Mikor érvényes a karácsony? – A rítusoktól az ünnepig

Jelek, rítusok, szertartások kísérik az ünnepeinket – a karácsonyt pedig különösen. De vajon megülhető-e karácsony ünnepe a megszokott családi rítusok nélkül, "érvényes-e", ha – mondjuk – egy hotelbe menekülünk a sűrű teendők elől, vagy ha szerettünkkel egy kórház sürgősségi osztályán töltjük a szentestét?

Hogy mik vannak...– avagy mik nincsenek!

"Képzeld, nálunk az idén 23-án jön a Jézuska, mert azután elutazunk!" "Képzeld, a lányomék meg abbahagyták az ajándékozást, közös családi kirándulás lesz helyette, állítólag mindenki örül, no de mégis… És képzeld, a sógoromék meg hotelben töltik az ünnepet, hát ki hallott ilyet... És képzeld csak el…"

Képzeljük. És szent borzongással hallgatjuk a történeteket, közben pedig eltűnődünk magunkban: mitől is "érvényes" számunkra a karácsony? Vagy mi az oka, hogy "elmegy" a fejünk felett?

"Mennyből az angyal lejött hozzátok" – de mikor is?

Ha felcsendül ez a dallam, azonnal tudjuk: december van. De a "Happy Birthday"-t sem dalolgatjuk a családi asztalnál csak úgy, egy átlagos kedd estén. Ha fahéjas-szegfűszeges illat úszik az utcán, akkor forralt bor után szimatolunk, és biztosan télikabát van rajtunk, nem a nyári top – ha pedig nemzeti színű zászlókat lenget a márciusi szél, el kell magyaráznunk a négyévesünknek, hogy nem, nem az ő éppen aznapi születésnapja miatt van az egész város fellobogózva.

Jelek. Hangok, dallamok, illatok, tárgyak, mozgások, események és szavak. Jelek, amiknek aktív üzenetük van abban a pillanatban: most van AZ. És rögtön tudjuk, hogy mi. Mert bizonyos fajta jel és annak jelentése a mi kultúrkörünkben – a mi országunkban, a mi családunkban, a mi vallásunkban – összekapcsolódik.

Jelek, rítusok, szertartások

Az ősidőkben a jelek sorozata, a rítus maga hozta létre az ünnepet, a történést, vagyis "azt." Ha nem volt rendben a sorrend, vagy bármi, a dolog egyszerűen nem jött létre. Ezért nagyon kellett vigyázni szavakra, dallamra, tettekre, sorrendre, hogy érvényes legyen, vagyis valóban megtörténjen a dolog.

Manapság is ismerünk ilyen "létrehozó" rítusokat: olyan szabályozott mondatokat, mint például: "Ezennel házastársaknak nyilvánítom önöket!". De akár egy jogi formába öntött adásvételi szerződés is őrzi a kimondott szó, a megtett cselekedet létrehozó hatalmát. Ám a legtöbb rítus ma már sokkal inkább csak jelez, kísér vagy kifejez valamit.

Famíliafolklór, avagy családi rítusok

A nemzeteknek vannak saját, hagyományos jelei és rítusai, a nemzeti ünnepek és egyéb jellegzetes nemzeti események. Ahogy a népszokásokban is élnek ritualizált mozzanatok. S minden családnak van külön, sajátos "folklórja", ami csak rájuk jellemző: az, ahogyan ők ünneplik ezt vagy azt az eseményt. Családi identitást, családi kontúrt adhat mindez, amire még idős korukban is emlékeznek a családtagok. "Tudjátok, gyerekek, mi ezt így csináltuk…" – hallhatjuk sokszor, és ha változatokkal is, de a lényeg áthagyományozódik.

Hogyan tartjuk meg a gyerekek születésnapját? És a felnőttekét? Megünnepeljük-e a bizonyítványosztást? Kíséri-e valamilyen külsőség a házassági évfordulót? Hogyan szilveszterezünk? Mit "kell" tenni halálesetkor? Mit eszünk és mit csinálunk szenteste? Ki lehet és ki nem lehet ott a családi ünnepen? Egy mozaikcsaládban mi a karácsonyi "táncrend?"

A famíliafolklór nagyon sokszor maga az evidencia. Abba születünk, abba növünk bele, az a természetes – az a normális.

De mi nem így szoktuk!

Családterapeutaként nagy figyelmet fordítok arra, hogy megvizsgáljuk: hasonlóan képzelik-e el a friss házasfelek az ünneplést? Egyezik-e az ünnep otthonról hozott "forgatókönyve"?

Nagy értetlenségeket, fájdalmakat tud okozni ugyanis, ha nem az történik, amire számítottam: nem ünnepeljük a születésnapomat, mert a párom családjában az csak gyerekünnep volt; vagy: "Te jó ég, komolyan gondolod, hogy ne legyen karácsonyfánk?!"; esetleg: "Meghívtad az egész nagycsaládot szentestére? Az nálunk mindig csak a szűk családé volt…"; hovatovább: "Mi otthon egészen más ételeket főztünk szenteste, mi lesz velem, ha nem találom azokat az ízeket?!"

