Barátságunk Isten Szavával

Jézus Krisztus az utolsó vacsorán azt mondta tanítványainak: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23)

A feltámadt Úr pedig azzal bízta meg az apostolokat, hogy hirdessék Isten Igéjét: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15)

Ezzel Jézus világosan megmutatta minden keresztény lelkiségének mibenlétét és a világban betöltött küldetését. A Krisztust követő ember azzal fejezi ki szeretetét az Úr iránt, ha megőrzi, éli és hirdeti Isten Szavát. Ezáltal mély szoros egységre lép a Szentháromsággal, és másokat is elvezethet Istenhez.

Isten Igéjének az olvasása, az azon való elmélkedés az Úr Jézushoz fűződő barátságunk konkrét megélése és ápolása. Isten Szavának olvasása nem kötelesség csupán, hanem elsősorban szeretetből fakadó igény és vágy.

Ha szeretem Jézust, hallgatom, befogadom a Szavát, és őrzöm azt a szívemben.

Kicsoda az Isten Igéje?

Isten Szaváról több szempontból beszélhetünk. Isten Igéje a második isteni személy: a Fiú, aki által Isten teremtette a világot (vö. Ter 1,3; Jn 1,1-3).

Isten az ő Szavát fokozatosan tárta fel a próféták által, s ezáltal lépésről lépésre mutatta meg önmagát az emberek előtt. Ez a kinyilatkoztatás akkor érte el a csúcspontját, amikor az Isten Igéje, a Fiú emberré lett a Szentlélektől Mária szűz méhében (vö. Lk 1,31-33; Jn 1,14; Zsid 1,1-2). Ő Jézus Krisztus, akiben Isten mindent elmondott és mindent feltárt nekünk, amit tudnunk kell róla. Jézus Krisztus tehát Isten megtestesült Szava, a Fiú, aki által kapcsolatba léphetünk az Atyával a Szentlélek vezetésével (vö. Mt 11,27; Jn 14,6-7).

Az isteni Mester földi tevékenységének egyik fő jellemzője az volt, hogy szavaival és tetteivel hirdette az evangéliumot, vagyis Istennek Jézus Krisztusban feltáruló, örök életet adó nagy örömhírét (vö. Mk 1,14-15. 38), amivel később a tanítványait is megbízta: igehirdetésükkel vigyék el minden emberhez szerte a világon ezt a jó hírt (vö. Mt 28,16-20).

Ezen igehirdetés gyümölcse, hogy a szent írók a Szentlélek vezetésével leírták Isten Szavát, és így létrejött a Szentírás, Isten írásba foglalt Szava.

Amikor tehát olvassuk a Bibliát, általa, benne valóban Isten szól hozzánk.

Milyen az Isten Szava?

Isten Igéjének sokszínűségéből szeretnék kiemelni néhány jellemvonást, arra hívva mindenkit, hogy szemléljük együtt az Úr Szavát, mert van üzenete számunkra.

· Isten Szava először is teremtő Ige, aki által Isten megalkotta a semmiből a világot (vö. Ter 1,3; Jn 1,1-3). Az Úr szól, és Szava által létre jön az, amit teremt. Vagyis Igéje teremtő erővel bíró, hatalmas és erőteljes Szó. Az Úr Szava ma is hatékony szó, eléri azt, amit Isten szeretne (vö. Iz 55,10-11; 1Tessz 2,13). Ha befogadjuk az Ő Igéjét, akkor Ő megújít, újjá teremt minket is (vö. Jel 21,5).

· Az evangéliumok lapjain többször találkozunk azzal, hogy Jézus a szavaival gyógyít meg valakit (vö. Mt 8,5-13; Jn 4,46-54). Vagyis az Úr Igéje gyógyító Szó: megérint, meggyógyít, teljessé tesz.

