Házasságban, mégis magányosan?

Fiatal házasként sokan álmodozunk családi idillről: nőként arról, hogy feleségként, anyaként kiteljesedve néhány évet otthon vagyunk a gyermekeinkkel, szép családi ház, kényelmes, tiszta otthon, ápolt kert vesz körül bennünket, eközben a szakmánkat sem hanyagoljuk el teljesen, idővel abban is kiteljesedünk, férjünk elhalmoz bennünket virágokkal és bókokkal.

Férfiként, férjként arra gondolunk, hogy anyagi biztonságot teremtünk a családnak, reggel elvisszük óvodába-iskolába a gyerekeinket, a munkánkra büszkék vagyunk és jobb hellyé tesszük vele a világot, délután időben hazatérve szerető családunkhoz meleg étel és kipihent feleség csókja vár.

Vajon gondoltunk akkoriban arra is, hogy mindehhez micsoda munka szükséges? Persze fizikai is, de elsősorban érzelmi-kapcsolati munka, amely közben figyelünk a körülöttünk élők érzelmi szükségleteire, és mi is megkapjuk ugyanezt.

Az évek előrehaladtával, a hétköznapok mókuskerekébe „beleállva” sok házaspár érezheti úgy, hogy megkoptak a kezdeti álmok, és lassan tudatosul bennük a valóság: a párkapcsolatot felváltja az egymás mellett élés, felüti fejét a magány, a meg nem értettség, megkezdődik az elhidegülés.

Ahogy megszületnek a gyerekek, a feleség idejének nagy részét az anyai teendők töltik ki és a háztartás; a férj pedig a munkába menekül és úgy érzi, hogy az anyagi javak megteremtése fontos, nem tűr halasztást. Egymás érzelmi elhanyagolása ugyanakkor elég hamar fájdalmas valósággá válik, ami előbb vagy utóbb felemészti a kapcsolatot.

Egyedüllét vagy magány?

Érdemes hangsúlyozni, hogy a magány és az egyedüllét különböző fogalmak.

Az egyedüllétben önmagunkkal vagyunk, jelen vagyunk önmagunk számára, lehetőségünk van önmagunkkal időt tölteni. Ebben a jelenlétben nincs hiányérzet, nem szomjazzuk a másik közelségét, befelé, önmagunkra figyelünk.

A magány ezzel szemben mindig hiányérzettel, sóvárgással jár együtt, gondolataink folyamatosan a másik emberen járnak, rá fókuszálunk – vagy az éltető kapcsolódások hiányára –, pedig a fő ok a legtöbbször belülről fakad, és elsősorban nem a másik fél okozza.

A magány érzésének kevés köze van ahhoz, hogy van-e társunk vagy nincs.

Van, aki akkor sem érzi magát magányosnak, ha nem él párkapcsolatban, mások viszont házasságban is magányosnak érzik magukat.

Ha át tudjuk keretezni magunk számára a bennünk lévő érzéseket, és nem a másik ember hiányát tartjuk fókuszban, hanem kapcsolódunk önmagunkhoz, akár Istenhez, a saját szükségleteinkhez, akkor a magányunk át tud fordulni egyedüllétbe. Az ima, az Isten-kapcsolat ápolása nagy mértékben tudja ezt a folyamatot segíteni.

Teljesen normális, ha időnként magányosnak érezzük magunkat a házasságban. Nem egyforma a szeretetünk hőfoka minden nap, így a legszeretőbb párkapcsolatokban is vannak pillanatok, amikor úgy érzik a felek, hogy valahogy elmennek egymás mellett, és kissé elszakadtak egymástól. Talán a hétköznapok elfoglaltságai, talán az aktuális személyes küzdelmek miatt valahogy nem együtt haladunk az úton.

Önmagában ezzel semmi baj nincs. Egyetlen kapcsolatban sem állandó a közelség, reflektálni kell arra, hogy eltávolodtunk, és rájönni, mi hiányzik, mire lenne adott esetben szükségünk.

Fontos, hogy mindketten felismerjük és kimondjuk az érzéseinket, és lépéseket tegyünk a kapcsolat helyreállítására.

A magányosság nem azt jelenti, hogy valami baj van a kapcsolatunkkal; egyszerűen csak emlékeztet arra, hogy a kapcsolatnak figyelemre és erőfeszítésre van szüksége ahhoz, hogy éljen és virágozzon.

Mások jobban csinálják?

Biztos mindenkinek ismerős az érzés, ahogy ránéz egy másik párra, és irigykedve vagy vágyakozón megállapítja, hogy azok mennyire „együtt” vannak, ők mennyire jól csinálják, nekik biztosan sokkal szebb/jobb/könnyebb/akármilyenebb a kapcsolatuk. Természetes, hogy másokhoz hasonlítjuk magunkat, magány idején azonban az ilyen összehasonlításokkal csak megnehezítjük a saját dolgunkat, és ezáltal meginog a házasságunkba vetett hitünk is.

Társas magány

Társas magányban élni nehezebb, mint egyedülállónak lenni. A társunk jelenléte ugyanis folyamatosan emlékeztet minket az ideára, ami elveszett. Szembesülünk azzal, hogy bár képes lenne minket megölelni, szólni egy jó szót, bár kíváncsi lenni ránk – de ehelyett tompán, szellemként létezik mellettük, vagy rosszabb esetben még morog is velünk, esetleg megbánt a szavaival, a viselkedésével.

Sőt: fájó emlékezni arra, hogy társunkkal volt olyan időszak, amikor minden jó volt, minden magától működött. A társas magány közben lehet, hogy az anyagi javakat megteremtjük: lesz szép ház, kényelmes autó, külföldi nyaralás, csak éppen szembesülünk azzal, hogy elveszett a kapcsolatból valami alapvetően fontos.

Talán nem is érhető tetten, hogy mikor csúsztak el a dolgok, mikor kezdődött az eltávolodás. Néha a távolság két ember között csendben növekszik anélkül, hogy bármelyikünk is észrevenné.

A párok sokszor csak a párterápián jönnek rá, hogy nem is az a lényeges, ami elhangzott, vagy ami történt a kapcsolatban, hanem inkább az, ami nem: a rengeteg elszalasztott alkalom a kapcsolatteremtésre, az empátia hiánya, a csendes pillanatok, amelyek elismerés, melegség, egymásra hangoltság nélkül teltek el. Ezek a pillanatok mély sebeket hagyhatnak maguk után, ami miatt eltávolodunk egymástól, még akkor is, ha egy térben élünk.

Akkor kezdjük el magányosnak érezni magunkat egy kapcsolatban, ha azt tapasztaljuk, jelenlétünk vagy távollétünk alig van hatással a párunkra.

A magány jelei

A magány jelei az idő haladtával egyre nyilvánvalóbbá válnak a házasságban. Ilyen jelek lehetnek:

1. Nem vágysz a másik közelségére. Amikor szerelmes vagy, alig várod, hogy láthasd a másikat, megöleld, megcsókold. Idővel minden kapcsolatban szelídül a vágy, de ha már alig pislákol, ott a magány is megjelenik.

2. Egyre kevesebb időt töltötök együtt. Ha otthon is vagytok mindketten, nem keresitek az együttlétet és a szabadidőtöket is külön szervezitek meg.

3. Okokat találsz arra, hogy elkerüld a házastársad. Ez lehet a munka, a gyerekek körüli teendőkbe temetkezés, sport, hobbi. Vagy egyszerűen a telefonod „pörgetése”.

4. Egyre kevesebbet kérdezel tőle, egyre kevésbé vagy kíváncsi rá.

5. Bizalmatlanná válsz az irányában, titokban ellenőrzöd a személyes üzeneteit, gyanússá válik, mikor-hol tölti az idejét.

6. Egyre kevesebbet beszélgettek egymással. Lehet, hogy nincs már kedved elmesélni a napodat, vagy azt érzed, hogy a párodat nem érdekli, amit mondasz. Ha van is beszélgetés, az egyre inkább a logisztikára, a család működéséhez szükséges csapatmunkára szorítkozik.

7. Az igényeitek és szükségleteitek kielégítésében már nem számítotok a másikra, vagy bántóan reagáltok egymásra.

8. Érzelmi hidegség költözik a kapcsolatba. Ha az egyik fél próbál is egy lépést tenni a másik felé, a másik fél nem viszonozza a közeledést.

