Kapcsolatfüggők – akik egy nehéz kapcsolatban elveszítik magukat

Ismer-e olyan felnőtt személyt, akit verbálisan vagy fizikailag bántalmaznak, a környezete értetlenkedve áll előtte, hogy miért nem tesz ellene, mert bár megtehetné azt több módon is, az illető mégis benne marad a kapcsolatban?

Ismer-e olyan családot, ahol az egyik szülő valamilyen függőségben szenved, melynek nyomán bántalmazóan van jelen családjának, esetleg veszélyezteti őket, de a másik szülő semmit nem tesz ellene, néha próbálja eltitkolni az eseményeket, mentegeti a másikat, néha az áldozat szereppel próbálja fenntartani a kapcsolatot?

Ilyen esetben legtöbbször kapcsolatfüggőkkel van dolgunk, talán nem tudjuk az eszünkkel, de a zsigereinkkel érezzük, hogy ez túl van a normalitáson, s hogy mi biztosan nem maradnánk benne a méltatlan, veszélyes helyzetben.

Talán nem is tudjuk, hogy mit jelent a szó kapcsolatfüggőség, bár sejtjük, hogyha benne van a függőség szó, akkor valami olyan jelenségről van szó, ami az érintett személy állapotát illetően nem előnyös, nem egészséges.

Itt nem arról van szó, hogy valakihez nagyon kötődünk, vagy teljes szívből szeretjük.

Egy olyan kapcsolati mintázat, ami hosszú távon pusztító a személyiségre és annak sem szolgálja a javát, aki a kötődés tárgya, sőt tárgyiasítja azt.

Mint minden romboló jelenség ez is egy spektrumon helyezkedhet el, lehetnek a spektrumnak olyan részei, ami még csak aggasztó, de lehet olyan mértékű is, ami már hosszú távon megakadályozza, hogy az illető egészséges integrált felnőtt személyiségnek megfelelő kapcsolatokat alakítson ki, sőt több kapcsolatában is utolérhető e mintázat.

Nagyon gyakran találkozhatunk olyan párokkal vagy házaspárokkal, ahol az egyik fél bántalmazó vagy valamilyen függőségben, leggyakrabban alkoholizmusban szenved, sőt az is lehet, hogy mindkettő fennáll egyszerre, s párja önmagát feladva próbálja fenntartani a látszatot, tulajdonképpen kiszolgálva a másikat, a kapcsolatért elviselve a megalázást, verbális és/vagy fizikai bántalmazást.

Ne ringassuk illúziókba magunkat, a függőségek és a bántalmazó kapcsolatok nem válogatnak, iskolázottságtól és felekezettől függetlenül megtalálhatóak társadalmunkban.

Tanult viselkedésről van szó, mely akár sok generáción keresztül is tovább adódhat. A családokban, ahol valamelyik családtag ezt a viselkedést hozza, leszármazottjai a családban elsajátíthatják ezt a rossz modellt. A legplasztikusabban az alkoholista családokban tetten érhető, de nem minden érintett családban felnövő lesz kapcsolatfüggő, csak veszélyeztetettebbek közé tartoznak. Eltérnek a szakértők véleményei, hogy betegségnek tekinthető-e.

Miről is van szó?

A kapcsolatfüggőség esetén, melyet sok helyen párkapcsolati függőségként említenek, az illető személyre jellemző, hogy nem képes egészséges és kölcsönös kapcsolat kialakítására.

Nem feltétlenül szerelmi kapcsolatban fordul elő, bármilyen relációban lehetséges, közös jellemző, hogy az érintett nem képes önállóan megteremteni saját identitását, mindenáron az adott kapcsolatban akar élni.

Nem képes az egyedüllétre, szüksége van a másikra, nincs kialakult énképe és énhatárai is bizonytalanok, tulajdonképpen használja a másik embert.

Sokszor maguk számára sem tiszta, hogy szereti-e a másikat, vagy egyszerűen csak függ tőle, s mivel egyfajta egybeolvadás valósul meg, ezért gyakori, hogy ezeknél a kapcsolatoknál akár a súlyos bántalmazást is eltűri a kapcsolatfüggő, mert még az sem olyan fenyegető számára, mint a másik elvesztése, ugyanakkor a kapcsolatban is nagyfokú szenvedést él meg.

Akár megsemmisítő szorongás is megjelenhet, ha a kapcsolat elvesztése felmerül.

Minden fajta megerősítést elvár a másiktól, amit esetleg anno szüleitől nem kapott meg, mert nincs megfelelő énképe és önbizalma, mindig a másik viszonylatában tudja meghatározni magát.

Ezek a személyek nagyon gyakran szenvednek valamely szorongásos betegségben vagy személyiségzavarban is, így a nagyfokú ragaszkodásuk a másik számára, (főleg ha az esetleg nem függő, hanem integrált felnőtt személyiség,) hosszú távon nagyon megterhelővé válik. A kapcsolat mindenáron való fenntartása érdekében a kapcsolatfüggők gyakran manipulatívak, szemrehányóak, mert számtalanszor teljes mértékben feladják magukat, ugyanakkor időről-időre feltörnek bennük saját vágyaik, igényeik, amiket addig elfojtottak, de ezek sokszor irreálisak, sőt teljesíthetetlenek.

Megengedi, hogy a másik átlépje az ő határait, de ő is átlép a másikén. Persze ezt tagadja, de nem csak ezt, a tagadás mindennapjai része. Fontos, hogy a valóságot is gyakran elferdíti, manipulatív módon az igazságnak csak egy részét ismeri el.

Hogy éli meg magát a kapcsolatfüggő?

Önmagát úgy éli meg, mint aki feláldozza magát a másikért, csak akkor érzi jól magát, ha szolgálhatja a másikat, megmentheti azt, nincs saját élete, a másikét éli, s az ellen dolgozik, hogy a számára fontos személy(ek) önállók legyenek, hiszen akkor mi szükség lenne rá?! Ezért kiválóan kiszolgálja a játszmákat, például az alkoholisták mellett.

Önfeláldozása már a saját és a másik fél fejlődésének gátja lesz. Mégha látszólag segít a másiknak a gyógyulásban, például szakembert keres neki, valójában játszmázásaival ő a gyógyulás egyik legfőbb gátja.

A környezet számára is úgy írja le magát, mint, akire mindig lehet számítani, sohase mond nemet, de segítségnyújtásánál nem a másik szempontjai és igényei a fontosak, hanem az, hogy hősnek élje meg magát.

Nem mond nemet, nem konfrontálódik (inkább panaszkodik), mindent lenyel, életét viszont terhesnek éli meg és úgy, hogy sosem lesz jobb.

Mindeközben a saját igényeit és érzéseit talán nem is tudja megnevezni, szenved, mert attól még vannak igényei és érzései, csak nem tudja megélni őket, bűnösnek és önzőnek élné meg magát, ha ezt megengedné. Ez az a csapdahelyzet, amibe beszorul, s ezért sok kapcsolatfüggő pánikbeteg is. Ez utóbbi gyakran valamilyen feloldhatatlannak érzett csapdahelyzetnél alakul ki, már az is segíthet, ha az illető felismeri az élete csapdáját, hiszen akkor már van esélye változtatni.

Úgy érzi, hogy ő a felelős a másik életéért, miközben magát teljesen elhanyagolja. A normális az lenne, ha minden felnőtt ember a saját életéért vállalná a felelősséget és lenne kapcsolata a saját belső világával, énjével. A függő azonban úgy nyilatkozik, mintha a környezetében lévők, főleg a függősége célszemélyei nélküle teljesen elveszettek lennének, nélkülözhetetlennek és áldozatnak állítja be magát és hiszi is, hogy az. Bűntudatot és szégyent is megél a származási családja vagy a kialakult helyzet kapcsán.

Kifelé azt közvetíti, hogy ő a legjobb ember a világon, hiszen mindenkin csak segíteni akar, valójában mindenről tudni akar, akár kutakodik is másik személyes dolgaiban, számítógépében, e-mailjeiben, telefonjában, s mindez arról szól, hogy ő nem tud bízni senkiben és semmiben, s mindent kontrollálni akar.

