Mértékletesen, böjttel a teremtett világért

Az ökológiai válság erősödésével egyre többször találkozunk az önkéntes egyszerűség, a minimalizmus kifejezésekkel vagy olyan személyekkel, akik ezt az életmódot élik. Ők azok, akik megfogadták és gyakorlatba is átültetik azt, hogy a kevesebb néha több.

A Földünk, teremtett világunk erőforrásait túlhasználó, túlfogyasztó gazdaság által okozott károk egyre nyilvánvalóbbak, a társadalmi igazságtalanságok terén is. Ezt a fajta túlfogyasztó gazdaságot egyéni szinten csak azzal tudjuk lassítani, ha jóval szerényebb, a valódi szükségletekre fókuszáló, túlzó igényeket visszametsző életet élünk.

^{Forrás: freepik.com}

Mi az önkéntes egyszerűség?

Lemondás valami olyasmiről, amit egyébként megtehetnénk – de nem önmagáért a lemondásért, hanem valami nagyobb jó kedvéért. Például lemondás az autózás kényelméről annak érdekében, hogy jobb levegőt szívhassunk.

Ez a jelenség katolikusként nem idegen számunkra. A keresztény vallás a kezdetektől ismeri és meg is kívánja követőitől a böjtölést, vagy ha úgy tetszik, az önkéntes egyszerűséget, az önmegtartóztatást.

A Katolikus Lexikon szerint a böjt nem más, mint a mértékletesség erényének cselekedete: tágabb értelemben minden erkölcsi meggondolásból fakadó önmegtagadás, főként az érzéki élvezetektől való tartózkodás; szoros értelemben az önfenntartási ösztön megfékezése az evésben és ivásban.

A mértékletességre pedig igencsak nagy szükség van most, hiszen „tudjuk jól, hogy nem lehet fenntartani a legfejlettebb országok és a leggazdagabb társadalmi rétegek mostani fogyasztási szintjét, ahol a fogyasztás és a pazarlás szokása példátlan méreteket öltött. Már túlléptük a bolygó kizsákmányolásának maximális határát anélkül, hogy megoldottuk volna a szegénység problémáját” (Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája, 27).

Ráadásul hitünk nemcsak megköveteli a mértékletességet, de Jézus Krisztus saját életével igen jó példával jár előttünk a nagyobb jó érdekében tanúsított önmegtagadásban: életét adta a mi üdvösségünkért.

Mértékletesebb életmódunkkal, fogyasztásunk visszafogásával rengeteget tehetünk az Isten által oly tökéletesre alkotott bolygó erőforrásainak megőrzéséért.

^{Forrás: pexels.com}

Tartsunk mértékletességet! Hogyan, miben?

És hogyan, miben mutathatunk mértékletességet a böjti időszakban, a klasszikus hústilalom és az évi két napi szigorú böjtön túl?

1. Nos, kezdjük rögtön az étkezéssel, hiszen e téren is számos lehetőségünk akad:

Akinek az egészsége megengedi –, vállaljon az étkezésében valamivel többet a kötelezően előírt böjtnél (hús elhagyása akár a teljes böjti időszakban, időszakos léböjt vagy étkezésmegvonás). Fontos azonban figyelembe venni, hogy ezek a szigorúbb böjtölési formák komoly odafigyeléssel és felelősséggel végezhetők csak! Csak akkor gyakoroljuk ezeket, ha külső és belső lehetőségeink adottak rá.

Amit megeszünk, az viszont lehetőleg idénynek megfelelő és helyi étel legyen, meglepő gazdaságát ismerhetjük meg ebben az időszakban a télvégi élelmiszereknek, hagyományos recepteknek. Savanyú káposzta, gyökérzöldségek (kerekrépa, feketeretek, édesburgonya), ásványi anyagokkal teli aszalványok, otthon előállítható csírák végtelen sokszínűsége – nem is olyan rossz a paletta!

^{Forrás: pexels.com}

2. Mértékletességet tanúsíthatunk az élelmiszerhulladék terén is:

„Ételt kidobni olyan, mintha a szegények asztaláról lopnánk” - mondja Ferenc pápa. Mérjük le egy héten keresztül, mennyi étel landol nálunk a kukában! Legyünk őszinték magunkhoz, ne szépítsük a valóságot! Utána pedig próbáljuk ezt a mennyiséget nagyböjtben radikálisan csökkenteni, vagy akár le is nullázni! Ne vegyünk addig új ételt, amíg az előző el nem fogyott! Alakítsuk át, ha eredeti állapotában már unjuk! És – nagyon fontos! – annyit vegyünk, amennyit megeszünk. Ne többet!

3. Persze nemcsak az étkezésben tarthatunk önmérsékletet. Mobilitási vágyainkat is megzabolázhatjuk.

Ebben a szent negyven napban – ha egészségi állapotunk, életkorunk, körülményeink megengedik, és csak kényelmünket kell feláldozni – pihentessük kicsit az autót, és rövidebb, 1-2 km-es távolságon belül sétálva, kerékpárral, hosszabb út esetén közösségi közlekedéssel érjük el úticélunkat! Hétköznap templomba vagy a vasárnapi szentmisére gyalog menjünk legalább a nagyböjti időben!

