodért!

Amikor szentmisére mész, gondolhatsz arra, hogy nem "misét hallgatni" mész, hanem részt veszel rajta. A pap a felajánláskor ezt mondja: "az én áldozatom és a tiétek". Nem azért, mert az övé fontosabb lenne, hanem mert itt Jézus nevében beszél.

És így hív téged is: tedd oda az oltárra az életedet – az örömödet, a félelmedet, a fáradtságodat és a reményedet. Hogy a te áldozatod kapcsolódhasson az Úr áldozatához. Nem kell külön szenvedést keresni: amit az élet már most eléd hoz, azt ajánld fel Istennek. És az öröm is lehet áldozat, ha Istennek ajánlod.

De ez a szemlélet érvényes akár a prédikációra is. Persze, a pap beszél. De nagyon sokat számít, hogy hogyan hallgatod. Például gondoltál már arra, hogy egy számodra unalmas prédikáció alatt elkezdj imádkozni a papért? És nem csak azért, hogy találja meg az Amen-t, hanem, hogy töltse el a Szentlélek, hogy az Isten Igéjét tudja hirdetni neked. Vagy gondolhatunk itt más szentségekre is. Imádkoztál már a gyónásra várakozva azért a papért, aki majd meghallgat? Hogy Krisztus irgalmával és bölcsességével tudjon jelen lenni?

^{Forrás: magnific.com}

A pap nem magányos bozótharcos

"A papnak erősnek kell lennie, neki nincs szüksége támogatásra." Sokszor kimondatlanul is így gondolkodunk. Mintha a felszenteléssel együtt valaki automatikusan végtelen türelmet, kifogyhatatlan energiát és különleges lelki teherbírást kapna. Ha fáradt, ha elfogy az ereje, ha segítséget kér vagy határokat húz, könnyen csalódunk.

A Zsinat egészen más képet mutat.

A pap valóban különleges küldetést kap – de nem szűnik meg embernek lenni. Nem a saját erejéből hordozza a szolgálatát, hanem Krisztusból él, és emberek közé kap küldetést.

Ahogy a dokumentum fogalmaz: a papok "az emberek közül vétettek és az emberekért állíttattak", ezért nem eltávolodniuk kell az emberektől, hanem "ebben a világban, az emberek között éljenek; mint jó pásztorok, ismerjék juhaikat".

A Zsinat azt is kimondja, hogy a pap nem magányos harcos: "elszigetelten és egymagában tehát egyetlen pap sem képes küldetésének megfelelni". Sőt, külön bátorítja őket arra, hogy tudjanak megállni és pihenni is, felidézve Jézus szavait: "Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit" (Mk 6,31). Ezért nem gyengeség, ha egy pap elfárad, pihen, segítséget kér vagy másokra támaszkodik – hanem a szolgálat emberi oldala.

És van egy másik félreértés is: hogy "a pap dolga minden". Mintha az Egyház akkor működne jól, ha a pap szervez, vezet, evangelizál és közben mindenki más főként csak jelen van.

A Zsinat ezzel sem ért egyet. A pap feladata nem az, hogy kiváltsa a hívek felelősségét, hanem hogy segítse kibontakoztatni azt. Ezért kéri a papokat, hogy "ismerjék el és segítsék érvényesülni a világi hívek méltóságát", hallgassák meg őket és adjanak teret kezdeményezéseiknek. Ugyanakkor a híveknek is feladatot ad: "imádsággal és tettekkel segítsék papjaikat".

Az Egyház ezért nem nézőtér és színpad. Nem egyetlen ember teljesítménye tartja össze, hanem Krisztus, aki különböző szolgálatokon keresztül építi ugyanazt a közösséget.

Kezdd el ma! – 3 kis lépés

1. Imádkozz név szerint egy papért ezen a héten! Ne általánosságban – konkrét személyért.
2. Kérdezd meg egyszer: "Miben tudunk segíteni?" Apró dolgok is sokat tudnak számítani.
3. Vállalj egy kis felelősséget a közösségedben! Lehet ez akár csak annyi, hogy felolvasol a hétköznapi szentmisén.

Imaszempont

"Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába." (Mt 9,38)
"Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és hallgassatok rájuk, mert ők virrasztanak lelketek fölött." (Zsid 13,17)
"Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok…" (1Pt 2,9)
"Legeltessétek az Isten rátok bízott nyáját… ne kényszerből, hanem önként, Isten szerint." (1Pt 5,2)
"Hordozzátok egymás terhét, és így teljesítitek Krisztus törvényét." (Gal 6,2)

Közösségi ötlet

Indítsatok egy hónapon át heti egyszeri rövid imaláncot a helyi papokért – akár személyesen, akár online! Vagy érdemes érdeklődni papi imakoszorúk után.

"Ki hordozza a te hitedet – és kit hordozol te?"

Bátorítjuk papjainkat, hogy szeretettel és felelősséggel törődjenek saját lelki és mentális egészségükkel, a híveket pedig arra hívjuk, hogy figyelmes támogatásukkal segítsék lelkipásztoraikat a kiégés megelőzésében.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: magnific.com, depositphotos.com
Szerző: Lőw Gergely atya

Letölthető anyagok: