Feltettem a kérdést a ChatGPT-nek is, és az alábbi választ adta rá: A társadalom és a kultúra is befolyásolja, hogyan értékeljük a nőiességet és a jó női minőségeket, de néhány szempont, ami befolyásolhatja: függetlennek lenni, társadalmilag elfogadottnak lenni, közösségben lenni, szakmailag elégedettnek lenni, belső harmóniát megélni. Megmosolyogtam a válaszát, ezt arra a kérdésre is adhatta volna, hogy miért jó embernek (vagy akár férfinek) lenni, de még arra is jócskán felszínes válasz lenne.
Tovább böngészve az internetet már egész konkrét válaszokat is találtam. A teljesség igénye nélkül néhány válasz szerint azért jó nőnek lenni, mert hosszabb ideig élünk, mint a férfiak, sminkelhetünk, nagyobb a fájdalomtűrésünk, képesek vagyunk egyszerre több mindenre figyelni, az iskolában jobban teljesítünk.
Ezek a válaszok ugyanakkor még mindig nem kielégítőek, hiszen ezekkel szembe helyezkedünk a másik nemmel, miben vagyunk mi különbek/jobbak, ahelyett, hogy a férfi értékek, szerepek mellé helyeznénk a saját nőiségünket. A feminista irányzatok kezdeti egyenjogúsági törekvései hajlamosak átcsapni ebbe a harcba, szeretnék bebizonyítani, hogy mi hogyan vagyunk különbek, jobbak, erősebbek a férfiaknál.
Ha pszichológiai kutatásokat vizsgálunk, az rajzolódik ki, hogy a férfiak magasabb pontszámot érnek el a nőknél az önelfogadás és az autonómia terén, a nők pedig magasabb pontszámot érnek el a személyes növekedés és a másokkal való pozitív kapcsolatok terén.
A párkapcsolatban megélt szerepeink megértése önmagában sem könnyű folyamat. Milyen szerepet vállalok magamra, mit vár el a társam, a tágabb család, a környezetünk, barátaink, és mit a társadalom?
Manapság nőnek lenni rengeteg szerepelvárásnak való megfelelést jelent. Üdvözlendő, hogy ma már nőként is építhetünk karriert, és szabadabban választhatjuk meg a számunkra fontos szerepeket. Fiatalként tudatosítani kell, hogy huszonévesként karriert építeni, több diplomát szerezni, világot látni, elvonulni egy kolostorba egy évre ill. háromgyerekes anyának lenni egyszerre nem lehet.
Személyes döntést kell hoznunk, hogy mifelé szeretnénk lépni, és amellett elköteleződni, onnan felépíteni az identitásunkat.
Életkorunk előrehaladtával persze a szerepeink úgyis felszaporodnak, és leszünk idővel egyszerre anya, feleség, dolgozó nő, barátnő, testvér, keresztszülő, szüleink gyereke, munkatárs, főnök, beosztott, közösségi társ és még ki tudja hányféle szerepben, amelyeknek mind próbálunk megfelelni.
És minél több szerepben vagyunk, annál komplexebb az identitásunk, ami pedig segíti az önértékelésünket. Ráadásul, ha gyengül valamelyik szerepünk (pl. felnőnek a gyermekeink), akkor a többi szerep felértékelődhet, megélhetjük, hogy fontosak vagyunk, mint barátnő, keresztanya, vagy mint dolgozó nő.
Nőnek lenni misztérium. Évát az Úr ajándékba adja Ádámnak, az oldalbordájából teremti. Ha fölé akarta volna rendelni, akkor a fejéből veszi ki, ha alattvalójának szánta volna, akkor a lábából. De ő mellérendelt társnak adta, abból az oldalbordából, ami a legközelebb áll a szívhez.
II. János Pál pápa 1988 augusztusában adta ki Mulieris Dignitatem kezdetű apostoli levelét a nők méltóságáról és hivatásáról. Ebben leírja, hogy a bibliai női minták hogyan rajzolják ki a nő hivatását. Míg az Ószövetségben az Isten ősatyákon, pátriárkákon keresztül szól népéhez, addig az Újszövetségben Isten egy nőre bízza magát, rajta keresztül lesz emberré. Jézus feltámadásáról is egy nő szerez először tudomást, az apostolok apostola, ahogy Aquinói Szent Tamás nevezte Mária Magdolnát.
