Spiritualitás a párkapcsolatban

Párkapcsolatban élni folyamatos önismereti munkát jelent, hiszen a másikkal való együttélésben folyamatos visszajelzést kapunk önmagukról, a viselkedésünkről, a dolgokhoz való hozzáállásunkról. A hozzánk legközelebb állóktól elsősorban szeretetre és elfogadásra vágyunk, hogy kifejezzék felénk: elfogadnak és szerethetőek vagyunk. Mindannyiunknak van ugyanakkor egy olyan én-része, amit magunkban elfogadhatatlannak, szerethetetlennek tartunk, és ezt makacsul rejtegetjük. Nemcsak a szeretteink, de sokszor Isten elől is.

Spiritualitás: Istentől vagy embertől?

Azokat a dolgokat, amelyeket az emberek egy spirituális kapcsolatban keresnek, korábban nem valaki más, hanem egyedül Isten teljesítette ki. Isten olyan áldásokban részesít minket, mint a kegyelem, a megbocsátás, a feltétel nélküli szeretet, a megváltás és az üdvösség.

A mai kor embere a spirituális igényeinek kielégítését sokszor nem Istentől, hanem egy másik embertől várja, legyen az egy vallási vagy világi vezető, bármilyen példakép, tanító vagy akár a házastárs. Persze egy példaképre való felnézés, a lelkivezető visszajelzései, segítsége, illetve a házastársunk bevonása a lelki fejlődésünkbe mind hatalmas lehetőség a spiritualitás útján.

Sokan szeretnének azonban valakit szorosan maguk mellett tudni, aki szinte lépésről-lépésre együtt járja velük a lelki fejlődési utat, aki azonnali támasz számukra, akitől remélik, hogy megérti, amiben vannak, legyen az a valaha megélt legnagyobb öröm, vagy akár mély lelki szárazság. De minél magasabb egy hegy, annál több ösvényen lehet felérni a csúcsára, és egyik út sem jobb vagy rosszabb a másiknál, nem járhatjuk más útját.

És mit várhatunk el egy embertől, aki ugyanolyan gyarló, mint mi, és aki szintén a saját lelki fejlődésének földi útját járja, de nagy valószínűséggel a lelki fejlődésben más szakaszban van?

A követelőző énrészünk

A mai kor emberének kapcsolataiban az egó, a „követelőző én” van középpontban, vagyis az igényáradatunk, tetszéseink és nemtetszéseink, személyes emlékeink túlzottan előtérbe tolakodnak a másik ember és a kapcsolat igényeihez képest. Kijelenthető, hogy ez az énrészünk mindig több örömöt és kevesebb fájdalmat akar. A saját útját akarja járni, nem pedig valaki másét. Az étvágy, a hatalom, a státusz és a teljesítmény révén vágyik kielégülésre.

Ha mélyebben szemügyre vesszük ezt az énrészt, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az egó nem a megfelelő út a spirituális kapcsolat eléréséhez. Ugyanakkor létezik olyan kapcsolat, amikor képesek vagyunk az egónkat félretenni. Jó esetben legalább kétszer megtapasztaljuk ezt az életünkben: először kisgyerekként, amikor felénk ilyen módon fordulnak a szüleink, másodszor pedig akkor, amikor a saját gyermekeink megszületnek. Legkésőbb a velük való kapcsolatban meg kell tanulnunk felfüggeszteni az önérdek diktálta akaratosságunkat.

A követelőző én számára ismeretlen dolgok egész sorát tapasztaljuk meg, mint az ártatlan örömöt, az önzetlen szeretetet, a bizalmat, a meghittséget, a másik megbecsülésének vágyát és a valaki más létezésében való tiszta örömöt. Amikor két ember a lehető legközelebb kerül egymáshoz egymás teljes elfogadásában.

Önzetlenség a párkapcsolatban

De hogyan alakul ki ez az elfogadás egy pár kapcsolatában? A másik teljes elfogadásához szükséges lenne, hogy a követelőző énünket a találkozásainkkor kívül hagyjuk, ami alapvetően lehetetlen. Természetesen vannak olyan pillanatok minden szeretetteljes kapcsolatban, amikor önzetlenül tudunk a másik felé fordulni.

