A Mente Misszió a Váci Egyházmegyei Ifjúsági Lelkészség (VEIL) küldetése és egyben tevékenysége; célja a plébániai ifjúsági közösségek létrejötte és megerősödése. Meggyőződésük, hogy a fiatalok egyházban tartása csakis az ifjúságpasztoráció szereplőinek összehangolt együttműködésével érhető el, s ennek egyik katalizátora akar lenni a VEIL.
A Mente Misszió hat ifjúsági régióból áll (a Váci Egyházmegyén belül), amelyek a Szűzanyáról és egy térségi folyóról kapták a nevüket, például Zagyvamenti Nagyboldogasszony Közösség.
Bezák Tamás ifjúsági lelkész atya vezeti őket, Kis Domonkos a koordinátor, 12 – nagyrészt részmunkaidős – ún. „emberhalász” munkatársuk (köztük irodai munkás, médiás, gazdasági felelős és közösségszervező) és 100 körüli önkéntesük van. Feladatuk a közösségszervezés 12-30 év közöttiek számára, hogy azok kortárs közegben, hiteles vezetők segítségével fejlődhessenek hitükben, erősödhessenek a plébániához való tartozásukban és életre szóló barátságokat kössenek hasonló keresztény fiatalokkal.
A galgások hisznek az ima erejében
Kétféle csoportjuk van: a plébániai csoportoknak közösségteremtő és preevangelizációs plébániai ifjúsági és gyermek alkalmakat tartanak, amelyekkel szeretnénk elősegíteni, hogy minél több településen legyen az ott élő fiataloknak lehetősége egy megtartó keresztény ifjúsági közeghez tartozni. Például bekapcsolódnak a bérmálkozásra való felkészítésbe, és abból próbálnak közösséget létrehozni. „Ez egy rendkívül küzdelmes terep, de azért vannak sikereink. Rengetegen úgy mennek el bérmálkozni, hogy otthonról küldik őket, csak mert „ez egy szép szokás”, de nincs elköteleződésük, nincs Isten-tapasztalatuk, ezért az egyházhoz és a keresztény közösséghez való tartozás kevésbé vagy egyáltalán nem motiválja őket. Ezt kialakítani nagyon nehéz” – avat be Kis Domonkos.
A regionális csoportok fő tevékenysége az ifjúsági találkozók, lelki napok és nyári táborok szervezése, ahol a résztvevők megismerkedhetnek sok hozzájuk hasonló értékrendű környékbeli fiatallal, s ez szintén megtartó erővel bír a számukra.
Hogy a plébániai csoportok mennyire nyitottak, hogyan és mikor lehet hozzájuk becsatlakozni, az alapvetően plébánia- és csoportfüggő - ez ügyben a helyi közösségek vezetőit érdemes keresni –; viszont a régiós közösségekbe bárki és bármikor becsatlakozhat - nemcsak plébániai csoportként, hanem egyénileg is tehát azokat is várják szeretettel, akiknek nincsenek helyi közösségeik -, sőt, a régióban kifejezetten nevelik a fiatalokat az ilyen jellegű nyitottságra.
A régiós ifjúsági rendezvények szervezésekor arra is figyelnek, hogy a helyszín ott legyen, ahol régen vagy egyáltalán nem volt még esemény, hogy minél több fiatalt megtaláljanak. „Mi nagyon nyitottak vagyunk; ha valaki ennek a közegnek a kultúráját befogadja, akkor szeretettel várjuk, hitbéli elkötelezettségétől függetlenül.
Ugyanakkor tapasztalatunk, hogy azok maradnak meg hosszú távon és köteleződnek el az önkéntességben, akik tudnak azonosulni azzal, hogy itt nemcsak buli és jó közösség van, hanem előadás, kiscsoport, mise és szentségimádás is.
Több történünk van arról, hogy valaki nem vallásosként nálunk újra gyakorló hívővé vált, sőt, olyan is van, aki katolizált” – árulja el.
Számháború a Tiszamenti Nagyboldogasszony Közösség táborhelyén a dísz várnál
Szemléletük szerint a kétféle csoport között körforgásszerű kapcsolat van. Ha valaki a plébániára tagozódik be először, akkor a csoport fejlődésével párhuzamosan előbb-utóbb igénye lesz arra, hogy más fiatalokat is megismerjen, és jelentkezni fog régiós programokra is, például egy helyben szervezett ifjúsági találkozóra, amelyben feladatot is vállalhat. Ha megtetszik neki a régiós csoport, elkezdhet oda is járni, becsatlakozhat a régiós munkába önkéntesként, ahonnan hazavihet ötleteket, vagy akár indíthat egy újabb plébániai ifjúsági csoportot. Aki pedig először nem a plébániát, hanem a régiót találja meg, és először ott „néz körül”, akkor először régiós önkéntes lehet, majd segíthet egy helyi közösség elindításában.
