Szülők leszünk!? – párkapcsolat a gyermekvállalás tükrében

Egy gyermek érkezése nagy öröm egy pár életében. Ugyanakkor óriási kihívás is, hiszen egy magatehetetlen kis lényért leszünk felelősek, ráadásul a rendelkezésünkre álló időt, pénzt, figyelmet egyre tudatosabban kell beosztani.

Vannak, akik úgy gondolják a gyerek beilleszthető az addigi életükbe, és nem ők fognak alkalmazkodni az új családtaghoz, hanem majd a gyermek a szülőkhöz, de valljuk be, ez illúzió. Egy kisgyerek bizony változást hoz, új szabályokat és szerepeket kell kialakítanunk. Már nem maradhatunk olyan későig a barátoknál, a nyaralásnál sem a bulinegyedbe foglalunk szállást, és a kimondott szavainkra, ki nem mondott gesztusainkra is jobban kell figyelnünk, ha egy gyermek is jelen van.

Sokan azt feltételezik, hogy a gyermekvállalás magától értetődően közelebb hozza őket egymáshoz, mint párt. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, az új szülőknek legalább annyi tudatos tervezést és erőfeszítést kell fordítaniuk a házasságuk megőrzésére és védelmére, mint a gyerekszoba előkészítésére és a szülésfelkészítő tanfolyamokra. Bár egy kisbaba várása különleges, csodával teli időszak, az élet egy újszülöttel hihetetlenül stresszes és tele van új kihívásokkal az út során.

Életciklus váltás

Minden életciklusnak megvan a maga feladata. Az életciklusokat elképzelhetjük, mint valami lépcsősort, amin lépcsőről lépcsőre kell fellépnünk ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni. Ha nem tudtunk egyre fellépni, nem küzdöttük meg az adott szakasz életfeladatait, nem tudunk továbblépni. A fellépés sokszor nem könnyű feladat, ezért is hívja a családterápia ezeket a lépéseket „normatív krízisnek”, vagyis olyan nehézségnek, amire lehet ugyan előre számítani, mégis megbillen a korábbi egyensúly.

Amikor kettőből hárman leszünk a családban, akkor jellemzően visszaszorítjuk a saját igényeinket, szükséges feladnunk, de legalábbis csökkentenünk az én-központúságot. Ez valakinek könnyebben, van, akinek nehezebben megy.

Egyfelől elbizonytalanító, másfelől nagyon megerősítő tud lenni a szülői szerep: „képes vagyok rá”, „életben tudom tartani”, „tudok reagálni a kisbabámra”, ezek mind kompetencia-érzést adnak. A házastársunkra való támaszkodás igénye is megnövekszik, miközben az intimitás, a gyengédség, a testi érintések egy része áthelyeződik a szülő-gyerek kapcsolatba.

Az első baba érkezésekor annak a két embernek, akik eddig a legfontosabbak voltak egymás életében, most egy harmadik, nagyon fontos személyről kell közösen gondoskodniuk. Egyes szülők nehezen élik meg ezt az átmenetet, és küzdenek azzal a ténnyel, hogy már nem ők állnak a társuk figyelmének középpontjában. A férfi úgy érezheti, hogy háttérbe szorul, miközben az anya a gyermekére koncentrál. Hasonlóképpen, a nő úgy érezheti, hogy „eltűnik”, mivel mindenki a kisbabára koncentrál, az ő szerepe csupán a baba gondozása és etetése, nem pedig az, hogy társ vagy önálló személyiség legyen. Emiatt is tudatosnak kell lenni abban, hogy a szülői szerep megtalálásával ne veszítsük el a férfi és női szerepünket a kapcsolatban, támogassuk, erősítsük a társunkban, hogy a férfit/nőt is látjuk benne.

Időhiány

Egy kisgyerek mellett gyakori, hogy időhiányban szenvedünk. Jellemző, hogy a korábban társasági életre, pihenésre, alvásra, munkára, háztartási feladatokra fordított órák száma meredeken csökken, és ez megváltoztatja a párkapcsolat dinamikáját is. Az anya otthon ingerszegényebb környezetben, sokszor kizárólag a gyermekével tölti az idejét. Az apára jellemzően ráterhelődik a családfenntartás felelőssége, emiatt az anyagi biztonságot jelentő munkája sokszor még hangsúlyosabbá válik az életében. A szerepekben történő ilyenfajta változás nem segíti a párkapcsolat zökkenőmentes működtetését, gyakran nehezen értik meg a felek, miben is van a másik, mi foglalkoztatja, mi számára a nehéz.

Emiatt hasznos, ha ítélkezés nélkül átbeszéljük egymás napját, meghallgatjuk egymást, megtudjuk, mi volt pozitív vagy kihívást jelentő. Jó, ha a férj tudja támogatni a feleségét, hogy kimozduljon, találjon magára időt, és jó ha a feleség tudja támogatni a férjét, hogy a hazaérkezés egy fárasztó munkanap után ne csak egy második munka legyen számára.

