Fesztiválozás katolikus szemmel - avagy szabad-e katolikusként fesztiválokra menni?

A nyári időszakban egyre inkább ránk talál a késztetés, hogy kimozduljunk, a sok munka után végre kiszálljunk a taposómalomból – letegyük a lantot, leállítsuk a verklit, kilépjünk a mókuskerékből, stb. – és végre kikapcsolódjunk. A fiatalabb korosztály képviselőiben ilyenkor gyakran felötlik, hogy el kellene menni egy fesztiválra... Na de melyikre? Mert fesztivál és fesztivál között is óriási különbség van – mondhatni, ég és föld.

Hogy egy keresztény fiatalnak melyik/milyen fesztiválra érdemes elmennie és milyenre nem, ehhez nyújt most elméleti és gyakorlati segítséget egy fiatal pap: Faragó András atya.

Legelőször is azt fontos leszögezni, hogy a mi vallásunk az ünnep vallása. Minden szentmise a legigazibb ünnep, egy valódi lakoma, amely az örök húsvétra, az örök ünneplésre készít fel bennünket.

Jézus számtalan helyzetben kifejezte a közös ünneplés és öröm fontosságát. Ennek egyik tanúbizonysága, hogy első csodáját éppen egy menyegzőn tette (vö. Jn 2,1–11), ahol a bor – mint vigassági alapkellék – került előtérbe. De erről számol be az a sok elbeszélés is, amikor asztalközösséget vállalt különféle emberekkel (pl. Mt 9,10; Lk 7,36; Jn 12,2).

Az Egyház liturgiája az ünnepek egész sorozatát tárja elénk, amely bőséges lehetőséget ad arra, hogy liturgikus keretek között az Istenhez tartozás örömét megéljük és kifejezzük.

Másodszor pedig tegyük föl a kérdést: mit jelent ünnepelni? Az ünnep jelenthet emlékezést egy személyre vagy eseményre, de apropót adhat egy különleges alkalom is, mely összehozza az embereket. Mindenesetre nem önmagáért való, hanem valami köré rendeződik. Leginkább talán a hálaadás fejeződik ki benne. Hálaadás egy személyért, egy eseményért vagy éppen a találkozás öröméért.

A "fesztivál" szó az "ünnep" jelentésű latin festivus szóból ered. Éppen ezért föl lehet tenni a kérdést, hogy mit is ünneplünk ezen vagy azon a fesztiválon. Ha nincs rá válasz, mert pusztán önmagáért való esemény, akkor nem tesz eleget a szóból fakadó várakozásnak. Egy ünnep akkor az igazi, ha még sokáig emlegetjük – nem pusztán azért, mert volt egy-két jó poén, hanem – mert jó rá emlékezni.

De akkor milyen fesztiválra lehet vagy érdemes elmenni? Arra, amelyre majd másnap is jó lesz visszagondolni. Amely tölt és nem leszív, hiszen

az igazi ünnep töltekezés a lélek számára, de sok fesztivál csupán az üresség érzésének lenyomatát hagyja az emberben.

Kempis Tamás: Krisztus követése c. műve így fogalmazza meg mindezt: "Minek akarod látni azt, amit bírnod tilos? Elmúlik a világ és minden kívánsága. Érzéki kíváncsiságod arra biztat, hogy járj, kelj mindenfelé; de mikor vége a kimenődnek, mit hozol haza: nyomott lelkiismeretet és megosztott szívet. Vígan indulsz kifelé, és gyakran szomorúan térsz haza: a jókedvű éjszakázásra keserves reggel következik." (Krisztus követése I. könyv 20.)

Ahogy nem mindegy, mivel veszed körül magad, úgy az sem, hogy kik vesznek körül. Olyanok, akik fölfelé, vagy olyanok, akik lefelé húznak?

Néhány megfontolandó szempont a problémák és csalódások megelőzéséhez:

- Semmiképp ne menj olyan fesztiválra, amely nyíltan hirdeti a halál kultúráját – sátánista zenekarok és fellépők, heavy metal-koncertek. Ezenkívül mindenképp kerülendők az okkult világhoz kapcsolódó rendezvények – azok, amelyek ajtót nyithatnak olyan spirituális befolyásoltságra, amely a gonosztól való.

- Kerüld az olyan fellépőket, akik trágár szövegeket dolgoznak föl, ugyanis mindaz, amit hallasz, hatással van gondolkodásodra, életstílusodra.

- Ha fesztiválra mész, ne egyedül menj, hanem olyan barátokkal, akikben megbízol, akikre minden kételkedés nélkül rá mernéd bízni az életedet.

- Tarts mértéket az alkoholfogyasztásban. Keskeny az a mezsgye, amelyet ha átlépsz, már nem vagy tudatodnál, s teljesen kiszolgáltatottá válsz.

- Ne fogadj el semmiféle italt úgy, hogy nem előtted bontották föl az üveget – ezzel előzd meg, hogy olyasmit fogyassz, amibe valamiféle tudatmódosítót kevertek.

• Válaszd azt a fesztivált, ahol olyan Valakivel találkozhatsz, aki tényleg szeret, sőt feltétel nélkül szeret. Olyan helyet, ahol nem attól kell félned, hogy valamit elvesznek – akár fizikailag, akár morálisan –, hanem sokkal inkább adnak. Hiszen Jézus nem azért jött, hogy valamit elvegyen (hacsak nem a bűnt), hanem hogy mindent odaajándékozzon. Önmagát adja. Mivel Isten a saját képére teremtett minket, ezért mi magunk is, Te magad is ajándék vagy. Vegyél részt olyan fesztiválon, ahol ajándékként tekintenek rád, felismerve benned azt a végtelen értéket, mely pusztán a létedből akad.

Általam javasolt programokat itt találsz: https://www.keresztenyprogram.hu/

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depositphotos.com
Szerző: Faragó András atya, a Budapest-Pestszentlőrinci Mária Szeplőtelen Szíve Főplébánia káplánja

Letölthető anyagok: