– Szokatlan a szókapcsolat NagyCsaládos HarcMűvészet Önismereti és Készségfejlesztő Műhely, első hallásra talán az ugrik be, hogy anyukák, apukák, nagymamák és nagypapák a gyermekekkel, unokákkal keleti harcművész formagyakorlatokat végeznek. S természetesen az is felmerülhet kérdésként a harc szó hallatán, hogy valójában ki, mi ellen és miért is küzd?
Joó Bernadett: – A műhely ötlete számos beszélgetést követően fogalmazódott meg bennünk, melyek során arról gondolkodtunk, hogy a család, különösen a nagy család mennyire összetett, sokrétű kihívást jelent az ember életében. Rengeteg öröm, boldogság van benne, ugyanakkor sokszor harc, küzdelem is. Az pedig, hogy egyensúlyt találjunk benne, maga a művészet.
Forián-Szabó Kinga: – Maga a harc elsősorban önmagunkkal van. Saját magunkkal, elvárásainkkal, előítéleteinkkel, félelmeinkkel stb. harcolunk, küzdünk.
A képzéseinket kis- és nagycsaládos édesanyák, illetve nagymamák számára hirdetjük, mert azt gondoljuk, ha az anya jól van, akkor körülötte a család is sokkal könnyebben boldogul.
A célunk az, hogy az édesanyák békében és harmóniában legyenek önmagukkal, a világgal, amelyben élnek, azzal, amit éppen csinálnak. Ha ezt sikerül elérniük, akkor tudják a körülöttük élőket, a kisebb vagy nagyobb családot jól segíteni, optimálisan működtetni. A képzések során nem csupán új ismeretanyaggal és technikákkal szeretnénk megismertetni a résztvevőket, hanem az is fontos célunk, hogy az anyukák feltöltődve és megerősödve menjenek haza tőlünk.
– Mennyire tekint a magyar társadalom tabuként napjainkban a témára, hogy egy anya élete nem csupa mosolygás, ünnep és vidámság, hanem bizony sok lemondással, erőfeszítéssel, dilemmákkal, kételyekkel övezett hivatás? Sok esetben, hangosan, soha ki nem ejtett felvetések: “Jól csinálom,”, elég jól csinálom… Jó anya vagyok és még sorolhatnánk…. Beszélhetünk ma már nyíltan arról, hogy milyen következményei vannak, amikor a nő nem mosolyog, ünnepel, hanem fáradt, de mégis csak ad és ad…
Joó Bernadett: – Amikor édesanya lettem, bennem volt egy képzet arról, hogy milyen is az ideális anya. Azt hiszem, sokan vagyunk ezzel így. Megküzdöttem én is azzal a kérdéssel, hogy milyennek kellene lennie a jó anyának és ehhez képest a valóságban én milyen vagyok? Általában azt éltem meg, hogy sokkal rosszabb vagyok, mint amilyennek kellene lennem. Mostanra azonban eljutottam odáig, ha valaki azzal kezd példálózni, hogy másvalaki mennyire lazán és könnyedén old meg helyzeteket, amelyek számára nehézséget okoznak - például két-három gyermek mellett karriert épít, feleség és anya is - akkor ma már el tudom neki mondani, hogy ezt csak azért látod így, mert nem vagy elég közel az illetőhöz, és nem látsz bele az élete részleteibe, mélységeibe.
Nincs olyan ugyanis, hogy ez könnyű lenne. Amikor az édesanyák eljönnek a tréningekre, akkor az egy óriási megkönnyebbülés számunkra, hogy ebben a körben őszintén és nyitottan tudnak beszélni nehézségeikről is.
Forián-Szabó Kinga: – A csoportjainkon belül nincsenek tabuk, ez hihetetlenül felemelő és megerősítő érzés mindannyiunk számára. Nem könnyű feladat ugyanakkor azzal szembenézni, hogy hogyan is boldogulunk a feleség-, az anya-, a meny- vagy anyós-, esetleg a munkatárs szerepében, vagy a saját magunkkal való kapcsolatunkban. Egyszerűbb megoldás tabusítani ezt a folyamatot, és homokba dugni a fejünket. Amikor viszont nekilátunk, hogy szembenézzünk mindezzel, idővel már egyre tudatosabban rá akarunk látni az életünknek ezekre a fontos részeire, és lépéseket szeretnénk tenni, hogy tanuljunk, fejlődjünk, változzunk.
Van ennek a szembenézésnek egy fájdalmas oldala, de egy rendkívül felemelő része is.
