Zöld toll, tiszta lélek – tanévkezdés tudatosan

A tanévkezdésnek és a teremtett világ megóvásának középpontjában egyaránt a fiatalok, a gyermekeink állnak. E kettőt egybeszőve, az alábbiakban bemutatjuk, hogyan tehetjük környezetkímélőbbé, pazarlásmentesebbé nem csak a tanévkezdést, de magát az iskolai időszakot is. Fontos, de nem mellékes körülmény, hogy ezek az ötletek, gyakorlatok nem csak „zöldek”, de költséghatékonyak is.

^{Forrás: freepik.com}

A teremtésvédelmi imanap – talán kevesen tudják – éppen szeptember 1-ére, vagyis az iskolakezdés és a Veni Sancte napjára esik. Vajon miért ez az ünnephalmozás?

Ha jobban belegondolunk, az iskolaév kezdetén tartott szentmisének és a teremtett világ megóvásának közös pontja éppen a fiatalság, a gyermekeink. Az irántuk érzett felelősség a mozgatója az oktatásnak és a természeti-társadalmi környezet minél jobb állapotban való megőrzésének is. Hiszen ha kizsigereljük az Isten által nekünk ajándékozott bolygót, úgy őket hozzuk reménytelen helyzetbe.

Ahogy XVI. Benedek pápa fogalmazott béke világnapi üzenetében 2010-ben:

A természeti környezetet Isten ajándékának tekintjük mindenki számára, amelynek használata közös felelősséget kíván meg az egész emberiség iránt, különösképpen a szegények és a jövő nemzedékek iránt.

Szeptember 1-én nem kell tehát „választani” a teremtésvédelem és a tanévre való készülődés között. Töltsük meg magát az iskolakezdést teremtésvédelemmel ahelyett, hogy ezen imanapról pusztán szavakban emlékeznénk meg! Mutatjuk, hogyan működhet ez a gyakorlatban!

Amit már nyáron is megtehetünk

Egyenruha-cserebere: az iskolai egyenruhát vagy az ünneplő öltözetet nem kell drágán megvásárolnunk azért, hogy gyermekünk évente egy-két alkalommal viselje. Szervezzünk csereberét a közösségben, akár online, akár „offline”. Az online jellemzően kevesebb szervezést igényel, de valószínűleg hosszabb időt vesz igénybe, míg megtaláljuk az áhított darabot vagy túladunk a nekünk már szükségtelenen.

Online csereberére jó platform lehet például:

- zárt vagy nyilvános cserebere-csoport a közösségi oldalakon,

- egy megosztható táblázat, amelybe mindenki feltöltheti az információkat,

- levelezőlisták (például plébániai vagy a szülői munkaközösségé), ahova elküldhetjük a keresett és a kínált holmik fotóját, rövid leírását.

Ha nem az online, hanem a hagyományos utat választjuk, akkor érdemes az iskolakezdés előtti napokra szervezni a börzét, hogy az évnyitón már az új szerzeményben feszíthessenek a gyerekek. A csereberének helyet adhat a plébánia, a helyi művelődési ház, de akár egy család is.

Bármelyik módszert is választjuk, már jóval a tanévnyitó előtt hirdetnünk kell a csereberét, mielőtt a szülők beszereznék az új holmikat! Ne fáradjunk bele a reklámozásába, és használjunk különböző csatornákat. A személyes megszólítás még mindig a leghatékonyabb csatorna: beszélgessünk a szülőtársakkal, a plébániai testvérekkel – így lesz a csereberéből közösségépítő akció is egyben.

Tanszerbörze: A diákok sok tartós taneszközt – az ünneplő ruhához hasonlóan – csak nagyon rövid ideig használnak, főként alsó tagozatban. Szám- és jelkártyák, logikai készlet, számolós rúdkészlet… Mit tehetünk ezekkel, ha már nincs szüksége rá a gyereknek? Hát, adjuk tovább a következő évfolyamnak!

