Segíts, ó, Segítő Szűz Mária, Keresztények Segítsége!

Ma is rászorulunk Szűz Mária segítségére. Boldogságra, szabadságra, szeretetre vágyunk és égbe kívánkozunk... Közbenjárónk, Mária pedig alig várja, hogy segíthessen. Feltéve, hogy van, ki hittel szólongassa Őt!

Csány Péter szalézi szerzetes avat be bennünket a Boldogságos Szűz szeretetének, tiszteletének misztériumába.

^{Forrás: depositphotos.com}

A név(adás) rituáléja

Mostanában sokat tűnődöm azon, hogy egy névadás mennyire különleges, egyedi esemény. Igazából hívhatnánk rituálénak is. Aki nevet ad, és ezt tisztességes, tiszta szándékkal, szívből jövően teszi, benyomásai, (ideális esetben jó) érzelmei alapján alkot, az elnevezettel egyfajta kölcsönhatást is képező kapcsolat jegyében.

A neveknek ráadásul sokszor egyéni fejlődéstörténete, jelentést hordozó tartalma is van: itt-ott egy komplett kijelentés, máshol jelző, esetleg másik név, tájegység stb. A személynevek jelentésükkel együtt generációról generációra átöröklődnek, melléjük újak keletkeznek, és segítenek nem csak a dolgokat, hanem a személyeket is néven, helyesebben nevükön nevezni.

Márpedig ismerni és kimondani a másik nevét, bizalmat táplál, érdeklődést, odafordulást jelenít meg.

Saját nevünk eredetének és jelentésének kutatása pedig nem csupán szívdobogtató, hanem lelket bizsergető, önazonosság-erősítő művelet – ezt magam is sokszor tapasztaltam hittanórákon, amikor a jelenlévőkkel azt bogozgattuk, hogy kit hogy hívnak.

Az egyház szentjeinek nevei, a feléjük forduló szólongatások és a hozzájuk köthető megsegítések, meghallgatások tapasztalata serkentették a hívek természetfölötti világgal kapcsolt egymásra hatását, imaéletét, és új meg új megszólításokat, fohászokat, jelzős szerkezeteket eredményeztek, döntően a Boldogságos Szent Szűz irányában. És máris megérkeztünk a litániák, hívő népi névalkotások, elnevezések világához.

A nevek misztériuma – Mária

Szűz Mária neve adott a Szentírás hasábjain.

A bibliai Mirjam Mózes nővérének neveként jelent meg a Szentírásban, és a feltételezett egyiptomi-héber eredet alapján „Isten által szeretett”, más forrás szerint az arám „mara” (Úr) szóhoz kötődve úrnőt jelent, de rabbinista hagyomány szerint eredeztetik a héber „marar” szóból; ez esetben a keserű (vö. fájdalom, szenvedés) jelentésárnyalatot is magában hordozhatja.

Az apokrif iratokból tudjuk szülei nevét: Anna és Joakim; és az Újszövetség küszöbén ismerünk meg róla lényegi dolgokat többek közt az angyali üdvözlet Szent Máté ill. Lukács evangélista által ecsetelt elbeszéléséből: kegyelemmel teljes állapotban Dávid trónjának, uralkodó családjának közvetítője lesz az égi foganással, és a Messiás, Isten Fia világra hozatalával.

^{Forrás: depositphotos.com}

Szűz Mária az evangélium terjedésével karöltve kiemelt, szent és kegyelemmel teljes helyet nyert az üdvösség rendjében:

hívő célirányos cselekvésével, háttérben meghúzódni tudó alázatával, végsőkig kitartó, odaadó és áldozatkész anyaságával.

Legközvetlenebb elkötelezettségével a Boldogságos Szűz Mária az Istenbe vetett hit és a Krisztus-követők elsője, prototípusa, mintaképe lett.

A II. Vatikáni Zsinat így foglalja össze Szűz Mária példáját: „a hit zarándokútját járta” (Lumen Gentium 58). Azaz az egyház megalakulása előtt élte hitbéli életútját, egészen közvetlen kegyelmi és tiszta szívű szeretetkapcsolatban Istennel minden időben: Szent Fia fogantatása és születése előtt éppúgy, mint Jézus Krisztus földi életében, halálában, halála után, de ott volt pünkösdi Lélek kiáradásakor is.

A kegyelem közvetlen jelenléte földi létének végeztével is megmaradt. A Krisztus-követők kezdeti meggyőződése az egyház hitletétemény-őrző folytonosságában a legújabb időkben kristályosodik ki, amikor 1950-ben XII. Piusz pápa ünnepélyesen kihirdette Mária mennybevételének dogmáját, amit a II. Vatikánum így foglal össze: „A szeplőtelen Szűz, aki megőriztetett az eredendő bűn minden szeplőjétől, földi életének végeztével testben és lélekben felvétetett a mennyei dicsőségbe (LG 59).”

