A Szentlélek nélkül nem fog menni a hétköznapi evangelizáció (sem) …

Bárcsak a hétköznapi életünk része lenne az evangelizáció! Ez nem lehetetlen, mert a bennünk lakó Szentlélek nem csak az ünnepeken ad erre ösztönzést. A Jézusban való hiteles élet, a Szentlélek által inspirált kimondott szó Istenbe vetett hitre, megtérésre vezetheti a környezetünkben élőket. Az evangelizációban pedig fejlődni lehet, ha szeretnénk.

Elindulás a Szentlélekkel

Lehetetlen vállalkozásnak tűnik a hétköznapi evangelizáció, hiszen időnként évekig, esetleg évtizedekig próbáljuk elvinni az örömhírt másoknak, és nem látjuk az eredményt. Jézus minket arra hívott, hogy legyünk tanúk, de hogy mikor válik valóra a másikban, az Isten titka.

Számtalan akadály, gátlás, kifogás, beidegződött szlogen fog vissza minket: A hit magánügy… Úgysem fog rád hallgatni… El sem tudod kezdeni... Le fog nyomni az egyház bűneivel…

Ezeket a mondatokat azonban nem találjuk a Szentírásban, azt viszont annál inkább, hogy Jézus elküld minket, mondván:

Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Mt 28,19 Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Mk 16,15

A menjetek felszólítás mellett azonban elhangzott még egy erős kijelentés:

Megparancsolta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére. ApCsel 1,4

Időnként lehet, hogy megpróbálunk a saját kútfőnkből, lelkesedésünkből evangelizálni, de nem sokra megyünk, ha azt nem a Szentléleknek engedelmeskedve tesszük. A keresztségünknél és bérmálásunknál fogva elnyert kegyelem mentén erőt kapunk. Ha ezzel szolgálunk, Isten kegyelméből láthatunk hitbeli megerősödéseket, akár megtéréseket. A hit és megtérés kegyelmét Isten adja, de mi, Jézus tanítványaiként láthatjuk, mint a puli a pásztor mellett, ahogy körülöttünk élő emberek hitben megerősödnek.

Ifjúi tapasztalat

Megtérésem után, már gimnazistaként erősen ösztönzött a Szentlélek arra, hogy merjem tapasztalataimat megosztani barátaimmal, a környezetemben lévőkkel. Gátlásosságomtól nagyobb volt bennem a vágy, hogy a másik is átélhesse Jézus örömét.

Éveim számával növekedett a missziós lehetőségek aránya, és biztos vagyok benne, hogy az egyház tagjainál is ez a helyzet, amire fontos lenne jól reagálnunk, még ha sokára is láthatjuk meg gyümölcsét.

Egyik hosszan beérő evangelizációm

Teológiai tanulmányaim mellett újságkihordóként dolgoztam, így biztosítva megélhetésemet. Az egyik kollégával sokszor beszéltem Istenről, akiben némi érdeklődés hatalmas hárítással párosult. Katolikus édesanyja és nagymamája nevelte fel, elég szigorúan, innen eredt a nagy ellenállása.

A teológián tanultakat sorra bevetettem, és egyik alkalommal azt mondta, belátja, hogy logikailag igazam van, de ettől ő még nem tér meg. Imádkoztam érte bőven. Kis idő után elváltak útjaink.

Legalább 25 év eltelt, mikor váratlanul kaptam egy levelet tőle. Megköszönte, hogy annak idején olyan állhatatosan próbáltam neki Jézusról beszélni. Igazából hatott rá, csak nem mutatta. Azóta keresztény lett, megházasodott, és gyermekei is születtek.

Képzési lehetőségek

A missziós parancs rövid igéje szárba szökkent, és számos ágat hajtott az életemben. Az egyik ilyen, az Emberhalász Szeminárium, amit 9 éve tartok. Célja a környezetünk evangelizációja. Gyakorlati módon, imádságosan, kerügmatikus tanításokkal, otthoni feladatokkal, és tapasztalataink megosztásával bátorítjuk a résztvevőket.

Két szemináriumi csapattag hétköznapi evangelizációja és fejlődése

Bakos Kristóf tapasztalata

„Egy időben a munkahelyem közelében rendszeresen látogattam egy kicsi kávézót, ahol csak egy asztal volt, amit az összes vendég megosztott egymással. A karomon lévő ’Jézus az Úr’-karkötő keltette fel egy vendég figyelmét, akivel beszélgetésbe elegyedtünk, nehéz élethelyzetét osztotta meg. Később egyre többet tudtunk meg egymásról, kiderült róla, hogy 20 évnyi drog és alkohol fogsága után a hit felé keresi a kiutat. Egy idő után mindketten kifejezetten vártuk, hogy a reggeli kávé mellett beszélgethessünk Jézusról egymással. Sokszor mondta nekem, hogy ezek a beszélgetések megtartó erejűek voltak a számára a kritikus időkben. Óriási élmény volt megtapasztalni, ahogy a Szentlélek hatására fokozatosan rendeződött az élete, megtért és egy közösséghez is csatlakozott.

Ez a különleges találkozás döbbentett rá arra, hogy életünk legszebb pillanatai közé tartozik, amikor egy felebarátunk szemében először láthatjuk meg a hit fényének kigyulladását és megtapasztalhatjuk rajta Jézus mindent megváltoztató erejét.”

