Ugyanakkor a gyermekekkel kapcsolatos tudás pont a mostani kisgyermekes szülők életének két-három évtizede során bővült sokat, mind a testi, mind a lelki szükségletek vonatkozásában. A nagyszülők tapasztalatai fontosak, a kisgyermekek érdekében mégis van, amit már lehet máshogy csinálni. Ide tartozik többek között a gyermek önszabályozásának alakulása, amit az első években a szülő segít, például az alvás, evés, érzelemszabályozás, vagy a szobatisztaság terén.
A szülői támogatás persze nem jelenti azt, hogy ahol a gyermek már – akár kicsit is - önálló tud lenni, ott helyette a szülő cselekszik. Érdemes úgy és annyiban támogatni a gyermeket, amennyi a továbblépéshez, egy-egy fejlődési fokozat meglépéséhez szükséges.
Minden típusú önszabályozás a gyermek érésével következik be, más és más életszakaszokban.
Míg önállóan elaludni már egy éves kor alatt is tudhatnak a csecsemők, a szobatisztaságra két és három éves kor között szokott megérni a gyermekek nagy része. Ez azonban, mint minden hasonló adat, egy átlag, aminek kapcsán nagy egyéni eltérések lehetnek.
Az ágytisztaság, tehát amikor már pelenka nélkül alszik a gyermek, eshet a szobatisztaság kialakulásával egy időbe is, de el is húzódhat átlagosan akár 3-4,5 éves korig. Ennek kapcsán is érdemes türelmesnek lenni: nem javasolt a gyermeket az éjszaka közepén felébreszteni vagy félálomban a bilire, WC-re tenni, mert ezzel az alvását zavarja meg a szülő, és ettől a gyermek nem válik ágytisztává – bármennyire is szeretné a szülő.
Mindehhez hozzá kell tenni, hogy természetesen nem várható el a megszokott időben és módon a szoba- és ágytisztaság elérése abban az esetben, ha valamilyen szervi eltérést állapítanak meg a gyermeknél.
Szobatisztaságnak azt nevezem, amikor az ürítés kontrollálása a gyermek fejlődéséből eredően és önálló akaratából jelenik meg. Tudatosan észleli, hogy pisilnie, kakilnia kell és valameddig – míg a biliig, vécéig vagy a legközelebbi bokorig eljut – képes visszatartani.
A folyamat során először általában az tudatosul a gyerekekben, hogy kaki van a pelenkában, de az kezdetben még nem, hogy mikor is került oda. A téma iránti érdeklődésüket a gyermekek sokszor ki is fejezik és ekkortól tud a szülő segíteni, a gyermeket finoman, gyengéden rávezetni a bili (vagy szűkítő) használatára.
Ahhoz, hogy a gyermek szobatisztává váljon, alapvetően a gyermeknek kell megérnie, a szülő - vagy nagyszülő - hiába akarja, attól egyre inkább csak feszültség lesz mind a gyermekben, mind a szülőben.
A gyermek látja, hogy a szülő, a nagyobb testvér már a WC-t használja, a kíváncsiság és az utánzási vágy segíti a szobatisztaság iránti érdeklődést – és ezt a szülőnek érdemes is kihasználnia, bár kezdetben a szobatisztaságra szokás nagyobb figyelmet és több energiát követel a szülőtől, mintha pelenkát adna a gyermekre. Mégis ajánlott a gyermek érdekében figyelni a gyermek szobatisztaságra irányuló jelzéseire is.
Próbálgathatja a szülő – erőltetés nélkül – reggeli öltözés előtt, amikor a pelenka lekerül a gyermekről vagy este fürdés előtt, hogy a gyermek csupaszon ráül a bilire és ha sikerül pisilni (a kádba folyó víz hangja is segít), akkor ennek az egész család örülhet.
Melegebb időben, a szülő jelenlétében akár lehet bugyit, alsónadrágot is adni a gyermekre. Előfordulhat, hogy meglepődik vagy megijed a gyermek a szokatlan tapasztalaton, hogy csurog a lábán a pisi, ezt az ijedtséget a szülő gyorsan és természetesen tudja kezelni.
A gyermek érdeklődésére és jelzéseire adott szülői válaszokkal a gyermek apránként átveszi a saját teste feletti kontrollt: az ürítést megelőző testérzetek tudatosítását, a záróizmok akaratlagos irányítását és a bili használatához szükséges technikai feltételeket (minden ruhát le kell húzni vagy tolni, és csak utána leülni – majd popótörlés, ruha felhúzás).