A mai tudomány és gazdaság is azt vizsgálja, ami mérhető, ami összehasonlítható, vagyis inkább a teljesítményt, ami egy férfias minőség.
A legfőbb női készség a kapcsolódás, az empátia, a szeretet. Jó lenne, ha ezek nagyra becsült, értékelhető készségek lennének a társadalomban, a mindennapjainkban.
A női identitásunk egyik sarokköve a biológiai adottságainkból ered. A női agyban sokkal több és erősebb összeköttetés van a két agyfélteke között, így felépítésünk folytán sokkal könnyebben látunk összefüggéseiben egy kérdéskört, illetve ezért vagyunk képesek egyszerre több dologra is figyelni. De pont emiatt „rágódunk” többet, könnyebben térünk vissza a még meg nem oldott, fel nem dolgozott kérdéseinkhez.
Intuitívabbak vagyunk, az érzelmeknek nagyobb teret adunk, magasabb az érzelmi intelligenciánk, ezáltal mások gesztusait, mimikáját ügyesebben olvassuk, de épp ezáltal a manipulációra is hajlamosabbak vagyunk. A verbális készségeink is jobbak a férfiakénál, ami egyszerre tesz ügyesebbé minket a kommunikációban, de egyszerre hajlamosabbá rá, hogy szóban bántsunk másokat.
Kislánynak születni nem minden társadalomban, kultúrában vagy családban egyszerű. A fiúk viszik tovább a nevet, régebben a földet, a rangot, a nemesi címet ők örökölték, de gazdaságilag ma is sok szempontból előnyösebb helyzetben vannak. Míg világszerte a statisztikák azt mutatják, hogy 100 újszülött kislányra 105 kisfiú jut, majd a nemek aránya 2-3 éves korra kiegyenlítődik, addig a 100 kislányra jutó újszülött kisfiúk száma néhány ázsiai országban 110 felett van (Azerbajdzsánban 118, Kínában 116), vagyis ezekben az országokban nagyon sok lánymagzatot megszületni sem hagynak.
De itthon is gyakran hallottam akár fiatal, akár éltesebb korú hölgyek szájából, hogy apám/anyám fiút várt helyettem. Jellemzően ezek a kislányok évtizedekkel később, felnőtt nőként – amikor talán a szülő már nem is él - azért teljesítenek erejükön felül, hogy bebizonyítsák a világnak és saját maguknak értékességüket.
Nőiségünket nagyban meghatározza, hogy mint kislányt, elfogadtak-e bennünket, önfeledten eljátszhattuk-e, hogy királylányok, anyukák vagy bátor hősnők vagyunk. A lányok óvodáskorban romantikus érzelmeket táplálnak az apjuk iránt, rajta keresztül ismerkednek meg az ellenkező nemmel. Ez az a meghatározó időszak, amikor édesapánk szeme fényeként tündökölhetünk, jelentős belső erőt, önbizalmat, pozitív énképet építve saját magunkról.
Az anya szerepe pedig kiemelkedő egy lány életében, hiszen az anya az első minta arra, hogy mit jelent nőnek lenni a világban. Az anya mintája egy keretet ad, a lány ezen belül találja meg a saját nőiességét, hiszen minél kisebb a lány, annál inkább szeretne feltétel nélkül azonosulni az anyával.
Ez a minta határozza meg az összes későbbi kapcsolatunkat, beleértve a saját magunkhoz való kapcsolatot is.
Édesanyánk verbális és non-verbális üzenetei, gesztusai a testünkkel, születésünkkel, értékességünkkel kapcsolatban egy életen keresztül lenyomatot képeznek bennünk. De nagyon fontos az apánk viszonyulása is serdülőkorban a nőiesedésünkhöz: a tőle kapott visszajelzések és megerősítések meghatározók önértékelésünk szempontjából.
Az anyától százszor is elhangozhat, hogy a kamasz lánya milyen szép, de ha ez az apától jön, az sokkal mélyrehatóbb élmény. És ez igaz a kritikára és a negatív megjegyzésekre is. Az a lány, akit apja sokat kritizál, folyamatosan úgy érzi, nem elég jó, vagy teljesen visszahúzódik, vagy azért próbálja a maximumot kihozni magából, hogy elkerülje a megszégyenülést.
