Ahogy az Isten ránéz az emberre

A Kilátót 2014-ben az a szándék hozta létre, hogy a ferences templomokban, kolostorokban a gyóntatás és lelkivezetés kereteit meghaladó, a lelki egészséget érintő problémákra képzett szakemberekkel szakszerű segítséget nyújtson. Hasonlóan a több rend összefogásával ugyancsak 2014-ben létrehozott Oázishoz, a Kilátó ingyenes lelkigondozói helyként nemcsak nagy értéket képvisel az egészségmegőrzés területén – hiszen terápia szinte csak magánpraxisban érhető el, amelynek óránkénti 15-20 ezer forintos díja a magyar lakosság többsége számára kifizethetetlen –, hanem belépési pont az élő Egyházba – hiszen nyitva állnak bárki számára. A három mentálhigiénés szakember által létrehozott, immár három budapesti és egy szegedi helyszínen működő Kilátó budapesti nyolcfős szolgálatának vezetőjét, Sólyom Beát kérdeztem a részletekről.

A Kilátót 2014-ben alulról jövő kezdeményezésként három mentálhigiénés szakember (Pigler Anna, Süttő Márta és Turjányi Katalin) hozta létre a pasaréti Kájoni Házban, s azóta még két budapesti helyszínen, a Margit körúton és a Ferenciek terén, illetve Szegeden is elérhető. Bea szerint a szolgálatnak akkor lett igazán lelkisége, amikor 2015-ben a teológus-lelkigondozó Varga Kapisztrán atya, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára, jelenleg az esztergomi rendház házfőnöke és az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium lelki igazgatóhelyettese felkarolta.

„A Kilátó nemcsak egy keresztény jógyakorlat, hanem egy olyan lelkiséget jelent, amelyet a munkatársak őriznek és visznek tovább.

Egy hívő lelkigondozói lelkiségről van szó, amelynek lényege, hogy úgy ül a segítő azzal szemben, aki valóban bárki lehet – nemcsak hívő, hanem nem hívő, sőt akár Isten-tagadó is – mint ahogy az Isten ránéz az emberre: nagyon nagy szeretettel ad egy teret arra, hogy az az ember megmutassa, mi van benne, miért van szüksége segítségre, miért nem találja a helyét, mire vágyna.

A szolgálat szíve, ahogy meglátjuk a másik emberben a szépséget, Isten képmását” – fejtette ki Bea, aki Kapisztrán atya tanítványaként került a Kilátóhoz, a szolgálatvezetést pedig azért vállalta el (félállásban), mert vágyott egy lelkigondozói közösségre.

Amikor a Kilátó megnyitásának szükségességéről kérdeztem, Bea elmesélte: a papok és lelkipásztorok a mindennapi munkájuk, de főként a gyóntatás, lelkivezetés során naponta megtapasztalják, hogy egyre több, valamilyen mentális nehézséggel küzdő ember fordul hozzájuk. Problémáik kezelésére viszont a gyóntatásra fordítható idő nem elegendő, és a lelkivezetés sem állhat pusztán ezek megoldásából, ráadásul kiképezve sincsenek arra, hogy szakszerű segítséget nyújtsanak.

Szükség van tehát arra, hogy a gyóntatók és a lelkivezetők hozzáértő szakemberekhez tudják továbbküldeni azokat, akik lelki nehézségeiket csak utóbbiak segítségével tudják igazán megnyugtatóan rendezni. Ezek ismeretében merült fel a kérdés a több plébániát és más, oktatási és szociális intézményeket is fenntartó ferencesekben, hogy maga a rend – amelyben a szerzetesek immár 10%-a végzett lelkigondozói tanulmányokat – milyen választ ad ezekre a kihívásokra.