9. Ritkán, vagy sosincs már szexuális együttlét. Vagy ha van is, az már nem szeretkezés. Az érzelmi intimitás mellett a testi intimitás is lassan eltűnik a kapcsolatból.

10. Megjelenik a kapcsolatban a hűtlenség, az árulás. Nem csak a szexualitás tekintetében történhet megcsalás, hűtlenség egy házasságban, hanem sok egyéb módon is.

A magány egy szubjektív érzés, mégis elmondható, hogy ha te magányosnak érzed magad a kapcsolatban, akkor valószínűleg a házastársad sincs jól. Egy nemzetközi kutatásban a válaszadók 20 százaléka szenvedett a krónikus magánytól, és ennek a csoportnak a 62,5 százaléka házasságban élt.

A magány okai

De mi az oka annak, hogy a statisztikák szerint is kiugróan sok házasságban élő tartja magát magányosnak? Ezek a legjellemzőbb, magányt súlyosbító okok:

1. Közösség hiánya – ha nincsenek körülöttünk emberek, akikhez fordulhatnánk. Nem előrevivő, ha a feleség panaszkodik a férjére egy barátnőjének, vagy – tegyük fel – a férj a testvérének mondja el házassági problémáit.

A legjobb, ha közösen, párként tudunk elmenni egy baráti párhoz (vagy legalább egy emberhez), aki(k)nek tudunk mesélni arról, hogy mi történik a házasságunkban.

2. Ha nincsenek tisztázva a határok a házasságunkban – amíg egyedül éltem, könnyen mondtam igent egy baráti telefonhívásra, hogy fél óra múlva ráérek moziba, kávézni, szórakozni menni, vagy anyukámnak, hogy átmegyek hozzá segíteni – ismerős gondolatok?

Érdemes tisztázni, hogy a család, a szülők, a barátaink hogyan férnek bele az életünkbe.

3. Ha különböző elképzeléseink vannak arról, hogy mit jelent az elkötelezettség vagy az, hogy „teret adunk” a másiknak – belefér-e egy találkozó egy ellenkező nemű baráttal, vagy egy korábbi baráti társaságba eljárhat-e egyedül az egyik fél? Vagy ha az anyagiakra gondolunk, milyen összegű az a vásárlás, amit mindenképpen meg kell beszélnünk?

4. Ha a család megélhetése és a családi idő összeütközésbe kerül – nagyon sok pár számol be arról, hogy a férj munkahelyi nyomás és/vagy a család jóléte miatt a munkába temetkezik, meg akar felelni a munkahelyen és otthon is azzal, hogy a család anyagi jólétére koncentrál, közben a feleség szenved attól, hogy férjének már nem marad ideje, energiája arra, hogy érzelmileg is támogassa őt. Ez mindkét fél számára óriási elégedetlenséget, csalódottságot, magányt szül.

5. A múlt megoldatlan problémái utolérnek – érdemes minél hamarabb elkezdeni az önismereti munkát, mert a gyerekkori sebzettségeink gyakran hatással vannak arra, hogyan tudunk bízni a társunkban.

6. Ha nem kaptátok meg az életetekben fontos emberek áldását – párként így kevésbé élitek meg a támogatást, és nehezebb időkben ez egyénileg is elbizonytalaníthat.

Hogyan tehetünk a magány érzése ellen?

Először is érdemes megkeresni, hogy a saját életünkben mik a magány érzésének a gyökerei és erről beszéljünk a társunkkal.

Kerüljük el a másik hibáztatását, saját magunkról meséljünk!

Minden olyan eszközzel élhetünk, amivel egyébként a házasságunkért küzdenénk:

• mondjuk el őszintén az érzéseinket,
• szánjunk időt egymásra,
• szakadjunk ki a hétköznapokból: randizzunk hetente, utazzunk el kettesben,
• építsük vissza az intimitást és szexualitást a kapcsolatunkba,
• és ha szükséges, ne halogassuk, menjünk el párterápiára!

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Kigyóssy-Bozsó Andrea