Tekintsük át röviden, mit tudunk az élettörténetéről! Milyen sajátosságai vannak az általa inspirált szerzetességnek? Milyen fogadalmakat tesznek mai követői, a bencések és a ciszterciek? Olvassunk bele a Regulába, amit monostorai életének szabályozására írt! Milyen lelkiség, milyen hangsúlyok jellemzik az általa megálmodott életvitelt? Mit üzen neked a Benedeknek tulajdonított jelmondat: lege, ora et labora, vagyis: olvass, imádkozzál és dolgozzál?
Benedek neve latinul, Benedictus, magyarul: „Áldott”. Amikor a Nagy Szent Gergely pápának tulajdonított Dialógusok második könyve elbeszéli életét, bemutatja az akkori életrajzírás eszköztárával (amely többek között sok csodás elemet, bibliai párhuzamot tartalmaz), hogy Benedek életében, művében és környezetében hogyan működött Isten ereje és áldása.
480-ban születik a szabin hegyek közt fekvő Nursiaban (ma Norcia), előkelő családban. Tanulmányait Rómában kezdi meg, de az ottani erkölcstelen életmódtól megundorodva magányos életet kezd Sublacumban (ma Subiaco), Rómától délre az Anio patak völgyében, nem messze onnan, ahol korábban Néró császár nyári villája állt. Itt egy Romanus nevű szerzetes veszi pártfogásába, s vezeti be a szerzetesi életbe.
Néhány évvel magányba vonulása után Vicovaroból érkeznek szerzetesek, akik apátjukká teszik. Benedek szigora ugyanis nem tetszik Vicovaro lanyha szerzetesközösségének, ezért megpróbálják megmérgezni. Erre utal az az ördögűző imádság, amit a bencés kereszten szereplő kezdőbetűk jeleznek.
Benedek visszatér Subiacoba, ahol több szerzetesközösséget is alapít. Egy irigy egyházi ember áskálódásai innen is távozni kényszerítik. 529 körül Cassinum hegyére megy (ma: Monte Cassino, félúton Róma és Nápoly közt), ahol egy Apolló-oltárt lerombol, és a helyén két templomot épít, az egyiket Keresztelő Szent János a másikat pedig Szent Márton tiszteletére. Benedek Cassino hegyén írja meg a Regulát.
A katolikus egyházban a szerzetesség sokszínű valóság. Ma Magyarországon legtöbbször az ún. tevékeny (aktív) szerzetesrendekkel találkozunk (pl. piaristák, jezsuiták, szaléziak, Teréz anya nővérei), amelyek tagjai életüket a szolgáló szeretetnek szentelik, s valamilyen szociális, oktató-nevelő vagy karitatív tevékenységet folytatnak (tanítás, betegápolás, szegénygondozás, lelkipásztorkodás, stb.).
Mellettük léteznek olyan szerzetesközösségek, amelyeknek tagjai a világtól egészen elvonulva az imádságnak szentelik az életüket (karthauziak, klauzúrás karmeliták), őket nevezzük szemlélődő szerzeteseknek.
A keresztény szerzetesség sajátsága a hivatás: a Szentlélek hív ma is férfiakat és nőket, hogy életüket egészen Krisztus követésére szenteljék.
Ezt a radikális istenkeresést a hagyományosan ismert hármas fogadalom foglalja össze: szegénység, tisztaság, engedelmesség.
A szerzetesek tehát egész életüket a magántulajdonról lemondva, javaikat megosztva, párkapcsolat és családalapítás nélkül, engedelmességben élik, hogy így osztatlan szívvel kövessék Krisztust.
Ugyanakkor a kereszténységben kezdetektől fogva jelen van a szerzetesség ősi formája, a monasztikus szerzetesség is. Ide tartoznak a bencések, a ciszterciek és a trappisták, így a pannonhalmi bencés közösség is.
A monasztikus szerzetesség fogalma a görög monakhosz szóból származik. A görögben ez a szó azokra utal, akik életüket kizárólagosan Istennek szentelik, s ezért a házaséletről lemondva élnek (μονας = egyedülálló). Ebből származik a monostor szó is, amely a monasztikus szerzetesek lakhelyét jelöli.
A monostor az a konkrét közösség, ahol közösen keresik Isten akaratát: a közösségi életben, testvéri szeretetben, a közös istendicséretben (zsolozsma) és a magány csendjében imádkozva, a munkában, apát és regula (szabályzat) vezetése alatt.
A monasztikus szerzetesség lényegéhez tehát nem tartozik külső célkitűzés. Ez persze nem jelenti azt, hogy a monostorok lakói ne dolgoznának, sőt, igen szerteágazó munkaköröket elláthatnak: háztartási teendőket, gyógynövénytermesztést, sajtkészítést, iskolai oktatást, plébániák vezetését, vendégek fogadását, lelkigyakorlatok tartását, könyvkiadást, stb.
A monasztikus szerzetesek is három fogadalmat tesznek, de ezek az ősi vállalások csak részben azonosak a későbbi rendek fogadalmaival:
1. engedelmesség (oboedientia): a szerzetes ígéretet tesz, hogy az elöljáró és a közösség rá vonatkozó döntéseiben Isten akaratát keresi, és annak engedelmeskedik. Ezek a döntések ma az apát és a szerzetes közti párbeszédben születnek.
2. szerzetesi életalakítás (conversatio morum): a szerzetes a közösség szabályzatát és életmódját követve keresi és követi Krisztust.
3. a közösségben való állhatatos megmaradás (stabilitas): a szerzetes egy konkrét közösségbe lép be, ott keresi Istent, azokkal a testvérekkel, akik ott élnek. Ehhez a közösséghez mindhalálig hűséges marad.
