Speciális élethelyzetek

Életutunk természetes velejárói a normatív, fejlődési krízisek: egy-egy új életszakaszba lépés mindenképp megkívánja a fejlődést, változást, amit a személy krízisként élhet meg. Sokkal nagyobb azonban az érzelmi terhelés, ha több krízis egymásba ér, felhalmozódik: a fejlődési krízisek mellett olyan váratlan életeseményekkel, nehézségekkel is szembe kell néznünk, melyek meghaladják az aktuális teherbíró-képességünket.

A stresszorok sokfélék lehetnek, az elszegényedéstől (pl. hitelek miatti eladósodás, állandó létbizonytalanság) az olyan speciális kihívásokig, mint például egy beteg, idős, vagy fogyatékos családtag támogatása. Minél több stresszor éri a családot egyszerre, és minél kisebb a védőháló a család körül, annál inkább veszélyeztetett egy ilyen időszakban. A védőháló részét képezheti a tágabb család, barátok, szomszédság, iskolai-munkahelyi társas kapcsolatok, közösségek, maga az egyházi kötődés is, tágabb értelemben pedig az egész szociális védőháló a társadalomban. Sokszor épp egy ilyen megtartó közösség, program az, ami a kimerüléstől, lecsúszástól meg tudja védeni az érintett személyt, családot.

Egy-egy kapaszkodó utat nyithat a társadalmi mobilitás irányába, lehetőséget kínálva a felzárkóztatáshoz például egy hátrányosabb helyzetből érkező gyermek számára.

Speciális élethelyzettel küzdők segítésében a családtagok támogatása legalább olyan fontos, mint magáé például a sérült/betegséggel küzdő családtagé, hiszen a gondozókat különösen is veszélyezteti a kimerülés, kiégés.

A speciális élethelyzetek segítésében a speciális ismeretek átadása, a pszichoedukáció szintén fontos terület, hiszen senkitől sem elvárható, hogy pl. a hirtelen lebetegedő családtagja mellett alapvető ápolási ismeretekre tegyen szert, anélkül, hogy ezt valaki átadná számára. Az ilyen ismeretek sokat jelenthetnek a hétköznapokban, megkönnyítik, meggyorsítják a segítségre szoruló családtag ápolását, védve a hozzátartozót a szakszerűtlen gondozás miatti fizikai és érzelmi sérülésektől, túlterhelődéstől.