– Mély sebekkel, félelmekkel, kételyekkel és óriási nyomás alatt lépi át sok gyermekre vágyó pár első alkalommal a Budai Irgalmasrendi Kórházban immár négy éve működő Keresztény Családi Centrum küszöbét. Kik és mivel fogadják őket az ajtó másik oldalán?
– A Keresztény Családi Centrum a gyermekvállalás köré épült fel, mert ez az évtizedek óta tartó demográfiai válság miatt egy kardinális kérdés Magyarországon. A célunk azonban annál összetettebb, hogy kizárólag a családalapításra vágyó pároknak segítsünk. A központban érvényes társadalombiztosítással fogadunk minden 18. életévét betöltött személyt, élethelyzettől, vallási nézettől függetlenül.
Prevenciós és edukációs céllal minél több fiatalt szeretnénk megszólítani. Lényegesnek tartjuk, hogy bátorítsuk őket arra, hogy minél hamarabb jöjjenek el hozzánk az alapvizsgálatok elvégzésére.
Gyakran találkozunk olyan 35 év fölötti párokkal, akik gyermeket szeretnének, de nem érkezik a vágyott baba. Sok okból elhúzódhat a családalapítás, testi, lelki és szociális okok egyaránt lehetnek a háttérben. Van, aki nem talált időben megfelelő párt, mások egzisztenciát, karriert építenek a gyermekvállalás előtt.
Az intézményünkbe érkező egyedülállókat és párokat is kivizsgáljuk, az eredményeket pedig szakorvosaink értékelik.
– Milyen vizsgálatokat végeznek a Centrumban?
– A nőknél az első lépés a teljes hormonális kivizsgálás. Ez érinti a pajzsmirigy- és a női hormonokat, szűrjük a D-vitamin szintet is. Mindenkinél elvégezzük a terheléses cukorvizsgálatot, ahol inzulinszintet is mérünk. Mindezen vérvételek meghatározott ciklusnapokhoz vannak igazítva. Az eredményekkel minden nő elsőként az endokrinológus szakorvoshoz kerül. A páciensek 80-90 százaléknál fedezhető fel valamilyen eltérés. A leggyakoribb a pajzsmirigy-alulműködés, a hiperinzulinémia és a hiperprolaktinémia. Ezeknek a hormonzavaroknak a testi tünetei is jelentkeznek, például a rendszertelen menstruáció.
Azt látjuk, hogy egyre több huszonéves páciensünk van, akik ciklusproblémáik miatt kérnek segítséget. Az elmúlt időkben cikluszavarra általában fogamzásgátló tablettát ajánlottak, ma a páciensek ennél tudatosabbak és tájékozottabbak, inkább megnézik, mi áll a probléma hátterében és azt orvosolják. Egyre több az inzulinrezisztens és a PCOS betegünk.
A nőgyógyászaton bimanuális, ultrahangos és különböző tenyésztéses vizsgálatokat végzünk el.
Az orális medicina a legújabb szolgáltatásunk, nemrég került be a protokollba, itt góckutatást is végzünk. A vetélések és a koraszülések hátterében állhat felfedezetlen fogászati probléma.
Az alapvizsgálatokat, ha szükséges hematológiai- és immunológiai kivizsgálások követik, ez nem minden esetben történik, csak ha az anamnézis indokolja.
– Hogyan alakítható ki a nyugodt, bizalmi légkör a páciensekkel, hiszen sokan akár vetélések után vagy éveken át tartó remények és kudarcok terhével érkeznek a Centrumba?
– Az egész társadalom, de leginkább a család helyez óriási nyomást a párokra azzal, ha folyton azt kérdezgetik tőlük, mikor lesz már gyerek.
Érkeznek hozzánk olyan párok, akiknél a lelki támogatásra ugyanolyan szükség van, mint egy endokrinológus segítségére.
Vetélést, vagy éppen a szülők elvesztésének traumáját kell feldolgozniuk, klinikai szakpszichológus támogatja őket a gyászmunkában, a veszteségfeldolgozásban. A foglalkozásokon párkapcsolati kérdések is előkerülhetnek vagy éppen a páciensek az egészségi állapotukkal kapcsolatos szorongásaik oldásához kérhetnek segítséget.