Mély szeretetlenséget, jogos fájdalmakat lehet megélni és okozni. Igen, időben elkezdeni egyeztetni a vágyakat, elképzeléseket. Meghallgatni, teret adni, ha kell, kompromisszumokat kötni.

Hiszen nem csak nekem, hanem a másik félnek is ugyanúgy lehetnek evidenciái. Fontos, hogy mindketten otthon érezzük magunkat, különösen a legérzékenyebb ünnepen. Kell, hogy mindenkinek legyen tapasztalható karácsonya.

Nem így szoktuk? Akkor majd most!

Miután a rítus csak jelzi vagy kíséri az ünnepet, ezért voltaképpen változtatható is. Ma örökérvényűnek hisszük a betlehemek látványát – holott a középkorból, Szent Ferenctől kaptuk ezt a gondolatot. A karácsonyi fenyőfa is hogy "begyökerezett" az ünnepi rítusokba! Pedig ez a német eredetű ünnepi kellék Jézus születéséhez képest egészen fiatal.

Az angyalkák hozzák a feldíszített karácsonyfát szentestére? Akkor hogyan lehetséges, hogy a plázákban vagy a szomszéd kertjében már advent előtt is gyönyörűen feldíszített karácsonyfák csillognak? Oda előbb jött el az angyal? Vagy a karácsonyfa lassan dekorációvá vált?

Fontos megbeszélni, hogy az ünnepben mi számunkra a lényeg, a valódi érték, a Kincs, amit szeretnénk megélni és családunkban átadni

– és mi a járulékos elem, ami vérré vált bennünk, de voltaképpen csak megszokás és kísérő elem, "dekoráció". Ha megmarad a Kincs, változhat a forma!

A Kincs vajon sérül-e, ha gyerekeink az ünnepi menü helyett a rajongott tejberizst kérik szenteste? Vagy ha kedvenc ovis dalaikat szeretnék elzengeni a "Mennyből az angyal" helyett a fa alatt? Megvalósítható-e, hogy a felnőttek a hagyományos ünnepi menüt eszik – és azt megmutatják, megtanítják az élni tanuló kicsiknek is? Vagy hogy eléneklik a hagyományos karácsonyi énekeket az ovisok "szólója" után? Lehet-e hagyományt és értéket rugalmasan tanítani, azért, hogy mindenkinek szép ünnepe legyen?

Igen, a karácsony a család, a szeretet, az otthon ünnepe.

• De ez a Kincs vajon sérül-e, ha egy família úgy dönt, felpakolják ajándékaikat és a karácsony napjait egy hotelban töltik, ahol "alájuk tolnak" sok mindent a takarított szobától kezdve az ünnepi eledelekig? Végülis egy szállodában is lehet bensőséges ajándékozást tartani, és a szentmisék sem maradnak el – csak a fáradság.
• Vagy el lehet-e menni a karácsonyi szent napokra egy erdei kulcsosházba, ott gyertyát gyújtva énekelni, pokrócok alatt aludni, hallgatni az erdő téli csendjét, kalandos túrákra, sétákra indulni?
• Vagy lehet-e saját érdekeinket félredobni és a szent karácsony ünnepét – teljes családi megegyezéssel – rászorulókkal, idősekkel, betegekkel vagy akár hajléktalanokkal tölteni, egy karitatív szervezetnél ünnepi önkéntességet vállalni, inkább szívünk, mint otthonunk melengető gyertyáit meggyújtani?

Hiányos rítusok, megmaradó ünnep

Elmarad-e a karácsony, ha semmiféle rítust nem tartunk, vagy nem tudunk tartani? Érvénytelen-e, ha szerettünkkel egy kórház sürgősségi osztályán töltjük a szentestét? Ha nagy a baj a családban – ha konfliktus, betegség, válás, friss gyász, szegénység teszi lehetetlenné a rítusokat?

Nyilván nagy szükségünk van a hagyományos kísérő jelekre, hogy megtapasztalhassuk: most van Az Ünnep. De Jézus sem akkor született, amikor a világ finom süteményillatban úszott, a fényes porcelánok ragyogtak és a gyerekek is rendesen viselkedtek az ünnepi ruhájukban. Jézus a legnagyobb "sötétségben" született – születésének szerény, nem éppen csillogó körülményeit minden évben láthatjuk a betlehemesekben, a pásztorjátékokban.

A szeretetből való Születés ténye és hatása az ünnep origója, bárhol és bárhogyan.

Erről nem lehet se lemaradni, se kimaradni. Van, hogy a megszokottak nélkül, csak úgy, pőre lélekkel még jobban hozzáférünk az Ünnep valóságához. A Isten véglegesen emberré lett.

Egy-egy új helyzet pedig teremthet akár új, friss, tartalmas rítusokat is. A karácsonyunk mindig lehet igazi és érvényes.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Lothringer Éva szociális testvér, család-és párterapeuta, Salkaházi Sára Alapítvány