A sikeres pisilés vagy kakilás után a szülő ösztönösen együtt örül a gyermekkel, és ez nagyon jó is, hiszen a gyermeket ez motiválja, büszke lehet ezáltal magára. Ugyanakkor az öröm inkább a gyermek teljesítményének szóljon, ne magának a pisinek, vagy kakinak, mert az nehezen értelmezhető kisgyermekként, hogy ha valaminek ennyire örül a család, akkor utána azt miért húzzák le a WC-n.
Legyünk megengedőek a gyermekkel is, magunkkal is. Ráadásul a korábbi szülői rutin nem mindig számít, a testvérek is eltérő menetben és módon válhatnak szobatisztává. Az ötödiknél már valószínűleg nem éri a szülőt meglepetés…
Minden családra érvényes általános igazságok nincsenek, hiszen a szobatisztaságra szokás folyamata mindig az adott család viszonylatában képzelhető el. Sokat segít, ha a szülő rá tud hangolódni a gyermeke szükségleteire, jelzéseire, és ennek megfelelően tud támogatást nyújtani.
A családon belüli rendszer és rendezettség szintén segíti a szobatisztaság alakulását: a kiszámítható napirend, mint alap, illetve az is, ha a napon belül megvan, hogy mikor szoktak a családtagok minden esetben WC-re menni: például alvás vagy otthonról elindulás előtt.
Érdemes mindent nevén nevezni a szülőnek, azért, hogy a gyermek is nevesíteni tudja: mind a testrészeket, amelyek a szobatisztaság kapcsán érintettek, mind a végtermékeket.
A szobatisztaság kialakulása időbe telhet, sürgetni azonban nem ajánlott, mint ahogy a gyermeket a bilin hosszabb ideig ott tartani sem. Ha a gyermek az ürítéssel kapcsolatban a szülő (vagy más felnőtt) részéről feszültséget érez, ha kényszert vagy megszégyenítést tapasztal bárkitől, vagy bármitől megijed ennek kapcsán, az igencsak visszavetheti a szobatisztaság folyamatát.
Nem szerencsés figyelmet szentelni annak, hogy a szomszéd vagy a játszótéri ismerős gyermeke hol tart már a folyamatban. Ez inkább csak a feszültségét fokozza, a folyamatot nem segíti.
Ha a szülő bízik a gyermekben, hogy amikor eljön az ideje, szobatiszta, majd ágytiszta lesz, ha ennek kapcsán is biztonságban érzi magát a gyermek a szülő mellett, akkor előbb-utóbb menni fog. A szobatisztaságra szokás folyamata az ember természetes fejlődésének része, feszültségmentesen a gyermek is természetesen tud előbbre lépni ezen a téren.
Javasolt szülőként törekedni arra, hogy a gyermek szobatisztaságával összefüggésben a kontroll a gyermeknél lehessen, hiszen a gyermek testéről és testérzeteiről van szó. Ha azokon a területeken, amelyekben a gyermek már kezd önálló lenni, a szülő teret tud engedni a gyermeknek, akkor ő természeténél fogva próbálkozni fog, utánozni a nagyobbat (a felnőttet vagy a nagyobb gyereket) és ezáltal egyre hatékonyabbnak, kompetensebbnek érezheti magát a saját kis élete vonatkozásában.
A szobatisztaságon kívül ilyen terület még például az evés, játék, öltözködés. Ha belegondolunk, egyiket sem adhatja a szülő utasításba, mert akkor ellenállást vált ki a gyermekből. Ellenben,
ha a szülő jól kapcsolódik a gyermekhez, ha időről időre tényleg csak rá figyel, akkor ez a biztonságos kapcsolódás segíti a gyermekben azt, hogy megismerje saját magát és a meglévő vagy alakuló képességeit.
És mivel a természetes fejlődésen kívül a biztonságos, megtartó szülőhöz való kapcsolódás is kulcsa a szobatisztaságra szokás folyamatának, nincs szükség más külső motivációra a gyermeknek: nem kell, hogy minden pisilés vagy kakilás után jutalmat kapjon. A belső motivációja fogja előrébb vinni ehelyett.
Ha a folyamat során a gyermek evése, alvása terén rosszabbodást, a dacosságban erősödést tapasztal a szülő, érdemes lehet átgondolni, hogy lehet-e esetleg lassítani, jobban a gyermekre bízni a szobatisztaság tempóját. Ugyanakkor az erősödő dac önmagában természetes, hiszen a dackorszak és a szobatisztaságra szokás a kisgyermek életében hozzávetőlegesen ugyanarra az időszakra esik és nem véletlenül: a gyermek énfejlődésének, identitásának alakulásának egy fontos szakasza ez kívül-belül.
