Újrateremteni a közelséget

Az Ölelj át tréning keresztény házas körökben (és nemcsak ott) már elterjedtnek és népszerűnek mondható, sokan tudnak beszámolni az ott tanultak és tapasztaltak jótékony és tartós hatásairól. Én is részt vettem rajta férjemmel, sőt volt szerencsém kidolgozójával, Sue Johnsonnal is interjúzni, így Maróty Andrea párterapeutával nagyon jót tudtunk beszélgetni az elméleti háttérről és a tréneri tapasztalatairól.

Ismertetnéd röviden a tréning elméleti hátterét?

Az Ölelj át tréning kötődési kutatásokon és a Kanadában élő Sue Johnson párkapcsolati kutatásain alapul. A kötődés elmélet szerint nemcsak gyermekkorunkban, hanem egész életünkön át szükségünk van egy érzelmileg is elérhető, válaszkész társra. A biztonság alapvető szükségletünk, enélkül nem tudunk boldogok lenni, és biztonságérzetünket az adja, ha társunk által szeretve és elfogadva érezzük magunkat. Sue sok ezer pár esetén megvizsgálta, hogyan indul be a vitatkozásuk, és megnézte a biztonságosan kötődő párok tisztázó beszélgetéseit, megoldási képességét-készségét, hogy ők hogyan tudnak beszélgetni vitáikról, megérteni egymást és újra egységre jutni. Igazán szép és nem lehet véletlen, hogy kutatási eredményei mennyire egybevágnak a keresztény hittel. Maga Sue Johnson is ezt fedezte fel, amikor a Kapcsolatra teremtve könyve megírásakor újraolvasta a Bibliát. Kutatásai azt is igazolták, hogy a szerelem működése univerzális, így Sue módszerét világszerte sikerrel alkalmazzák.

Mi a kidolgozott tréning célja?

Megmutatni hogyan tudjuk eltávolodásaink, heves vitáink, megbántódásaink után az érzelmi közelséget újrateremteni; hogy ne maradjon sérelem, ne épüljön közénk egy fal, ami egyre jobban eltávolít. Vagyis viták után nemcsak a béke és a nagyvonalú felülemelkedés a cél, hanem a biztonságos közelségünk, azaz a boldogságunk helyreállítása.

Ha hagyjuk egymásra rakódni a sérelmeinket, mert nem beszéljük meg, csak túllendülünk rajtuk, akkor jön a következő helyzet, és a sérelmeinkből észrevétlenül téglánként fal épül közénk.

A fal két oldalán mindketten egyre magányosabbak leszünk, ezért egyre kisebb dolgokon egyre könnyebben bepöccenünk. A vitáink egyre gyakoribbak és hevesebbek lesznek ebben a „negatív” egymásra hatásban egyre csalódottabban, megbántottabban érezzük magunkat.

A tréningen megtanulhatjuk felismerni és megérteni kapcsolatunk működését, hogy elkerülhessük ezt a fájdalmas eltávolodást. Nagyon erőteljesen hatunk egymásra; pozitívan és negatívan is. A pozitív egymásra hatás szárnyalását intenzíven megéljük a szerelem kezdeti időszakában, amikor szeretve, elfogadva, a másik számára fontosnak, s ettől boldognak érezzük magunkat; ezért a társunkkal kedvesek leszünk, dicsérjük őt és kifejezzük hálánkat iránta, aki ettől azt érzi, hogy értékes, szerethető, így boldog és érdeklődő lesz, meghallgat, megért, amitől még inkább szeretve érezzük magunkat – ez egy megerősítő egymásra hatás. A cél tehát az, hogy a negatív egymásra hatásból vissza tudjunk jönni a pozitívba, és ehhez meg kell tanulnunk vitáink mélyére nézni, megtalálni milyen érzéseket takar a dühös szembenállásunk.

Hogyan történik ez a tanulás? Menjünk végig a tréning nyolc alkalmának témáin!

A témák fokozatosan mélyülnek. Először beszélünk a kötődési szükségletünkről, vagyis arról, hogy biztonságunk kulcsa a társunk szerető elfogadó közelsége, az érzelmi távolságot veszélyként érzékeli az agyunk. Ahogy Sue mondja, a tartós szerelem kódja: közelség = biztonság, távolság = veszély. Utána a negatív ciklusok kialakulását nézzük meg, azaz milyen parttalan vitákba szoktunk belebonyolódni. A harmadik rész témája a dühünk mélyén rejlő fájó pontjaink megismerése. Fájó pontja ugyanis mindannyiunknak van, olyan tudat alatti emlékeink vannak mögötte, amikor elérhetetlen volt számunkra az a személy, akitől a biztonságot vártuk. Ezek tehát a legszorosabb kötődési kapcsolatainkból származnak; elsősorban gyerekkorból a szüleinktől, később a szerelmeinktől.

Minél több fájó pontunk van gyerekkorunkból, annál könnyebben sérülünk felnőttként is?

Így van. Minél több sérelmet vagy hiányt szenvedtünk el gyermekkorban, azaz minél több és mélyebb sebünk van, annál könnyebben „triggerelődünk”. Ilyenkor két lehetőségünk van: vagy gyógyítjuk egymás sebeit (a szerelem elején ez „magától megy”, és ezt tanuljuk meg a tréningen is), vagy a viták során mindig újra felkaparjuk, ettől egyre mélyül a sebünk és még könnyebben érintődünk. Fájó pontunk érintésekor az emlékező a múltba zuhanunk: már nem a tudatos jelenben, a felnőtt énben vagyunk, hanem a sebzett gyermeki énben. Ilyenkor hirtelen eltávolodunk egymástól, ez veszélyérzetet kelt az agyunkban, és beindul az ősi „harcolj vagy menekülj” pánik-ösztön: dühösen rátámadunk a másikra vagy érzéketlenné válunk és bezáródunk; s míg a másiknak úgy tűnik, hogy direkt bántjuk, tulajdonképpen csak kapálózunk és a segítségét „kérjük”.

Ezeket mind meg kell értenünk ahhoz, hogy úgy tudjunk tekinteni a kialakult vitás helyzetekre, hogy a másiknak valami baja, fájdalma van, és nem úgy, hogy bántani akar. Pedig valójában együtt estünk a negatív egymásra hatás csapdájába, és pont azért, mert szeretjük egymást, ami persze ilyenkor legkevésbé sem látszik.

Mi a következő lépés?

Ezután jönnek a tisztázó, vagyis „Ölelj át!” beszélgetések, amikor egy korábbi vitát felidézve a bántó dühös reakcióink mélyére nézünk. Fontos tudatosítani, hogy

a düh másodlagos érzés, a mélyén fájdalom és félelem van,

ami az elsődleges érzésünk – például: magányosság, cserbenhagyottság, kudarc. A tréningen ezeket keressük meg, mert fájdalmunk megosztása együttérzést vált ki a másikból, így közelebb hoz egymáshoz. Amíg csak egymás dühét látjuk, az távolít és tovább sebezzük egymást, addig sosem fogunk megértésre, együttérzésre, érzelmi közelségre jutni.

Ezért kell felismerni és leállítani a negatív spirált, visszatérni a jelenbe, a felnőtt énünkbe, és csak akkor elkezdeni beszélgetni róla, amikor már mindketten lenyugodtunk és tudunk gondolkodni. Akkor kell megnéznünk, mi is történt érzelmileg a vita háttérben: a dühöm mélyén milyen fájdalmaim félelmeim voltak, amikor felcsattanva hibáztattalak? Végigmegyünk az érzelmek lépcsőin: düh – fájdalom – félelem – szeretet. A düh tehát a szerelem másik arca, amit éppen azért érzünk, mert szeretjük egymást, és legnagyobb félelmünk a másik elveszítése. A mély érzések megosztásakor a párok automatikusan nyújtják egymásnak a kezüket, önkéntelenül átölelik egymást.