A bizalom, az intimitás és a másik ember megbecsülésének vágya, mind részei annak, ahogyan a magánéletben viszonyulunk azokhoz, akiket szeretünk, szemben azzal, ahogyan a külvilághoz viszonyulunk.

Ugyanakkor elkerülhetetlenül belép az önző énünk, amikor az „én utam” összeütközik a „te utaddal”, és valamelyikünknek engednie kell. Ez előbb vagy utóbb feszültséget, stresszt, vitákat és neheztelést szül. A társunkhoz fűződő kapcsolatunkban lényeges rátekinteni, hogyan hagyjuk érvényesülni az önző és az önzetlen énrészünket.

Abban, hogy spirituálisan mennyire tudunk kapcsolódni, szinte teljesen lényegtelen társunk viselkedése. Minden rajtam múlik, mert az, ahogyan viszonyulok önmagamhoz és Istenhez, meghatározza, mennyire tudok spirituálisan kapcsolódni a házastársamhoz. A pici gyermekeink felé azzal az önzetlenséggel tudunk fordulni, hogy önmagában örülünk a létezésüknek, feltételek nélkül.

Az első kérdés ezzel kapcsolatban, hogy tudom-e saját magamat ezen a szemüvegen keresztül nézni: Isten önmagamért szeret, a puszta létemnek örül, feltételek nélkül. Teljesen természetes, hogy erre a kérdésre időnként igent, időnként nemet válaszolunk. Van, hogy könnyebben vesszük föl az Istennek ezt a szemüvegét, és vagyunk önmagunkkal és a szeretteinkkel is önzetlenebbek, és van, hogy a követelőző énünk tolakszik előre.

Az önzetlen állapotot legkönnyebben, legközvetlenebbül a mélyalvás békés állapotában tapasztaljuk meg. Belső békét, elégedettséget és elfogadást érzünk anélkül, hogy gondolnánk rá. Erről persze nincs tudatos emlékünk, de reggel felfrissülve, megújulva ébredünk, az alvás békéjének és elégedettségének nyomai reggel is megmaradnak, ha jól aludtunk.

Az ima szerepe

Itt jön képbe az ima szerepe. Imádság közben nem alszunk, sőt a tudatunk nagyon is éber. Az Istennel töltünk időt, és ha nem csak a saját, Istenhez intézett kéréseinkről szól az ima, akkor előtérbe kerülhet az önzetlen énrészünk. Amikor időt töltünk Istennel az imában, okafogyottá válnak a követelőző énrészünk céljai. Az imában megtanulunk önzetlenül viszonyulni önmagunkhoz, és ezzel másokkal is egyre könnyebb lesz ilyen módon viselkedni.

Házastársi ima

Ha pedig ebbe a teljességre való nyitottságomba meg tudom hívni a házastársamat, ott az intimitás nagyon magas foka nyílhat meg számunkra. Itt már lelkileg nem birtokolni akarom a társamat, a spirituális igényeim nem arra irányulnak, hogy megfeleljek valakinek vagy a másik ember az én lelki utamat egyengesse, segítse, hanem egyszerűen az Istennel való kapcsolatomba engedek bepillantást nyerni.

Hogyan imádkozzunk együtt?

Sok pár panaszkodik arról, hogy nehézkes számukra a házastársi közös ima. Amerikai pasztorálpszichológusok ajánlják azt a formát, hogy a házastársi imánkat a szentmise liturgiájához hasonlóan, annak alapszerkezetéből kiindulva építsük fel. A szentmise ugyanis tökéletes ima Krisztus és menyasszonya, az Egyház között.

