Misztika, a keresztény élet gerince - bizdramagad.hu

Sokan idegenkedve tekintenek a misztikára, mintha az csupán a régmúlt idők szentjeinek kiváltsága lenne. Pedig a misztika nem távoli, elérhetetlen egzotikum, hanem az Istennel való élő kapcsolat egyre mélyebb megtapasztalásának útja, amelyre mindannyian meg vagyunk hívva.

Hogyan fedezhetjük fel és építhetjük ezt a titokzatos, mégis nagyon kézzelfogható valóságot a mindennapjainkban?

A 21. századi emberek többsége nem tud mit kezdeni a „misztika” kifejezéssel. Sokak számára ez a szó kissé idegen hangzású, és valami elvont, homályos témát jelöl, amelyhez magától értetődően társul a „természetfelettiség”, de legalább annyira az „életidegenség” képzete is. Ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a spiritualitás iránt nem, vagy csak korlátozottan nyitott személyek számára nem vonzó, a hozzá való viszonyulásukat pedig az érdektelenség, illetve a bizonytalanság jellemzi.

A misztikához való hozzáállás azonban olykor keresztény körökben sem sokban különbözik ettől. Ha meghalljuk ezt a görög eredetű szót, legtöbbünknek talán egy-egy ismertebb szent ugrik be először: Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János, vagy épp Pietrelcinai Szent Pio atya neve. Olyan emberek ők, akikről úgy érezzük, hogy kilométerekkel előttünk jártak a lelki élet útján, s akik „Isten kiválasztottjai” voltak, hiszen életüket természetfeletti jelenségek kísérték. Bár ezeket lenyűgözőnek találjuk, belül mindeközben azt gondoljuk: nekünk, földi halandóknak ilyen jelek soha nem adathatnak meg. Így aztán a misztika világát hajlamosak vagyunk egy szűk kör kiváltságaként elkönyvelni – a hétköznapi keresztény élethez kevéssé kapcsolódó valóságként.

De vajon megfelelő-e a helyzetértékelésünk? Valóban csak a kiválasztottak járhatják a misztika útját? Karl Rahner jezsuita, a 20. század egyik legjelentősebb katolikus teológusa elhíresült mondatával egészen más megvilágításba helyezte a kérdéskört: „A jövő kereszténye vagy misztikus lesz, vagy egyáltalán nem fog létezni.”¹ Ez a kijelentés egyértelműen jelzi, hogy itt nem puszta különlegességről van szó, hanem sokkal inkább a hitünknek és keresztény identitásunknak egy jövőnket formáló, központi jelentőségű sarokkövéről.

Hogyan érdemes tehát közelítenünk a misztikához? Hogyan találhatjuk meg benne önmagunkat, ha egyszerre érezzük vonzónak és reménytelenül távolinak?

Ebben az írásban három „örömhírt” szeretnék megfogalmazni, amelyek segíthetnek lebontani a misztika körül magasodó falakat, és megmutatják, hogy ez a titokzatosnak tűnő fogalom nem valami távoli, hanem a mindennapokban is elérhető, boldogító valóságot takar.

I. örömhír: Meg vagy hívva a misztikus keresztény életre!

A misztika szó a görög „mystikós” melléknévből származik, amely „titokzatosat”, a „misztériumhoz kapcsolódót” jelent².

A keresztény hagyományban a misztika lényege az Istennel való mély, bensőséges egyesülés.

Nem különleges jelenségek vagy érzéki élmények sorozata, hanem annak a megtapasztalása, hogy Isten élő valóságként jelen van az életünkben, és a legmélyebb kapcsolatot keresi velünk.

Jézus tanítása az Evangéliumban egyértelmű: üzenetének lényege, hogy Isten szeretete mindenki számára feltétel nélküli. A szeretet azonban csak kapcsolatban értelmezhető. Ha pedig Isten szeretete kapcsolódásban bontakozik ki, akkor ebből logikusan következik: az Istennel való személyes kapcsolat ápolása és fejlesztése minden keresztény ember hivatása. Nemcsak a szenteké, nemcsak a kiválasztottaké, hanem a tiéd is.

A misztika tehát nem valami távoli extra a keresztény életben, hanem éppen annak legmélyebb lényege. Amikor imádságban, csendben vagy akár egy hétköznapi jócselekedetben megtapasztalod, hogy Isten jelen van és szeret, akkor máris beléptél a misztika világába.

Nem kell különlegesnek érezned magad: egyszerűen csak engedned kell, hogy Isten megérintsen!

II. örömhír: Az Istennel való kapcsolatépítés terén minden ember egyenlő

Az élet sokszor igazságtalan: már indulni sem egyforma feltételekkel indulunk. Van, aki bőségben születik, más szegénységben; van, akinek a lehetőségek széles választéka jut, másnak csak nélkülözés. De van egy terület, ahol minden ember azonos esélyekkel indul: ez pedig a lelki élet.