Sólyom Beáta

A segítés és a segítségnyújtás kezdettől fogva jelen volt a ferences gondolkodásban. Szent Ferenc ugyan nem betegápoló rendet alapított, de megtérésének mozzanatát egy leprás megöleléséhez kötötte, s az első testvérek is sokszor leprozóriumokban, kórházakban telepedtek meg, hogy ott szolgálják a betegeket. A ferences karizmához szorosan kapcsolódó igényként fogalmazódott meg, hogy a ferences templomokban, kolostorokban ne csak gyónhassanak az emberek, hanem külső szakemberek segítségével olyan nehézségeikre is segítséget kapjanak, ami túlnő az ún. „szentségi pasztoráción” (gyónás, lelkivezetés stb.) ugyanakkor a testi-lelki egészségüket és üdvösségüket szolgálja.

Ez az elképzelés találkozott azzal az igénnyel, hogy a hívő emberek többségének fontos, hogy lehetőleg hívő szakembertől kapjanak segítséget mentális nehézségeik megoldásához is, továbbá azzal a ténnyel, hogy lelkigondozói vagy mentálhigiénés képesítéssel rendelkező, elhivatott szakembereknek – intézményes keretek híján – nem volt lehetőségük arra, hogy talentumaikat kamatoztassák, miközben örömmel ajánlották volna fel szolgálatukat egyházuk számára.

„Ferences gondolat Isten szeme, szája, keze, eszköze lenni, és ilyen értelemben a Kilátó munkatársai is azok”

– magyarázta a budapesti szolgálatvezető.

Bea elmesélte azt is, hogy a megalakulás után a kilátós munkatársak többször találkoztak a ferences rend tagjaival, bemutatták nekik tevékenységüket, hogy egyrészt tisztázzák: a mentálhigiénés és segítő beszélgetések nem a szentségi pasztoráció kiváltására irányulnak, hanem annak kiegészítésére; másrészt párbeszédet indítsanak el a testvérek és kilátósok között, amelynek eredményeként a lelkipásztorkodás során megjelenő problémákra reagáló csoportok indulhattak a Kilátóban.

A találkozások következményeként a ferences testvérek elkezdtek nehézségekkel küzdő embereket küldeni hozzájuk, és ajánlották a szerintük rászorulóknak az itt elérhető lehetőségeket. Eközben a Kilátó a Ferences Rendtartomány által fenntartott intézmények felé is nyitott, amelyek elkezdték igénybe venni a Kilátó nekik szánt szolgáltatásait.

A Kilátó tehát egy sajátos modell: a ferences rend programjaként más intézmények tevékenységét egészíti ki vagy támogatja. Mindez nagyobb vonzáskörzetet vagy éppen mélyebb spirituális igényt, a több szerzetes pap jelenléte miatt sokszínűbb vallási életet, sok új kezdeményezés megjelenését is jelenti. Ugyanakkor a támogatás fordítva is igaz, mert a lelkigondozói és a mentálhigiénés munkát is támogatja egy-egy plébánián vagy templomban folyó tevékenység. Vannak olyan kliensek, akik számára éppen az hitelesíti a lelkigondozót vagy mentálhigiénés szakembert, hogy egy szerzetesközösség jóváhagyásával, vagy annak temploma mellett tevékenykedik.

Kapisztrán atyát idézve: „A Kilátó éppen ezt a kölcsönhatást akarja kiaknázni, hogy így a gyóntatói-lelkivezetői és a mentálhigiénés tevékenységek egymástól ne elszakadjanak, ne egymás ellenében működjenek, hanem sajátos eszközeikkel egymást inkább kiegészítsék, erősítsék. Azok a félelmek pedig, miszerint nem fogják-e a tájékozatlan emberek összekeverni a kétféle tevékenységet, nem igazolódtak be, a hatáskörök világos elkülönítésének köszönhetően. A jelenlegi rendszer és a Kilátóban tevékenykedő ferences szerzetesek személye pedig garancia arra is, hogy a jövőben se forduljon elő ilyesmi.”

Indulásakor a Kilátó Dobszay Benedek akkori provinciális teljes támogatását élvezte, ahogy a jelenlegi tartományfőnök, Berhidai Piusz is szívén viseli sorsát.

