„Ha szeretnél, tudnád!” – a kimondatlan elvárások hatása a kapcsolatban

"Ha szeretnél, tudnád!" Ismerős mondat sok párkapcsolatból, de valójában rengeteg formában elhangzik vagy gondolatban megfogalmazódik: "Soha nem figyelsz rám!", "Te mindig mással foglalkozol, csak velem nem!", "Már megint minden rám marad!", "Úgy érzem, nem számítok neked igazán."

Ilyesfajta mondat többnyire akkor csúszik ki a szánkon, amikor már elfáradtunk a magyarázatban, amikor a hiány és a fájdalom hangja erősebb bennünk a türelemnél. Abban bízunk, hogy ezek a szavak végre célt érnek, hogy a másik megértse, mi az, amit régóta próbálunk elmondani.

Mégis, ezek a mondatok ritkán hozzák meg a várt közeledést: gyakran falat húznak kettőnk közé, ahelyett, hogy hidat építenének.

Kimondatlan elvárások – amikor azt várjuk, hogy "érezze"

A kimondatlan elvárások sokszor abból a belső vágyból vagy szükségletből születnek, amelyet még saját magunknak sem fogalmaztunk meg világosan. Ennek ellenére elvárjuk, hogy a másik automatikusan teljesítse őket. Hiszen számunkra annyira egyértelmű, mi hiányzik, mi lenne a megfelelő lépés.

Csakhogy ami magától értetődő számunkra, az a másik számára korántsem biztos. Más családi mintákat hozunk, máshogy tanultunk szeretni, figyelni, gondoskodni. Nem azért nem teszi meg, amit várunk, mert nem szeret – hanem mert nem tudja, mire van szükségünk.

A gondolatolvasás mítosza

A párkapcsolatok egyik leggyakoribb csapdája az a hit, hogy a szeretet egyenlő a gondolatolvasással. Mintha a közelség automatikusan azt jelentené, hogy a másik minden belső rezdülésünkre ráhangolódik. Ez azonban irreális elvárás.

A szeretet nem telepít belső radarokat – a szeretet tanulás, figyelem és legfőképpen kommunikáció.

Amikor nem mondjuk ki, mire vágyunk, valójában esélyt sem adunk a másiknak arra, hogy jelen legyen számunkra. Így a kimondatlan elvárások nemcsak csalódást szülnek, hanem falakat is építenek a közelség és a megértés közé.

Mit üzen valójában a "Ha szeretnél, tudnád"?

Ez a mondat tehát nem csupán panaszkodás, hanem kétségbeesett segélykiáltás: a kimondó fél szeretné, ha a másik végre látná, mi hiányzik neki, és cselekedne annak érdekében. "Láss meg végre!", üzeni. A hallgató fél viszont tehetetlennek érzi magát: "De mit csináljak másképp? Mit vársz tőlem?" Így születik meg az a fájdalmas dinamika, ahol egyik fél sem érzi igazán megértve magát.

Az önmagunkkal való kapcsolatunk tükröződik a párkapcsolatban

Mielőtt a másiktól várnánk, hogy megértsen minket, érdemes először önmagunkhoz őszintéknek lennünk és feltenni a kérdést: én tudom, valójában mire van szükségem? Megengedem magamnak, hogy kérjek?

Sokan azért hallgatják el a vágyaikat, mert félnek a visszautasítástól, vagy attól, hogy túlságosan terhelik a másikat.

Mások gyerekkorukban azt tanulták: "Ne kérj, ne zavarj, alkalmazkodj!" Ezek a minták mélyen belénk ivódtak, és gyakran tudattalanul irányítják a felnőtt kapcsolatainkat is.

A kimondatlan elvárások sokszor régi sérülésekből táplálkoznak. Láthatatlan, mégis erős belső nyomásként jelennek meg, ami arra késztet, hogy a párunkban keressük a hiányt, ahelyett, hogy először magunkba néznénk. Így gyakran előfordul, hogy elvárjuk a megértést, a figyelmet vagy a törődést – anélkül, hogy világosan kimondanánk: nekem most mire van szükségem.