Szemléltetnéd ezt egy konkrét példával is?

Férj telefonál, hogy később ér haza. Feleség gondolatai beindulnak: „Micsoda? Ezen a héten már harmadszor... Mi vagyok én? Levegő? Számítok én egyáltalán neki! Valószínű van valakije... ” Amikor hazaér a túlórától fáradt férj, nem lesz romantikus a fogadtatása, a felesége pattanásig feszült, és beindul köztük a számonkérés - védekezés negatív ciklusa. A férj jelzése a félelem gombot nyomta meg a feleségében és beindította a magára maradottságtól való félelmet, melynek oka a múltban van: a nő olyan családban nőtt fel, ahol gyerekként nagyon sokszor mellőzték.

Amíg a férj csak felesége dühös számonkérését látja, addig érzelmileg egyre távolodnak. Ha utána nyugodtan megbeszélik a helyzetet, és férje szemébe nézve elmondja a mélyebb érzéseit – „Amikor olyan minősíthetetlenül számon kértelek a késésedért, akkor nemkívánatosnak éreztem magam és attól féltem, hogy elvesztelek, pedig számomra te vagy a legfontosabb és nagyon szeretlek”, – akkor a férje átöleli és a fülébe súgja, hogy én is szeretlek. Ezzel egy kicsit gyógyítja is társa fájó pontját.

Hogyan folytatódik a tréning e felismerés után?

A következő rész a kötődési szükségleteink kéréséről szól; arról, hogyan tudjuk kérni (nem számonkérni!) társunktól a megerősítést, hogy újra biztonságban – elég jónak, szerethetőnek – érezzük magunkat.

Utána pedig a nagyobb kötődési sérelmeink megbocsájtása következik, ami azért fontos, mert ezek akadályozhatják a mély, megosztó beszélgetéseinket. A morális szinten történő, bocsánatkérés sokszor kevés. Érzelmi szintű megbocsátó párbeszédre van szükség; amíg nem tudjuk, hogy a másik milyen pusztító mélységeket, fájdalmakat élt át az adott helyzetben, addig a bocsánatkérésünk üres. A másik fájdalmára rá kell hangolódnunk, megérteni, elfogadni jogosnak az érzéseit, és elmondani: mennyire sajnáljuk, hogy ekkora fájdalmat okoztunk neki.

A hetedik téma a szexualitás. Hogyan hat egymásra érzelmi közelségünk és szexuális életünk?

Kapcsolatunk testi és érzelmi szintjei erősen hatnak egymásra, kölcsönösen erősítik egymást: minél közelebb érezzük magunkat érzelmileg egymáshoz, annál jobban tudunk testileg is egymásra hangolódni, és a boldogító szeretkezés után az érzelmi egymásra hangolódás is jobban megy. De ezek a szintek negatívan is hathatnak egymásra, ami sajnos gyakran előfordul, mert férfiak és nők annyira különbözőek vagyunk. A férfiak akkor érzik szeretve és elfogadva magukat, ha van szex, a nők pedig akkor képesek megnyílni a szeretkezésre, ha szeretve és elfogadva érzik magukat; ezért nagyon könnyen elindulhat a negatív spirál, ha egymásnak előfeltételeket szabnak.

Érdemes tisztában lenni azzal is, hogy a férfiak a testi érintéssel nemcsak kielégülni akarnak, hanem az érzelmi közelség iránti vágyukat is így próbálják kifejezni, ezért számukra a visszautasítás nagyon fájdalmas és könnyen bezárkózáshoz vezet, így még kevésbé akarnak beszélgetni, ami viszont a nőknek nagyon fontos, akik így még kevésbé akarnak szeretkezni. Azért nagyon fontos kölcsönösen tekintettel lenni a különbségeinkre, mert akkor fantasztikus élményként élhetjük meg, a testi-lelki egységünket.

