Tomi a legsötétebb reménytelenségből találta meg a kiutat – mert a mennyben mindenkit számon tartanak!

Szent Ritát a reménytelen ügyek szentjeként is tiszteljük, ünnepnapja idején pedig honnan is idézhetnénk illőbb – és igaz! – történetet, mint egy hajléktalanszálló melegedőjéből?

Tominak – a budapesti melegedő egyik fiatal vendégének – az élete szerető családban kezdődött, majd édesapja halála, a család széthullása a reménytelenségnek is a legszélére sodorta. A fiatalember megjárta a számkivetettség, a magára hagyottság és a kilátástalanság talán minden lépcsőfokát, míg egyszer csak „kezelésbe vette” a Szentlélek, és segítséggel, szerető támogatással – amelyért hála illeti a „Csak Egyet” Szolgálat munkatársait is – Tomi munkát talált, albérletbe költözött és elkezdte a továbbtanulását tervezni. Történetét (amely megerősít bennünket abban, hogy a legsötétebb helyzetekből is van kiút) a „Csak Egyet” Szolgálat kiadványából, a Senki gyermekeiből kaptuk kölcsön. Olvassátok nyitott szívvel és szeretettel!

Öröm a mennyben

Tomi / Az egyik legszörnyűbb tapasztalat, amit az ember szülőként átélhet, ha elveszett a gyerek. Futkosok a tömegben, kiabálom a nevét, kérdezősködöm. Hiszen az előbb még itt volt, fogta a kezemet! Agyamban a legszörnyűbb képek cikáznak, pusztulás és ezer veszély, amelyek egy gonosz világban leselkednek rá, védtelenre, ha nem vagyok vele… A leírhatatlan szorítás a torokban, a gyomorban: fáj a kétségbeesés, az aggodalom. Aztán az esetek többségében, hála Istennek, jön a megkönnyebbülés. Egy pillanat alatt minden megváltozik. Megvan, nincs baja! Sír talán, de itt van, csókjainkkal borítjuk, minden rendben van már, együtt vagyunk!

Jézus megtanította nekünk, hogy Atyánk az Isten. Édesapánk. De ne csak mint jóságos nagyapóra gondoljunk rá. Lássuk meg őt szívének zaklatottságában, ahogyan elveszett gyermekét keresi. Végső pusztulásától tart. A pusztába megy utána, a nevét kiáltja napról napra, percről percre.

A fia, az ember, te és én – valóban elhagyatottak és elveszettek vagyunk nélküle, bár elveszettségünk és belső magányosságunk sokszor nem nyilvánvaló a számunkra. De van, amikor mindez szó szerint és jelszerűen beteljesül rajtunk!

Tomi, aki most huszonhat éves, majd tíz évvel ezelőtt veszítette el édesapját. Akkor széthullott a család. Nővére külföldre ment dolgozni, két féltestvér bátyját addig is alig ismerte. Tomi már azelőtt sem sokat törődött az iskolával, most végképp kimaradt. Ivás és bandázás, ez volt az élete. Étel-italra, cigire persze pénz kellett. Kezdődtek a betörések, víkendház-feltörések. Könnyen jött a pénz, de meglett a böjtje: igen fiatalon már négyszer volt börtönben.

Amikor 2011 januárjában megismertük, már néhány hónapja Budapesten lakott a borsodi fiú, hajléktalanszállón. Mindegy volt, hová megy, sehol sem volt senkije.

Délelőttjeit a „Csak Egyet” Segítőközpont társalgójában töltötte. Órák hosszat olvasta és jegyzetelte az ott talált filozófiai és történelmi könyveket. A munkatársak felfigyelte rá. Megragadta őket a jó arcú, jó kiállású srác komolysága, intelligenciája, udvarias viselkedése. Érződött rajta a hajdani kiegyensúlyozott család, a szeretett édesapa nevelése.

Azt is éreztük, hogy a Szentlélek már „kezelésbe vette”.

A nagy ivászatot abbahagyta, semmiképpen sem akart visszakerülni a börtönbe. A hitről szinte semmit sem tudott, de minden információt óriási érdeklődéssel és szomjúsággal szívott magába. Lelkesen vett részt a „Csak Egyet”-ben tartott első Alpha kurzusunkon, ahol a hit alapjaival ismertettük meg az érdeklődőket, közösségi keretek között.