A környezet is képes sok sérülést okozni a pároknak. Számos esetben ízléstelen megjegyzések is érik őket amiatt, mert még nincs gyermekük. A pár előbb-utóbb eljut oda, hogy minden együttlétük már csak arról szól, hogy vajon ebből lesz-e kisbaba? Ez a kényszerhelyzet beszűkíti a párt, „csőlátáshoz” vezet és elfelejtik, hogy ők ketten is fontosak egymásnak. A pszichológiai segítség ebben óriási támasz, elveszi az életükből a kényszeres gyermekfókuszt. A párok elkezdenek a terápia hatására egymásra figyelni, újra randevúznak, elkezdik élvezni az életet, a kapcsolatukat.
Ez egy jó lehetőség arra is, hogy szakemberek segítségével felkészítsük őket arra az esetre is, hogy mi történik akkor, ha végül ketten alkotnak majd egy családot és nem lesz gyermekük. Ebben az esetben, mihez kezdenek egymással az életükkel.
Jó lenne, ha a házasság előtt feltennék a kérdést az embereknek, hogy gondolják át és mondják ki, hogy miért akarnak házasodni? Ez a kérdés messzire vezet, a jegyesoktatáshoz, a házasságról alkotott képünkig, a mintáinkig...
– Mikor és hogyan közlik a párokkal, hogy meddők, nem lehet természetes úton gyermekük?
– Bár orvosilag a meddőség definíciója pontos, nem szeretjük használni a meddő szót, mert stigmatizál. Ha azt mondjuk, hogy termékenységi problémájuk van, akkor az egy nyitott, megoldandó feladat, nem tekinthető végleges állapotnak. Már három kisbaba is született úgy, hogy az előzetes vizsgálatok alapján az apának rendkívül kis esélye volt gyermeket nemzeni (OAT szindróma). Itt is elmondták a szakemberek, hogy ez nagyon megnehezíti a gyermekvállalást, de nem hangzik el, hogy ez lehetetlen. Van olyan helyzet természetesen, amikor ki kell mondani és le kell írni, hogy orvosként az értékek alapján kizárható a természetes úton történő gyermekvállalás.
Itt egy nagyon fontos dolgot kell megemlítenem: a Családi Centrumba csak olyan páciensek jelentkeznek, akik valamilyen ok miatt nem szeretnének az ART technikák segítségével élni. Ez lehet vallási, etikai, egészségi ok is, mi ezt tiszteletben tartjuk, hiszen Kórházunk egyházi mivolta miatt a Szentszék állásfoglalásához alkalmazkodva végezzük a munkánkat.
– A párok számára nagy segítség, hogy egy helyen, támogató közegben eshetnek át a vizsgálatokon. Hogyan jelennek meg egy egészségügyi intézményben, az orvosi ellátásban a keresztény értékek és szemlélet?
– Az Egyházi Kórházak Egyesülete régóta tervezte egy keresztény szülészet-nőgyógyászat létrehozását, mivel erre országosan felmerült az igény. Ez nagyon sokrétű kérdés,
az élet tisztelete a hívő embereknek mást jelent, szeretnének olyan ellátó helyet, ahol ez a természetes. Ne nézzék csodabogaraknak őket, ha nem szeretnének lombik programban részt venni és akkor se érje őket kritika, ha egy nagy eséllyel beteg magzatot szeretnének megszülni.
A Bethesda és a Budai Irgalmasrendi Kórház (BIK) összefogtak, hogy ezen változtassanak. Előbbi azt vállalta, hogy a keresztény szemléletben alakítja ki a szülészetét, míg utóbbi a nőgyógyászati ellátást hozza létre, hogy segítsen a nőknek.
A Budai Irgalmasrendi Kórház minden dolgozója elfogadja a Rend értékrendjét, gyógyító munkáját is Istenes Szent János példája alapján végzi.
– Milyen tervekkel és céllal vállalta el a centrum koordinációs vezetését?