A Kilátó alapszolgáltatása az ingyenesen igénybe vehető, egyéni segítő beszélgetés, képzett mentálhigiénés szakemberekkel és lelkigondozókkal. Mellette fizetős, de a piaci ár alatt csoportokat kínál – többek között bibliodráma, gyászcsoport, pszichodráma, művészetterápia, meseterápia –, valamint 90 perces, többnyire két szakember által párban végzett, minimum 10-12 alkalmas, de akár egy évig tartó keresztény család- és párkonzultációt, melynek igénybevételéhez támogatás kérhető.

A Kilátóban szeretettel várnak a felnőtteknek szóló meseterápiás csoportba is

A szolgálatról az interneten (honlap, közösségi média), templomi hirdetésben, plakáton, ismerősök ajánlása (és persze a „Bízd Rá Magad!” oldal) révén is értesülnek a náluk segítséget kérők.

Úgy látják, hogy a ferences háttér bizalmat ébreszt, az ingyenesség pedig sokaknak teszi lehetővé, hogy szakszerű mentálhigiénés segítséget kapjanak. „Sokan azt hiszik, hogy az emberek azért jönnek hozzánk, mert egy-egy plébánia mellett működünk, de ez nem feltétlenül van így. A hívek egy része nem tud róla, hogy itt vagyunk, és sokszor még nekünk is teljes talány, hogy valaki hogyan talált ránk. A személyes ajánlás is gyakori, így sokan nem is a központi e-mail címünkre írnak, hanem konkrét kollégánál jelentkeznek be. A honlapon fent van a fényképünk egy rövid leírással, hogy ne egy arctalan szolgálat legyünk, hanem az emberek választhassanak, kit tisztelnek meg a bizalmukkal” – avatott be a részletekbe a szolgálatvezető.

A Kilátó ún. alacsony küszöbű szolgáltatást nyújt, anonim módon vehető igénybe, tehát sem a regisztráció, sem a felekezeti hovatartozás, sem az istenhit nem kritérium. Az anonimitás azért különleges, mert a mentálhigiénés szolgáltatások igénybevétele jellemzően feltételekhez (például személyes adatok megadása, védettségi igazolvány stb.) kötött, és így „nyoma” marad az egészségügyi rendszerben. Az igénybevevők között az éppen 18 évet betöltött fiataloktól az egészen idős emberekig minden korosztály, valamint minden anyagi és társadalmi hátterű személy, a legszegényebbektől a felső középosztályig képviselteti magát; és a családi nehézségekkel küzdőktől a magányosokig, az Istent keresőktől a kiábrándultakig nagyon széles a segítséget kérők köre.

Jellemzően az emberi kapcsolatok területén vannak elakadásaik, de sokan behozzák Isten-kapcsolatukat is. A szolgálatot inkább a nők keresik, de egyre több a férfi kliens. Társadalmi háttér tekintetében némileg kivételt képez a család- és párkonzultáció, amelyet leginkább a katolikus, diplomás középosztálybeli családok, párok vesznek igénybe, főként a 30-40 éves korosztály, gyereknevelési, kapcsolati, kommunikációs problémákkal, érzelmi elakadásokkal, agresszió vagy megcsalás témában.

Bea kiemelte: nagyon szigorúan figyelik a kompetenciahatáraikat, és akiket szükséges, pszichoterápiára vagy pszichiáterhez irányítanak, de ez sokszor akár féléves folyamat is lehet, mert sokan félnek tőle, hogy elismerjék: rászorulnak ilyen segítségre - őket szép lassan kell rávezetniük arra, mégis miért érdemes. „Az emberi élet nagy fordulópontjaira jellemző elakadások és az akcidentális, tehát a hirtelen becsapódó nehéz események nyomán kialakuló krízisek többsége – életközépi válság, krónikus betegség, gyász, válás, biztos egzisztencia megszűnése – a mi kompetenciánkba tartoznak; azokon tovább tudjuk segíteni az embereket úgy, hogy együtt keressük meg az erőforrásokat, és segítünk új megküzdési stratégiát kialakítani.”