A csoportban lehetőség van arra, hogy hibáinkkal, sebzettségeinkkel együtt meg tudjuk élni az elfogadást, az egymáshoz való kapcsolódást, és azt, hogy nem vagyunk egyedül.
Azt tapasztaljuk, hogy van a nehézségeinknek olyan alapmotívuma, amihez mindannyian tudunk kapcsolódni, ismerjük a helyzetet, de legalábbis az érzést, amivel jár.
– Személyes indíttatásból élményekből táplálkozott ennek a közösségnek az életre hívása?
Joó Bernadett: – Mind a kettőnknek öt gyermeke van. Mindketten végigmentünk egy olyan úton, ahol nagyon sok mindennel meg kellett küzdenünk: nagycsaládos anyaként, feleségként, nőként. Mindketten elvégeztük a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakirányú képzését, tanultunk pszichodrámát és szervezetfejlesztést. A megszerzett tudásanyagot és a nagycsaládosként gyűjtött tapasztalatainkat átszűrtük magunkon. Olyan ismeretanyag birtokába jutottunk, amelyről a saját életünkből már tudjuk, hogy könnyebbé tette a mindennapjainkat.
Forián-Szabó Kinga: – Dettivel korábban a Pronon Alapítványnál dolgoztunk együtt, ahol lehetőségünk volt cégeknek és civil szervezeteknek, illetve vezetőknek kommunikációs tréningeket tartani. A szervezetekben a legtöbb helyen természetes, hogy a vezetőknek vagy a munkatársaknak képzéseket szerveznek, hogy sokrétű ismeretet és tudást szerezzenek önmagukról, a vezetésről, a szervezetépítésről, a konfliktus- és a stresszkezelésről vagy akár az együttműködésről.
Azt gondoljuk, hogy ezeknek a rendkívül hasznos ismereteknek az édesanyák - különösen, ha nem céges világból érkeznek - legtöbbször nincsenek a birtokában, pedig ha jobban belegondolunk a család is egy szervezet, ahol az édesanyák vezető szerepet töltenek be.
Innen jött az ötlet, hogy vigyük el hozzájuk ezeket a technikákat és ismereteket, és biztosítsunk terepet nekik a gyakorlásra. Nyilván teljesen másként közelítünk és beszélünk ezekről a témákról céges környezetben és másként az édesanyákkal. A mi saját hozzáadott értékünk ehhez a tudásanyaghoz az, amit nagycsaládos édesanyaként megéltünk. Ezeket a tapasztalatokat alakítjuk át úgy, hogy a többi édesanya számára is hasznosítható és a családi életben értelmezhető legyen.
Hisszük, hogy ha az anyukákat felvértezzük az elméleti tudással, és segítjük őket abban, hogy ezt hogyan ültessék át a családi gyakorlatba, akkor ők is könnyebben boldogulnak majd. Sőt, nemcsak hogy harmonikusabb lesz az életük, hanem olyan készségeket sajátíthatnak el, amit otthon alkalmazva a gyerekeik már ezeken szocializálódhatnak, és úgy nőhetnek fel, hogy számukra ezek a dolgok már természetesek.
– Mennyire nehéz megközelíteni az édesanyákat és rávenni őket arra, hogy beszéljenek őszintén az őket foglalkoztató kérdésekről, problémákról azokról a gyengeségeikről, amelyeket felfedeztek önmagukban?
Joó Bernadett: – Szinte hihetetlen hogy mekkora ereje van annak, amikor a tréningen több édesanya összeül. Eddig a csoportjainkban meg tudott teremtődni egy olyan intim légkör, ahol a nehézségeket, az elakadásokat fel lehetett vállalni. Viszont az is fontos, hogy nincsen követelőzés, nyomás ezeken az alkalmakon, mindenki a saját eseteivel, saját életével, az onnan hozott példákkal dolgozik olyan mélységben, ahogy szeretne, ahogy erre készen áll.
Forián-Szabó Kinga: – Minden csoportban vannak, akiknek könnyebb, másoknak nehezebb, időigényesebb a megnyílás. Az eddigi foglalkozásokon azt láttuk, hogy nagyon hamar kialakul a csoporton belül ez a nyugodt, biztonságot adó, bizalmi légkör. Ezután bátran meg mertek mutatkozni az édesanyák a maguk valójában. Általában öt alkalmas tréningeket szervezünk azért, hogy hagyjunk időt az elmélyülésre, arra, hogy mindenki átgondolhassa az elhangzottakat. Az, hogy hónapról hónapra találkozunk és közben áttekintünk egy-egy témát, lehetővé teszi, hogy valódi, mélyről jövő változás következhessen be az édesanyánál és rajta keresztül család életében.
