Amikor férjemmel megismerkedtünk, már magam mögött hagytam az egyetemista éveket, dolgozó nő voltam. Egy idő után azt tapasztaltam: egyfajta belső konfliktust élek meg, hiszen ha a párkapcsolatomat építem, akkor a barátaimtól veszek el időt – ha pedig a barátaimmal találkozom, akkor a páromtól. Akkor még nem tudtam, hogy ez az érzés, vívódás házasságunk idején is jelen lesz.
Szerencsések vagyunk, mert sok baráti pár vesz körül bennünket – így adta magát az ötlet, hogy mint párok kezdjünk el összejárni. Ezek az alkalmak mindig megerősítenek abban, hogy szükségünk van ilyen kapcsolatokra. Ugyanakkor – mind tudjuk – felnőtt életünkben már kisebb szerephez jut a spontaneitás, és a közös programok gyakran csak többszöri újraszervezés után jönnek össze.
Vannak azonban olyan barátságok is, amelyeket férjemmel külön-külön ápolunk. Ezekben az esetekben már kifejezetten megmutatkozik az időhiány: egy-egy "baráti este" időt vesz el a házastársi együttlétből, a közös otthoni teendőktől. Bizony, előtérbe kerül a fontos megállapítás: sokszor még egymásra is kevés időnk jut. De hát ki lenne fontosabb számunkra a házastársunknál? Ezért sokszor, ha van egy szabad esténk, elsőként inkább egymás társaságát választjuk – és csak utána a barátokét.
Ez magától értetődő, ám hosszabb távon következményei is lehetnek.
Különös megtapasztalni, hogy miközben állandó társam van – a férjem –, a barátaimat egyre ritkábban látom. Furcsa ez a fajta "magány": nem vagyok egyedül, mégis hiányoznak azok a kapcsolatok, amelyek korábban természetes részei voltak az életemnek.
Ma már csak havonta egyszer tudok találkozni a legközelebbi barátnőimmel, vagyis egyszerűen nincs kapacitásom minden kapcsolatomat úgy ápolni, ahogyan szeretném. Emiatt a találkozók csúsznak, ritkulnak, és közben egyre feszítőbb bennem a kérdés: jó barát vagyok még egyáltalán? El lehet ennyire távolodni egymástól anélkül, hogy megszenvedné a kapcsolatunk?
Az egymástól külön töltött programokkal kapcsolatban felállítottunk férjemmel egy fontos szabályt: előre megbeszéljük, hogy mikorra érünk haza. Ennek lényege nem bármiféle korlátozás, hanem annak tudatosítása, hogy döntéseink hatással vannak a közös teendőinkre is. Fontos lehet az is, hogy tudatosan a gyakoribb, rövidebb, ám minőségi együtt töltött időre koncentráljunk a barátainkkal és ne annyira a ritka, de hosszú, kimerítő alkalmakra.
Ne várjunk arra sem, hogy maguktól "szerveződjenek" körülöttünk a programok. Hogyha vágysz valamire, akkor legyél te magad a kovász, légy aktív tagja a közösségnek!
Jó példa lehet erre az, hogy a férjem kétheti társasjáték-klubot szervez nálunk azzal a céllal, hogy minél több régi barátjával tölthessen együtt időt, és így az új ismerősök is könnyebben bekapcsolódhatnak egy meglévő baráti társaságba. A részvevők köre nem mindig ugyanaz, de tudják: van egy fix időpont és hely, amikor és ahol találkozhatnak, kapcsolódhatnak.
Az elmúlt évek nagy tapasztalata számomra, hogy a barátságok fenntartása nem egyoldalú munka. Felnőttként, házasként azokkal a kapcsolatainkkal tudunk "élni", akik szintén nyitottak erre. Akik nem csak vágynak a találkozásra, hanem "féltik", óvják is a barátságot, és tenni is akarnak érte.
Van olyan barátnőm, aki rendszeresen, engem megelőzve ír rám: mikor találkozunk? Ez óriási ajándék. Talán ez a legfontosabb kérdés a megmaradó és a "házasságon elcsúszó" barátságok esetében: hogy mindkét fél egyformán akarja-e a folytatást. Adott esetben fájdalmas lehet belátni, elfogadni, ha egy kapcsolat már nem azon a szinten van, ahol régen, de ennek őszinte belátása elengedhetetlen.
A barátságok ápolására nincs egy általános receptem, amit viszont már tudok, az,
hogy a barátságok a házasságkötés után nem maguktól maradnak meg. Tudatos döntések, őszinte kommunikáció, reális elvárások tartják azokat életben.
Házasként talán nem az a kérdés, hogy ugyanolyanok maradnak-e a kapcsolataink, mint régen. hanem az, hogy képesek vagyunk-e elfogadni: a baráti kapcsolataink változnak – mégis ugyanolyan értékesek maradnak.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Mózes Aliz
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