Egyenlő munkamegosztás

Szülőnek lenni néha kimerítő, hálátlan munka, amely komoly stresszfaktor egy kapcsolatban. Különösen, ha az ezzel kapcsolatos elvárásaink nem egyformák, illetve, ha úgy érezzük, nem egyenlően vesszük ki a részünket a feladatokból.

Érdemes már a gyerekvállalás előtt, de később is minél többet beszélgetni arról, hogy az eredeti családunkban hogyan kezelték a szülői szerepeket, kinek mi volt a feladata a gyereknevelés kapcsán, feleségként-férjként, és mi az, amit tovább szeretnénk ebből vinni és mi az, amit semmiképp sem. Jó, ha megtaláljuk a közös nevezőt, de sokszor már az is segít, ha megértjük, hogy a másik félnek miért olyan fontos egyik-másik kérdés. Ehhez érdemes előre megbeszélni, hogy egykeresős vagy kétkeresős családmodellben gondolkodunk, belefér-e, ha valamelyikünk tanulni szeretne még, a hobbit, sportot, egyéni céljainkat hogyan szeretnénk beleilleszteni a családi életbe.

Egy házasságban könnyen kialakul harag, düh és frusztráció, ha az egyik fél úgy érzi, hogy ő végzi a munka oroszlánrészét, és csak ritkán kap pihenőt. Függetlenül attól, hogy mindketten folytatjuk-e a fizetett munkánkat, vagy az egyik szülő teljes munkaidőben otthon akar maradni, a gyermekgondozást, a főzést, bevásárlást és a házimunkát úgy kell megosztani, hogy mindenki számára ésszerű legyen. Irreális elvárás, hogy kizárólag az egyik szülőre háruljon az összes otthoni feladat.

Alvás, pihenés

Az újdonsült szülők között a másik fő vitaforrás az alvás mennyisége, ki mikor pihenhet, kinek mennyi jár. Az újszülöttek a nap bármely órájában ébren tudnak lenni, sőt még az is előfordulhat, hogy teljesen felcserélik a nappalokat és az éjszakákat. A legkisebbek két-három óránként esznek (sőt, ha szoptatva vannak, lehet, hogy ennél is gyakrabban), így jónéhány hónapba beletelik, mire az újdonsült szülőknek újra szükséges minőségű és mennyiségű alvás jut.

Ahhoz, hogy átvészeljétek ezt a stresszes és kimerítő időszakot, érdemes eldönteni, hogyan kezelitek majd az álmatlan éjszakákat. Ha lehet, kerüljétek azt a forgatókönyvet, hogy az egyikőtök minden éjjel alszik, míg a másik kel minden ébredésnél és gondoskodik a babáról! Ez még akkor sem jó megoldás, ha az egyik fél hétközben dolgozik, a másik pedig otthon van. Ilyen esetben is ki kell dolgozni egy olyan stratégiát, amelyben mindkét újdonsült szülőnek jut némi alvás.

Például a dolgozó szülő hétvégén/szabad napján felkelhet a babához. Vagy ha az anya szoptat és minden ébredésnél rá van szüksége a babának, attól néhányszor az apa is felkelhet, kicserélheti a baba pelenkáját, és odaviheti a babát az anyának anélkül, hogy neki ki kellene kelni az ágyból. Minden pár számára mást jelent ebben megoldást, de fontos, hogy beszéljetek az igényeitekről, és legyetek hajlandók együttműködni. Beszéljétek meg az elképzeléseiteket, mielőtt a baba megérkezik, de legyetek nyitottak változtatni rajta a baba megérkezése után, ha valamelyikőtök vagy mindkettőtök úgy érzi, hogy ez számára nem működőképes.

Egymás szeretettankjának feltöltése

Mindaz a stressz, ami ebben az életszakaszban ér minket, megnehezíti, hogy figyeljünk társunk szeretettankjának töltöttségére, hiszen sokszor csak addig látunk, hogy a miénk mennyire üres. Jó ehhez ismerni társunk szeretetnyelvét, hogy a minőségi idő, a szívességek, az elismerő szavak, a testi érintés vagy az ajándékozás tölti fel őt a legjobban. Persze nem várhatjuk el a társunktól a gondolatolvasás képességét, nyugodtan lehet jelezni számára, hogy milyen módon vennénk szívesen, ha jelen lenne számunkra.

Érdemes egy kis kreativitással becsempészni ezeket a hétköznapokba.