Az önkéntesek, azaz a „kisebb testvérek” egy-egy évre köteleződnek el a regionális közösség szolgálatára. Nekik és sokszor a résztvevőknek is lehetőségük van becsatlakozni különböző közösségteremtő régiós képzésekbe és más lehetőségekbe, amelyek kiegészítő jelleggel kapcsolódnak a Mente Misszióhoz. Ilyen például a Kovászoló regionális plébániai ifjúsági vezető- és önkéntesképző, a Mente Médiás képzések, az Iskolai Közösségi Szolgálat, vagy a gazdasági háttértevékenység: „programjaink során kisebb testvérként el lehet sajátítani és ki lehet próbálni különböző készségeket, kompetenciákat, a WC-takarítástól a táborszervezésig; a fiatalok megismerhetik a közös döntéshozatal és az alkalmazkodás közösségi kultúráját is.”
A vezetőképzéssel kapcsolatban – ami egyéves képzésből és egyéves utánkövetésből áll – az „utánpótlásról" érdeklődve megtudom: nagyon nehéz a „megfelelő merítést” létrehozni. Most egy-egy régióra igyekeznek koncentrálni, legutóbb a Zagyvamentén volt egy komoly toborzás. A regisztrációs adatbázisban megkeresik, aki már elérte a megfelelő életkort, hogy felkínálják neki a képzést. Így sikerült 17 fiatalt megszólítani. A területet ismerve, ezt a számot jónak tartják, ugyanakkor kevésnek látják, mert – ahogy ez lenni szokott – az elején ketten máris lemorzsolódtak, és biztosan lesz még, aki családi vagy tanulmányi körülmények megváltozásával nem folytatja majd a képzést. Kérdés az is, hogy a plébános, a hitoktató nyitottan fogadja-e őket.
„Sajnos előfordulhat, hogy a helyi illetékesek nem élik meg jól, hogy mások odamerészkednek az ő területükre; azzal akarnak foglalkozni, ami addig az ő feladatuk lett volna, stb. Istennek hála, azért nem ez a legjellemzőbb. Rendszerint kérünk papi ajánlást a fiatal jelentkezésekor, hogy már az elején egyértelmű legyen a plébános számára: segíteni szeretnénk, és nem ellenlábasokat nevelni. Ha a fiatal a plébániáról való, nyitottabbak iránta, mintha kívülről jönne. Közösségszervező emberhalász munkatársaink is gyakran szembesülnek ilyen problémával. Ökölszabály ilyenkor, hogy abban ajánljuk fel a segítségünket, amiben elfogadják azt. Ennek megvalósítása, és a terveinkről való lemondás alázatra is nevel bennünket. Ha pedig valahol teljesen zárt kapukat találunk, akkor oda megyünk, ahol szükség van ránk. Mindebben nagyon fontos, hogy tiszteletben tartsuk a helyi illetékesek szempontjait, és a jó kapcsolat az adott plébániával mindig megmaradjon” – részletezi tevékenységük nehézségeit s a lehetséges megoldásokat a koordinátor.
Marton Zsolt püspök atya a Közösségi Napon
Az ifjúságpasztoráció másik gyakori nehézsége a plébániai közösségek hiánya. Domonkos elmagyarázza: a Mente Misszió emberhalász munkacsoportja azért jött létre, mert azt látták, hogy miközben egyes fővárosi plébániákon telítettség van, a kisebb városokban és falvakban alig van vagy egyáltalán nincs plébániai ifjúsági élet, vagy nagyon kötődik az adott plébánoshoz, és ha ő elkerül onnan, akkor a közösség megszűnik. „A fiatalokat bevonni a közösségbe és ott tartani, a közösséget fejleszteni, folyamatosan új tagokat toborozni nagyon sok energia, ezért elsősorban ott próbálunk segíteni, ahol ilyen közösség egyáltalán nincs vagy fennáll a veszély, hogy megszűnik. Erről információt a fiataloktól, az atyáktól és a hitoktatóktól kapunk, munkatársaink kimondott feladata a velük való folyamatos kapcsolattartás, ez irányú érdeklődés.”