^{Forrás: freepik.com}

Igyekezzünk ellenállni a távoli tájak csábításának is! Hiszen tudjuk, hogy a valódi élményekhez nem új tájakra, hanem új szemléletre van szükség.

Nyitott szemmel és szívvel járva a világ minden apró sarkában, jelenségében csodákat találunk.

4. Áramfogyasztásunk csökkentésével is próbálkozhatunk.

A klasszikus „ökotippeken” (lámpa lekapcsolása, elektromos készülékek éjszakai áramtalanítása stb.) túl is számtalan lehetőségünk van. Zuhanyozzunk hideg vízben - miért is ne? Keringésünknek biztosan jót tesz, és vizet is, áramot is jócskán spórolunk vele. Próbáljunk ki egy „sötét” estét, amikor csak egy-egy lámpa ég a lakásban, esetleg gyertyával világítunk. Áram híján kütyüzés helyett beszélgetéssel, énekléssel üthetjük el az időt, imádkozhatunk, elmélkedhetünk. Egy ilyen sötét este gyerekek számára izgalmasabb kaland lehet, mint sok mesterséges játszóház.

5. A fogyasztásban való mértékletesség egyben teret ad a lelki élményeknek.

Törekedjünk arra, hogy ebben a nagyböjtben minél teljesebben éljük meg a teremtett világba való beágyazottságunkat, vele való egységünket. Ennek remek módja a természetben végzett szemlélődés.

Ha tehetjük, minden nap szakítsunk rá időt, imádkozzunk szabad téren!

6. Teremtésvédelmi keresztúton is részt vehetünk, vagy magunk is szervezhetünk a közösségünk számára.

A neten böngészve magyar nyelven is több remek anyagot, kész szöveget találhatunk, így nem kell az esemény megszervezése mellett/előtt egyben teológiából és ökológiából is doktorálnunk. A természetben végzett keresztút egyben gyönyörű közösségi program is.

Pár tipp teremtésvédelmi keresztúthoz:

• Teremtésvédelmi keresztút
• A teremtett világ keresztútja Jézussal
• Ifjúsági teremtésvédelmi keresztút
• A keresztút állomásai a Laudato Si' szellemében

7. Talán nem gondolnánk, de lelkitükörből is létezik már a teremtésvédelemre koncentráló: a fogyasztói lelkitükör.

Ez a lelkitükör a fogyasztói életmódunkból fakadó bűnök átgondolására fókuszál. Korunkban megszoktuk ugyan, hogy különválasszuk azt, amiben hiszünk, és azt, ahogyan élünk, holott a kettő elválaszthatatlan.

A mindennapi rutinjaink, életvitelünk elválaszthatatlan az istenkapcsolatunktól.

Erre figyelmeztet minket Ferenc pápa is „Áldott légy” (Laudato si’) kezdetű enciklikájában: „Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat, és nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.” (LS 217).

Mi hol tartunk a megtérés eme dimenziójának kibontásában? Miben kell még változtatnunk életmódunkon, hogy összhangba kerüljön az isteni törvényekkel és Jézus tanításával? Ennek átelmélkedésében segít a fogyasztói lelkitükör, amit szintén megtalálhatunk a világhálón.

8. Filmekből is szerezhetünk inspirációt:

Nézzük meg - lehetőleg közösségünkkel együtt - a Szentatya részvételével készült, „A levél” című filmet. Ez az alkotás négy életút apropóján, gyönyörű látvánnyal fűszerezve mutatja be a katolikus egyház teremtésvédelemre vonatkozó társadalmi tanítását. Részleteket és regisztrációs linket ezen az oldalon találunk.

Számtalan módon követhetjük tehát Krisztust az önmegtagadásban, önmegtartóztatásban a nagyböjti időben.

Mértékletességünkre a napjaink polikrízisei között nemcsak a saját lelkünk, de a teremtett világ megőrzése érdekében is nagy szükség van.

Ne habozzunk tehát a keskenyebb utat választani, hogy mi is átélhessük a felismerést:

„A szabadon és tudatosan megélt mértéktartás felszabadító. Ez nem kevesebb élet, nem gyengébb izzás, épp ellenkezőleg. Valójában azok élveznek és élnek meg jobban minden pillanatot, akik felhagytak azzal, hogy innen-onnan csipegessenek, hogy mindig olyasmit keressenek, amijük nincs. (…) Lehetséges az, hogy kevésre legyen szükségünk és nagyon éljünk, főképp akkor, ha képesek vagyunk megtanulni, hogy más dolgokban leljük örömünket; ha megelégedést találunk a testvéreinkkel való találkozásokban, a szolgálatban, karizmáink kibontakoztatásában, a zenében és a művészetben, a természettel való kapcsolatban, az imádságban.

A boldogság megkívánja, hogy korlátozni tudjuk bizonyos igényeinket, melyek elkábítanak minket, és így készek legyünk az élet kínálta sokféle lehetőség megragadására.”

(Laudato si’ 223.)

Mértéktartó, élményekkel teli nagyböjtöt kívánunk minden kedves Testvérnek!

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, pexels.com
Szerző: Darányiné Szabó Eszter