Talán kevesen gondolják – pedig kutatások is igazolják –, hogy a több évtizedes tartós párkapcsolatokban a legboldogítóbb a szeretkezés. Tehát tudatosság és gyakorlás kell, s ha átmenetileg nincs lehetőség szeretkezésre – szülés vagy betegség esetén – addig is ahogy tudjuk érdemes őrizni a testi közelséget, és mielőbb visszatérni hozzá.

Az utolsó rész a szerelem hosszú távú megőrzéséről szól.

Ekkor beszélünk napi rituálék kialakításáról, az elköszönésről, a dicséret, a hála és az elismerés fontosságáról. Nagyon pozitív tapasztalatom, hogy egy háromgyermekes anya két hét gyakorlás után azt vette észre, hogy minél jobban dicséri a férjét, annál boldogabbnak érzi saját magát, és kevesebbet kritizálja a férjét, aki örömében elkezdett hamarabb hazajárni, amire viszont a nő nagyon vágyott, így ő is kiegyensúlyozottabb lett, s még jobban tudta dicsérni a férjét.

Akkor ezt a pozitív egymásra hatást akár egyedül is be tudjuk indítani?

Beindítani igen, és ha a társunk ráhangolódik, azaz viszonozza ahogy az említett férj, onnantól kölcsönössé válik a megerősítés. A párkapcsolatban hosszútávon a kölcsönösség nagyon fontos, a tréning is erre világít rá, hogy ketten együtt egymás megerősítése által szép lassan újra tudjuk írni még a kötődés biztonságáról alkotott képünket is, s hogy mennyire tudjuk egymást segíteni abban, hogy egyre értékesebbnek és szerethetőbbnek érezhessünk magunkat.

A tréning csoportos vagy páros? Sokaknak nagy félelme a megosztás...

Csoportos tréning, de a csoportban semmit nem kell megosztani, ez csak egy lehetőség. Az összes páros beszélgetés külön szobákban zajlik, ahová a tréner bekopog és segíti a beszélgetést, ha az elakad. Ez a tréning legfontosabb része és a visszajelzések alapján a résztvevők is a személyes kísérést és a páros beszélgetéseket szeretik legjobban. Én is nagy hangsúlyt fektetek erre a tréningeimen.

Az utóbbi időben elsősorban online Ölelj át tréningek zajlanak. Mennyire tudtak működni?

Nagyon sok online tréninget tartottam az elmúlt két évben, mert talán a bezártság miatt is megnőtt a jelentkezési kedv. Kevés párt fogott vissza az online mód, sőt, sokan mondták, hogy még jobb is így, mert nem kell utazni, parkolni, hétvégét feláldozni, gyermekvigyázót hívni - ugyanis sok altatás utáni, késő esti tréninget is tartok. Még az is elhangzott, hogy kifejezetten jó intim otthoni környezetből tréningezni.

Ugyanis a lényeg az, hogy ők ketten személyesen vannak jelen, meg tudják fogni egymás kezét, át tudják ölelni egymást. Hogy én csak a képernyőn látom őket, az nem baj. Egy-egy alkalommal még az is belefér, hogy ők maguk is külön helyről jelentkezzenek be, de ez inkább csak kivételes. Viszont gyakran jelentkeznek külföldön élők, akik örülnek, hogy hazai programon vehetnek részt. Összességében a covid inkább kinyitotta, mint becsukta a kapukat. De mivel van, aki nem szereti online, én is tartok személyeset is, az arány kb. három az egyhez, az online javára.

Többféle ütemezésű Ölelj tréning is van, mi például egy hosszú hétvégésen voltunk. Te melyiket ajánlod?

