Családon belüli erőszak – biztos nem vagyunk érintettek?

Miért kell ismételten beszélnünk a családon belüli erőszakról?

Sajnos gyakoribb jelenség, mint hinnénk, s amiről tudunk, az csak a jéghegy csúcsa. A KSH adatai szerint 1 felismert gyermekbántalmazásra 25 rejtetten maradó jut. Sokkal kevesebb a jelzés, mint amennyi a valós eset és a jelzett bántalmazásoknak is csupán a fele nyer bizonyítást.

Rendkívül fontos az ezzel kapcsolatos edukáció, mert bármennyire is hihetetlen, de sokan nem tudják, hogy érintettek benne, noha a nők egyötöde él meg valamilyen formában erőszakot élete folyamán. A családon belüli erőszak áldozata lehet gyermek és felnőtt, akár férfi, nő vagy idős.

Az erőszakos halálesetek közül minden második családon belüli erőszak nyomán jön létre. Hetente egy nő, havonta egy gyermek hal meg Magyarországon ennek következtében, vagyis több nő hal meg erőszak következtében, mint például rákban. Nem csak nők érintettek, az áldozatok 30%-a férfi.

A családon belüli erőszak lehet akár párkapcsolati erőszak vagy gyermekbántalmazás, egyaránt jelen van az a motívum, hogy az egyik családtag hatalmat gyakorol és dominanciájával visszaél a másik felett (vagy kísérletet tesz rá, fenyegeti), annak egészséges fejlődését akadályozva.

Milyen formái lehetnek?

A bántalmazás lehet fizikai, pszichés és szexuális jellegű. Talán a legismertebb, amikor a szülő megveri gyermekét. Ennek Magyarországon semmilyen formája sem megengedett és szerencsére már társadalmilag sem elfogadott és büntetendő.

Míg az oktatásban a bántalmazás tilalma ma már evidenciaként kezelt, addig a családok tekintetében még manapság is sok családon belüli erőszak marad rejtetten, mert az emberek többsége nem szívesen avatkozik másik család ügyeibe. Az erőszak esetében sokszor találkozunk generációsáttétellel, vagyis a bántalmazott gyermek könnyen válhat a látott mintát tovább vivő, bántalmazó felnőtté.

Más esetben pedig az éretlen, elhanyagoló szülők gyermeke parentifikálódik, azaz a fejlődéséhez szükséges gyermek szerep helyett túl korán felnőtt szerepbe kerülve segítő szindrómás felnőtt válhat belőle. Aki, ha segítő hivatást választ, a segítést drogként élheti meg, sosem mond nemet és a rá bízottat magához láncolva, megnehezítve annak fejlődését. További forgatókönyvként gyakran választ maga is bántalmazó párt.

A bántalmazás másik jellemző módja a fizikai és/vagy érzelmi szükségletek elhanyagolása. A gyermek személyisége még kialakulatlan, így minél korábbra eredeztethető a bántalmazás, annál súlyosabb károkat tud okozni. Ide tartoznak azok az esetek is, amikor a szülő autósülés nélkül szállítja a kicsit, vagy a síró csecsemőt durva rázással próbálja elcsendesíteni.

Az elhanyagolás azonban nemcsak a gyermekeket érinti, számos esetben élik meg családon belül az idősek is, akik nem kapják meg az állapotuknak megfelelő ellátást, ápolást, törődést. Sajnos ez is a családon belüli erőszak egyik jellemző megjelenési formája, amire alig jut figyelem, s amire elöregedő társadalmunkban jobban oda kéne figyelnünk.

A bántalmazás bizonyos módjait nagyon nehéz tetten érni, bizonyítani és azonosítani, mint például a kigúnyolás, megszégyenítés különböző formáit, melyek lelki romboló hatása akár a fizikai bántalmazásét is felülmúlhatja mivel a bántalmazott értéktelennek érzi magát.

Ennek következményeként előfordulhat, hogy nem mer majd közösségbe menni, vagy ott megnyilvánulni, vagyis a kapcsolódási képessége alapjaiban sérül. Vagy éppen fantasztikus, szinte emberfeletti teljesítményekbe hajszolja magát, (miközben soha semmi nem lesz elég jó önmaga számára) csakhogy a minimálisra csökkentse a lehetőségét annak, hogy újra kinevessék, s megszégyenüljön.

Azonban a maximalizmusa és teljesítménykényszere miatt elmegy mellette az élet, s nem él át boldogságot, akár hosszú évek elteltével sem, amikor már rég nem kellene félnie a bántalmazójától. A félelem megmarad, akkor is, amikor az, akitől rettegett már nem is él, vagy úgy megöregedett, hogy rég nem kellene tartania tőle.

Talán nem is gondolnánk, de az is bántalmazó szülő, aki tanúja a bántalmazásnak és nem tesz ellene semmit. Lehetséges, hogy ennek az az oka, hogy ő is bántalmazott, de valószínű, hogy megküzdési stratégiái nem elegendőek.

Sokszor előfordul, hogy a bántalmazó növeli a bántalmazott elszigetelődését és kiszolgáltatottságát. Például szisztematikusan elvágja a családi és baráti kapcsolataitól, növeli a tőle való anyagi függést, esetleg nem is engedi dolgozni, miközben a bankszámla fölött ő rendelkezik, s az illető még saját pénzéhez sem fér hozzá.

Ha a bántalmazott azt a családi mintát hozza magával, hogy az élet része a bántalmazás, akkor az számára a természetes.

