Ha felütjük az értelmező szótárt, akkor azt találjuk, hogy az erőforrás lehetőség, erőt nyújtó tényező célok eléréséhez és fejlesztéséhez. A belső erőforrás jelentése is nagyon hasonló: azon képességeink és készségeink, amelyekkel rendelkezünk, például kreativitás, együttérző képesség, realitásérzék, megbízhatóság, kitartás, kommunikációs készség, rugalmasság.
Minél több erőforrást birtoklunk, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy megbirkózzunk nehéz helyzetekkel, reziliensebbek legyünk, vagyis erősebb lelki ellenállóképességünk legyen.
Persze ahhoz, hogy ezeket mozgósítani tudjuk, szükség van önismeretre és önbizalomra. Amennyiben rendelkezünk egy erőforrással, tudnunk kell róla, hogy azt tényleg birtokoljuk. Ha nincs meg ez bennünk önismereti szinten, akkor az olyan, mint a föld alatt lapuló elfeledett kincs... Azonban hinnünk is kell abban, hogy az erőforrás kellő mennyiségben és megfelelő „erősséggel” áll rendelkezésünkre, és képesek is vagyunk mozgósítani is adott esetben.
Ha például egy nehéz vizsga előtt állunk, és az erőforrásunk az, hogy gyors a felfogásunk és jól tudunk összpontosítani, akkor egyrészt ezt tudnunk kell magunkról (ez az önismereti rész), de kell hozzá az önbizalom is, azaz hinnünk, bíznunk kell magunkban, hogy ezt az erőforrást mobilizálni tudjuk.
Fontos tudni, hogy az erőforrások gyarapíthatók, fejleszthetők, vagyis nem kell elkeserednünk, ha valamely készségünk hiányzik vagy gyenge.
Az erőforrásaink és önhatékonyságunk dönti el, hogy nehéz helyzetekben hogyan fogunk reagálni és miként jövünk ki belőle. Ezek befolyásolják, hogy a rutinszerű vagy éppen váratlan problémákat hogyan oldjuk meg, sőt azt is, hogyan fogunk újabb erőforrásokra szert tenni, vagy régieket „előbányászni” magunkból.
Hiszen, ahogy telik az életünk, újabb és újabb kihívásokkal találjuk szemben magunkat, amihez még több munícióra van szükségünk.
A vizsga példájánál maradva: például az, ha felidézünk egy olyan szituációt, amiben megélhettük ennek a készségünknek, képességünknek a diadalát, egy olyan múltbéli eseményt – vagy konkrétan egy olyan vizsgát –, amikor hasonló helyzetben voltunk és sikeresen megoldottuk. Az ilyen és ehhez hasonló emlékek fel tudják tölteni annyira az önbizalmunkat, hogy lendületbe hozzák cselekvőképességünket, hogy felkészüljünk és átmenjünk a vizsgán.
Tehát a pozitív emlékek felidézése és újraélése nagy erőt adhat nekünk, hiszen egyszer már megcsináltuk! Képesek vagyunk rá! Miért ne sikerülne most is?!
Csak azon múlik, hogy el merünk-e menni a vizsgára, hogy el tudjuk-e hinni magunkról, hogy sikeresen teljesítjük. Az önhatékonyságunkról alkotott kép határozza meg, hogy milyen célok felé merünk elindulni.
Hasonlóan hatékony lehet, ha a megerősítést nem egy régebbi emlékből kapjuk meg, hanem valakitől, akinek azt el tudjuk hinni. Valakitől, aki ismer minket, aki referenciaszemély számunkra – ezért olyan fontosak a hozzánk közel állók, a családtagok, a barátok. Vizsga esetén ilyen személy lehet a szülő vagy például egy tanár (referenciaszemély).
Vagyis embert próbáló helyzetekben keressük a kapcsolódást a megerősítő személyekkel!
Segíthet az is, ha felfedezzük és elfogadjuk azt a tényt, hogy mindenki hibázik, és így nekünk is szabad hibázni. Nem kell egyből tökéletesen teljesíteni, mindenhez kell gyakorlás, és közben ronthatunk is.
A sikerek legnagyobb gátja az, ha nem merünk gyakorolni, kockáztatni, ha elsőre hibátlanul szeretnénk működni.
Sajnos sokszor a szülők, még ha jószándékból is, de a túlzott elvárásokkal és túlféltéssel hatalmas rombolást okoznak a gyermek önbizalomfejlődésében. Ha a gyerek sokszor elesik és sikerül felállnia, akkor azt tanulja meg: az elesésből fel lehet állni, és ő elég ügyes ahhoz, hogy fel tudjon állni. Felnőtt életében így nagyobb „eséseknél” is képes lesz ezekből a tapasztalatokból erőt meríteni.
