A házasság szentsége és az odáig vezető út

"Régebben" talán magától értetődőbb volt, mint manapság, hogy ha egy férfi és egy nő megismerte és megszerette egymást, akkor a templomban összeházasodtak, majd szentségi házasságban "holtomiglan-holtodiglan" hűségesek maradtak egymáshoz – amely példa aztán a gyermekeik számára is természetes volt.

Az egyháznak a mai világban is nagy feladata elvezetni a fiatalokat oda, hogy tudják, akarják és merjék vállalni ezt az utat – de nyitottság van a fiatalok szívében is erre.

Út a házasság felé: lelki készület és jegyesoktatás

A jegyesek szentségi házasságra való felkészítésének célja, hogy képesek legyenek megnyílni Istennek, akinek szeretetével megtanulhatják egymást jól szeretni, és így továbbadni az életet.

A házasságkötésre való közvetlen felkészítésben tud segíteni az egyház. Az egyházi jegyesoktatásokon a jegyesek megtudják, hogy Isten miért így gondolta el az ember kapcsolatát (házasság teológiája). Isten szava volt (nem Ádám mondta): "Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő." (Ter 2,18)

Ezeken az alkalmakon önismereti, illetve a házasságban vagy a későbbi gyermeknevelésben felmerülő alapvető kérdések is előkerülnek. Ez utóbbi dolgokról tapasztalt, gyakorló hívő házaspárok beszélnek a házasság előtt állóknak, rövid előadások vagy tanúságtételek formájában, illetve általában van lehetőség kiscsoportos és személyes beszélgetésekre is.

Az egyház persze nem csupán a templomi esküvőig kíséri el a jegyeseket, hanem azon dolgozik, hogy később se hagyja magukra őket, hanem mint fiatal házaspárt, leendő szülőket hívja családcsoportba, ahol barátokra lelhetnek, bekapcsolódhatnak az egyházközség munkájába, bátorítást, példát kaphatnak arra, hogyan éljék Krisztussal együtt a házasságukat. Ez lehetőség arra, hogy az egyházban otthonra leljenek, töltekezzenek, tehetségüknek, életállapotuknak megfelelően feladatot kaphassanak.

A szentségi házasság mibenléte

Isten adja meg az erőforrást a hűségre, akitől jön a szeretet: a férfi és a nő házastársi egysége, melyet a Teremtő alapozott és határozott meg sajátos törvényekkel, természete szerint a házastársak közösségére és javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére rendelve.

A házastársi egység az eredeti isteni terv szerint fölbonthatatlan, ezt Jézus Krisztus megerősíti: "amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza" (Mk 10,9). (vö. KEK 1659-1660)

Ami ennek a fölbonthatatlanságnak alapja, az Krisztus és az egyháza közötti ilyen kapcsolat: Jézus Krisztus nem csupán az Istentől szándékolt eredeti rendet állította helyre, hanem a kegyelmet is ajándékozza, hogy a házasságot a szentség új méltóságában lehessen megélni. E szentségi házasság Krisztusnak az Egyház iránti jegyesi szerelmének a jele: "Ti férjek, szeressétek a feleségeteket, ahogyan Krisztus szerette az Egyházat" (Ef 5,25). (vö. KEK 1612-1617; 1661)

A templomi házasságkötés szertartása

Az Isten színe előtt kinyilvánított házassági beleegyezés (lat. consensus) útján a jegyesek mint vőlegény és menyasszony visszavonhatatlan szövetséggel kölcsönösen átadják magukat és elfogadják egymást a házasság létrehozása érdekében.

Tehát ez nem csak egy "papír", ahogy mondani szokták, ez a beleegyezés a házaspár kölcsönös fohásza Istenhez, akit segítségül hívnak és mintegy meghívják életükbe, hogy Ő legyen házasságuk szeretetének alapja és forrása.

Ezzel a kölcsönös beleegyezéssel, amikor Isten és az Egyház színe előtt kinyilvánítják házasságkötési szándékukat, maguk a jegyesek mint Krisztus kegyelmének közvetítői szolgáltatják ki egymásnak a házasság szentségét.

A házasságkötés szertartásának menete: kérdések és ígéretek (megfontolt szándék a házasságkötésre; ígéret, hogy leendő feleségét/férjét tiszteli és szereti, míg a halál el nem választja őket egymástól; elfogadják a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságukat), házassági beleegyezés (Isten szent színe előtt feleségül veszlek / Isten szent színe előtt feleségül megyek hozzád); ezután ősi magyar szokás szerint esküt tesznek (megj. innen az "esküvő" szó), majd a gyűrűk megáldása ("viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül"), végül a szertartást a nászáldás, az új házasok (kiemelten az új asszony) megáldása zárja.