• Amíg kicsi egy baba, a minőségi időt hármasban is meg lehet oldani, nem kell hozzá wellness hétvége, elég, ha a háztömb körül sétálunk egy-két órát, beszélgetünk, miközben a baba is jól érzi magát a babakocsiban, hordozókendőben.
• Az apró dicsérő szavak mindenkinek jól esnek: „Szeretem, ahogy eteted a kisfiunkat!”, „Jó nézni, ahogy énekelsz a kislányunknak!”, „Köszönöm, hogy lehetővé teszed, hogy itthon maradhassak a babával!”. Csodát tud tenni néhány ilyen egyszerű mondat, de jó lehet egyetlen post-it-re írt szerelmes üzenet is a tükörre ragasztva.
• Ha szívességet tennél, vállald át egy-egy kisebb-nagyobb feladatát a párodnak, vagy engedd el őt sétálni, sportolni, kikapcsolódni, miközben te a babával vagy.

Ha ezek nem jönnek maguktól, érdemes emlékeztetőt beállítani a telefonunkon, ami figyelmeztet arra, hogy itt lenne az ideje minőségi időt/elismerést/szívességet/testi érintést/apró ajándékot nyújtani a társunknak.

Intimitás, szexualitás

Bár nem mindenkinek a testi érintés az elsődleges szeretetnyelve, intimitásra mindannyiunknak szüksége van. A testi érintés lehet egy néhány másodpercet igénylő ölelés, tánc, lassúzás a nappali közepén, vagy a baba alvásidejére időzített masszázs. Nagyon különböző, hogy egy újdonsült anya mikor áll készen újból a szexre. A szakirodalom szerint amint a vérzés abbamarad, össze lehet bújni (ez a magyar gyakorlatban meghonosodott 6 hétnél jóval rövidebb, és jóval hosszabb is lehet!), de ettől jelentősen eltérhet, hogy egy anyának mennyire van kedve hozzá.

Itt hívnám föl az apák figyelmét, hogy a ti feladatotok, hogy feleségeiteket fokozatosan, óriási türelemmel visszacsábítsátok az anyai szerepből a hitvesi ágyba. Ehhez viszont kell, hogy a romantika se vesszen ki, és tudni kell, hogy egy újdonsült anyukának a szülés után sokszor bőséges időre van szüksége a regenerálódáshoz mind testileg, mind lelkileg. Fontos, hogy ne váljon nyomasztóvá a testi intimitás témája egyik fél számára se, vagyis beszédtémává lehessen tenni a vágyakat, de legyen elfogadva az is, ha valamelyik fél még nem áll készen rá.

Érzéseink felvállalása

Egy kisbaba érkezésekor rengeteg érzés alakulhat ki, olyanok is, amelyek meglepnek minket. Nem ritka, hogy az új szülők féltékenységet tapasztalnak („A feleségem kizárólag a babára figyel, rám nem.” „Az apja olyan elbűvölő mosolyokat kap tőle, amit én sosem, pedig én vagyok vele egész nap!”). Előfordulhat, hogy valamelyikőtök nem talál örömöt az újszülött nevelésében, sőt, lehet, hogy egyenesen unalmasnak, vagy idegesítőnek tartja. Nem ritka, hogy az újdonsült anyukák magányt tapasztalnak, szomorúak és küzdenek a változó identitásukkal.

Mindezek az érzések normálisak. A legfontosabb, hogy ezek az érzések kimondhatók legyenek. Nagyon fontos a nyílt és őszinte beszélgetés arról, hogy mit éreztek. Mindkettőtöknek támogatónak és jó hallgatóságnak kell lenni, elismerni azt, amit a társad mond, anélkül, hogy megpróbálnál megoldást keresni rá. Sokszor elég a figyelmes hallgatás, de ha mindenképp reagálni szeretnél, akkor empatikusan kérdezd meg, mi esne most jól neki, miben tudsz te segíteni! Sose bagatellizáld el vagy hiteltelenítsd a másik érzéseit!

Számos kutatás igazolja, hogy ha egy pár a várandósságot megelőzően ill. a várandósság alatt tudatosan készül a szülői szerepre: elmennek közösen felkészítő kurzusra, a témában közösen könyvet olvasnak, előzetesen sokat beszélgetnek az álmaikról, vágyaikról a témában, az nagyban megkönnyíti a szülővé válást, amikor megszületik a gyermek, különösen az apák számára!

Ha szeretnétek készülni a szülői szerepre a szülésfelkészítésen vagy szoptatási tanácsokon túl, ajánljuk nektek a KétIgen Alapítvány egy napos Szülők leszünk programját, amiben kifejezetten a párkapcsolatotok lesz a fókuszban a gyerekvállalás tükrében.

A legfontosabb, hogy sose felejtsétek el a kapcsolatotokat az első helyre tenni! Tudatosan kell figyelnetek rá, hogy egy élő, lüktető, otthonos hely maradjon. A legtöbb, amit tehetsz a meglévő és jövőben érkező gyermekeidért, ha ápolod a házasságodat, és napról-napra egyre jobban szereted a házastársadat, hiszen a ti közös jólétetek ad nekik biztonságot.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Kigyóssy-Bozsó Andrea