A monasztikus szerzetesek Szent Benedek Reguláját követik. Az ókori latin szerzetességben így neveztek minden olyan szabálykönyvet, amelyet konkrét monostorok számára írtak.
A regulában van lefektetve a közösség napirendje, a közösségen belüli viszonyok, a külvilággal való kapcsolat, a közös imádság, valamint a szellemi és kétkezi munka, étkezések rendje, stb.
Ha belelapozunk, átérezhetjük azt a lelkiséget, ami Benedek életét meghatározta:
|
72. FEJEZET: A JÓ BUZGÓSÁGNAK MEG KELL LENNIE A SZERZETESEKBEN 1 Amint van keserűségből fakadó rossz buzgóság, mely elszakít Istentől és a pokolra vezet, 2 úgy van jó buzgóság is, amely a vétkektől választ el, és Istenhez és az örök életre vezet. 3 Ezt a buzgóságot tehát a legizzóbb szeretettel gyakorolják a szerzetesek, azaz: 4 Egymást a tiszteletadásban előzzék meg (Róm 12, 10). 5 Egymásnak mind testi, mind lelki fogyatkozásait a legtürelmesebben viseljék el. 6 Egymásnak versengve engedelmeskedjenek. 7 Senki se kövesse azt, amit maga számára hasznosnak ítél, hanem ami másnak az. 8 Egymást tisztán, testvéri szeretettel szeressék. 9 Istent szeretve féljék. 10 Apátjukat őszintén és alázatos szeretettel szeressék. 11 Krisztusnak semmit elébe ne tegyenek, 12 aki bennünket, mindnyájunkat az örök életre vezessen. |
• A Regulában nagy hangsúly kerül az apáttal, a monostor elöljárójával való kapcsolatra, akire a szerzetesek, mint Krisztus helyettesére tekintenek.
• Noha a monostorban a végső döntéseket mindig az apát hozza, fontos, hogy előtte tanácsot kérjen a szerzetesek közösségétől vagy egy kisebb tanácsadó testülettől. Az apátot is az egész közösség választja.
• A szerzetes legfontosabb feladata a közös imádság (zsolozsma), amelyre nap legfontosabb óráiban gyűlnek össze a szerzetesek.
• Benedek külön időt szán a kétkezi munkára, de a csendes olvasásra is.
• Nagy hangsúlyt fektet a közös tulajdonra: a monostor ebben az első apostoli közösség példáját követi.
• Benedeknek nagy gondja van a gyengékre – az öregekre, a betegekre és a gyermekekre.
• Nagyon fontos a vendégszeretet gyakorlása: minden érkező vendégeket, de különösen a szegényeket és zarándokokat, nagy tisztelettel kell fogadni, mintha magát Krisztust fogadnák be.
Sokan ismerik ezt a Benedeknek tulajdonított mottót: Olvass, imádkozzál és dolgozzál. Ez a Regula szerinti napirend három alapvető tevékenysége. De hogyan is valósítsuk meg a gyakorlatban?
Lege
A szerzetes életének első tartóoszlopa, hogy rendszeresen időt szán arra, hogy egyedül, csendben Istennel időzzön. Ennek egyik ősi módszere a lectio divina, a Szentírás imádságos olvasása. Ez egyszerre imádság és önreflexió, aminek a hagyomány szerint négy lépése van:
A Szentírást azzal a céllal olvassuk és hallgatjuk, mert szeretnénk belőle inspirációt nyerni, hogyan éljünk, miből kell megtérnünk. Az ókorban Szent Antal és Szent Márton olyan példaképek, akik életre váltottak egy-egy evangéliumi mondást. Ma is vannak olyan monasztikus szerzetesek, akik a lelki élet mesteri, sokak által szeretett lelki írók: Anselm Grün, Laurence Freeman, Thomas Merton, André Louf és Michael Casey könyvei magyarul is olvashatók.
Ora
A keresztény imádságban mindig is fontos helyet foglaltak el a zsoltárok. A sivatagi atyák munka közben folyamatosan imádkozták a zsoltárokat. A katedrálisok városi közösségei a reggeli és az esti imádsághoz válogattak odaillő zsoltárszövegeket. Előbbiből erednek a nap 3-ik, 6-ik és 9-ik órájában (vagyis 9, 12 és 15 óra körül) mondott napközi imaórák (tertia, sexta, nona), és az olvasmányos imaóra (vigília), utóbbiból nőtt ki a reggeli dicséret (laudes), az esti dicséret (vesperás) és a lefekvés előtti ima (kompletórium).
Az aktív, városi környezetben élő rendeknél sokszor csak ez utóbbiakra gyűlnek össze a szerzetesek. E hét alkalomból áll az imaórák liturgiája, vagyis a zsolozsma, amin keresztül elkötelezett világiak, papok és szerzetesek is a mindennapi idő megszentelésére törekszenek.
Labora
Az egyes szerzetesrendek igen eltérően viszonyulnak a munkához. Az ortodox és a nyugati monasztikus közösségek saját munkájukból igyekeznek eltartani magukat, anyagilag fenntartani kulturális és vallási küldetésüket, és segíteni azokat, akikért felelősséget vállalnak. Az újabb rendek jelentős részének a munkaterülete megegyezik vallásos célból vállalt küldetésével – ugyanakkor rászorulnak arra, hogy állami vagy magánforrásból gyűjtsenek támogatást e szent cél megvalósítására.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: wikipedia.hu, depositphotos.com, freepik.com
Szerző: Gérecz Imre, bencés szerzetes
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
