Amikor egy bokszoló ringbe száll, vannak ösztönös és tanult, nagyon is tudatos mozdulatai. Minél többet tanul és gyakorol, minél több lesz technikai eszköztárában, annál edzettebb, hatékonyabb és sikeresebb lesz. Vannak egyéni adottságok, de a sikeres sportolóhoz ez kevés, a kitartás, a tudatosság nélkül nem fog jó eredményeket elérni.
Nagyon hasonló a stresszel való megküzdés is. A stressz életünk része, nem tudjuk elkerülni, tudattalanul is tanulunk és használunk fejlődésünk során mechanizmusokat, amik segítenek minket a túlélésben. Azonban a megküzdés alatt azokat a viselkedéses vagy tudatosan használt stratégiákat értjük, melyek segítségével a stresszkeltő eseményekkel megbirkózunk, a szakirodalomban ezeket coping stratégiáknak hívják.
Ahogyan a bokszoló is választhat jó és rossz technikákat, a coping stratégiák is lehetnek adaptívak és maladaptívak (például, amikor valaki a stresszt drogokkal, alkohollal, önsértéssel, izolációval, a valóság tagadásával próbálja csökkenteni). Minket most az foglalkoztat, hogy mik lehetnek az adaptív coping stratégiák.
E témában rendkívül sok értékes, de némiképp eltérő elmélet született, különböző megközelítésekben. Most az egyik legismertebb mentén szeretnénk körbejárni a témát, Lazarus és Folkman modelljének logikáját követve, mások egy-egy gondolatával kiegészítve.
Eszerint a legfontosabb megküzdési kategóriák közül a két legkiemelkedőbb: a problémaközpontú és az érzelemközpontú.
Az előbbinél az egyén a problémára koncentrál és megpróbálja azt megváltoztatni, vagy a jövőben elkerülni. Ez főleg kontrollálható helyzetekben gyakoribb. Például valakinek sok prezentációt kell tartania a cégénél, de nehezen fogalmaz, rendkívüli mód szorong tőle. Ez esetben átbeszélheti egy szakemberrel, hogy mi okozza szorongását, esetleg elmehet egy tanfolyamra, ami felkészít a prezentációkészítésre, de az is lehet, hogy érdemes olyan munkahelyet keresnie, ahol nem ezen van a hangsúly, hanem olyan tényezőkön, ami az erőssége.
Az érzelemfókuszú megközelítésnél, a negatív érzelmek elhatalmasodásának megakadályozására törekszik az egyén, a probléma által kiváltott érzelmek kezelésére, ez gyakoribb kontrollálhatatlan helyzetek esetén (például gyász esetén, vagy gyógyíthatatlan betegség diagnózisánál).
Például, ha családtagunknál gyógyíthatatlan rákos megbetegedést diagnosztizálnak, mind neki, mind a családtagoknak szükségük van érzelmi támogatásra, akár támogató csoportra, vagy egy mentálhigiénés szakemberre, pszichológusra. Az érintettekből álló támogató csoport nemcsak érzelmi támaszt adhat, de számos értékes, praktikus tapasztalattal is segíthet a nehéz időszakokban.
A fenti két kategórián belül több megküzdési stratégiát is számba vehetünk.
A problémaközpontú megküzdési stratégiák közül a leggyakoribbak a tervszerű problémamegoldás és a konfrontatív. Például, ha csőtörés van a lakásunkban, akkor tervszerűen járunk el, az első, hogy azonosítjuk a problémát, a vízcső elrepedt, utána elzárjuk a főcsapot, keresünk szerelőt, stb. A konfrontatív megoldás már sokkal kérdésesebb, a legtöbb esetben agresszív, ellenségeskedő és kockázatvállaló viselkedés nem szokott célravezető lenni. De kivételes esetekben nincs más. Hány olyan hőst vagy szentet tudnánk felsorolni, aki pont ezzel a stratégiával, a konfrontációval élt.
De a mindennapok szintjén is, néha fel kell vállalnunk konfrontatív helyzeteket értékek védelmében.
