Kényes kérdés a szobatisztaság?

A kisgyermek növekedésével, testi-lelki érésével természetes módon alakulhat ki a szobatisztaság – mégis sok családnál okoz a szülőknek fejtörést, hogy nincs-e a gyermekük elkésve a pelenka elhagyásával. Nehezíti a szülő érzéseit, ha az óvodakezdés miatt érzi a sürgetettséget és az sem könnyíti meg a helyzetet, ha a környezettől, nagyszülőktől kap megjegyzéseket – tipikusan arra vonatkozóan, hogy ő (a mostani szülő) ennyi idősen már mi mindent tudott.

A gyermek önszabályozásának kialakulása

Ugyanakkor a gyermekekkel kapcsolatos tudás pont a mostani kisgyermekes szülők életének két-három évtizede során bővült sokat, mind a testi, mind a lelki szükségletek vonatkozásában. A nagyszülők tapasztalatai fontosak, a kisgyermekek érdekében mégis van, amit már lehet máshogy csinálni. Ide tartozik többek között a gyermek önszabályozásának alakulása, amit az első években a szülő segít, például az alvás, evés, érzelemszabályozás, vagy a szobatisztaság terén.

A szülői támogatás persze nem jelenti azt, hogy ahol a gyermek már – akár kicsit is - önálló tud lenni, ott helyette a szülő cselekszik. Érdemes úgy és annyiban támogatni a gyermeket, amennyi a továbblépéshez, egy-egy fejlődési fokozat meglépéséhez szükséges.

Mindennek eljön a maga ideje

Minden típusú önszabályozás a gyermek érésével következik be, más és más életszakaszokban.

Míg önállóan elaludni már egy éves kor alatt is tudhatnak a csecsemők, a szobatisztaságra két és három éves kor között szokott megérni a gyermekek nagy része. Ez azonban, mint minden hasonló adat, egy átlag, aminek kapcsán nagy egyéni eltérések lehetnek.

Az ágytisztaság, tehát amikor már pelenka nélkül alszik a gyermek, eshet a szobatisztaság kialakulásával egy időbe is, de el is húzódhat átlagosan akár 3-4,5 éves korig. Ennek kapcsán is érdemes türelmesnek lenni: nem javasolt a gyermeket az éjszaka közepén felébreszteni vagy félálomban a bilire, WC-re tenni, mert ezzel az alvását zavarja meg a szülő, és ettől a gyermek nem válik ágytisztává – bármennyire is szeretné a szülő.

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy természetesen nem várható el a megszokott időben és módon a szoba- és ágytisztaság elérése abban az esetben, ha valamilyen szervi eltérést állapítanak meg a gyermeknél.

Hogyan alakul ki a szobatisztaság?

Szobatisztaságnak azt nevezem, amikor az ürítés kontrollálása a gyermek fejlődéséből eredően és önálló akaratából jelenik meg. Tudatosan észleli, hogy pisilnie, kakilnia kell és valameddig – míg a biliig, vécéig vagy a legközelebbi bokorig eljut – képes visszatartani.

A folyamat során először általában az tudatosul a gyerekekben, hogy kaki van a pelenkában, de az kezdetben még nem, hogy mikor is került oda. A téma iránti érdeklődésüket a gyermekek sokszor ki is fejezik és ekkortól tud a szülő segíteni, a gyermeket finoman, gyengéden rávezetni a bili (vagy szűkítő) használatára.

Ahhoz, hogy a gyermek szobatisztává váljon, alapvetően a gyermeknek kell megérnie, a szülő - vagy nagyszülő - hiába akarja, attól egyre inkább csak feszültség lesz mind a gyermekben, mind a szülőben.

A gyermek látja, hogy a szülő, a nagyobb testvér már a WC-t használja, a kíváncsiság és az utánzási vágy segíti a szobatisztaság iránti érdeklődést – és ezt a szülőnek érdemes is kihasználnia, bár kezdetben a szobatisztaságra szokás nagyobb figyelmet és több energiát követel a szülőtől, mintha pelenkát adna a gyermekre. Mégis ajánlott a gyermek érdekében figyelni a gyermek szobatisztaságra irányuló jelzéseire is.

Próbálgathatja a szülő – erőltetés nélkül – reggeli öltözés előtt, amikor a pelenka lekerül a gyermekről vagy este fürdés előtt, hogy a gyermek csupaszon ráül a bilire és ha sikerül pisilni (a kádba folyó víz hangja is segít), akkor ennek az egész család örülhet.

Melegebb időben, a szülő jelenlétében akár lehet bugyit, alsónadrágot is adni a gyermekre. Előfordulhat, hogy meglepődik vagy megijed a gyermek a szokatlan tapasztalaton, hogy csurog a lábán a pisi, ezt az ijedtséget a szülő gyorsan és természetesen tudja kezelni.

