A II. Vatikáni Zsinat egyik legtöbb vitával övezett dokumentuma lett a vallásszabadságról szóló deklaráció: hat szövegtervezet készült, s még a záró szavazáson is kitapintható volt többek ellenállása – 2308 igen szavazat 70 nem és 5 tartózkodás ellenében. A csörték egészen a zsinat lezárásáig elhúzódtak, a nyilatkozatot végül a zárás előtti utolsó szavazási napon, 1965. december 7-én fogadták csak el.
A régebbi korok reflexiója két dimenzióban vizsgálta a szabadság kérdését.
Az első az igazság szabadsága volt. A klasszikus megközelítés világosan elkülönítette az igazságot a tévedéstől, e kettő között aszimmetrikus viszonyt mutatva fel. A fény és az árnyék példáján keresztül igyekeztek megvilágítani, hogy míg a tévedés definiálható az igazság felől – mint az igazság hiánya –, addig az igazság nem határozható meg a tévedés irányából – az igazság mindig több, mint a tévedés hiánya.
Ha pedig ez így van, akkor az igazságot nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint a tévedést: az elsőt támogatni, védelmezni kell, a második ellenben semmilyen szabadságra nem hivatkozhat, amikor erőteljesen, hangosan akarja közvetíteni magát a társadalmi kommunikáció eltérő szintjein.
Az igazság megkövetelheti, hogy szóban, írásban képviseletet nyerjen; a tévedés nem várhatja el ugyanezt. Innen eredt a 19. század pápáinak XVI. Gergellyel kezdődő erőteljes kritikája, sőt elutasítása a kor liberalizmusa által képviselt lelkiismereti szabadság eszméjével szemben. Abban egyenesen indifferentizmust, az igazsággal szembeni közönyt láttak, hiszen ha például a sajtóban minden vélemény differenciálatlanul napvilágot láthat, tulajdonképpen veszélynek tesszük ki az egyéneket. A tévedést nem leküzdeni akarjuk, hanem ugyanarra a méltóságra emeljük fel, mint amelyet az igazság élvez.
A második vizsgált dimenzió az egyház szabadsága volt. A nyugati világban tapasztalt társadalmi átalakulás kilendítette az egyházat korábbi státuszából. Nemegyszer véres események vezettek el a szekularizáció különféle formáihoz. A szabadság kérdése kettős arcot kezdett mutatni: azokban az államokban, amelyekben a katolikusok kisebbségi létet éltek, az egyház elvárta a szabad vallásgyakorlás biztosítását. Ám ott, ahol a társadalmi többség katolikus hitű volt, az állhatatosság és hajthatatlanság volt a megkövetelt magatartás: nem nyithatnak teret a tévedésben lévő többi keresztény felekezet, nem keresztény vallás vagy éppen nem hívő világnézet előtt. Ez a "kettős mérce" már akkoriban is sokakat zavart, ám a 20. századra igen súlyos kérdéseket vetett fel, amelyek nem maradhattak válasz nélkül.
A dokumentum kezdő szavai – Dignitatis humanae, az emberi méltóság – összegzik a szöveg központi tanítását. Az igazság és az egyház szabadsága mellett korábban nem tapasztalt hangsúllyal lépett színre az ember szabadsága, amely a személyes méltóságon, az istenképűségen és a kinyilatkoztatáson alapul.
Hogy mennyire radikális ez a címválasztás, azt akkor értjük meg igazán, ha fellapozzuk az ugyanezen a napon elfogadott lelkipásztori konstitúciót, a Gaudium et spes-t. Ennek 19. pontja az ateizmus fajtáival és gyökereivel foglalkozik – és ugyanezekkel a szavakkal kezdődik: "Az emberi méltóság lényeges része az Istennel való közösségre szóló meghívás."
Az emberi személy Isten teremtői akaratából olyan és akkora méltósággal, ebből fakadó szabadsággal rendelkezik, hogy abban negatív lehetőségként még ezen "bensőséges és éltető kapcsolat" "föl sem fogásának", "határozott tagadásának" is hely jut. Másként fogalmazva:
az objektív igazságba vetett hit sem kérdőjelezheti meg az emberi méltóságot s az abból fakadó lelkiismereti és vallásszabadságot.
Mindez egyfajta visszhang volt, hiszen már XXIII. János pápa Pacem in terris kezdetű enciklikája "a nemzetek között az igazságon, igazságosságon, szereteten és szabadságon felépítendő békéről" szólt – miként a dokumentum alcíme fogalmaz. A jó pápa már itt kifejtette, hogy bár létezik objektív tévedés akár a hit dolgaiban is, ez nem szükségszerűen jelenti a vallási harcok elkerülhetetlenségét.