· Isten Szava legyőzi a sátánt. Jézus a megkísértésekor Isten Igéjét idézve utasítja el a kísértőt (vö. Mt 4,1-11; Lk 4,1-13), illetve Szavával űzi ki a tisztátalan lelkeket (vö. Mk 1,23-28; Mk 5,1-20; Mt 8,16). Tehát az Úr Igéje biztos pajzs és szilárd oltalom a kísértő támadásaival szemben, segít, hogy a bűnt elkerüljük (vö. Zsolt 119,11).

· Az Úr Szava lélek és élet (vö. Jn 6,63), azaz örök életet adó tanítás. Nem valami, hanem Valaki: az Isten, az Élet maga. Igéi eltöltenek élettel, megerősítik a lelket, halhatatlanságot ajándékoznak. Közel van és életünk minden helyzetében szól hozzánk.

· Az Isten Igéje világosság, lámpás, fény az ember életében (vö. Zsolt 119,105), amely mutatja az utat, amelyen járnunk érdemes, és feltárja az igazságot arról, hogy kik vagyunk, és hogy mi az Úr akarata velünk kapcsolatban személyesen (vö. Jn 14,6).

· Az Isten szava örömünk forrása, amelyben az Úr önmagával ajándékoz meg bennünket. Örömmel tölt el minket, mert velünk van, szóba elegyedik velünk, mint barát a baráttal (vö. Zsolt 119,111; Jer 15,16).

· Az Úr Szava tiszta, tisztává tesz és megbocsát. Jézust szemlélve mindig azt látjuk, hogy beszéde a megbocsátást, az irgalmat sugározza a megtérő bűnösök felé. Irgalma legyőz minden bűnt, felemeli a bűnbánót (vö. Zsolt 12,7; Mk 2,5; Jn 8,11).

· Isten Igéje szabaddá tesz, mert általa a hívő ember Jézus tanítványává válik, megismeri élete igazságát, értelmét, irányultságát, s ezáltal egyre inkább lehullanak félelmeinek, különféle megkötözöttségeink láncai (vö. Jn 8,31; Jn 14,6).

· Isten Szava olyan, mint a kétélű kard, amely áthatol mindenen, előtte semmi sem marad láthatatlan (vö. Zsid 4,12-13). Arra sarkall, hogy legyünk nyitottak, őszinték, áttetszőek és hitelesek mind beszédünkben, mind életvitelünkben.

· S végül az Isten Igéje legyőz mindent, ahogy a Jelenések könyvének szimbolikus alakja is jelzi: Ő a titokzatos, hűséges, igaz fehér lovas, aki győzedelmeskedik mindenek felett (Jel 19,11-13). Vagyis Istené az első és az utolsó Szó is, ami bizalommal és reménnyel kell, hogy eltöltsön mindannyiunkat.

Mindezek tükrében csodáljuk és imádjuk Isten Igéjét, aki bennünket is újjáteremt, meggyógyít, megtisztít, éltet, igazzá s szabaddá tesz, örömmel tölt el. Ő nekünk is megbocsát, bennünket is védelmez és vezet.

Hagyjuk, hogy az Úr Szavának kardja minket is megérintsen, formáljon, behatoljon a szívünkbe!

Engedjük, hogy Isten Igéje uralomra jusson bennünk és általunk is! Erre a kalandra hív az Isten Szava minket is életünk minden napján.

Milyen ritmusban kerülhetünk kapcsolatba az Úr Szavával?

Mivel Isten Igéje szól hozzánk, ezért fontos, hogy minél gyakrabban kerüljünk Vele kapcsolatba. Amadeo Cencini olasz pap hangsúlyozza, hogy ez napi, heti, havi, éves és egész életünket átölelő ritmusban valósulhat meg legjobban. Ez azt jelenti, hogy Isten mindig szól hozzánk, csak ki kell alakítanunk magunkban a nyitottságot és a lehetőséget, hogy az Úr Szava megérinthessen minket.

A napi ritmus arra utal, hogy az elolvasott szentírási szakasz átszövi a napomat.