– Korábbi munkahelyemen – amely egy meddőségi központot jelent – láttam, hogy milyen sok pár szeretne gyermeket. Azt is volt szerencsém megtanulni, hogy a teljes, mindenre kiterjedő és szakszerű kivizsgálás alapvető és fontos dolog. Éveken át láttam, hogyan keresnek támogatást és milyen áldozatokat hoznak a meddőséggel küzdő párok, akik orvosszakmailag magas színvonalú ellátást kaptak, mielőtt az asszisztált reprodukciós eljáráshoz folyamodtak.
Ez a Centrum abban más, hogy nem végez sem inszeminációt, sem lombikprogramot, kizárólag a természetes gyermekvállalást támogatja, viszont sikerült elérni, hogy a hozzánk fordulóknak NEAK támogatás keretében hasznos lelki segítséget tud biztosítani, melyre szerintünk ugyanolyan szükség van, mint a magas színvonalú orvosszakmai ellátásra.
– A keresztény szemléletű ellátás mellett a Centrum miben tér el szakmai szempontból más, ezen a területen működő intézménytől?
– Amikor elkezdtünk tárgyalni a BIK menedzsmentjével a nőgyógyászati ellátás létrehozásáról, gyorsan kiderült, hogy ez nem lesz elég. Ha megnézzük a gyermektelenséggel küzdők problémáit rövid idő alatt világossá válik, hogy a nőgyógyászat kis szeletet jelent a termékenységi témában. A kórháznak évtizedek óta magas szakmai színvonalú endokrinológiai osztálya van, ahol eddig is foglalkoztak a termékenységi problémákkal. A reumatológián több immunológus is dolgozik, akik az immunológiai problémakört tudják lefedni.
Jelentős mennyiségű munkára és tapasztalatra volt szükség ahhoz, hogy elérjük a mostani letisztultság és szervezettség állapotát.
A koordinátorok szerepe kiemelkedő, egyik legerősebb pillére a Centrumunknak.
Az egyik legnagyobb erősségünk talán abban van, hogy tudjuk és átérezzük a fertilitási problémával küzdő párok helyzetét. Támogatjuk őket abban, hogy legyen bátorságuk és erejük ezen az úton végig menni. Külföldön láttam azt a koordinátori segítséget, amely a leginkább támogatni tudja a pácienseket és ezt mi is meghonosítottuk az intézményünkben.
– Kik a koordinátorok és mi a feladatuk?
– A koordinátorok diplomás szülésznők, de van közöttünk MSc végzettségű pszichológus is, én magam ápoló vagyok. A koordinátori munkát külföldi tapasztalatok alapján vezettük be a rendszerbe. A koordinátor személyes és bizalmi kapcsolatot ápol a párokkal, nem csak az alapozó beszélgetést végzi el a Centrumba kerüléskor, de 12 hónapig mindenben segíti, támogatja a párt, időpontokat foglal, kompetenciáján belül válaszol a felmerülő kérdésekre, szükség esetén a szakorvossal is tud kapcsolatot teremteni és tanácsot, segítséget kérni, közvetíteni.
Konyhanyelven azt mondhatjuk, hogy olyan, mint egy kedves rokon, aki hozzáértéssel mindent elintéz a Kórházban, amire szükségünk van.
A koordinátorok olyan egészségügyi szakemberek, akik értik és tudják a termékenységi problémák fiziológiás hátterét, és képzik magukat a mentális támogatásnyújtás terén is.
Amikor meghatároztuk a koordinátorok feladatait számba vettük a betegút során előforduló nehézségeket. Például azt, hogy egy dolgozó embernek munkaideje alatt kellene a különböző vizsgálatokra telefonon időpontot egyeztetnie. Minden párnak 12 hónapon keresztül egyetlen koordinátora van. Bizalmi kapcsolat alakul ki a felek között, segítőként tudjuk, hogy melyik fázisban tart a gondjainkra bízott pár.
Segítő szakemberként az alapozó beszélgetésen hozzávetőleg másfél órát töltünk a párral. Ilyenkor az a feladatunk, hogy feltárjuk azokat a körülményeket is, amelyek a szomatikus paramétereken kívül befolyásolhatják a gyermekvállalást: például a munkahelyi stressz mértékét, vagy azt, hogy a páciens munka közben ki van-e téve az egészségét károsító körülményeknek.
– Érintettük már, hogy a különböző hormonzavarok szinte valamennyi párnál jelentkeznek. Mi áll ezek hátterében?