– Hogyan állítottátok össze az egyes tréningek témáját és menetét?
Forián-Szabó Kinga: – A tréningek kialakításában sokat segítettek a képzések, amelyeket elvégeztünk és az eddigi szakmai tapasztalataink. A fókuszpontokat azután határoztuk meg, hogy ezt az elméleti tudást átszűrtük saját családi tapasztalatainkon.
Két nagy tréningfolyamatunk van: az egyik a konfliktuskezelésről szól (Élet a harcmezőn) a másik a stresszkezelésről (FeSzülőkből rugAnyók).
Mindkettőnél nagyon hangsúlyos a személyes reflexió. Saját példákat, saját helyzeteket vizsgálunk, nem tankönyvi eseteket. Azt szoktuk kérni a csoportjaink tagjaitól, hogy hozzanak magukkal ilyen helyzeteket, hogy a saját tapasztalataikon, megéléseiken keresztül tanulhassanak, mert így a megértés, valamint a tanulás folyamata a tapasztalataink szerint sokkal hatékonyabb.
A képzések felépítése során nagyon sokat olvastunk. Sok különböző elméletet ismertünk meg jobbnál-jobb könyvekből. Az elméleteken azonban mindig túl szeretnénk lépni, és azt körüljárni, hogy ez hogyan építhető be a minennapi gyakorlatunkba. Hol találhatjuk meg azokat a pontokat, amelyeken keresztül az életünk is kapcsolódni tud ezekhez. A célunk az, hogy aki elvégez nálunk egy kurzust, úgy menjen el tőlünk, hogy olyan útravalót kapott, ami segíti abban, hogy tisztán lássa a következő lépést, amit tennie kell ahhoz, hogy egy fokkal jobb legyen. Itt válik lényegessé, hogy csoportos tréningeket tartunk, ahová mindenki elhozza saját egyénisége, mintái és gyakorlatai alapján az ötleteit, élményeit, tapasztalatait és korábbi tudását. Ebből az alkalmak során egy közös, gazdag tudásanyag keletkezik, amelyből aztán a résztvevők szabadon válogathatnak, és kipróbálhatják az élethelyzetüknek leginkább megfelelőt.
– Milyen témákkal és milyen alkalmakkal várjátok az érdeklődőket a közeljövőben?
Joó Bernadett: – Szervezünk egyalkalmas tréninget (Személyre szabva - szemüveg a kapcsolódáshoz), amely arról szól, hogy milyen különböző személyiségek lehetnek egyetlen családon belül. Abban szeretnénk segíteni, hogy könnyebben tudjanak az emberek egymáshoz kapcsolódni és megtalálják azt a módot, hogy jobban megértessék magukat és jobban megértsék a másikat.
Szeptember végén indul a fent említett öt alkalmas képzésünk, a FeSzülőkből rugAnyók. Az elnevezés arra utal, hogy hogyan bánunk magunkkal a stresszünkkel, ráfeszüléseinkkel, és hogy mit tehetnénk annak érdekében, hogy jobban bírjuk a gyűrődést.
– Lehetőséget van egyéni mentálhigiénés beszélgetésekre is?
Joó Bernadett: – Igen, vannak olyan helyzetek, ami mélyebb beszélgetést igényelnek vagy a téma miatt, vagy azért, mert valaki nem tud részt venni a csoportfolyamatban. Az ilyen alkalmak arra szolgálnak, hogy segítsünk az elakadások feloldásában.
– A ti életetekben mikor és minek hatására jött el ez a pont, hogy idő kell önmagatokra öt gyermek mellett is?
Forián-Szabó Kinga: – Üres korsóból nem lehet önteni, ezt tartja a mondás és ez így igaz az édesanyák esetében is. Egy ideig lehet látszat tevékenységeken keresztül azt sugallni, hogy minden rendben van, de ha a mélyére nézünk a dolgoknak, azzal szembesülünk, hogy nem, nem jó ez így. Növekszik bennünk a frusztráció, az elégedetlenség önmagunkkal szemben és gyakran sajnos a környezetünkkel szemben is. Ez az a pont, amikor már nemcsak rólunk szól a történet, hanem a körülöttünk élőkről is:
akkor tudom jól szeretni, jól segíteni a körülöttem élőket, ha rendben vagyok magammal.