Lefekvés előtt elolvasom a másnapi evangéliumi részletet, s ezzel alszom el, ez az én „Jó éjt!” kívánságom az Úrnak, akinek a Szava az alvás közben is titokzatosan formál, a tudatalattimban is. Reggel, mielőtt felkelek, újból elolvasom a tegnap esti szakaszt, s ez lesz az én „Jó reggelt!” köszönésem Jézusnak.

Iparkodom a szentírási részből megjegyezni egy szót, egy sort, ami megérintett, s ez lesz a napom vezérfonala, amelyet őrzök az emlékezetemben, „forgatok” és ízlelgetek a szívemben. Őrzöm az Úr Szavát, és Ő is megőriz engem.

Ez válik az adott napi döntéseim, tetteim, szavaim forrásává. Fény és lámpás a napomon. Békét ad és reményt, mert a napi „szétszóródásaimból” újból és újra visszatérhetek hozzá.

A déli órákban megállok és elcsendesedem egy kicsit. Átgondolom, hogy emlékszem-e még a reggel elolvasott szakaszra, a kiválasztott szóra, mondatra. Megkérdezem magamtól, hogy az Úr Szava szerint cselekedtem-e, gondolkodtam-e, beszéltem-e? Ha nem, akkor bocsánatot kérek, s kérem a Szentlelket, hogy segítsen az Isten Szavának fényében járnom. Újra elolvasom a bibliai részletet, s így folytatom a napomat.

Este pedig a „figyelmes szeretet imájában” gondosan átgondolom a napomat, megkérdezve, hogy megőriztem-e az Úrtól kapott mondatot, szót? Ünnepeltem-e, hogyan válaszoltam rá? Hálát adok, bocsánatot kérek, s fohászkodom Istenhez, hogy holnap legyek még figyelmesebb a Szavára a fiatal Sámuelhez hasonlóan (vö. 1Sám 3,9-10).

A heti ritmus dinamikája az előzőhöz hasonló, de hét napot ölel át.

A vasárnap - a hét első napján - megünnepelt szentmisén hallott szentírási olvasmányokat olvasom el a hét napjain, kiválasztva belőlük egy-egy szót, mondatot, gondolatot. Ebben sokat segíthet a szentbeszéd figyelmes meghallgatása is. S ezeket a szavakat hordozom a gondolataimban, a szívemben. Akár szóról szóra is megtanulva az adott idézetet. S arra figyelek, hogy ez váljék a heti tevékenységem mozgató rugójává, iránytűjévé.

A havi ritmus arra utal, hogy Isten Igéje átszövi az egész hónapomat is.

Ez talán leginkább a zsolozsma imádságban valósul meg, ami Isten Szavával való imádságot jelent négy hetes felosztásban. A zsoltárok, ima-gyöngyszemek átjárják és lassan átformálják így a hónapomat.

Az éves ritmus azt jelenti, hogy pl. egy lelkigyakorlat során kiválasztom, hogy mely szentírási mondat lesz a mottója az évemnek.

Ez lesz tehát az a program, amit törekszem megvalósítani. Mindez irányt és vezérfonalat ad az adott év számára. Küldetést kapok így az Úrtól.

S végül az egész életünk ritmusa arra utal, hogy a kiválasztott bibliai szakasz, igehely hivatást, meghatározó irányultságot ad. Biztos sziklaalap, amelyre biztonságosan lehet építkeznem (vö. Mt 7,24-25), s amihez visszatérhetek újból és újból.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy érdemes minél gyakoribb kapcsolatot kialakítani az Úr Szavával.

A szakasz gyümölcsöző átelmélkedéséhez ajánlott színes ceruzákat használni, aláhúzni azokat a szavakat, amelyek megérintettek, amelyekben felfedeztem az örömhírt. Az elmélyülést nagyban segíti az a jó gyakorlat is, hogy leírom egy kincses füzetbe azokat az igehelyeket, amelyekben megszólított engem is az Úr. Ezek memorizálása, visszaolvasása sokat segít az Úr Szavának titkában elmerülni.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Nyúl Viktor atya