A megállás bátorsága: miért van szükség szünetekre a lélek egészségéhez?

Megérkezett a nyár, és bár sokan vártuk ezt az időszakot, remélve, hogy végre lassíthatunk egy kicsit, mégis mocoroghat bennünk a kétség: vajon valóban meg tudunk állni, amikor lehetőségünk van rá?

A sűrű hétköznapokon már-már kétségbeesetten vágyunk a pihenésre, ám amikor végre lenne rá lehetőségünk, gyakran nehezen viseljük a csendet és az üresnek tűnő perceket. A gondolatainkban sorakoznak az el nem végzett feladatok, a fejünkben pedig ott van mindannak a zaja, ami a hétköznapokon – látszólag – kitölti az életünket. Fontos lehet tudatosítani, hogy a megállásra való képesség nem luxus, hanem alapvető emberi szükséglet!

Nagy Eszter, mentálhigiénés lelkigondozó írása.

Amikor a lélek utoléri a testet

Egy afrikai mondás szerint az embernek néha meg kell állnia, hogy a lelke utolérhesse. A mai világban gyakran éppen az ellenkezője történik: egyik feladattól rohanunk a másikig, folyamatos információáradat vesz körül bennünket, és közben elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal. Lehetséges, hogy minél zajosabbá válik a világunk, annál sűrűbben és mélyebben van szükségünk arra, hogy megálljunk és engedjük, hogy megmutassa magát egy mélyebb valóság?

Kutatások is alátámasztják, hogy az agyunknak szüksége van olyan időszakokra, amikor nem egy konkrét feladatra koncentrál. Ilyenkor aktiválódnak olyan területek, amelyek szerepet játszanak az önreflexióban, az emlékek feldolgozásában és a személyes tapasztalatok értelmezésében.

Magyarán: amikor megállunk, nem elvesztegetjük az időt, hanem lehetőséget adunk magunknak arra, hogy reflektáljunk rá és megértsük, mi történik bennünk.

● Mikor fordult elő utoljára, hogy tudatosan megálltál két feladat között, hogy figyelj magadra?

● Milyen érzések jelennek meg benned, amikor csend vesz körül?

Mini gyakorlat:

Ülj le 10 percre telefon (vagy egyéb zavaró tényező) nélkül. Ne olvass, ne hallgass zenét. Egyszerűen figyeld meg, milyen gondolatok érkeznek.

Figyeld meg, mit érzel a testedben. Figyeld meg, milyen érzések születnek benned. Csak érzékeld ezeket – hagyd, hogy "legyenek".

Marasztalni a jót

Rick Hanson neuropszichológus egyik központi gondolata, hogy az emberi agy a negatív élményekkel kapcsolatban olyan, akár a tépőzár, a pozitívakkal kapcsolatban pedig mint a teflon. Azaz: a kellemes tapasztalatok gyakran leperegnek rólunk, míg a nehézségek mély nyomot hagynak.

Ezért Hanson azt javasolja, hogy tudatosan időzzünk el a pozitív élményeknél. Ha látunk egy szép naplementét, ha átélünk egy kedves beszélgetést vagy örülünk egy sikernek, ne siessünk tovább azonnal. Adjunk magunknak néhány másodpercet, vagy akár fél percet, hogy valóban befogadjuk azt. Gyakoroljuk a jelenlétet ezekben a pillanatokban és tanuljuk meg kitágítani őket! Nem csak a jelenhez való kapcsolódást nyerjük vele, de segítjük az idegrendszerben azoknak a kapcsolatoknak az erősödését, amelyek a biztonság, a hála és a jóllét érzéséhez kapcsolódnak.

● Mi volt az elmúlt hét három legkedvesebb öröme?

● Mennyi időt szántál arra, hogy valóban átéld őket?

Mini gyakorlat:

Ma keress egy szép vagy jó pillanatot. Amikor megvan, állj meg legalább húsz másodpercre. Figyeld meg a látványt, az érzéseidet, a tested reakcióit. Engedd, hogy a pillanat "megérkezzen" benned.

A gyorsaság ára

A folyamatos pörgésnek ára van. A krónikus stressz emeli a szervezetben a kortizolszintet, növeli a szorongás, a kiégés és az alvászavarok kockázatát. Egy idő után azt tapasztalhatjuk, hogy már nemcsak fáradtak vagyunk, hanem elveszítjük a kapcsolatot saját vágyainkkal, érzéseinkkel és értékeinkkel – saját magunkkal, és így a bennünk lakó Lélekkel is.

Sokan csak akkor kényszerülünk megállásra, amikor a testük vagy a lelkük már nem bírja tovább. Elszoktunk attól, hogy időben, tisztelettel és együttérzéssel gondoskodjunk magunkról, amikor a szervezetünk jelzi, hogy valami túl sok, túl hangos, túl gyors.

A pihenés, a rendszeres megállás nem jutalom a teljesítmény után, hanem része az egészséges élet ritmusának.

● Milyen jelekből veszed észre magadon a túlterheltséget?

● Melyik az a terület az életedben, amely a legtöbbet profitálna abból, ha pihennél, szünetet tartanál, lassítanál?

A megállás nem tétlenség

"Semmi nem olyan nehéz a mai világban, mint a semmittevés gyakorlása" – olvashatjuk Jenny Odell A semmittevés forradalma című könyvében, amelynek központi gondolata: hogyan tegyük… a semmit.

Sokan attól tartanak, hogy ha lassítanak, lemaradnak valamiről. Pedig

a megállás nem passzivitás, sokkal inkább aktív gondoskodás a legmélyebb igényünkről, vágyunkról, hogy kapcsolódjunk önmagunkkal és a Teremtővel.

Ahogy Mustó Péter jezsuita szerzetes a Csendben születik az élet című könyvében Scott Peck-et idézte: "A színlelésnek, önmagunk ámításának megtörésére a csend a legjobb eszköz".

A rendszeres önreflexió nem csak az érzelmi tudatosságot növeli, de javítja a döntéshozatalt is, és segít abban, hogy ne csupán reagáljunk az eseményekre, hanem tudatosan alakítsuk az életünket.

A csendben gyakran olyan kérdések kerülnek felszínre, amelyekre a rohanásban nincs időnk figyelni:

● Mi ad most valódi örömöt?

● Mire mondok igent és mire mondok nemet?

● Az értékeim szerint élek-e?

Egy nyári meghívás: hallgass bele a csendbe (à la Mustó Péter)!

A nyár jó lehetőséget kínál arra, hogy ne csak a naptárunkban legyen több szabad hely, hanem a lelkünkben is. Nem kell hosszú elvonulásokra gondolni.

Néhány perc csend reggel, egy tudatos séta, egy telefon nélküli kávézás, egy esti hálaadás is lehet a megállás gyakorlata.

A kérdés talán nem az, hogy van-e időnk megállni. Inkább az, hogy megengedjük-e magunknak.

Lehet, hogy éppen a csendben fedezzük fel újra azt, amit a zajban olyan gyakran elveszítünk: a kapcsolatot önmagunkkal, embertársainkkal és elsősorban Istennel. És ez az, amire mindennél jobban szükségünk van.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: magnific.com
Szerző: Nagy Eszter, mentálhigiénés lelkigondozó

Letölthető anyagok: