Az Istenre hagyatkozás gyümölcsei

Hat és fél éve szeretnénk gyermeket, de nem érkezik az áldás Istentől, amire annyira vágyunk. Hosszú út áll mögöttünk, sokszor szenvedtünk, sokszor felejtettünk, sokszor imádkoztunk. Voltunk számtalan orvosnál, természetgyógyásznál, diétáztunk, sportoltunk, elengedtük a munkát, hogy kevesebb legyen a stressz, vettünk kutyát, hogy legalább azáltal szülők lehessünk, rengeteget beszélgettünk és imádkoztunk. Aztán nem imádkoztunk, nem mentünk orvoshoz, nem foglalkoztunk a babavárással. Majd megint kezdtük az egészet elölről.

Sok gyermekre vágyó házaspár futja ezeket a köröket nap-nap után. Egyszer fent, egyszer lent. Irigykedünk a környezetünkben levőkre, akiknél könnyen összejön a baba, mérgesek vagyunk Istenre, csalódottak vagyunk, tehetetlennek érezzük magunkat. Megválaszolatlan kérdések tömkelege.

Meghallgatunk minden tippet és jó tanácsot, de feldolgozni nem tudjuk és nem is akarjuk, hogy orvosi szakszóval mi már „meddők” vagyunk.

2021. október végén vettünk részt a Mátraverebély-Szentkúton Csépányi Gábor atya szervezésében immár minden évben megrendezésre kerülő gyermekre vágyók lelkigyakorlatán. A közel 7 év alatt az országban fellelhető szinte összes ezirányú vizsgálaton túlestünk, de a meddőségünk okát nem sikerült kideríteni.

Teljesen kimerültek és reményvesztettek voltunk mire a lelkigyakorlat megrendezésre került.

Úgy éreztük, hogy csak úgy „beesünk” oda. Nem kellett volna készülni? Többet imádkozni? Kicsit elcsendesedni? Kedvenc bibliai idézetet keresni?

Egész hónapban a régóta tervezett családi házunk építésének gondolatával voltunk elfoglalva, nem akart semmi sem elrendeződni, úgy éreztük, valahogy nem akar összejönni a régóta áhított otthon sem, ráadásul gyermekáldás hiányában a CSOK felvételének a gondolata is hatalmas teherként nehezedett a vállunkra.

A lelkigyakorlat előtti héten azonban megakadt a szemünk egy erdőszéli kis házikó hirdetésén, amihez nem kellett sem CSOK-ot felvenni, sem a tervezőkre várni. Igaz nem olyan nagy és fényűző, mint amilyet korábban elképzeltünk magunknak, de az ízlésünknek és a pénztárcánknak is pont megfelelő. Volt benne valami vonzó a maga puritánságával, a hatalmas, erdőre nyíló ablakaival, a csodálatos kilátásával a környező dombokra, belül minden csupa fa és tégla, egyszerű, emberléptékű. Éreztük, hogy ezt a Jóisten szánta nekünk.

A lelkigyakorlatra érkezés napján, a közel négy órás autóúton döntöttük el, hogy mégsem építkezünk, hanem ajánlatot teszünk arra a házra, így egy nagy lelki terhet lerakva és esőt hozva érkeztünk meg Mátraverebély-Szentkútra.

Az a bizonyos szivárvány

A csodálatos szépségű völgy magával ragadó és békét árasztó volt a szomorkás idő ellenére is. A szállásunk átvétele után még volt egy kis időnk a lelkigyakorlat kezdete előtt, így sétáltunk egyet a környéken. Kisütött a nap és egy gyönyörű szivárvány tűnt fel az égen.

Annak ellenére, hogy nem tudtunk kellőképpen felkészülni a hétvégére, attól a pillanattól mindketten úgy éreztük, hogy lelkileg is megérkeztünk. Félretettük a telefonokat, a mindennapi problémákat és onnantól kezdve csak a természet szépségére, egymásra és a Jóistenre tudtunk figyelni. Nagy szükségünk volt erre.

Lassan megérkezett a többi résztvevő is. Az első közös vacsora során megismerkedtünk, majd elindultak a csoportos programok. Kiderült, hogy a 8 pár, aki részt vett a lelkigyakorlaton teljesen ugyanazt élték át, mint mi, így könnyű volt megnyílni, mert mindenki tudta, miről beszélünk.