Tomi hétről hétre arról számolt be, hogy mindinkább összeáll számára a kép:

a hit világosságánál egyre inkább érti önmagát, az őt körülvevő világot, érzi Isten szeretetét.

Az Alpha kurzus végén tudatosan megvallotta Jézus Krisztust Urának és Megváltójának, és behívta a szívébe Isten szeretetét. Ekkor vette kezdetét a katekézis időszaka a szentségekre készülve, hiszen meg sem volt keresztelve. A felkészülési beszélgetések számomra is nagy élményt jelentettek, hiszen nem csak tanultunk együtt, de imádkoztunk is, és megbeszéltük életének fordulatait, küzdelmeit is, mindig Jézus akaratát keresve. Közben Tomi tavaly ősszel végre rendes munkához jutott, albérleti szobát fizet, Istennek hála, kilábalt a hajléktalanságból!

Nagyon hamar világossá vált előttem, hogy a hittanuló fiatalember figyelemreméltó képességekkel bír. Például tananyagon kívül, csak úgy szórakozásból párhuzamosan olvastuk Szent Ágoston Civitas Dei című művét. Tomi sokszor gyorsabban haladt és többet megértett a veretes gondolatokból a maga nyolc osztályával, mint én a több diplomámmal… Hamarosan már nem csak keresztelőjét, de továbbtanulását is tervezgetni kezdtük. Érettségi után majd egyetemre szeretne menni.

A „Csak Egyet” Szolgálat kiadványa, a „Senki gyermekei” Tomi csodálatos története - sőt, ma már mondhatjuk, hogy sikertörténete - mellett még 26 hajléktalan emberi sorsot mutat be az olvasónak. A kötet itt és itt megvásárolható. Hamarosan érkezik a kötet folytatásának tekinthető „Íme az ember”, amely az egyes élettörténetek hátterében álló okokra már szakmai magyarázattal is szolgál. A kiadványt a 2025-ös Szent István Könyvhéten mutatják be.

Idén, Vízkereszt vasárnapján kereszteltük meg kis, nyolcadik kerületi templomunkban. Felnőtt megtérőként ekkor részesült az eukarisztia és a bérmálás szentségében is. Bűneit eltörölték, magára öltötte „az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény” (Ef 4,24).

Élete összekapcsolódott a Szentháromságos Istennel, aki minden megújulás és újrakezdés forrása. Az Édesapa, aki annyira várta és már messziről kémlelte az utat, „eléje sietett, a nyakába borult, és megcsókolta.” (Lk 15,20) Ráadták „a legdrágább ruhát”, a hófehéret. Aznap este nem csak kis, nyolcadik kerületi templomunkban volt nagy öröm: a mennyben még nagyobb volt! Hiszen Jézus mondja: „nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon”. (Lk 15,7)

(Senki gyermekei – Marana Tha Kiadó, 2. kiadás – 2019)

A „Csak Egyet” Szolgálat és Szociális Segítő Központ a hajléktalanoknak, a mélyszegénységben élő embereknek segít a fővárosban. Ételt, fürdési, mosási lehetőséget, internetet és telefon-hozzáférést biztosítanak a betérőknek, akikkel – igény esetén – szociális munkásaik egyénileg is foglalkoznak. A római katolikus karizmatikus missziós szolgálatként működő „Csak Egyet” segítőbeszélgető, közbenjáró imaszolgálatot is fenntart, illetve hetente ökumenikus bibliaóra és dicsőítés várja a csatlakozókat. A hit vagy a keresztény hit, annak gyakorlása nem feltétele a szolgáltatások igénybe vételének. A csapat minden hétköznap (kivéve ünnepnap vagy ügyeleti nap) 8:00 és 14:00 óra között várja vendégeit a VI. kerületi Király és Izabella utca sarkán található központban.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Csak Egyet Szolgálat Senki gyermekei c. könyv
Képek forrása: Csak Egyet Szolgálat
Szerző: Csak Egyet Szolgálat Senki gyermekei c. könyv