Én leggyakrabban nyolcheteset tartok, heti egyszeri 2,5 órás találkozással, de időnként tartok négyszer egynaposat (két-két témával), hosszú hétvégéset pedig csak egyszer tartottam, Kárpátalján egy csapat részeként. Az a tapasztalatom, hogy minél hosszabb távú a tréning, annál tartósabb az eredmény: ilyenkor több idő van az új tudást beépíteni, és mivel közben zajlik az élet, maguktól adódnak a vitás helyzetek, amiken lehet gyakorolni.

Hetente mindig eggyel több dolgot kell beépíteni: először a jóra fókuszálni és azt megköszönni, aztán leállítani a vitát, utána eljutni a mélyebb fájó érzésekig és végül a kötődési szükségletekig. A hosszabb időtartam könnyebben hozza meg a tartós változást, mint egy egyszeri alkalom. Ez utóbbi egyébként fantasztikus élmény; csak kettesben lenni, család, kisgyerekek, munka és egyéb zavaró tényezők nélkül, viszont később elég sok a visszaesés, ezért talán sűrű nyomon követést lehetne alkalmazni.

Három hónappal a tréningjeim után tartok utótalálkozót, akkor látom, hogy van, akiknek nagyon jól megy, de van, akinek szüksége van frissítésre, megerősítésre, ezért elkezdtem hat hónapos utótalálkozókat is szervezni. A négyszer egynapos tréningeket pedig kéthetente tartom, hogy ott is legyen több idő a begyakorlásra. Vannak, akik terápiában folytatják, mert érzik, hogy jó, de még további személyes kísérésre van szükségük. Szóval mindegyiknek van előnye-hátránya, de én a nyolchetest tartom jobbnak.

Ha már szóba jött a terápia, kiknek ajánlod a tréninget és kinek a terápiát? És hogyan válasszunk trénert?

Minden elkötelezett párnak, jegyeseknek és fiatalabb házasoknak is ajánlom, akik szeretnének hosszútávon is egyre boldogabbak lenni együtt. Sőt, a tréning leírása szerint még egyedülállóként is el lehet jönni, ha valaki előre akar tanulni a párkapcsolatról. Korhatár sincs, nálam 22 évestől 77 évesig minden korosztály járt. Ami pedig az indikációt illeti, a legfontosabb, hogy mindketten motiváltak legyenek a párkapcsolatukat illetően, ne legyen aktív harmadik fél és súlyos pszichiátriai problémák se. A válás szélén sem a tréningre, hanem párterápiára van szükség.

Tehát mindenkit szeretettel várunk, akiknek parttalan viták nehezítik a kapcsolatukat és nem akarnak elhidegülni vagy akik alapjában jól vannak, de még nagyobb testi-lelki intimitásra vágynak. Az EFT holnapon fent vannak az Ölelj át trénerek, a meghirdetett tréning időpontok és helyszínek is, ebből lehet választani, de a párok sokszor személyes ajánlás alapján szoktak dönteni az egyes tréner(ek) mellett.

Az EFT honlapon szereplők, a Bízd Rá Magad weboldalra is felkerülnek. Mit gondolsz e kezdeményezésről?

Örülök neki, a honlap segít a tréning hírének terjesztésében is, így egyre többen élhetnek a lehetőséggel. Azért is nagyon jó kezdeményezésnek tartom, mert például Pasaréten a szerzetesek is a Bízd Rá Magadot tudják ajánlani azoknak, akiknél lelkivezetés során látják, hogy szakmai segítségre is szükségük lenne. És valószínűleg én is ebben a nagyon jó gyűjteményben keresgélnék, ha egy kliensemnek más jellegű segítségre volna szüksége. Így sokkal könnyebb kiválasztanunk azt a szakembert, akiben megbízhatunk. Köszönjük, hogy előre dolgoztak nekünk.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: EFT - Érzelem Fókuszú Terápia
Szerző: Antal-Ferencz Ildikó