Mivel a fiatalokat elsősorban az általános és középiskolákban tudják elérni – az egyetemisták több térségben már alig-alig jönnek haza –, fontos missziós terepük a településen elérhető, sokszor egyházi iskola. (Mégis, a legstabilabbak azok a közösségeik, ahol az egyetemisták hazatérnek és továbbépítik a helyi közösségeket.) Egyházi iskolákba nem egyszer meghívásos alapon kerülnek be; most is folyamatban van két lelkigyakorlat szervezése és alakul egy sulimissziós programsorozat is, amely egy sportnapból, lelkigyakorlatból, ifjúsági találkozóból és táborból áll. Többet nem is tudnának vállalni, mert az a többi program rovására menne.
Jellemzően advent és nagyböjt kapcsán hívják őket, s ha nincs megadott téma, akkor személyes Isten-kapcsolatról, közösségi tapasztalataikról és magáról a Mentében lévő, őket is érintő lehetőségekről beszélgetnek. „Amikor iskolákba megyünk, célunk akkor is az, hogy hosszútávon a helyi plébániára vonzzuk őket. Ha például a plébánián nincs hely egy program számára és ezért az iskolában szervezzük meg, akkor is megpróbáljuk a résztvevőket utána átszoktatni a plébániára. A plébániai közösségszervezés gyakran lassú építkezés, de már előfordult, hogy két fővel indult egy program, és mára 11 főnél tartunk” – meséli.
A koordinátor szerint az, hogy általánosságban mi érdekli manapság a fiatalokat, nem attól függ, hogy hívők vagy sem: előbbiek ugyan belülről látják az egyházat, de nekik ugyanúgy el kell dönteniük, hogy akarják követni annak tanítását, vagy sem. Egyébként is sokféle „hívő” fiatal van: van, aki csak meg van keresztelve; van, akit katolikus iskolába írattak a szülei; van, aki templomba jár, és végül van, aki egyházi közösségbe is – nekik mind egészen mások lehetnek a kérdéseik. A nem hívő és a nem gyakorló hívő fiatalokat az egyházzal kapcsolatban leginkább a félfüllel hallott híresztelések, botrányok (például pedofília) érdeklik, a hívőket inkább az, hogy túl sok feladatot vállalnak és nincs elég idejük Istenre csendes időt szánni.
Konkrét témákat illetően: a legutóbbi őszi találkozó témája az identitás volt, és erre nagyon „ráharaptak”: elfogadni saját magunkat, amit kaptunk Istentől – ez a mai trendekhez igazodó problémakör. A hitéleti kérdések terén a hívő fiatalokat a leginkább az egyház működésével, tanításával kapcsolatos kérdések foglalkoztatják (mi az, amit a világ sugall, az egyház viszont tilt) és az, hogy hol az ő helyük magában az egyházban – ez megint csak az identitás kérdésére vezethető vissza.
A szentségimádás „népszerűségével” kapcsolatban így válaszol:
„Nem mindegy, hogy milyen munkával van előkészítve, hogyan tudjuk segíteni a megérintődést, de Krisztus minden szentségimádásban ugyanaz. Egy biztos: kell az Eucharisztia, kell Isten személyes megtapasztalása. Bulit szervezni más is tud; a mi feladatunk a hit élő oldalát megmutatni és vonzóvá tenni!”
– fejti ki.
A Mente ezekben a fiatalokat érintő kérdésekben és kihívásokban egyrészt az egyház tanításaira épülő előadásokkal és közösségi programjaival tud segíteni. A régiós előadások témáit igyekeznek a fiatalok érdeklődési körének és élethelyzetének megfelelően választani. Az előadások után, ahogy a közösségi programok során is a résztvevők feltehetik kényes kérdéseiket is, amelyekre igyekeznek korrekt, alapos, őszinte, katolikus válaszokat adni, hogy a fiatalok átgondolt döntéseket tudjanak hozni.
Legutóbbi előadásuk után például olyan általános tévhitekre vonatkozó kérdéseket tisztáztak, minthogy: miért tiltja az egyház a szexualitást (nem tiltja, csak helyén kezeli), a katolikus egyházban miért kell mindig böjtölni és szenvedni (nem kell), hogyan viszonyuljanak az azonos nemű párokhoz, a beteg gyermek ápolása munkának számít-e vagy lustaságnak. Általában az atyák és munkatársak válaszolnak, de mivel az önkéntesek is vezetnek kiscsoportokat, sokszor ők is tudnak válaszolni. Sőt, ha egy önkéntes szeretne egy előadástémából felkészülni, lehetősége van rá s azalatt magáévá teszi az adott témát (önnevelés), s így a résztvevő fiatalok nemcsak a papoktól, hanem más fiataloktól hallhatják az egyházi igazságokat.