Lelki vezetőink nagyszerűen irányították az egész hétvégét. Mindenki annyira vonódott be, amennyire szeretett volna, vagy számára kényelmes volt.

A reggeli zsolozsma nagyban segített ráhangolódni az egész napra. Személyes beszélgetésekre is lehetőség volt, lelki vezetőink számunkra olyan új perspektívákat mutattak, amik segítettek átértékelni az addigi érzéseinket, a tanúságtételek pedig megerősítettek bennünket abban, hogy Isten velünk van, csak mi nem mindig látjuk, hogy éppen melyik vállunk mögött áll.

A lelkigyakorlaton

Számunkra a hétvége legkatartikusabb élménye a szombat esti szentségimádás és közbenjáró ima volt. Ekkor mindketten úgy éreztük, hogy megtaláltuk Istent. Éreztük, hogy velünk van az énekekben, az imáinkban és a közben járó imát mondók személyén keresztül elér a szívünkbe és békével tölt el minket. Leírhatatlan istenközeli élmény volt, amiből azóta is táplálkozunk és őrizzük azt a békét.

Azóta könnyebben beszélgetünk a Teremtővel, merjük őszintén megélni az érzéseinket, merünk haragudni is rá, mert tudjuk, hogy Ő megért és mindennél jobban szeret minket. Úgy érezzük, hogy a meddőség okozta haragunkból, a kétségbeesésünkből, tehetetlenség érezésünkből sokat ott tudtunk hagyni Szentkúton.

A program vasárnap ugyan véget ért, mi azonban úgy éreztük, hogy maradnánk még, nem akarunk még hazamenni, ezért felsétáltunk a remetebarlangokhoz a délutáni napsütésben és gyönyörködtünk a kilátásban. Indulás előtt pedig a ferences boltban vettünk egy kis tölgyfából készült keresztet a remélt jövendő gyermekünk szobája falára, hogy mindig emlékeztessen minket erre a csodálatos hétvégére és majd neki is el tudjuk mesélni, hogy mit éltünk át Mátraverebélyen. Ezzel a feltöltődéssel, megnyugvással és békével a szívünkben tértünk haza.

Szentkút és a Jóisten meghálálhatatlan csodája, hogy azon a hétvégén megfogant a gyermekünk és 2022 júliusában megszületett a kislányunk, akire azóta is csodaként tekintünk.

Kislányunkkal Szentkúton

A kis erdőszéli házat is megvettük végül és a felújítási munkák befejezése után, 2024 januárjában költöztünk be. Ez az első igazi otthonunk. A beköltözés után 3 héttel pedig megszületett a kisfiunk is, így immáron 4 – a kutyánkkal együtt 5 – tagú család lettünk. És ki tudja, a Jóisten még mit tartogat a számunkra?

Visszatekintve, hálásak vagyunk, hogy mindezt a sok nehézséget és küzdelmet megélhettük, mert ettől épültünk, jobb emberré, jobb házastárssá, és végül jobb szülővé válhattunk. Megerősödtünk a hitben, és most már feltétel nélkül rá tudjuk bízni magunkat az Istenre, hogy történjen minden az Ő akarata szerint az életünkben.

Érzéseinket és gondolataink ez a lelkigyakorlaton is énekelt ének, ima fejezi ki a legjobban:

„Meghívtál, hogy vízre lépjek, hol Nélküled elsüllyedek.

Ebben megtalállak Téged, a mélységben megtart hitem.

Nagy Neved hívom én, és felnézek a vizek fölé.

Ott látlak én, a lelkem Benned megpihen. Enyém vagy és én Tied.

A mélységnél nagyobb kegyelmed, mely elvezet és tart engem.

Ha elbuknék és nagyon félnék, Te nem hagysz el, nem inogsz meg.

Lélek add, hogy Benned teljesen megbízzak,

A vízen bátran Veled járjak, bárhová hívsz, menjek.

Vigyél tovább, mint a lábam tudna menni.

Taníts teljes hittel járni, jelenlétedben élni.

Nagy Neved hívom én, és felnézek a vizek fölé.

A lelkem Benned megpihen. Enyém vagy és én Tiéd.”

Vágyott gyermek témakörben számos támogató lehetőséget találhattok a https://bizdramagad.hu/gyermekvallalas/vagyott-gyermek/ aloldalán. Nézzetek körül itt is!

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: anonim tanúságtevő pár
Szerző: anonim tanúságtevő pár