A serdülő- illetve a korai felnőttkorunk a párkapcsolati kísérletezés, az ezzel kapcsolatos szerepek begyakorlásáról szól, képessé válunk az intimitásra. Fiatal felnőttként nőiségünket egy párkapcsolatban ismerjük meg legjobban, azáltal, hogy megtapasztaljuk mit váltunk ki a másikból. Amit egy párkapcsolatban visszajelzésként kapunk magunkról, azt beépítjük az identitásunkba.
Az intimitás továbbá a közelítés-távolítás művészete is, vagyis képesség közel lenni a másikhoz, és képesség tőle távol lenni, félelem nélkül. Elviselni, ha a másik jön közel, és elviselni azt is, ha távol van. Ha a házas életformát választjuk, akkor Sternberg, amerikai pszichológus szerelem-háromszög elméletéből kiindulva, identitásunk kiteljesedéshez nőknél és férfiaknál egyaránt egyszerre kell intimitás, elköteleződés és szenvedély.
A szenvedélyt pedig legkézzelfoghatóbban a szexualitásban éljük meg. Ömlik ránk a szexualitás minden téren, de ezek nemhogy nem segítik, kifejezetten rombolják a saját testünkhöz való viszonyunkat.
De ha a bulvártól elkanyarodunk, és a tudományos könyveket nézzük, elég gyorsan szembe tűnik, hogy amit a szexualitásról tudunk, a kutatások, a tudomány, a különböző felmérések mind-mind a szex teljesítményalapú vizsgálatai: hányszor, mennyi ideig, mennyire vagyunk elégedettek, hány orgazmus, netán hány partner stb.
A tudományos szexkutatások zöme megállapítja, hogy mi nők kevésbé érdeklődünk a szex iránt, működésünk több rendellenességgel jár, és több orvosi beavatkozásra van szükségünk.
Arról sokkal kevesebb szó esik, hogy általában a nők másra kíváncsiak, nem a szexualitás mérhető vetületeire, hanem a szexualitásra, mint élmény, mint kommunikáció, mint kapcsolat.
Amikor lelkigondozóként házas nőkkel beszélgetek a nőiséghez való viszonyukról, mindig felteszem a kérdést, hogy mi számodra a szex?
A nőiséget megélni ugyanakkor nem csak párkapcsolatban lehet, hanem egyedülállóként vagy a szerzetesi hivatást választva is. A nőiesség misztériuma nem határozható meg maradéktalanul szavakkal, csak körülírni tudjuk, néhány jellemző összetevőjét tudjuk megnevezni.
Ilyen fontos összetevő a szépség. Ez nem elsősorban egy külső szépség, bár kétségkívül hozzátartozik ez is: a csinos ruha, az ápoltság tartást ad.
De a szépség túlmutat a külsőségeken, egy belső kisugárzást is jelent, amiben Isten szépségét sugározzuk a világba.
A racionalitás mindent meg akar magyarázni, a szépség nem tolakszik, csak felemel. Ez minden nőben jelen van, érdemes figyelni rá, hol tudjuk felfedezni magunkban. A korábban említett önbizalom nagy szerepet játszik itt is: el tudom-e hinni, hogy szép vagyok, kaptam-e visszajelzést rá, hogy vonzó vagyok. A belső harmónia eléréséhez szükség van önbizalomra, el kell tudjam fogadni a saját adottságaimat.
A női identitás fontos része a gondoskodás. Nemcsak anyaként, hanem más szerepeinkben is, szívesen törődünk másokkal, figyelmesen szolgálunk, teremtünk otthont, vállalunk szociális feladatokat.
Sokan ezzel addig mennek el, hogy belső tartalékaikat is fölemésztik a gondoskodásban, és görcsösen, fogukat összeszorítva szolgálják ki szeretteik vélt vagy valós igényeit. Ettől a „ha belehalok, akkor is megcsinálom” hozzáállástól viszont épp az a puha, lágy, nőies vonása tűnik el a gondoskodásnak, ami a női gondoskodás lényege lenne.
Figyelnünk kell rá, hogy a társunkkal, az Istennel, de saját magunkkal is kell minőségi időt töltenünk, a magunkról való gondoskodás se maradjon el!
Kívánom minden nőnek, hogy a maga sokszínűségében, változatos módon, örömmel tudja megélni nőiségét, és őszintén tudja kimondani: nőnek lenni jó!
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Kigyóssy-Bozsó Andrea
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