A segítségnyújtás másik módja maga a közösség. „Mi hiszünk a közösség erejében; önkénteseink ki tudnak bontakozni a közösségi tevékenységeinkben, és így rátalálhatnak identitásukra, hivatásukra. Több hitoktatónk, kispapunk és én is közösségi tapasztalat során ismertük fel elhívásunkat” – vallja meg személyes indíttatását a koordinátor. Végül, ha „nagyon necces” a probléma, mentálhigiénés szakembert is tudnak hívni, ajánlani.
Ha már megemlítette, visszakérdezek, így Domonkos elmeséli: antiszociális kisfiú volt, otthon érezte magát a legjobban, öt kistestvérével, de hittantanár édesanyja többször elküldte különböző Mentés programokra, amelyek nem tetszettek neki, unalmasnak tartotta őket. A változást a madridi ifjúsági világtalálkozó hozta el, ahová az ifjúsági lelkész hívta el utolsó pillanatban, mert visszalépett valaki. Nagyon tetszett neki, amit ott látott, és amikor hazajött, s meghívták egy Ipolymenti megbeszélésre, ő a sok élmény hatására nemcsak hozzászólt a megbeszéléshez, hanem elköteleződött: önkéntes közösségi vezető, régiófelelős lett.
Közben építésznek tanult a Műegyetemen s a kettőt egyre nehezebb volt összeegyeztetni, csalódások is érték, de sokáig nem akarta otthagyni az egyetemet. Végül imába vitte a kérdést és arra jutott, hogy Isten arra hívja, hogy őróla beszéljen, tanítson. Amikor kiderült, hogy Salgótarjánban kell egy hitoktató, már nem volt több kétsége, elvállalta a tanítást, és közben elkezdte tanulni is. „Nem volt könnyű egyszerre tanulni és tanítani ugyanazt, de úgy éreztem, hallgatnak rám a fiatalok, s ehhez köze lehetett annak is, hogy én már az anyatejjel ezt szívtam magamba; így végül meglett a hittanári végzettségem, óraadóként most is tanítok. Közben irodavezetőre lett szükség a váci ifjúsági iroda központjába, engem is megkerestek, így kerültem ide. Nagyon nehéz munka ez, hiszen nem egy, hanem hat régió közösségéről van szó, emellett a munkatársak vezetéséről, amiben nem volt gyakorlatom. Fontos, hogy hatékonyak legyünk, és betöltsük azt a feladatot, amire megbízást kaptunk. Ehhez folyamatos fejlődésre, újratervezésre van szükség. Sok fiatalt sikerül becserkészni, de a kemény munka csak utána kezdődik, hisz az igazi kihívás a megtartásuk” – meséli.
A munkájukat alaposan megnehezítette a járvány: az önkéntesek száma közel felére csökkent és az online toborzás is sokkal nehézkesebb, viszont a programjaik nagy része nem maradt el: megtartották online formában (igaz, jóval kevesebb résztvevővel), vagy amikor lehetett, akkor élőben is. Ennek kulcsa az volt, hogy folyamatosan úgy készültek rájuk, mintha biztosan tudták volna, hogy meg lesznek tartva, így mindig szerveztek valamit és ezáltal egyben tudták tartani a munkatársakat és a régiós közösségeiket. Ugyanakkor a régiós programokon és a plébániákon is érezhető a lemorzsolódás.
Szilveszterezni online is lehet (Tiszás szervezés)
A koordinátor ennek ellenére bizakodó, s minden egyes fiatalnak örül, ezáltal megerősítve Marton Zsolt püspök szavait: a jövő egyháza kisebb létszámú, de elkötelezettebb emberekből áll. „Fontos nekünk, hogy minden egyes fiatalhoz elérjünk, vagy ők ránk találjanak; és a „Bízd Rá Magad!” honlap jó lehetőség arra, hogy a fiatalok vagy akár szüleik ránk és más jógyakorlatokra rátaláljanak” – mondja búcsúzóul.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: BRM Média
Képek forrása: Mente Misszió
Szerző: Antal-Ferencz Ildikó
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