Az irreális kontrollját azonban gondoskodásként interpretálja és a másikat életképtelennek állítja be (vagy pont, hogy a túlgondoskodásával teszi azzá).

Vallásosságát sokszor viselkedésének elfedésére és táplálására használja.

Azt éli meg, hogy Isten azt várja el tőle, hogy teljesen nyomja el vágyait és igényeit, ne legyen felső határa a segítségnyújtásnak. Sosem látja úgy, hogy elég jó volt.

A keresztény szeretet és áldozatvállalás értelmezése is elferdítve, csúsztatással jelenik meg nála. Jellemzője, hogy nem önzetlenség vezeti, hanem önzés, hogy saját igényeit kielégíthesse, a másikat pedig használja ehhez. Tehát úgy él saját hazugságában, hogy nem lát rá. Sajnos a vallásos környezetben, talán pont mert a segítségnyújtás értékként jelenik meg, még inkább nehezített a felismerés és az egészséges önzés kialakítása, a határok meghúzása.

Hogyan lehet változtatni?

Sajnos a legtöbb kapcsolatfüggő számára a legnehezebb az áldozat-agresszor szerepből való kilépés. Például mégha el is hagyja esetleg a már veszélyt jelentő bántalmazó alkoholista párját, nagy eséllyel az újabb partner egy előzőhöz hasonló lesz, mivel neki van szüksége egy olyan társra, akit meg kell menteni.

Olyanokkal tud kapcsolatot létesíteni, akiknek szüksége van rá, nem tud felnőtt-felnőtt egyenrangú kapcsolatban hosszabb ideig meglenni.

Miközben arra vágyik, mint mindenki, hogy feltétel nélkül fogadják el, pont azokat a kapcsolatokat löki el, melyek nem a segítségéért keresik, hanem önmagáért.

A legfontosabb az lenne, hogy ő maga tudjon önállóan működni, a saját életét élni és azért felelősséget vállalni, de amíg nem lesz önálló identitása, nem lesz kapcsolata a saját belső énjével, érzéseivel, nem tudja a saját határait meghúzni, addig nem fog megváltozni az életének mintázata.

A legfontosabb tehát nem a tüneti kezelés, vagyis leváltva a partnert egy újabb partnerben egy újabb függőséget találni, hanem a gyökér problémát kell orvosolni, egy önálló, erős identitást kell kialakítani, amihez érdemes szakember segítségét kérni, például pszichológust vagy pszichiátert felkeresni. (Annál is inkább, mert sokszor más szorongásos betegséggel is társul.)

Szeptember elején a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat lelkigyakorlatot is indít kifejezetten társfüggőségben és alkoholfüggőségben szenvedők részére külön csoportban.

Gyakran a gyermekkorban megélt traumát vagy bántalmazottságot kell megdolgozni. Sokat segíthetnek az önsegítő csoportok, ahogy az alkoholistáknál is van anonim önsegítés, a kapcsolat- és társfüggőségnél is rendkívül sokat adhatnak a hasonló cipőben járó társak, akik előtt nem annyira erős a szégyen faktor és hozzáférhetőkké válnak az érzések, nehéz történetek (CoDA).

A kapcsolatfüggő, mivel a másikra fókuszál és saját igényeit elnyomja, gyakran elhanyagolja magát, de nemcsak érzelmileg, hanem fizikálisan is. Ezért, ha már a saját fizikumával való törődés megjelenhet nála, s ebben megerősítjük, az már nagyon jó történésnek tekinthető a változtatás útján.

Segítség lehet számára az is, hogyha megerősítjük a lélek igazságát, hogy a megaláztatásait, bántalmazottságát nem kell elviselnie, olyan triviális dolgokat kell kimondani, hogy nem attól lesz például jó keresztény feleség, ha elviseli, hogy férje rendszeresen veri és megszégyeníti. Ha kimondjuk, hogy ez nem tekinthető elfogadhatónak. Gyakran maguk miatt nem képesek változtatni és lépni, de gyermekeikért, hogy a generációkon át tovább öröklődött mintát ne adják tovább, mégis sikerül.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, depositphotos.com
Szerző: Asztalos Bernadett