Ha azonban a szülei arra vezették, hogy nem szabad elesni, hogy aki elesik az ügyetlen (vagy nagy baj történhet, ha elesik), akkor minden egyes elesésnél (hiszen el fog esni, mindenki elesik) az elégtelenségét fogja megélni, a létfenyegetettséget, méghozzá egyre erősebben. És felnőtt életében – bár gyermekként ő is felállt az esésekből – ezt a sikeres megküzdést figyelmen kívül hagyja, már csak az ügyetlenség és a „nem vagyok elég jó” érzése marad, ezekre koncentrál és ezt viszi tovább. Sokszor reziliencia nélkül néz szembe a nehéz helyzetekkel.
Ha viszont rájön, hogy megengedheti magának a gyakorlást és a hibázást (ami emberi létünk velejárója), azzal korrigálhatja az önbizalmát, felszabadíthatja a cselekvőképességét.
Ez esetben a nem megfelelő gyerekkori tapasztalás egyre kevésbé hat rá megsemmisítő, ledermesztő erővel.
A felismerés megszületésétől megváltozhat az életünk, hiszen – például – bátrabban merünk döntéseket hozni, hiszen tudjuk, hogy hibázhatunk és bocsánatot is nyerhetünk.
Ha az önbecsülésünk és az önbizalmunk olyan gyenge, hogy megakadályoz minket a boldog és teljes, vágyainknak megfelelő életben, akkor lehet, hogy az előző példához hasonlóan addigi életünkben keresendő a magyarázat. Ilyenkor érdemes felkeresni pszichológust vagy mentálhigiénés szakembert, akinek megvannak a megfelelő eszközei.
Az ember készségekkel és képességekkel születik, és szocializációja, neveltetése során is szert tesz továbbiakra. A kérdés az, hogy mennyire van ezek tudatában?
A környezetünk születésünktől fogva ad visszajelzéseket, így kialakul bennünk saját magunkról egy kép. Ahogy felnövünk, lesz egy elképzelésünk arról is, hogy mire vagyunk képesek és hogy nehéz helyzetekben milyen belső erőket tudunk mozgósítani. A sok visszajelzésből persze nem mindegyik helytálló, és ebben nagy jelentősége van annak is, hogy milyen emberek vesznek körül bennünket. A visszajelzések ugyanis nem csak építőek, hanem rombolóak is lehetnek.
Érdemes néha-néha lelassítanunk, megállnunk és elgondolkodnunk azon, hogy milyennek írnánk le magunkat, milyen erőforrásokkal rendelkezünk. Ez talán nagyon könnyűnek hangzik, de egyáltalán nem az. Az erőforrások gyűjtése valójában úgy zajlik a mindennapjainkban, hogy a különböző helyzetekben megélt megoldásokat összeszedjük és tudatosítjuk. Ezt nem tudatosan is elvégezzük, de fejleszteni, hatékonyabbá tenni úgy tudjuk, ha koncentrálunk rá.
Vagyis, ha egy szituációban sikert élünk meg, akkor azt – a segítő erőforrásunk tudatában – mondjuk ki magunknak, és az élményt rakjuk bele az erőforrás-hátizsákunkba.
Az erőforrás-hátizsák nemcsak egy szimbolikus fogalom, lehet valóság is. Írjuk össze az erőforrásainkat, hogy miben vagyunk erősek, de akár másokat is megkérdezhetünk erről! A listát újabb és újabb feljegyzések bővíthetik, így ha néha elővesszük, rácsodálkozhatunk azokra a szunnyadó erőinkre is, amiket régen használtunk. Egyébként a naplóírás is hasonló funkciót tölthet be.
Gyakran csak a belső erőforrásokra koncentrálunk, pedig legalább ilyen fontos a kapcsolatainkból merített erőforrás. Nemcsak azért, mert – amint fentebb írtunk – segítenek az önmagunkról alkotott kép megrajzolásában, hanem azért is, mert érzelmi és fizikai támogatást adnak.
Nehéz helyzetekben érzelmileg a legnagyobb kihívás, hogy elégtelenséget, tanácstalanságot és magányt élünk meg, a kapcsolataink pedig éppen ezeket oldják.
Így ha fizikai segítséget nem is kapunk, de nyugalmunkat, cselekvőképességünket újra meg tudjuk élni, illetve azt is, hogy a gödör legalján is szerethetőek és elfogadhatóak vagyunk.
Nemcsak a környezetünkben élő, pozitív megerősítést adó személyek szerepe fontos az erőforrásaink terén, hanem a épített és természeti környezetünké is. Hasonló töltést adhat egy sportteljesítmény megélése, hiszen ott is bizonyítékot kapunk megküzdési képességünkről.
Ha tehát úgy érezzük, hogy merülőben vannak a készleteink, tudatosan kell keresnünk a nem emberi, nem fizikai kapcsolódásokat is. Vallásos emberek számára ilyen erőforrást adó kapcsolódás lehet az Isten felé megélt találkozás is, az ima. Vagy a természetben járva megérezni annak szépségét és azt a csodát, hogy mi is a része vagyunk.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Asztalos Bernadett
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