Ezt is megszervezhetjük online vagy hagyományos módon, a ruhacseréhez hasonlóan. Akár néhány doboz is elég lehet, amit – a vezetőség engedélyével – kihelyezünk az iskola aulájába a feleslegessé vált tanszereknek. Ezekből mindenki „kiszolgálhatja magát”.

^{Forrás: Darányiné Szabó Eszter}

FONTOS, hogy a gyűjtőt

- jól látható helyre tegyük és

- rövid, de egyértelmű információkat, instrukciókat írjunk rá!

Ne vásároljunk mindenből újat, speciálisat!

Nem ritka, hogy puszta megszokásból kidobunk a tanév végén olyan holmikat (pl. félig teleírt füzetet, apró ceruzát stb.), amiket gyermekünk akár a következő évben is használhatna. Mielőtt ezek továbbhasználatát elhatároznánk, érdemes a pedagógussal is egyeztetni.

Az ilyen újrahasználattal ellentarthatunk az „eldobhatóság kultúrájának”, ahogy Ferenc pápa nevezte azt a jelenséget, ami a kirekesztett embereket és a gyorsan hulladékká váló dolgokat egyaránt érinti (Laudato si’ 22.).

Ilyen teremtésvédő lépés lehet például:

● az alig teleírt füzetekből nem az üres lapokat vágjuk ki és használjuk firkapapírnak (vagy adjuk oda az óvodának), hanem a teleírt lapokat, így van egy üres (bár vékonyabb) füzetünk,

● ceruzahosszabbítót veszünk, hogy a maradék mini – és kidobásra ítélt – ceruzavégek is használhatók maradjanak,

● a nagy műanyag tartályos ceruzafaragó helyett tökéletes a klasszikus kis fém ceruzahegyező egy dobozba betéve,

● kulacsként kiválóan használható egy régi üvegpalack, amire egy vastag zoknit ráhúzunk vagy többrétegű régi függönyből huzatot készítünk

Mondjuk el, miért tesszük!

Teremtésvédő lépéseinkbe hasznos bevonni magukat az érintetteket, azaz a gyerekeket is. Láttatni kell velük, hogy ez a szemléletmód sokkal fontosabb az ő jövőjük érdekében, mint az éppen aktuális divathóbort, ami nem tart tovább pár hónapnál.

^{Forrás: freepik.com}

Ha a környezetünkben élőket ebben a témában fel szeretnénk világosítani, akkor soha ne támadjunk, csak meséljünk, magyarázzunk – a közös pontokat keressük, ne a választóvonalat.

Katolikus közösségben hivatkozzunk az egyház társadalmi tanítására is!

Ezek még a gyakorló hívők körében is kevéssé ismert, de annál hasznosabb gondolatok. XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate kezdetű enciklikája például megdöbbentően egyértelmű:

„Az a viselkedési minta, amely alapján az ember a környezettel bánik, befolyással van arra a viselkedési módra is, ahogyan önmagával bánik, és viszont. Ez kihívás a mai társadalom számára, hogy komolyan vizsgálja felül életstílusát, amely a világ számos részén a hedonizmus és a konzumizmus felé hajlik, és amellyel szemben a belőlük fakadó károk ellenére ez a társadalom közönyös marad. Valódi szemléletváltásra van szükség, amely arra ösztönöz minket, hogy olyan új életmódot fogadjunk el, ’amelynek elemei az igaz, a szép és a jó keresése, valamint a többi emberrel alkotott közösség a közös fejlődés érdekében. Ezeknek az elemeknek kell a fogyasztási, takarékoskodási és beruházási szokásokat meghatároznia’.”

Ám a tanévnyitót követően is számos olyan egyéni és közösségi iskolai szokást vezethetünk be, ami kíméli a környezetet. Lássuk!

Uzsonna-téma

Sok gyerek visz magával otthonról ennivalót, általában egyszerhasználatos csomagolásban. Ezek helyett használjunk:

- Többosztatú, jól záródó dobozokat, amelyek rekeszei között sincs átjárás. A nagy rekeszbe kerül a főétel, a kisebbekbe snack, gyümölcs, zöldség. De ha nincs ilyen doboz a háztartásban, az sem baj: a „doboz a dobozban” is remek megoldás lehet.