Ugyanakkor egyre több olyan ember fordul a Kilátóhoz, aki valamilyen mentális nehézséggel küzd. Ezeknek az embereknek egy része pszichiáter által gyógyszerezett, de az állami ellátórendszer hiányossága és túlterheltsége miatt nem kap terápiás segítséget. Őket többnyire a kapcsolatéhség hozza a Kilátóba, ahol akár évekig tartó kísérést is kaphatnak, számukra ugyanis a heti kapcsolat egy empatikus segítővel életmentő is lehet. „Nagyon nehéz eseteink vannak, sok pszichiátriai betegünk van, akik nem találják a helyüket az ellátórendszerben: ott beállítják a gyógyszereiket, de azontúl magukra vannak hagyva, esetleg járnak egy gondozóba, ahol futószalagszerűen kerülnek sorra a betegek egy túlterhelt szakembernél, akitől érthető módon nem kaphatják meg a vágyott törődést – amit nálunk viszont megkapnak.”

A mentális betegek másik részénél – akik kiestek az ellátórendszerből, vagy még be sem kerültek – viszont éppen az a feladatuk, hogy a bizalmas kapcsolat kiépítése révén eljuttassák őket pszichiáterhez. „Súlyos személyiségzavarokról van szó: azokról, akiknek a gondolkodásában, érzelmi világában, viselkedésében van egy olyan abnormalitás, amely a korai éveikben gyökerezik, és amelynek kezeléséhez hosszú pszichoterápia szükséges. A nagy pszichiátriai kórképekkel – például skizofrénia, major depresszió, bipoláris depresszió stb. – rendelkezőkkel tudunk ugyan beszélgetni, de gyógyszer nélkül nincs esély a szinten tartásra vagy javulásra. Esetükben a feladatunk, hogy a szenvedő ember megtapasztalja a teljes elfogadást, és az így kialakuló bizalom talajáról tovább tudjon lépni, elfogadva a pszichoterápia vagy gyógyszeres kezelés szükségességét.”

Végül speciális csoportot alkotnak azok a betegek, akik vallási téveszméjükkel a ferences Kilátóban keresnek megértést. „Meg kell különböztetni, hogy vajon egy téveszméről van-e szó, amely vallásos köntösben jelentkezik, vagy egy mentális betegség ellenére megélt tápláló Isten-tapasztalatról. Az Isten-kapcsolat alapvetően lelkivezetői, nem lelkigondozói kérdés, de bőven belefér a lelkigondozásba az erről való beszélgetés, akár az imádkozni tanítás is. Az embert az Istentől elválasztó, mérgező Isten-képek is sok esetben egy lelkigondozói beszélgetésben bukkannak fel és lepleződnek le. Segít, ha az Isten-képről le tudják választani a szülőképet, illetve szeretem lelkigyakorlatra küldeni a klienseimet, ahol megízlelhetik, valójában milyen az Isten. Sokan vannak, akik tőlünk távozva beülnek a templomba, Isten elé viszik, ami velük történt.”

A szolgálatvezető felhívta a figyelmemet arra is, hogy a Kilátó egyedülálló, az elakadások és lelki zavarok valamennyi területére kiterjedő továbbküldőlistát hozott létre, ennek segítségével a munkatársak minden beteget a megfelelő helyre tudnak továbbirányítani. A delegálásban nagy segítséget jelent pszichiáter szakértőjük, aki telefonon valamennyi munkatársnak bármikor rendelkezésére áll, illetve évente többször szupervíziót tart számunkra. A nyolc-kilenc fős, többségében női munkatársi közösség évente közös évnyitó és évzáró szentmisén vesz részt, és amennyiben lehetséges, havonta tartanak intervíziót, ahol megbeszélik, hogy ők hogyan vannak, mi és miért okoz számukra lelki megterhelést. „Nagyon jó, hogy van férfi köztünk, mert vannak esetek, amikor kifejezetten férfigondolkodásra és férfias hozzáállásra van szükség.”

Amikor a covid hatásairól érdeklődtem, megtudtam, hogy a Kilátó már a járvány kitörése után négy nappal meghirdette az online átállást. A kilenc akkori munkatárs online, telefonon és e-mailen is elérhető volt, a segítségért fordulók technikai felszereltségéhez és igényeihez alkalmazkodva. Az előző évek hasonló időszakához képest a megkeresések számában 33%-os növekedést tapasztaltak, de azok jellegében nem éreztek nagy változást.