Az érzelemfókuszú stratégiák közül is meg kell említenünk párat. Ilyen az önkontroll, amikor az egyén megpróbálja tetteit és érzelmeit szabályozni. Például, amikor valami vagy valaki nagyon feldühít minket, de nem azonnal cselekszünk indulatosan és elhamarkodottan, hanem tudatosan figyelünk arra, nehogy az érzelmi vagdalkozásban olyan sebet ejtsünk, ami még nagyobb problémát generál, ahelyett, hogy a megoldáshoz vinne közelebb.
Teret hagyunk magunknak, hogy egyrészt megértsük a helyzetet, már akkor, amikor az érzelmek első elborító hulláma elvonult, s közelebb kerüljünk a másik fél nézőpontjához, motivíciójához.
Nagyon gyakran erre a lépésre szükségünk van, hogy működni tudjon a problémafókuszú megoldások valamelyike, ugyanis, amíg nem nyugszunk le, nem leszünk képesek logikus lépések tervezésére.
A másik fontos érzelemfókuszú stratégia a távolítás, amikor megpróbáljuk eltávolítani magunkat a stresszkeltő helyzettől és csökkenteni a szituáció jelentőségét. Például, ha egy számítással, statisztikával már több órája küszködünk, érdemes tudatosan félretenni, mással foglalkozni, sokszor egy monoton tevékenység, például futás vagy úszás közben ugrik be a megoldás. Azonban a tudatos félretevése, rövid időre
a probléma elengedése nem egyszerű lépés, gyakorolni kell. Ha egyszer sikerül, érdemes az élményt többször felidéznünk magunkban, mert az erőt adhat, amikor újra szükségünk lesz erre a képességre.
A fontos, hogy ne hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk a negatív érzés, már előbb tegyük félre. Ez nem halogatás, hanem arra szolgál, hogy a pszichénket felszabadítsuk a kreativitásneurózis, a lefagyás alól és a bennünk levő alkotó energiák újra működni tudjanak. Érdemes tehát megtanulni félretenni problémát. Ha ez élethelyzetünkből adódik a stresszkeltő szituáció, gyakran ezzel a technikával vagyunk képesek megszerezni a perspektivikus rálátás képességét.
További érzelemközpontú megközelítés a menekülés-elkerülés stratégiája. Amikor a problémától igyekszünk megszabadulni. Például sok esetben egy munkahelyen nem vagyunk abban a pozícióban, hogy megváltoztassuk a kiégést okozó, vagy a számunkra morálisan elfogadhatatlan rendszert, helyzetünk reménytelen, mert nincsenek támogató kollégák sem. Ez esetben, ha maradunk, akár egészségünket is feláldozva, valójában csak a rossz rendszer fennmaradását segítjük, lehet pont a felmondás lesz, az egyetlen élhető stratégia.
Bármelyik stratégiához kapcsolódhat a támaszkeresés. A tervszerű problémamegoldásnál említett csőtörésnél lehet, hogy a legnagyobb szorongást az okozza, hogy nem tudjuk mi ilyenkor a teendő, vagy fogalmunk nincs, honnan kerítsünk egy jó szerelőt. Vagy egészen egyszerűen az terhel meg, hogy nagyon sok dolgunk közt, ezt érezzük az utolsó cseppnek a pohárban. Elborítanak az érzelmek.
Bármelyik esetben, ha például barátainknak ventillálhatunk, elmondhatjuk bánatunkat, megtapasztalhatjuk empátiájukat, talán beugrik, hogy hova is tettük a szerelő telefonszámát, még mielőtt konkrét segítséget kapnánk tőlük. Vagy egyszerűen már nem is tűnik olyan hatalmasnak a probléma, barátaink mellénkállása a csőtörés-mumusát megregulázható manóvá szelídítette.
Persze lehetséges, hogy valaki olyan személyiség, hogy a távolításhoz öt perc magányra van szüksége, sőt esetleg légzőgyakorlatokra,
de a legveszélyesebb, ha stresszhelyzetben hosszú távra elszigetelődünk, ez ellen mindenképpen dolgoznunk kell.