Mária életével tehát az egyház a kezdetektől egy minden korra hiteles és működő hitbeli zarándokutat kapott ajándékba, amely garantáltan elvezethet az üdvösségre: „Per Mariam ad Jesum” - „Mária által Jézushoz!” Az egyház hathatós meggyőződése, hogy ha a mennybe felvett Mária élőn jelen van az Isten Országában, akkor bizonyára elkísér, közbenjár, és támogatja is a hozzá fohászkodó Krisztus-követőket.

Névbe foglalt spiritualitás

A Boldogságos Szűz Mária kiemelt szerepét és személyes lelkületét az egyház hívő népe minden időben értékelte. Mária példája szinte egy családtag közvetlenségével nyilvánult meg a mindennapokban: munkában, vészben, harcban, öröm vagy bánat, gyász esetén fohászkodtak hozzá. A népi tisztelet közvetlenségének nincs határa: becézgetik, szólongatják, mint olyat, akit szenvedélyes csodálattal tisztelnek, szeretnek, követnek.

^{Forrás: depositphotos.com}

Szűz Mária magyar ünnepeinek elnevezései beszédesek: Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó, Sarlós, Havas, Angyalos, Kis- és Nagyboldogasszony. Utóbbi szó szerint szinte lefordíthatatlan, egy nemzet tisztelete és hittörténete nyilvánul meg a kedves, eredeti névadásban. (Tükörfordítás vissza sem adhatná. Egyszer korafelnőtt koromban – de azóta is mindig újra – jót nevettem a „Big Happy Woman” átfordítási kísérletén.)

De nincs vége a leleményes szóalkotásoknak: holdsarlós asszony, kalászos Mária, köpönyeges, oroszlános, rózsás, szekrényes Madonna. A fohászok illetve a közbenjárások sikere időközben a szentírási képekkel is megfűszerezett imádságos fantáziának nem szabott határt. A Lorettói litániában kikristályosodó, Szűz Máriára alkalmazott jelzős képe, szimbólumok mind egyesével lelket emelő, elemezni való műtárgyak. Köztük egy szerényebb hangzású, de annál hathatósabb tartalomra visszavezethető összetétel, cím: Mária, Keresztények Segítsége.

Mária mindig megsegít

Már a keresztény vértanúság legkorábbi idejében vannak nyomai a Szűz Máriához, mint oltalomhoz való fohászkodásnak.

A Szent Szűz védelmet nyújtó pártfogása a Szentírásból eredeztethető: az Isten Szava valóban mindig menedéket, isteni védelmet, sőt, megváltást jelentett, és mivel Máriában tökéletesedett a hit az Ige iránt, ő istenszülőként igaz mentsvárnak számít.

Az „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője” imádság a legősibb ismert Mária-fohászkodás, dokumentáltan már a harmadik század vérzivataros évtizedeiből.

Évezredes távolságokból is átérződik a Krisztuskövetőket, a keresztényeket segítő kiemelkedő szerepe. A „Mária, keresztények segítsége” cím jelentősége a rózsafüzér buzgó imádsága mellett az Európát uraló törökök elleni küzdelemben növekszik. A XVI. század második felében a győztes lepantói csata (1571) alkalmán kerül be a Lorettói litániába, és a rózsafüzér ima erejében bízó és azt imádkozó domonkosrendből származó Szent V. Piusz pápa rendelkezésére lesz a „Rózsafüzér Királynéja” mellett attribútummá, majd előbb Bécs (1683), később Buda (1686) felszabadítása szélesíti általános tapasztalattá és egyetemes tisztelet tárgyává Mária hathatós segítségét, közbenjárását.

^{Forrás: depositphotos.com}

De önálló ünnepnapot egy nagy ugrás után csak majd a XIX. század elején kap, és lám, milyen érdekes és sokat mondó: valamivel több, mint egy évvel a szaléziak alapítója, Bosco Szent János születése (1815) előtt annak emlékére, hogy a pápa, VII. Piusz francia fogságából visszatérhetett a Vatikánba. Az ünnep napja május 24.