A szentmise szerkezete

A szentmise négy részből áll, amelyek a bevezető szertartás, az Ige liturgiája, az Eucharisztia liturgiája és a záró szertartás. A bevezető szertartásban az egyház összegyűlik, a kereszt jelével megérkezik, és bocsánatot kér Istentől, ami előkészíti szívünket az Istennel való mélyebb egyesülésre. Ezután következik az Ige liturgiája, amikor meghallgatjuk a Szentírásból olvasottakat. Ezt az időt Krisztus és az Egyház közötti beszélgetéshez lehet hasonlítani. Krisztus beszél hozzánk az olvasmányokban, mi pedig szívünkből zsoltárokat énekelünk Istennek. Majd az Eucharisztia liturgiájában Krisztus és az Egyház szeretetet cserél egymással. A kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé való átváltozása által Jézus lényegileg jelenvalóvá válik számunkra. Ő az Eucharisztiában önmagát adja nekünk. Ugyanakkor mi is befogadjuk Őt, és visszaadjuk magunkat neki, elmélyítve ezzel a bensőséges egységet. Végül a záró szertartás arra emlékeztet minket, hogy békében menjünk el, életünkkel dicsőítve az Urat.

Az ima első lépése: Időt szánunk egymásra, kibékülünk, örülünk egymásnak.

Először is, hetente legyen kettesben időtök, randizzatok! Mozduljatok ki otthonról, akár csak úgy, hogy egymás kezét fogva sétáltok egyet a környéken. Indulhat ez a séta egy keresztvetéssel, tudatosítva, hogy egymás és Isten jelenlétére összpontosítotok, hasonlóan, ahogyan az a szentmise elején szokás. Ahogy elkezditek, szánjatok időt a megbékélésre. Beszélhetsz arról, te hogyan bántottad meg házastársadat a hét folyamán, ezekért kérj bocsánatot. Ez lehetővé teszi, hogy nyitott szívvel közeledjetek Istenhez, és hogy imádkozás közben egyesüljetek. Miután kibékültetek, örüljetek egy rövid hálaadó imával Istennek.

Az ima második lépése: együtt felfedezni Istent

A kiengesztelődés és örvendezés után töltsetek időt együtt Isten üzenetével. Ennek legegyszerűbb formája a Szentírás olvasása. Felolvashattok a Bibliából egy részt, és beszélgethettek a szakaszról. Ha nem tudjátok, hol kezdjétek, akkor olvassátok fel az aznapi evangéliumot.

Nagy lehetőségeket rejt a zsoltárok olvasása, amik rengeteg bánatot, örömöt, félelmet és reményt, Isten utáni vágyakozást és dicséretet fejeznek ki. Keressetek az aktuális érzéseitekhez passzoló zsoltárt! Imádkozzátok el lassan, hangosan, majd beszéljétek meg, hogy hogyan mozgatja meg az érzelmeiteket, vagy mire késztet benneteket!

De egész egyszerűen beszélgethettek arról is, ami a jelenben a szíveteket nyomja, ami örömöt okoz, ami foglalkoztat.

• Miért vagytok hálásak ezen a héten?
• Milyen kihívások adódnak épp az életetekben?
• Mire van szükségetek egymástól és Istentől?

Válaszoljatok őszintén ezekre a kérdésekre, a végén pedig egy hálaadó imával zárjátok le ezt a részt!

Az ima harmadik lépése: a szeretet megosztása

Miután együtt felfedeztétek Istent, elmélyíthetitek az imátokat és a bensőséges kapcsolatotokat azáltal, hogy megosztjátok egymással a szereteteteket. Ehhez jó ismerni a másik szeretetnyelvét, lehetőleg azon keresztül próbálj kapcsolódni. Lehet ez egy elismerő szó, egy szívesség vagy akár ennek ígérete, egy apró ajándék, egy csók, de akár egy szeretkezés is. Legyen hálás a szívetek, amikor a bensőséges kapcsolatotok elmélyül Isten jelenlétében.

Az ima negyedik lépése: egymás szolgálata

Ahogy az együtt töltött időtök a végéhez közeledik, hangosan fejezzétek ki hálátokat, hogy egymásban szolgáljátok az Urat. Az ima és a meghittség soha nem ér véget! Szolgálatotok és bensőséges kapcsolatotok éljen tovább minden nap, miközben főztök, takarítotok, meghallgatjátok egymást, dolgoztok.

A gyümölcs, ami az imarutinból származik, megáldja a házasságot, elmélyíti az Isten és egymás iránti szereteteteket, és jellé váltok általa!

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Kigyóssy-Bozsó Andrea