Az önmagunkkal való kapcsolat tudatos ápolása ezért nem luxus vagy önzés: ez a kapu a valódi közelséghez.

Amikor magunkkal tisztában vagyunk, legyen szó akár a vágyainkról, akár a határainkról, sokkal könnyebben nyitunk a másik felé, és kérjük úgy, hogy nem vádoljuk, hanem kapcsolódunk.

Elvárások helyett megtanulni kérni

Az elvárás legtöbbször csendes, a sorok között vagy gesztusokban jelenik meg, mégis számon kéri a másikat. Ott van a sóhajban, a feszültségben, a félmondatokban. A kérés ezzel szemben nyílt, egyértelmű, és kapcsolódásra hív. Nem feltételez, hanem megszólít.

Óriási a különbség aközött, hogy azt mondjuk: "Soha nem segítesz! Tudhatnád, hogy fáradt vagyok és rendbe rakhatnád a konyhát!" vagy azt: "Fáradt vagyok, és jól esne, ha este, amíg én teregetek, te rendbe tennéd a konyhát."

Az első mondatban ott a vád, a minősítés – nem csak a viselkedésről, hanem a másik emberről is szól: "nem figyelsz rám, nem vagyok fontos." Ilyenkor a másik gyakran védekezni kezd, bezárul, vagy visszatámad – és a közeledés helyett újabb távolság születik.

A második mondat viszont megmutatja a belső állapotot és a valódi szükségletet. Nem követel, hanem kér. Teret ad a másiknak, hogy szabadon reagáljon, és valódi kapcsolódás jöhessen létre.

Bátorság kimondani, amit szeretnénk

Sokszor azért ragadunk az elvárások szintjén, mert félünk a visszautasítástól. Könnyebb számon kérni, mint kimondani: szükségem van rád!

Pedig az elvárás mögött szinte mindig ott rejtőzik egy kimondatlan kérés – és egy sebezhető vágy a kapcsolódásra.

A konkrét, szeretettel megfogalmazott kérés nem gyengeség, hanem bátorság. Elismeri, hogy a másik nem gondolatolvasó, és hogy mi felelősek vagyunk saját szükségleteink felismeréséért és kimondásáért. Így nemcsak a kapcsolatot erősítjük, hanem önmagunkkal is őszintébbé válunk.

Istenkapcsolat mint támasz

Érdekes, hogy a párkapcsolati mintáink az Istenhez fűződő kapcsolatunkban is megmutatkoznak. Bár Isten mindent tud rólunk, és pontosan ismeri érzéseinket, nem arra hív meg, hogy a gondolatolvasó szerepébe kényszerítsük. Valójában nekünk is könnyebb, ha őszintén kimondjuk, mire van szükségünk, ahelyett, hogy arra várnánk, hogy ő kitalálja belső állapotunkat.

A kapcsolat vele párbeszéd: kimondott fájdalom, vágy, hála, kérés. Amikor megtanulunk így jelen lenni – őszintén, sebezhetően, konkrétan – Isten előtt, ez segít abban, hogy emberi kapcsolatainkban is hitelesebbek legyünk.

A változás bennünk kezdődik

A szeretet nem abból áll, hogy mindent tudunk a másikról, hanem abból, hogy hajlandóak vagyunk tanulni egymást. A kimondatlan elvárások helyett választhatjuk a nyílt kommunikációt. Nem mindig könnyű, de felszabadító.

A valódi kapcsolódás nem a "Ha szeretnél, tudnád!" mondatban születik meg, hanem ott, ahol merünk kérni, figyelni és jelen lenni.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Kigyóssy-Bózsó Andrea, lelkigondozó, pár- és családterapeuta