Otthoni betegápolás a Non tu solus Szolgálatnál

Borítókép

Az idős családtag megfelelő – szakszerű és lelkileg is támogató – ápolása minden családban nehéz és kényes kérdés. Miközben például az én erdélyi rokonaimnál még az az általános, hogy ezt a család maga oldja meg „bármi áron”; Magyarországon egyre gyakrabban veszik igénybe az idősotthonokat. Mivel azonban ezekbe bekerülni igen nehéz és nem is mindenki számára megfelelő, egyre nagyobb az igény egy harmadik utas megoldásra, az otthoni ápolásra. A Non tu solus – Nem vagy egyedül szolgálat ebben segít.

Meszleny Eszter édesapja betegsége kapcsán egy idő után úgy érezte, hogy saját erőből – négy gyermeke és munkája mellett – nem tudja megoldani annak gondozását, ezért keresett mellé megbízható betegápolót. Látva, hogy ez mennyire nem könnyű feladat, később létrehozott egy adatbázist, hogy másoknak segítsen ebben.

Öt éven át informálisan és önkéntesen, munkája mellett nyújtott segítséget másoknak, majd gyerekkori barátnője, Udvaros Vera kezdeményezésére és férjeik támogatásával létrehozták a Non tu solus – Nem vagy egyedül szolgálatot, amelyen keresztül általuk leellenőrzött, elkötelezett, keresztény lelkületű betegápolókat, idősgondozókat közvetítenek ki az azt igénylő családok számára.

Eszter édesapjához Erdélyből talált betegápoló asszonyokat, így az adatbázis is velük indult – és többségét ma is ők képezik. Amikor a saját példáján megtapasztalta, milyen nehéz és magányos helyzet az, amikor az ember felismeri a határait és belátja, rá kell bíznia valakire a szülőjét, először katolikus oldalakon ajánlotta fel a keresésben a segítségét. Ezzel együtt azt is kérte, hogy akinek van „ajánlható erdélyi nénije”, szóljon. Így kezdett el növekedni az adatbázisa, amelynek nagy lendületet adott az is, hogy a már dolgozó asszonyok elkezdték az ismerőseik körében is terjeszteni a hírt. Az erdélyiek mellett pedig egy idő után a kárpátaljai és a magyarországi ápolókból is egyre több lett. A mennyiségnél azonban Eszter és munkatársa, Vera számára jóval fontosabb a megbízhatóság; ezért a jelentkezőket gondosan megválogatják.

Ha valaki ápolni szeretne, Eszter kitölt egy részletes kérdőívet egy fél-egyórás telefonbeszélgetés alapján, arról, ki is ő, illetve milyen beteget, milyen feltételekkel tud vállalni, majd szúrópróbaszerűen ellenőrzi a referenciáját. Eszter szerint ezek a beszélgetések sok mindent elárulnak: „Nagyon nehéz ezt szavakba foglalni, erősen intuíció alapján döntök; megérzem, ki az, aki jó ápoló lehet, és ki az, akit csak a pénz érdekel. És eddig nem sokszor tévedtem.”

Meszleny Eszter

Vera hozzáteszi: a garanciavállalást nagyon komolyan veszik. Az egyik leghitelesebb forrás, az egyik legjobb biztosíték, ha az ápolók egymást ajánlják, hiszen mindannyian féltik a presztízsüket, a hitelességüket, amit nem visznek vásárra akárkiért. „Épp ezért azokban az esetekben, ha valaki saját váltótársat hoz – hisz sokan havi váltásban dolgoznak –, nem szoktunk külön referenciát kérni. De szerződést mindenkivel kötünk, hiszen csak olyannak dolgozunk, akit ismerünk.”

Arra a kérdésemre, hogy kiből lesz ápoló, így válaszolnak: az Erdélyből jövők többsége nyugdíjas korú, Kárpátaljáról azonban a szegénység miatt fiatalabban is vállalják, hogy akár a családjukat hónapokra hátra hagyva Magyarországon ápoljanak. Eszter meséli, hogy a kárpátaljai nyomor olyan furcsa helyzeteket is szül, amikor például egy kisgyermekes nő a sógornőjével felváltva jön, és az otthonmaradó vigyáz a másik gyermekeire is.