Kihívást elsősorban a technikai nehézségek jelentettek: a rossz hangminőség, a beszélgetés többszöri megszakadása, a legrosszabb esetben a technika a legmélyebb pillanatokban mondta fel a szolgálatot, ahová, ha helyre is áll a kapcsolat, visszatérni szinte lehetetlenség volt. Ide kapcsolódik az ún. holdingfunkció az online térben: nagyon oda kellett figyelni, hogy a beszélgetés ne mélyüljön annyira, ahonnan a segítséget kérőt nem tudják visszahozni.

További megoldandó feladat volt mind a segítséget nyújtók, mind a kérők részéről a zavartalanságot biztosító intim tér megtalálása. A Kilátó segítői a honlapon is feltüntetett idősávokban dolgoznak, többen mégis kiléptek az időkeretekből, hogy alkalmazkodjanak a kliensekhez. Kihívást jelentett a levélben való segítségnyújtás is, ami inkább a tanácsadásnak lenne tere.

Családterápia

A járvány a csoportok működését és a család- és párkonzultációt is átalakította. A 2019 őszi félévében induló csoportok közül voltak, amelyek a veszélyhelyzet kihirdetésével inkább lezárták a csoportfolyamatot (művészetterápia, gyerekdráma – itt a karantén feloldása után, májusban egy online zárást tartottak), illetve a veszélyhelyzet alatt szüneteltek (pszichodráma).

A bibliodráma-csoport online folytatta a működését, és 2020 őszén szinte ugyanazokkal a tagokkal már eleve online indult el. Nagy segítséget jelentett, hogy a tagok szinte kivétel nélkül már az előző években is jártak a kilátós bibliodráma-csoportba, ismerték egymást, és nagy „drámás” tapasztalattal rendelkeztek, s az online folytatást is mindannyian igényelték. A bibliodráma-vezetők arról számoltak be, hogy eszközeikben, módszereikben ugyan korlátozza őket az online tér, de a kreativitásukat felszabadítva kísérleteznek, és beépítik a bibliodráma-műhely online módszertani tapasztalatait is.

Az első karantén idején a párok, családok többsége nem vállalta az online munkát, a folyamatok leálltak, illetve szüneteltek. 2020 őszén viszont döntő többségében igent mondtak az online tanácsadásra, néhányan pedig a személyes találkozást választották, ami az előírásoknak megfelelően zajlott.

„Az átállás tehát kísérletező, az eredmény viszont örömteli volt, mert rájöttünk, hogy remekül lehet online módon is lelkigondozni. Mostanra megszoktunk az új helyzetet, és vannak kollégák, akik most már csak így dolgoznak. Arra is rájöttünk, hogy telefonon is jól lehet végezni, sőt, van egy kollégánk, aki remekül vitt egy esetet levelezés révén.

Kollégáim nagyszerűségét mutatja az is, hogy a csoportos foglalkozásokat is át tudták vinni online-ba. Nemcsak a művészetterápiás foglalkozásokat, hanem még a bibliodrámát is, ahol együtt alakítanak ki egy-egy jelenetet. Az online tér tehát bővülést jelent, s bár az alap továbbra is a személyes megoldás, viszont a járvány okán kinyílt a Kilátó a vidékiek, a szoptatós anyukák, az ágyhoz kötöttek és a határon túl élők számára" – foglalta össze a szolgálatvezető a coviddal kapcsolatos tanulságokat.

Búcsúzáskor Bea elárulta: a „Bízd Rá Magad!” honlapot hiánypótló és rendkívül hasznos kezdeményezésnek tartja, és hálás azért a figyelemért és törődésért, amit a honlap ötletgazdáitól kapnak, és azért is, mert többen azon keresztül kerültek hozzájuk. Sőt, olyan esetről is tud, amikor a weboldal révén náluk segítséget kérő édesanya a gyermekének is talált megfelelő támogatást, ugyancsak a honlapon keresztül.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: Kilátó
Szerző: Antal-Ferencz Ildikó