Amikor a gyermekeim még kicsik voltak a napi 1-2 óra munka, azaz a szellemi kihívás jelentette számomra az én-időt. Később, amikor elmentem a mentálhigiénés képzésre, az én-idő fogalma egészen átformálódott bennem. Ma valahogy így hangzik: az idő, amikor nem akarok megfelelni senkinek, amikor valamit csak azért csinálok, mert örömömet lelem benne, mert feltölt.
Egy nagycsaládban rengeteg feladat van, sosincs vége a teendőknek. Csak tudatosan lehet kiszakítani időt a magunk számára. Minket úgy neveltek, hogy ne foglalkozz magaddal, az önzőség. De ez nincs így: muszáj magunkra is időt szánni ahhoz, hogy jól és kiegyensúlyozottan tudjunk helytállni szerepeinkben, hogy ne további feszültséget, hanem elfogadást és békét sugározzunk a környezetünkbe.
Joó Bernadett: – A kiégésről mostanában sok szó esik, ez nemcsak a munkahely, a hivatásunk kapcsán jelentkezhet, hanem édesanyaként is. Személyes életemből mondhatom, hogy nagyon fontos, hogy ezt a folyamatot időben elkapjuk. Szerintem minden édesanyát meglegyint ennek a szele. Emlékszem, hogy amikor ezt éreztem, mindenféle dologgal próbálkoztunk: randi napot vezettünk be, elkezdtem sportolni, folyamatosan olyan tevékenységeket kerestem, amivel töltődni tudtam. Én így tudok szerepeimben a helyemen lenni, legalábbis törekedni valamiféle egyensúly felé.
.jpg)
– Milyen útravalóval engeditek el azokat a nőket, akik tréning után elindulnak egy új úton?
Forián-Szabó Kinga: – A tréningjeink egyik sarokköve, hogy ne kívülről várjuk a nehézségeinkre a megoldást és a segítséget, hanem mi magunk tegyünk érte. Ezeknek a megoldásoknak ugyanis belül kell megszületniük. Várhatom például, hogy mikor veszi észre a családom, hogy nagyon elfáradtam, és veszi ki önként és dalolva kezemből a házimunkát, de sokkal felelősségteljesebb, és hatékonyabb is, ha kommunikálom feléjük, hogy elfáradtam és szükségem van a segítségükre. A legtöbbször ez a “várom, hogy észrevegyék”, sehogy sem következik be, és csak növekszik a belső feszültségünk, haragunk, amit aztán vállalhatatlan stílusban adunk a családunk tudtára. Így válik a belső feszültségünk külsővé, terhelve mindenkinek az életét.
Sokszor idézzük Edith Eva Egert, aki a Döntés c. könyvében így ír: “Nincs hatásunk bizonyos dolgokra, de azt mi döntjük el, hogyan éljük meg azokat. Dönthetünk úgy, hogy áldozatok leszünk, de úgy is, hogy felelősséget vállalunk önmagunkért.” Van is egy vicc ezzel kapcsolatban: “Szent szeretnél lenni? Akkor vegyél el egy mártírt!”
Nagyon nehézzé tesszük a körülöttünk élők életét, ha nem vagyunk tekintettel saját szükségleteinkre, és tőlük várjuk, hogy helyettünk is gondoskodjanak rólunk. Felelősek vagyunk önmagunkért.
– Van visszajelzésetek arról, hogy mi volt a motiváció, amely jelentkezésre ösztönözi a résztvevőket?
Joó Bernadett: – A jelentkezési lapon rékérdezünk, hogy miért jelentkeztek hozzánk. Sokszor azzal a válasszal találkozunk, hogy “szükségük van rá”, azt érzik a nők, hogy agyonnyomja őket a hétköznapok terhe, visszatérő konfliktusokat élnek át, szélmalomharcként élik meg a küzdelmeiket.
Forián-Szabó Kinga: – Aki hozzánk eljön, az rálép az önismeret útjára. Utóbbi nem mindig wellness élmény: általában az önmagunkkal való szembenézés során nem az a szép és jól fésült kép tárul elénk, mint amilyennek szeretnénk látni magunkat. Aki bekapcsolódik a tréningekbe, az szeretné reálisan ismerni és látni magát és a helyzetét, hogy onnan kiindulva valódi változást tudjon elérni.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depositphotos.com
Szerző: Novák Alíz
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