– Döntő többségében ezek az életmódot érintő problémák, de előfordulnak örökletes betegségek is. A férfiaknál a legtöbbször a kevés spermiumszám (oligozoospermia) okoz problémát. Gyakori még a herevisszér, az agyalapi mirigy működési zavarából eredeztethető hiperprolaktinémia. Olyan párral ritkán találkozunk, ahol egyik félnél sincs valamilyen eltérés.
Női oldalon a hematológiai és az immunproblémák is egyre bővülő kört érintenek. Ha tudnánk az életmódunkon változtatni társadalmi szinten, és abba fektetnénk energiát, hogy éljünk egészségesebben, mit változtassunk a táplálkozási szokásainkban, mennyit mozogjunk, akkor sokkal kevesebb feladat hárulna az orvosi ellátórendszerre is. Az edukációt kulcstevékenységnek tekintjük.
Megelőzéspártiak vagyunk, ezért azt kellene elérnünk, hogy a 18 éves fiatal tudja, hogy mire van szüksége a testének, a lelkének és mire nincs. Kapjon információt arról, ha nem változtat a szokásain, az életmódján, akkor számolnia kell azzal, hogy később bizonyos betegségek nagyobb eséllyel fognak jelentkezni, esetleg nem, vagy csak nehézségek árán tud gyermeket vállalni.
Fontos lenne, hogy időben jusson el az alapkivizsgálásra és ne csak akkor derüljön ki a probléma, amikor harmincöt éven túl gyermeket szeretne, de mégsem sikerül teherbe esnie.
Elkeserítő, hogy egyre több húszas éveiben járó párnál látunk olyan eltéréseket a labortértékekben, amelyek tizen évvel ezelőtt még a negyven éves kor felé közeledőknél láthattunk.
– A centrumban kaphatnak szakmai segítséget az életmódváltáshoz?
– Türelemmel, apró lépésekkel kell elkezdenünk a folyamatot, mi ehhez is segítséget nyújtunk. Olyan dolgokra kell az elsők között gondolni, hogyan tanuljunk meg reggelizni. Ezen nem változtathatunk egy nap alatt, de apránként rávezetjük a pácienseket arra, ha nem esznek ébredés után a vércukorszintjük másképpen fog alakulni és előbb-utóbb egy nagy problémaként megjelenik ennek a következménye az életükben. A II. típusú cukorbetegség például Magyarországon is jelentős gondot okoz, megelőzhető lenne helyes életmóddal. Ha felvilágosítjuk őket, hogy mikor és mit reggelizzenek, hogyan étkezzenek a nap folyamán, akkor ez megakadályozható. Ezek a betegségek az anyagcserére és az ivarszervekre is kihatnak, ezt fontos megértenünk.
– Mekkora ez a probléma? A hivatalos adatok szerint száz párból tíznél jelentkeznek termékenységi problémák, ami az ország demográfiai adatait és a jövőt tekintve elkeserítő, ráadásul a tendencia nem a javulás felé mutat.
– Átfogó, egész népességre ható felvilágosító, tájékoztató programra lenne szükség. Az óriásplakátokra ki kellene kerülniük az életmódunkkal kapcsolatos tanácsoknak. A televíziók főműsoridőjében olyan tartalmakra lenne szükség, amelyek elősegítik, hogy egészségesebbek lehessünk.
Elérhetővé kell tenni azokat a szakembereket, akik kis közösségekben, háziorvosi rendelőkben tudnak erről a témáról hitelesen beszélni a pácienseknek. Mély és átfogó problémákat kellene és lehetne ezáltal orvosolni.
Azt gondolom, hogy a Bízd Rá Magad közösségben lévő szervezeteknek, amelyek fontosabbnál fontosabb ügyeket képviselnek, ebben a misszióban részt kell venniük. Muszáj tanítanunk, segítenünk, támogatnunk az embereket.
Azokkal, akik felkeresik a Centrumot elindítható ez a változás, mert megteszik, amit kell a gyermekáldás érdekében.
Akiknél olyan betegséget vagy elváltozást állapítunk meg, ami kizárja a gyermekvállalást és szóba kerül esetükben az örökbefogadás, náluk is ugyanolyan fontos ez a kérdés, hogy jó mintát adjanak tovább.