Bakos Kristóf

Varga Flórián tapasztalata

„Az Emberhalász szeminárium előtt a vasárnapi kereszténység idejét éltem. Volt egy hétvégi életem, és volt egy hétköznapi. A családdal gyerekkorom óta együtt jártunk szentmisére, és hittanra is végig járhattam, de a korábbi évek egyházüldözése miatt úgy neveltek, hogy a hitről nem beszélünk másoknak. Volt hitem, próbáltam keresztényként élni, de lehetőleg úgy, hogy mások ne tudják.

Régebben az emberek a templom előtt keresztet vetettek, megemelték a kalapjukat a férfiak, és az Emberhalász szemináriumon felelevenítettünk ezt a régi, kicsit elfelejtett szokást.

Eleinte nagyon furcsa volt, de aztán a Szentlélek adott bátorságot is, és helyzeteket is ahol a bátorságom erősödhetett. Például étkezés előtt imádkozni a munkahelyen, vagy étteremben. Pár alkalom után a kis izgulás is elmúlt, és természetessé vált. Amikor később elmentünk egy barátommal egy nyilvános menzára, már minden görcs nélkül, szépen keresztet vetettem és imádkoztunk hangosan evés előtt.

Nem azért, hogy bárkit megtérítsek, vagy megbotránkoztassak, vagy példakép legyek. Egyszerűen csak azért, mert ha otthon hálát adok Jézusnak, hogy van mit ennem, akkor miért ne tehetném ugyanazzal a természetességgel bárhol a világon.

Bartha Angéla testvér és Varga Flórián

A covid idején amikor senki nem mehetett sehova, a nagyhét vége felé elkezdett piszkálni egy gondolat, hogy valahogy el kellene mondani az embereknek, hogy Húsvét van, és Jézus értünk meghalt, majd feltámadt. Úgy éreztem, hogy tovább kell adnom az Örömhírt.

A kijárási korlátozás miatt nem nagyon lehetett találkozni senkivel, tehát a szóbeli átadás kiesett. Átgondoltam, milyen eszközeim vannak ehhez itthon. Találtam deszkát, rudat, és akkor eszembe jutott, hogy táblát készíthetnék, amit kiteszek a kertünk sarkán az utcára a kerítésen kívül. Amint ez megfogalmazódott bennem, egyből jött egy másik érzés. Á, ez felesleges időtöltés, úgysem olvassa el senki. Hallgattam az utóbbi hangra, és elengedtem.

Másnap reggel felébredve újra erősen éreztem, hogy tegyem meg. Fogtam az előző nap talált deszkát, és lecsiszoltam. Közben még mindig viaskodtam magammal, hogy akarom-e én ezt. Az embereknek lehet, hogy nem fog tetszeni, széttörik, felesleges a munka, de azért később még bármire jó lehet alapon befejeztem a deszka csiszolását, és a rúdra erősítését. Megint megerősödött bennem, hogy nem kellene ezt megcsinálni, festékem sincs. Tartottam egy kis pihenőt. Eszembe jutott, hogy van faégető készletem, és ezzel égettem bele a feliratot, hogy „Krisztus feltámadt!”.

Amikor elkészültem, izgatottan vittem ki az utcára Nagyszombat estéjén. Sikerült stabilan elhelyezni, és boldogan mentem be a házunkba, hogy végül megcsináltam.

Utólag biztosan éreztem, amit közben csak sejtettem, hogy a Szentlélek buzdított arra, hogy ezt megtegyem.

Nem szereltem rá kamerát, nem tudom, hogy hány emberhez jutott el az üzenet, de ez már nem is az én felelősségem. Én megtettem ezt a kis lépést, miközben többször is ki kellett lépnem a komfortzónámból. Elég, ha Isten tudja, hogy miért kellett ezt megtennem. Az Ő kezébe tettem a projekt befejezését.”

Néhány szempont, ami alapvető az evangelizációhoz

Nekünk magunknak kell hiteles kereszténynek lenni, vagyis:

1. Személyes kapcsolatot ápolni Jézussal
2. Mély ima és szentségi élet élni
3. Kapcsolatban lenni az Egyház közösségével

A mások meghívásához pedig szintén három fontos szempont:

1. A Szentlélek ösztönzésének való engedelmesség
2. Empátia a beszélgetésekben
3. Hitünk alapjairól (kerügma) való egyszerű beszéd

Az akadály sokszor nálunk keresendő

Evangelizációs elakadásunk egyik oka, hogy aránylag kevés időt töltünk az Istennel a sok elfoglaltság miatt.

Saját tapasztalatom, hogy minél többet imádkozom, annál több indítást hallok meg a Szentlélektől.

Katolikus kultúránkban jellemzőbb, hogy sokszor akkor merünk csak Jézusról beszélni, amikor szinte minden feltételt megfelelőnek látunk.

Az evangelizáció motivációja

Mindezeken akkor tudunk könnyebben átlépni, ha nagyobb bennünk a vágy a másik megtérésére, mint ahogy látjuk az akadályokat.

Ezt a vágyat elkérhetjük Istentől. Ez a vágy motiválhat, hogy akkor is misszionáljunk, amikor nincs kedvünk, időnk, erőnk hozzá. Jézus jobban vágyja a társaink megtérését, mint mi magunk. Embertársaink hitén nem csak a földi életük alakulása, hanem örök üdvösségük is múlik.

Jézus tanítványait evangelizálni küldte, a nagy apostol, Pál szavai igencsak aktuálisak:

„Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat.” 2 Tim4, 1-5

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Bartha Angéla, szociális testvér