Itthon viszont kevés az, aki 24 órás ápolást vállal. Ha valaki otthagyja az egészségügyet, általában más területen próbál szerencsét, és ahogy Vera mondja, nem mindenki vállalkozik arra, hogy beköltözzön egy idős ember otthonába, legfeljebb bejárós ápolást végez. Ráadásul a magyarországiak számára a külföldi ápolás is nagyon vonzó.

Udvaros Vera

„Sok ápoló a saját családjában, családtag betegsége által tanul bele az ápolásba, de a tapasztalat nem elég, attól nem válik egy ember ápolóvá. Ezt a munkát nem lehet csak pénzért, csupán munkaként végezni, kell hozzá a megfelelő lelkület. Akiben ez nincs meg, az hamar kikerül az adatbázisból" – meséli Vera, Eszter pedig hozzáteszi: vagy nem is kerül be.

„Mi ezeket a néniket a munkatársainknak tekintjük, annak ellenére, hogy ők ezt nem mindig értik. Sajnos van bennük egyfajta szolgamentalitás. Nem szoktak hozzá az érdekérvényesítéshez, a méltóságuk védelméhez. Engem néha főnökasszonynak, a családfőt pedig gazdának hívják, és sajnos ezt a családok egy része ki is használja. Mi viszont igyekszünk védeni az érdekeiket, még ha ez nem is mindig könnyű. Például jelezzük, hogy nem házvezetőnők, hanem gondozók, és ebbe a munkakörbe csak meghatározott feladatok tartoznak bele” – avat be a nehézségekbe Eszter.

A család, az ápoló és az ápolt érdeke is, hogy jó legyen a kapcsolat. Ha ez így van, nem ritkák az olyan kedves történetek, hogy a gondozó töltött káposztát készít karácsonyra a családnak, vagy hogy vasárnapi ebédet főz az idős beteget meglátogató rokonnak.

Az érdekvédelmet sokszor az is nehezíti, ha a család nem akar szembesülni a beteg valós állapotával, vagy azért, mert ez lelkileg nagyon megterhelő, vagy mert a beteg összeszedi magát a hozzátartozói jelenlétében. Ha egy család végül mégis eljut oda, hogy ápolóra van szüksége  – akár azért, mert nem bírja már az ápolást, akár azért, mert úgy dönt, hogy átadja a kimerítő fizikai gondozását másnak, hogy helyette másfajta, minőségi időt tölthessen a segítségre szoruló szerettével – , és Veráékhoz fordul, a folyamat a következő.

Regisztrálnia kell a nontusolus.hu-n, azaz kitölteni egy adatlapot (és befizetni egy egyszeri regisztrációs díjat), hogy Eszterék alapos képet kaphassanak a gondozásra szoruló emberről. Ennek érdekében legfeljebb 48 órán belül Eszter vagy Vera telefonon is megkeresi a családot, hogy még alaposabban átbeszéljék az igényeket. A telefonos egyeztetés egyrészt segít a családoknak is, hogy akár számukra is kikristályosodjon, mire is van szükségük, másrészt kapaszkodót tud nyújtani azoknak, akik először kerülnek ilyen helyzetbe, és nem tudják, merre induljanak.

Ezután Eszterék átnézik az immár 300 fős adatbázist, hogy megtalálják a beteg és a család igényeihez leginkább illő gondozót. Ha az ápoló igent mond a lehetőségre, és a családnak is megfelelő az ajánlat, megegyeznek. Pár nappal később pedig – ha lehet, személyes találkozóval egybekötve – Veráékkal is szerződést kötnek.

Az esetek kilencvennyolc százalékában sikeres a közvetítés, ami nyilván Eszter és Vera élettapasztalatának és emberismeretének köszönhető, ugyanakkor szerintük „ügyesek az ápolók is. Jól veszik a kezdeti akadályokat – a nem akarok ápolót, nem tetszik a haja színe-jellegű kifogásokat – amit a mindenki számára új élethelyzet okoz.”

Bár a sikerráta önmagáért beszél, mivel Eszter és Vera számára kulcsfontosságú, hogy vállalkozásuk emberarcú, -léptékű és személyességre épülő legyen, nekik is jól esik a visszajelzés. Például sokszor felhívják őket a rokonok, ha meghalt a beteg, vagy akár gyászjelentést is küldenek. „Megható, hogy ilyen nehéz helyzetben is eszébe jut a családnak, hogy értesítsenek minket” – mondja Vera. Megerősítést jelent számukra az is, ha kiderül: egy gondozottra olyan jó hatással van a gondozó jelenléte, különösen ha az illető egyedül élt addig, hogy szinte kivirágzik a másik jelenlététől, s ez akár az életét is meghosszabbítja.