- A szendvicset befőttesgumival is átfoghatjuk, vagy fogpiszkálót szúrhatunk bele: mindkettő kiválóan egyben tartja a szendvicsalapot.

- Natúr joghurt + idénygyümölcs + mini befőttesüveg + kanál = egészséges, szezonális, hulladékmentes uzsonna (ezt persze hűtve kell tárolni vagy gyorsan meg kell enni).

- A kis méretű befőttesüveg uzsonnatárolásra is kiválóan használható, pláne, ha egy kiszolgált, tiszta pamutzoknit ráhúzunk – így biztosan nem törik.

^{Forrás: Darányiné Szabó Eszter}

Ötletek az iskolába járáshoz: lábbusz, bicibusz

Ennek lényege, hogy a gyerekek néhány önkéntes szülő kíséretében és felügyelete mellett közösen, gyalog vagy biciklivel mennek iskolába. A többi szülőnek csak a „felvevőpontra” kell eljuttatnia a gyermekét, aztán átadja a felügyelő kísérőknek, aki onnan a suliba kíséri a csapatot.

Ennek rengeteg előnye van:

- A gyerekek mozognak, sportolnak az úton, így felfrissülve érkeznek az iskolába,

- megtanulnak közlekedni,

- csökkennek az iskola előtti dugók, rohanás, idegeskedés,

- csökken az iskola környékének légszennyezettsége,

- a séta tempója lassú, alkalmas arra, hogy a gyerekek észrevegyék mindazt, ami mellett addig elsuhantak.

^{Forrás: Darányi Szabó Eszter}

És ha még több ötletre vágynánk…

A fent bemutatott lehetőségeken kívül is számtalan módon támogathatjuk gyerekeink iskoláját, óvodáját a teremtésvédőbbé válásban.

• Kezdeményezzük iskolakert létesítését, és ajánljuk fel segítségünket a fenntartásában is (friss levegőn együtt kertészkedni ráadásul közösségépítő is).
• Javasoljuk kísérleti jelleggel iskolautca létrehozását.
• Keressünk társakat a többi szülő között, és alakítsunk szülői zöld kört.
• Javasoljuk, hogy az intézmény váljon teremtésvédő intézménnyé: az ehhez szükséges információt és még rengeteg anyagot megtalálunk a Katolikus Pedagógiai Intézet honlapján.

Teremtésvédő lelkiség

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban: Igyekezzünk meghonosítani a lelkiséget is! Ismertessünk meg teremtésvédelmi imákat a közösséggel, javasoljunk természetben végzett szentmisét (akár a Veni Sancte-t!), terjesszük a fogyasztói lelkitükröt!

Így teremtésvédő lépéseink valóban kellő megalapozást kapnak és a hitben gyökereznek majd.

Láthatjuk tehát, hogy a sokunkat aggasztó klímaváltozás, környezeti krízis ellen mi magunk is számtalan módon tehetünk, méghozzá hitünkből fakadóan, azzal teljes összhangban. Az új kezdet, az új iskolaév kiváló alkalom arra, hogy új, fenntarthatóbb és mértékletesebb napi rutint alakítsunk ki. Ha pedig elfogna a kétség, hogy van-e értelme ezeknek az egyéni és kisközösségi lépéseknek, gondoljunk Ferenc pápa szavaira:

„Nem szabad azt gondolnunk, hogy ezek az erőfeszítések nem változtatják meg a világot. Az ilyen tettek valami olyan jót terjesztenek a társadalomban, amely mindig több gyümölcsöt terem annál, mint amennyit észlelhetünk, mert olyan jót hoznak létre e földön, amely mindig – ha olykor láthatatlanul is – igyekszik tovaterjedni. Továbbá az ilyesfajta magatartásformák kialakítása visszaadja saját méltóságunk érzését, nagyobb egzisztenciális mélységhez vezet, és lehetővé teszi annak megtapasztalását, hogy van értelme vándorlásunknak e világon.” (Laudato Si’ enciklika)

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, Darányiné Szabó Eszter
Szerző: Darányiné Szabó Eszter