Döntés a házassági elköteleződés mellett

Emberi személyünkbe Isten írta bele azt, hogy életfontosságú az, hogy szeretve vagyunk. Az emberi kapcsolatok mélyén ott van ez a legmélyebb vágya az embernek, amit Isten teremtett belénk. A mai világban a fiatalok elbizonytalanodásának egyik oka, hogy nem mindenki kapja meg a szülein keresztül ezt az Istentől jövő biztos szeretetet.

Az elköteleződésre vonatkozó döntésben tehát alapvető segítséget az Istenben való hit adhat.

Az a bizalom, amit már a családban kell vagy kellene megtapasztalnia a fiatalnak. Akkor tudnak jól dönteni, ha ezt az élő példát látták a családjukban, vagy ha nem, akkor más családokban.

Persze az első néhány évet nem lehet "bepótolni", ha hiányzott a "szeretve lenni" tapasztalata. De Isten később is be tud lépni az ember életébe, tudja gyógyítani a szívek sebeit. Ezt a Szentlélek tudja megtenni az egyház szentségei révén.

Isten, aki a szeretet és aki az embert szeretetből teremtette, meghívta őt a szeretetre. Amikor megteremtette a férfit és a nőt, a házasságban az életnek és a szeretetnek olyan bensőséges közösségére hívta meg őket, "hogy többé már nem ketten vannak, hanem csak egy test" (Mt 19,6).

A házassági hűség a mindennapokban

A szentségi élet alapvetően hozzájárul a mindennapi élet nehézségeinek leküzdéséhez vagy a terhek hordozásához. Sok házaspár tapasztalata, hogy a mindennapi életben mennyire megerősíti a házasságukat az, ha napi szinten tudnak egymásnak köszönetet mondani ("jó, hogy vagy!" vagy "köszönöm!"), vagy akár bocsánatot kérni egymástól ("bocsánat", "ne haragudj", "megbocsátok…")

Ezek az apró, egyszerű gesztusok összekapcsolódnak a szentségekkel: az eucharisztia, szentmiseáldozat révén a szentáldozással és a bűnbánat szentsége révén a szentgyónással. Életfontosságú pillanatok ezek, mert megerősítik a házasságot, hogy a szeretet lelke, a Szentlélek még jobban tudjon működni a szívekben. A köszönetmondás és a bocsánatkérés nélkül nem tudja kifejteni a hatását.

Az egyház életéből tud erőt meríteni minden hívő, hogy még jobban beáramolhasson a Szentlélek a szívükbe és családjukba.

Az egyház minden szentmisében lehívja a Szentlelket az áldozati adományokra, hogy változtassa át a kenyeret Jézus testévé és a bort Jézus vérévé. A Szentlélek alakítja az életünket a szentáldozás révén. Az egyház szolgáló papjai révén pedig a szentgyónásban is lehívja a Szentlelket: "Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek" (Jn 20,22-23). A Szentlélek tehát a szentgyónás révén is alakítja életünket.

"Hűséges az Isten" (1Kor 1,9), aki "maga a szeretet" (vö. 1Jn 4,16). Ha a szentségek révén kapcsolatban maradunk vele, akkor a házasságban is Ő lesz a hűség garanciája, akit az esküvő napján segítségül hívtak akkor kezdődő közös életükbe.

A házasságig vezető útért, a házasságkötésért és a házasságban élők útjáért is imádkozik minden nap egyházunk. Adjunk hálát Istennek, hogy gondviselő szeretetével minden nap tud segíteni azoknak, akik nyitott szívvel fordulnak Őhozzá személyes és családi életükben. Rajtuk keresztül Isten szeretete utat tud törni magának a világban minden ember szívéhez, hiszen minden ember vágyik arra a szeretetre, amely Istentől jön és soha "el nem múlik" (vö. 1Kor 13,8).

A keresztény család családegyháznak is nevezhető, mert a család megmutatja és megvalósítja az Egyháznak, mint Isten családjának közösségi és családi természetét. A család a kegyelem és az imádság közössége, az emberi és keresztény erények iskolája, s a gyermekek felé a hit első hirdetésének a helye. (KEK 1655-1658; 1666)

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Héray András FSO