Avilai Szent Teréz monumentális hatású, Belső várkastély című művében³ az emberi lelket várkastélyhoz hasonlítja, amelynek különböző termein át egyre beljebb és beljebb vezet az út, egészen a legbelső lakásig, melyben maga Isten lakozik. Ez általános érvényű, minden emberre kiterjedő modell:

mindenki meghívást kap arra, hogy „magába szállva” belépjen, felfedezze saját belső világát, és találkozzon az ott jelen lévő Istennel.

Teréz nem ír elő semmilyen előfeltételt: mindehhez nem kell különleges képesség, sem magas műveltség, sem kivételes életszentség. Egyedül a szándék és a kitartás szükséges.

Ez az egyenlőség életünk talán egyik legnagyobb örömhíre. Ami igazán számít, abban minden ember azonos esélyekkel indul. Isten mindenkit ugyanúgy meghív, önnön lelkének kapuja mindenki előtt nyitva áll. A kérdés csupán az: merjük-e megtenni az első lépéseket, merünk-e időt adni a kapcsolat építésére és vállaljuk-e a fejlődéssel járó fájdalmat?

III. örömhír: Nem kell kirekesztettnek érezned magad, ha nincsenek rendkívüli jelenségek az életedben

Isten a szeretet végtelenségét szánja mindannyiunknak, de ezt más-más módon nyilvánítja ki nekünk.

Elképzelhetjük a dolgot úgy, mint ajándékozáskor egy díszdoboz átnyújtását: a tartalom minden ember esetében ugyanaz – Isten szeretete –, a csomagolás viszont változó. Vannak, akiknek a csomag díszesebb, látványosabb formában érkezik, mert a más emberek szolgálatára irányuló különleges küldetésükhöz (rendalapítás, tanúságtétel, egy különleges misszió stb.) erre van szükségük. A többség azonban az ajándékát egyszerűbb, csendesebb formában kapja, de a tartalom itt is ugyanaz; utóbbiak ajándékának értéke semmivel sem kevesebb az előbbiekénél.

Ha tehát a misztikus szentek életét olvasva látomásokkal, különleges jelenségekkel találkozol, ne engedj az elbátortalanító gondolatnak: „Ha nekem nincs ilyesmiben részem, akkor biztosan nem is lehetek misztikus.”

Attól, mert te nem tapasztalsz rendkívüliségeket, ne hidd, hogy kimaradtál valamiből!

A szeretet apró cselekedeteit termő, kitartó imádságban és hétköznapi hűségben megélt élet éppoly teljesértékű misztikus élet, mint az, amelyet Isten a leglátványosabb csodákkal tetéz.

Sőt, életed így talán még közelebb is áll ahhoz a mintához, amelyet maga Jézus egyszerűségben, alázatban, folyamatosan az Atya közelségében maradva élt elénk.

Nyiss ajtót Jézusnak!

A misztika tehát nem valami távoli, elérhetetlen titok, hanem a keresztény élet gerince; mi több, ez az út az egyetlen méltó válasz Isten szeretetére.

Te is meg vagy hívva rá. Nem kell különlegesnek lenned hozzá, csak nyitottnak. Az Istennel való kapcsolatod építésének lehetősége minden nap adott: az imában, a csendben, a szeretet apró gesztusaiban.

Érdemes hát elkezdeni. Ha eddig halogattad, ma is megteheted az első lépést: pár perc őszinte ima, egy kis idő a Szentírással, vagy egyszerűen csak egy szívből jövő, Istennek címzett fohász. Ha pedig már elindultál, de útközben elfáradtál, merj most új lendületet venni, hiszen Isten folyamatosan hív!

Ahogy Jézus mondja: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem”. (Jel 3,20) Készen állsz arra, hogy az ajtót kinyitva kitedd magad a Szent érintésének?

Ajánlott olvasmányok a témában

Adolphe Tanquerey: A tökéletes élet. Aszkétika és misztika
Avilai Szent Teréz: Belső várkastély
Keresztes Szent János: A lélek sötét éjszakája
Pio atya levelei (Egy misztikus szent vallomásai lelkivezetőihez)

¹ https://ujvarosonline.hu/lelkiseg/jelenlet-a-mezitelen-es-tagas-mostban
²https://mek.oszk.hu/adatbazis/lexikon/phplex/lexikon/d/katlex/
³ https://www.magyarkurir.hu/hirek/avilai-szent-terez-belso-varkastely

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Ménesi Kristóf, közgazdász, a Csak Egyet Szolgálat kommunikációs és forrásfejlesztési vezetője