Az ilyen megerősítő visszajelzések, jó hírek sokat segítenek Eszteréknek azokban a pillanatokban, amikor maguk is kimerülnek. Merthogy bármennyire is szívvel-lélekkel végzik, bizony fárasztó, lelkileg is sokszor megterhelő ez a munka. Ráadásul épp a covid legelején indult az üzleti vállalkozásuk, így rögtön le is kellett állniuk, hiszen a határokat lezárták, így csak az országon belül maradt gondozókkal tudtak dolgozni. A vállalkozás csak idén április-májusban indult el újra, az első évet gyakorlatilag csak túlélték, miközben egyébként a kereslet – szintén a covid és a kórházak leterheltsége miatt – rohamosan nőtt.

A beszélgetés mindeddig főleg a 24 órás otthonápolásról szólt. Nem véletlenül: a bejárós gondozók ugyanis csak legfeljebb húsz százalékát képezik az adatbázisnak. Ennek több oka is van: ez összességében anyagilag megterhelőbb megoldás, a család könnyebben meg tudja oldani saját erőből a néhány órás felügyeletet, ráadásul kevesebben is vállalnak ilyen felállásban munkát. Mivel azonban jelenleg is vannak ilyen jellegű megkereséseik is, nagyon örülnének az ápolásban jártas, ráérő és vállalkozó kedvű friss nyugdíjasoknak.

És ha már covid: az oltás náluk alapelvárás. A biztonság érdekében anélkül senkinek sem tudnak segíteni, sem a megrendelői, sem a gondozói oldalon, ezt a kockázatot nem vállalják. „Tavaly covidos lett az egyik ápolónk, úgy izgultam érte, mintha családtagom lenne. Szerencsére túlélte, de gyerekei azóta nem engedik dolgozni” – hoz a döntésük okára szemléletes példát Eszter.

A Non tu solusnál alapelvárás a keresztény lelkület is –  ahogy ez a honlapon is szerepel. Veráék tapasztalata alapján a nem hívő családok is szívesebben fogadják a hívő gondozókat. Érdekes helyzetek is kialakulhatnak, például most egy katolikus atyát egy református néni gondoz. „Ha hagy engem misézni, akkor jöhet” – mondta viccesen az előbbi.

Amikor a keresztény lelkület fontosságának okára rákérdezek, Eszter így válaszol: „Van ennek egy missziós része is. A kereszténység manapság sokszor negatív kontextusba kerül, és én szerettem volna ezen változtatni. Szerintem nagyon fontos, hogy legyenek olyan emberek, akik merik felvállalni a kereszténységüket és azt nem lejáratják, hanem építik. A korábbi, Máltai Szeretetszolgálatnál végzett munkámból ered ez a hozzáállás: meglátni a szenvedőben Krisztust. Ehhez Verával mindketten ragaszkodunk; ahogy ahhoz is, hogy bár üzleti alapokra helyeződtünk, sosem leszünk profitorientáltak és csak lassan építkezünk. Korábban néhányan felrótták nekünk, miért kérünk ezért pénzt, de mára már a legtöbben megértették, hogyan működünk, mennyi munkánk van benne, és egyre többen támogatnak, drukkolnak és segítenek nekünk.” Alapítványuk egyelőre nincs, így közvetlenül nem lehet őket támogatni, de ennek létrehozása is szerepel a céljaik között.

A „Bízd Rá Magad!” honlappal kapcsolatban Vera így fogalmaz: a NEK Családi napon is rácsodálkoztak, mennyi olyan jószolgálat van, amelyet jó lenne közelebbről, személyesen is megismerni, hiszen bizonyára rengeteg kapcsolódási pont van közöttük, még ha eddig a sok teendőjük mellett nem tudták igazán kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket. Egyetértenek Eszterrel abban is, hogy a keresztény szűrő ott is nagyon fontos: „A megrendelőink nyolcvan százaléka ebből a körből jön. Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyunk a világ felé nyitottak, de jó, ha élünk a keresztény közösségek adta lehetőségekkel, ha tudunk egymásnak segíteni.

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Szerző: Antal-Ferencz Ildikó
Kép forrása: Shutterstock, Non tu solus