Gyakori, hogy valaki azért nem beszéli meg fontosabb életproblémáit családtagjaival vagy barátaival, mert fél, hogy megterheli őket. Ez esetben, hogy ne maradjon egyedül érdemes felkeresnie szakembert, pszichológust, mentálhigiénés szakembert vagy lelkigondozót, akik fel lettek készítve arra, hogyan kell a nehéz helyzeteket kezelni, onnan továbblépni.
Talán furcsán hangzik, de a felelősségvállalás is egy coping stratégia, amikor az egyén elismeri szerepét, a saját részét a probléma kialakulásában. Nagyon tipikus a párkapcsolati konfliktusoknál, hogy csak a másikat okoljuk a kialakult helyzetért. De gondoljunk csak bele, tegyük fel hipotetikusan, hogy tényleg a másikra igaz minden negatív feltételezésünk, akkor is van részünk és felelősségünk a kialakult helyzetért, hiszen mi is beleegyeztünk a kapcsolatba.
Legalább azért van felelősségünk, hogy beleléptünk egy mérgező kapcsolatba, s, ha ezt nem ismerjük el, ha ebből sikerül is kilépnünk, valószínűleg majd egy nagyon hasonló forgatókönyvben találjuk magunkat ismét, mert azt, amiért beleléptünk (pl. kapcsolatfüggőség), visszük magunkkal.
Abban az esetben, ha elismerjük ebben a felelősségünket, rálátunk a mi részünkre, akkor van esélyünk rendezni kapcsolatunkat, vagy fejlődni új, építő kapcsolatokhoz.
Talán a legnehezebb, de legizgalmasabb stratégia az átértékelés. Talán azért olyan nehéz, mert rendszerszemlélet és perspektivikus megközelítés is kell hozzá, egyszerre van jelen az önkontroll, az eltávolítás is. Ez esetben a stresszkeltő helyzetet a személy pozitív jelentéssel ruházza fel. Talán első hallásra megdöbbentő, hogy ez hogyan lehet lehetséges, pedig például keresztény emberként ezt nap, mint nap megélhetjük. Hiszen amellett, hogy elismerjük a szenvedés szörnyű valóságát, mégis képesek vagyunk értékként is megélni, gondolva Jézus szenvedésére. Képesek lehetünk erre saját énfejlődésük részeként tekinteni rá, értelmet találni benne, s elfogadni ezt, furcsa mód szenvedések közepette is békét találva.
Érdemes még pár szót ejtenünk a vallásos megküzdési stratégiákról, melyet külön tárgyal a szakirodalom. Serdülőknél végzett kutatásokban például azt találták, hogy a vallásosaknál jobb pszichológiai alkalmazkodóképesség volt kimutatható, vagyis kevésbé mentek bele túl korai szexuális kapcsolatokba és lettek öngyilkosak, kevésbé nyúltak alkoholhoz és droghoz.
A rendszeresen templomba járóknál alacsonyabb depresszió értéket találtak, mert úgy érezték a vallásosság értelmet ad életüknek. A kutatókban felmerült, hogy ebben együttesen szerepe lehet a vallás nyújtotta értékrendnek, a templomba járó családok összetartásának, a szülői monitorozásnak és társas támasznak. Ez utóbbinál nagy fontosságú, hogy a vallásukat gyakorlók általában valamely közösséghez tartoznak (ez nemcsak serdülők esetén igaz), melynél megélhetik a társas támogatottságot. A vallásos emberek a vallásgyakorláson keresztül elsajátítják az elfogadó, megbocsátó, együttműködő stratégiákat is.
Összességében elmondhatjuk, hogy minél többféle megküzdési módot képes az egyén alkalmazni, annál inkább ki tudja választani az adott stresszhelyzetben leginkább hatékony stratégiát vagy stratégiákat, az igazi művészet az, ha az illető nemcsak elsajátítja a stratégiákat, hanem eléri azt a képességet, hogy felismerje, adott helyzetben melyiket érdemes választania.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Asztalos Bernadett
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