A katolikusok helyesen értett lehetősége – és tanúságtevő kötelessége – abban áll, hogy másoknak "alkalmat vagy indítást adhatnak, hogy az igazságra eljussanak" (nr. 158)*.
A zsinat és a Dignitatis humanae (DH) öröksége így új fényt vet a közjó, a béke és az emberek közötti testvéri szeretet terén fennálló sajátos hivatásunkra:
– Nem kell feladnunk az objektív igazság melletti kiállást, az evangélium hirdetését, és feloldódnunk sem szükséges a relativizmusban vagy a vallási szinkretizmusban. Sokkal inkább azt lenne jó megértenünk, hogy szükségünk van a személyes és hiteles tanúságtétel művészetének elsajátítására, amely meggyőzheti a másikat. VI. Pál pápa szavával élve: "A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha mégis hallgat a tanítókra, azért teszi, mert ők egyben tanúk is" (Evangelii nuntiandi, nr. 41).
– A hit nem kényszerrel, erőszak révén növekszik, hanem "vonzás által" – miként XVI. Benedek pápa többször fogalmazott. "Az igazságot a személy méltóságának és társas természetének megfelelő módon kell keresni, tudniillik szabad kereséssel, tanítás vagy képzés, közlés és dialógus segítségével" (DH 3).
– A világban tapasztalható sokféleség nemcsak ördögi eltévelyedések eredményeként fogható fel, de úgy is, mint az igazság keresésére kötelezett emberek szabadságának megélése (vö. DH 1), megértve, hogy az út bejárása és a hitre találás mindannyiunk személyes felelőssége (vö. DH 2).
A nyilatkozat 14. pontja az imádság és a cselekvés gyakorlati útjait jelöli ki számunkra:
– "Az Egyház sürgetően kéri gyermekeit, hogy mindenekelőtt végezzenek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért." Ebbe az imába különösen is belefoglalhatjuk a hitükért üldözött testvéreinket.
– A vallásszabadság tiszteletben tartása mellett "a keresztények (…) teljes bizalommal és a vértanúságig tartó apostoli bátorsággal terjesszék az élet világosságát."
– Így tehát nem ellenkezik a vallásszabadsággal a misszió, ám "tekintettel kell lenni egyidejűleg a kötelességre, hogy Krisztust, az éltető Igét hirdetni kell, az emberi személy jogaira, s az Istentől Krisztus által juttatott kegyelem mértékére is", vagyis arra, hogy
a hit végső soron az isteni kegyelem és az emberi szabadság közös csodájaként születik meg.
Mit tehetünk hát? Közösségeinkben törekednünk kell saját hitünk egyre alaposabb megismerésére, ki kell alakítanunk a párbeszédkészséget s saját álláspontunk érvelő kifejtésének képességét. A hittani dialógusnál azonban fontosabb a szeretet: a baráti, testvéri kapcsolat ápolása a többi emberrel, hogy megszülessenek azok a terek, ahová bárki bizalommal beléphet, érezheti, hogy méltóságát tiszteletben tartják, s így esélyt nyer arra, hogy szabadságának beteljesítéseként fogadja be életébe Krisztus szavát.
*******************************************************************
A szerzőről: Török Csaba katolikus pap, teológus, egyetemi tanár, címzetes prépost, az Esztergom-Vári Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyházi Plébánia plébánosa. Teológiai és lelkipásztori munkájában az Egyház tanításának közérthető továbbadása, illetve a keresztény gondolkodás és napjaink kérdései közti párbeszéd áll a középpontban.
* nr.: rövidítés, amelynek jelentése "numero", és egyházi dokumentumokban a sorszámozott pontokra (szövegrészekre) utal.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depositphotos.com
Szerző: Török Csaba atya, az Esztergomi Bazilika plébániai kormányzója
Letölthető anyagok:
Alpha kurzusok a keresztény hit kérdéseiről
Segítő jelleg: tréning
Ajánljuk: felnőtteknek, közösségeknek
Elérhető: Országszerte, helyi közösségek szervezésében, egész évben rendszeres jelleggel
Alpha Keresztény Ismeretterjesztő Alapítvány
Ifi Alpha kurzusok fiataloknak az élet és a hit nagy kérdéseiről
Segítő jelleg: tanfolyam
Ajánljuk: kamaszoknak, ifjúsági közösségeknek
Elérhető: Országszerte, helyi közösségek szervezésében, egész évben rendszeres jelleggel
Alpha Keresztény Ismeretterjesztő Alapítvány
Lélekjelenlét podcast csatorna
Segítő jelleg: szemléletformálás, podcast
Ajánljuk: fiatal felnőtteknek, felnőtteknek, időseknek
Elérhető: online, folyamatosan
Váci Egyházmegye
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról
webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel
összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