A mi dolgunk segíteni. Fel kell térképezni a költséghatékony, de egészséges élelmiszereket.
– Említette a Bízd Rá Magad által összefogott segítő szervezetek szerepét ebben a folyamatban. Mi az ereje Ön szerint ennek a közösségnek?
– Nagyon örültem, hogy a Bízd Rá Magad Országos Találkozóján sokféle tevekénységet végző, az emberi élet minden szakaszában támogatást nyújtó szervezet munkatársával találkozhattam. Hihetetlen erőt kaptam a rendezvényen, megerősített abban, hogy nem vagyunk egyedül, más is hasonlóan gondolkodik, mint mi.
Felszabadító, okos, előremutató, fantasztikus közösség. Úgy vélem, hogy a közeljövőben az egyházaknak és a segítő szervezeteknek kiemelt szerepe lesz.
Nehéz idők közelednek, látjuk, hogy mi zajlik az egészségügyben, szociális szférában, az oktatásban. Az embereknek kellenek majd az igazodási pontok és a támaszok. Rendkívül sok értékes szervezet van a BRM közösségben, hatalmas tudással, most vagyunk abban a fázisban, hogy meg kell találni az utat egymáshoz, megtanulni egymást segíteni.
– Gyakran halljuk és sokan meg is tapasztaljuk a bőrünkön, hogy a mai kor embere énközpontú, társas magányban él. Felmerül a kérdés, hogy akkor az önmagára figyelés miért nem jelenti azt, hogy valaki önpusztító életmód helyett óvja a saját egészségét? Mi az oka ennek?
– Nem vagyok ennek a témakörnek tudója, de a következőket tapasztalom: olyan családi mintákat hoznak magukkal a gyermekkorukból, amelyből hiányzik az, hogyan kommunikáljon egy szülő a gyermekével. Sokuk úgy nőtt fel, hogy az édesapjuk, édesanyjuk soha semmit nem beszélt meg velük. Ha ehhez még társult egy nélkülözésben megélt gyermekkor, akkor most felnőttként és szülőként úgy érezheti, hogy már azzal többet ad a gyerekének, ha megveszi neki a zacskó chipset, a márkás cipőt, mobiltelefont. Előrelépésként éli meg ez a szülőgeneráció, hogy az ő gyereke már például tanulhat nyelveket.
Generációs szempontból iszonyatosan nehéz helyzetben vannak a mai szülők, mivel gyakran nélkülözték a megfelelő mintákat és nincs, aki támogassa őket ebben a szerepükben.
Elsodorják az embereket a problémáik, elmennek a munkahelyükre, ahol túlterheltek, mint például az egészségügyben dolgozók. Azok, akik három műszakban dolgoznak és éjszakai műszakba mennek, sokszor nem is találkoznak a gyerekükkel, kevés a közös program, elmaródnak egymás mellől az emberek. Ebben az esetben gyakori, hogy megpróbálják pénzzel, a vágyott holmik megvételével kompenzálni az elmaradt beszélgetéseket és programokat.
Hasonlóan nagy problémának érzem, hogy a gyors fejlődés miatt nem tudjuk megtanulni kezelni a technikai vívmányokat, ezért nem is fedezzük fel időben ezek veszélyeit. Nincs jogunk szidni a gyereket, hogy már kocka a feje az okoseszközöktől, mert nem tudunk neki izgalmasabbat ajánlani, ami leköti a figyelmét. Foglalkoznunk kellene egy halom súlyos kérdéssel. Nem elég 16 éveseknek szexuális felvilágosítást tartani, mivel egy átlag gyerek már 12 éves kora előtt találkozik a pornóval. Sokuknál hiányoznak az udvarlási minták is, nem látták otthon, hogy a szülők gesztusokat tennének egymás felé, kedvesen bánnának egymással.
Az érzékenyítés kulcskérdés a legtöbb kérdésben, hogy átfogó változásokat indítsunk el a társadalomban. Ezek kiragadott, de fontos példák, melyek károsító hatásait nap, mint nap tapasztaljuk a munkánk során.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depositphotos.com
Szerző: Novák Alíz
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