Intő jel lehet, amikor a párkapcsolat kezdeti, rózsaszín időszakán túl is erősen azt hangsúlyozza az egyik fél a másik számára, hogy nincs szüksége rajta kívül senki másra. Ha pedig mégis megpróbál kapcsolatot tartani másokkal, akkor hűtlenséggel vádolja, vagy a többi kapcsolatát mérgezőnek bélyegzi.

S többnyire akkor eszkalálódik a helyzet, amikor gyermekük is születik, mivel ezzel megváltozik a család addigi dinamikája. Kevesebb figyelem jut a bántalmazóra, ill. sokszor önmagában a gyereksírás is növelheti a frusztrációt ezzel is emelve az agresszió szintjét.

Súlyos formája, amikor az egyik szülő a másik szülő ellen követ el erőszakot és azt a gyermeknek végig kell néznie. Ilyenkor még ha a gyermeket közvetlenül nem is éri inzultus, mégis bántalmazottá válik.

A bántalmazók a tőlük való függés és ezáltal a kontrollgyakorlás állandósítása érdekében gyakran megakadályozzák az érintett családtag valamilyen betegségből való gyógyulását, netán szándékosan megbetegítik, vagy hagyják a betegséget eszkalálódni, hogy ezáltal valóban nélkülözhetetlenné váljanak.

Mi jellemzi a bántalmazót és a bántalmazás dinamikáját?

A bántalmazóra jellemzőek általában a hirtelen hangulatváltások, működésmódja és fegyvere is a kiszámíthatatlanság. Többségük a bántalmazás után megbánást mutat.

Például az apa megveri az anyát, majd megbánja tettét, megígéri, hogy többet nem fordul elő. Az anya (aki lehet, hogy szintén olyan családból jön, ahol őt vagy más családtagot bántalmaztak vagy elhanyagolták) hinni szeretne a férjének. Lehet, hogy a férj ideiglenesen meg is adja törődést, vagyis beköszönt egy nyugalmi időszak, de aztán megint megtörténik a verés, s elölről kezdődik a bántalmazás köre.

Az anya, aki mindennél jobban szeretne kapcsolódni, s egyben tartani a családot, így bár az bántalmazás során gondolkodik a bántalmazott szerepéből való kilépésen, a nyugalmi szakaszban mégis visszatáncol, s ezzel ő is hozzájárul a játszma fenntartásához.

A bántalmazók bár éretlen és nem integrált személyiségek (azaz nem harmonikusan, és nem jól kötődően működőek), ettől még lehetnek rendkívül intelligensek és nem egy esetben a külvilág szemében kiváló munkateljesítményt nyújtó, ismert, elismert és megnyerő emberek. Gyakran állnak köztiszteletben, töltenek be magas pozíciókat, egyáltalán nem csak az aluliskolázott vagy rossz szociális státuszban lévő embereknél fordul elő.

Ezért sokszor a bántalmazott azért nem tesz feljelentést, vagy kér segítséget, mert fél és reménytelennek érzi a helyzetét, főleg, ha bántalmazó erős (pl. anyagi, politikai vagy társadalmi) hatalommal bír. Sokszor hallhatjuk, hogy az ilyen bántalmazók nárcisztikus vagy éppen pszichopata emberek, s bár ez nem minden bántalmazó esetén igaz, sokuk tényleg ezen személyiségzavarok valamely spektrumán helyezkedik el. Sajnos még az arra felkent hatóságok képviselőjét, vagy a szociális szakmát képviselő gyermekjóléti szakembereket is meg tudják téveszteni.

Gyanúsnak kellene lennie, ha egy gyermeknek hirtelen nagy mértékben megváltozik a viselkedése; ok nélkül elsírja magát vagy dühkitörése lesz; ha hirtelen romlik a teljesítménye; ha bántja vagy fenyegeti a többieket, vagyis ő maga viselkedik bántalmazóan; ha rendszeresen kerül bántalmazott helyzetbe; ha a testét feltűnő módon elfedi, vagy szándékosan bántja (pl. falcolja, azaz vagdossa) esetleg csonkítja magát; az evést irreálisan kontrollálja, fal vagy hánytatja magát.

Persze ezeket a tüneteket nem csak bántalmazás okozhatja, de a szakembereknek jelzési kötelezettsége van, ha a gyermek veszélyeztetettsége felmerül.

Mit tehetünk?

Mindenképpen fontos, hogy amikor akár felnőtt, akár gyermek bántalmazást tapasztal, akkor segítséget kérjen. Még akkor is, ha legtöbbször a bántalmazott hatalmas szégyent él meg.

Attól függően, hogy milyen fokú a veszélyeztetettség eltérhet a segítségkérés módja. Amennyiben tettlegesség fordult elő, orvoshoz kell menni, ebben segíthet a gyermek- és családorvos, vagy a területileg illetékes kórház.

A rendőrség éjjel-nappal hívható, akár név bemondása nélkül is. Felkereshető a területi gyermekjóléti szolgálat is. A hivatalok segítenek, hogy fizikai segítséget, akár anyagi és lakhatásbeli támogatást kapjanak a veszélyeztetettek.

Hívhatóak segélyszolgálatok, pl. a katolikus SOLWODI is, gyermekek estén pedig a Kék Vonal. Amennyiben az áldozat szeretne lelkileg megerősödni és megoldási stratégiát fejleszteni, érdemes mielőbb terápiás folyamatban is részt vennie.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Asztalos Bernadett