„Nélküle semmit sem tehettem volna” – Don Bosco máriás gyakorlata

Alapítónk tényleg beleszületett a természetes, aktív és közvetlen Szűz Mária-tiszteletbe. Özvegy édesanyja imaéletének egyik alapja, hogy Mária együtt él, lélegzik és dolgozik velük. Nem csoda, hogy a kis Giovanni 9 éves korában már álmodik Jézussal és a Szűzanyával: lát egy egész életét meghatározó, összetett és elméjébe mélyen berögzült álmot (Don Bosco életében ezek látomásszerű üzenetek), amelyben nevelésben kibontakozó életére Jézus maga rendeli tanítónőként a ragyogó palástba öltözött Máriát. „A maga idejében mindent meg fogsz érteni” – teszi hozzá a Szent Szűz. Innentől Mária vezeti ihletével.

És milyen szoros egymásrautaltságban, a levegővétel természetességével: ennek a kapcsolatnak ösztönzésében veszi kezdetét az újmisés Don Bosco ifjúsági lélekmentő műve 1841. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén egy üldözött gyermekkel, és egyetlen egyszerű, de célirányos Üdvözléggyel. Röpke hetek leforgása alatt 100 fő fölé lendül a(z egyelőre még csak) vándorló oratórium létszáma.

^{Forrás: szaleziak.hu}

Hosszú évekkel később szentségben gazdagodó növendéke, a kis Savio Domonkos a Szeplőtelen Szűz Társaságának titkos apostoli csoportját alapítja meg, amelynek tagjai az Oltáriszentség gyakori vétele és a Szűzanya pártfogása által fejlesztik a maguk lelkét, lelkületét, és így akarnak üdvös hatást kifejteni az oratórium nehezen nevelhető gyermekei közt. Ez a szervezet széles körben elterjedt az oratóriumokban, majd több mint száz évig fennállt. Tekinthetjük egyben a Szalézi Rend létrejötte előszobájának. A tagok többek között a következőkre kötelezték magukat Szűz Máriával kapcsolatban:

„Őszinte, gyermeki, határtalan bizalommal legyünk a Szűzanyához. Az iránta érzett kitartó és gyengéd tiszteletben, amely képessé tesz, hogy minden nehézséget legyőzzünk, kitartóak legyünk elhatározásainkban, szigorúak önmagunkkal szemben, másokkal szeretetre méltóan viselkedjünk, és mindenben következetesek legyünk.”

Amikor eljött a rendalapítás gondolata, elkötelezettebb ifjaival egy éven keresztül első szombatokon a „Hétörömű Szűzhöz” (sic! ilyet eddig csak Don Boscónál hallottam) fohászkodtak, hogy nyilvánítsa ki: tényleg rendet kell-e alapítania? Az 1859-ben a Szűzanya közbenjárására alapított rend szabálykönyvében az első sorok közt szerepel: „Hisszük, hogy Mária jelen van köztünk és folytatja küldetését, mint az Egyház Anyja és a Keresztények Segítsége.” (Szalézi Alapszabályok 8. pont)

Don Bosco a szalézi művekbe belépő ifjút azonnal a Szent Szűz pártfogása alatt tudja. Életében és a rend keretében számtalan csoda (kiemelten csodás gyógyulások) történt Segítő Szűz Mária közvetítésével.

Don Bosco „mariánus receptje” krisztusi: Mária buzgó, testvéri bizalomra épülő szólongatása mellett a megtérésre, bűnös múltunk elhagyására, a kegyelemre, lelki tisztaságra való törekvés és az áldozathozatal készsége.

A Keresztények Segítsége ma is segít – a gyakorlatnak fenn kell maradnia

„A maga idejében mindent meg fogsz érteni.” Bosco Szent János életében kevéssel a halála előtt, 71 évesen jön el a pillanat, hogy a szentatya kérésére általa építtetett római Jézus Szíve Bazilika Segítő Szűz mellékoltárán tartott, 15-ször sírással megszakított szentmiséjében végre mindent megértsen, és mély hálával adózzon a saját életművében megtapasztalt, a közvetlen kegyelmi támogatásban szinte felülmúlhatatlan Szent Szűz beteljesedett működésének.

De nincs vége, ugrunk száz évet: én magam meghatott lélekkel vettem részt sok száz fiatallal és még több elkötelezett felnőttel a torinói szaléziak Segítő Szűz körmenetén. És olvastam immár idehaza számtalan és folyamatosan érkező hála-visszajelzést a Segítő Szűz imameghallgatásairól.

Ma is rászorulók vagyunk. Boldogságra, szabadságra, szeretetre vágyunk, és égbe kívánkozunk. Közbenjárónk alig várja, hogy segíthessen. Persze, feltéve, hogy van, ki hittel szólongassa.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depostiphotos.com, szaleziak.hu
Szerző: Csány Péter SDB