Kifelé, a család felé egyre inkább jelzi a tudatos akaratát: ÉN akarom, ÉN tudom. Ennek során a gyermek időről időre beleütközik a szülő által észszerűen felállított határokba, keretekbe, amitől feszült lesz és ezt a hisztinek nevezett érzelmi gejzíreken keresztül adja a külvilág tudtára. Befelé pedig a teste feletti kontroll átvételét jelenti: egyre inkább érzi, ha álmos, ha éhes vagy ha jóllakott, illetve azt, ha pisilnie vagy kakilnia kell.
A kisgyermek viszonya a kakihoz nagyon sajátos lehet, hiszen az ő megélése szerint az a testének része, belőle jött ki. Ha a kaki belepottyan a WC-be, ő is bele fog? Ha ez nagyon foglalkoztatja a gyermeket, akkor érdemes lehet inkább bilivel próbálkozni, mesélni vagy lerajzolni a kaki útját a „tengerig”.
A szobatisztává válási folyamatban a szülő segíthet azzal is, hogy a gyermek testét egy nagy papírra körbe rajzolja és azon belül nagy vonalakban megmutatja az étel útját. Vannak ebben a témában könyvek is, de a gyermek saját teste mégiscsak személyesebb.
Megmutathatjuk a folyamatot más módon is: segíthet a gyurmázás, összeszorított ökölből is kinyomhatja a szülő, majd a gyermek a barna gyurmát, és meg is tudja állítani a folyamatot. És fejjel lefelé tartott nylonzacskóból is lehet vizet kicsurgatni, illetve elszorítani a nyílást.
Technikailag – felnőttként ebbe már nem annyira gondolunk bele – könnyebb kakilni, ha a láb alá van támasztva, nem lóg, és ha a térdek kicsit magasabban vannak a medencénél.
A szobatisztaságra szoktatás kapcsán jó, ha a szülő könnyeden kezeli a témát, ugyanakkor a külső elvárások miatt mégis sok a kialakuló feszültség. Feszülten viszont jóval nehezebb e téren a gyermekkel pozitív változást elérni, ezért arra biztatom a szülőket, hogy lazuljanak el és bízzanak a gyermekükben, a gyermek egyéni fejlődési menetében, időben ki fog alakulni a szobatisztaság.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, depositphotos.com
Szerző: Jindáné dr. Labádi Gabriella
Gézengúz Alapítvány a Születési Károsultakért
Segítő jelleg: fejlesztő foglalkozás, gyógytorna, mozgásfejlesztés
Ajánljuk: gyerekeknek, szülőknek
Elérhető: országosan, folyamatosan
Gézengúz Alapítvány
Manóház TSMT Központ
Segítő jelleg: fejlesztő foglalkozás, gyógypedagógia, mozgásfejlesztés, pszichológus
Ajánljuk: gyerekeknek
Elérhető: Bárhonnan, mert van ONLINE lehetőség is, Egész évben
Manóház Terápiás és Diagnosztikai Központ
Kulcs a neveléshez - Organikus pedagógia "A nevelés az élet szolgálata"
Segítő jelleg: előadás
Ajánljuk: szülőknek, közösségeknek
Elérhető: országos, ill. a Kárpát-medencében és határainkon túl, magyar nyelven, egész évben rendszeres jelleggel, előre egyeztetett igény szerinti helyen és időben
Uzsalyné dr. Pécsi Rita
Szent Lukács Görögkatolikus Integrált Gyermekrehabilitációs és Szociális Központ
Segítő jelleg: fejlesztő foglalkozás, gyógypedagógia, gyógytorna, mozgásfejlesztés, pszichológus, rehabilitáció
Ajánljuk: gyerekeknek
Elérhető: Észak - alföldi régió, illetve bizonyos intézmények esetén országosan, Rendszeres
Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat
Budapesti Korai Fejlesztő Központ - Komplex gyógypedagógiai fejlesztés és tanácsadás
Segítő jelleg: fejlesztő foglalkozás, gyermekneurológia, gyógypedagógia, gyógytorna, konzultáció, mentálhigiénés segítség, mozgásfejlesztés, tanácsadás
Ajánljuk: gyerekeknek, családoknak, szülőknek
Elérhető: Újbudán és Zuglóban, egész évben rendszeresen
Budapesti Korai Fejlesztő Központ - EGYMI
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.