A gyermek érdeklődésére és jelzéseire adott szülői válaszokkal a gyermek apránként átveszi a saját teste feletti kontrollt: az ürítést megelőző testérzetek tudatosítását, a záróizmok akaratlagos irányítását és a bili használatához szükséges technikai feltételeket (minden ruhát le kell húzni vagy tolni, és csak utána leülni – majd popótörlés, ruha felhúzás).

A sikeres pisilés vagy kakilás után a szülő ösztönösen együtt örül a gyermekkel, és ez nagyon jó is, hiszen a gyermeket ez motiválja, büszke lehet ezáltal magára. Ugyanakkor az öröm inkább a gyermek teljesítményének szóljon, ne magának a pisinek, vagy kakinak, mert az nehezen értelmezhető kisgyermekként, hogy ha valaminek ennyire örül a család, akkor utána azt miért húzzák le a WC-n.

Legyünk megengedőek a gyermekkel is, magunkkal is. Ráadásul a korábbi szülői rutin nem mindig számít, a testvérek is eltérő menetben és módon válhatnak szobatisztává. Az ötödiknél már valószínűleg nem éri a szülőt meglepetés…

Mivel segítheti a szülő a szobatisztává válást és mit ne tegyen?

Minden családra érvényes általános igazságok nincsenek, hiszen a szobatisztaságra szokás folyamata mindig az adott család viszonylatában képzelhető el. Sokat segít, ha a szülő rá tud hangolódni a gyermeke szükségleteire, jelzéseire, és ennek megfelelően tud támogatást nyújtani.

A családon belüli rendszer és rendezettség szintén segíti a szobatisztaság alakulását: a kiszámítható napirend, mint alap, illetve az is, ha a napon belül megvan, hogy mikor szoktak a családtagok minden esetben WC-re menni: például alvás vagy otthonról elindulás előtt.

Érdemes mindent nevén nevezni a szülőnek, azért, hogy a gyermek is nevesíteni tudja: mind a testrészeket, amelyek a szobatisztaság kapcsán érintettek, mind a végtermékeket.

A szobatisztaság kialakulása időbe telhet, sürgetni azonban nem ajánlott, mint ahogy a gyermeket a bilin hosszabb ideig ott tartani sem. Ha a gyermek az ürítéssel kapcsolatban a szülő (vagy más felnőtt) részéről feszültséget érez, ha kényszert vagy megszégyenítést tapasztal bárkitől, vagy bármitől megijed ennek kapcsán, az igencsak visszavetheti a szobatisztaság folyamatát.

Nem szerencsés figyelmet szentelni annak, hogy a szomszéd vagy a játszótéri ismerős gyermeke hol tart már a folyamatban. Ez inkább csak a feszültségét fokozza, a folyamatot nem segíti.

Bizalom és önállóság

Ha a szülő bízik a gyermekben, hogy amikor eljön az ideje, szobatiszta, majd ágytiszta lesz, ha ennek kapcsán is biztonságban érzi magát a gyermek a szülő mellett, akkor előbb-utóbb menni fog. A szobatisztaságra szokás folyamata az ember természetes fejlődésének része, feszültségmentesen a gyermek is természetesen tud előbbre lépni ezen a téren.

Javasolt szülőként törekedni arra, hogy a gyermek szobatisztaságával összefüggésben a kontroll a gyermeknél lehessen, hiszen a gyermek testéről és testérzeteiről van szó. Ha azokon a területeken, amelyekben a gyermek már kezd önálló lenni, a szülő teret tud engedni a gyermeknek, akkor ő természeténél fogva próbálkozni fog, utánozni a nagyobbat (a felnőttet vagy a nagyobb gyereket) és ezáltal egyre hatékonyabbnak, kompetensebbnek érezheti magát a saját kis élete vonatkozásában.

A szobatisztaságon kívül ilyen terület még például az evés, játék, öltözködés. Ha belegondolunk, egyiket sem adhatja a szülő utasításba, mert akkor ellenállást vált ki a gyermekből. Ellenben,

ha a szülő jól kapcsolódik a gyermekhez, ha időről időre tényleg csak rá figyel, akkor ez a biztonságos kapcsolódás segíti a gyermekben azt, hogy megismerje saját magát és a meglévő vagy alakuló képességeit.

És mivel a természetes fejlődésen kívül a biztonságos, megtartó szülőhöz való kapcsolódás is kulcsa a szobatisztaságra szokás folyamatának, nincs szükség más külső motivációra a gyermeknek: nem kell, hogy minden pisilés vagy kakilás után jutalmat kapjon. A belső motivációja fogja előrébb vinni ehelyett.

Dackorszak és szobatisztaság

Ha a folyamat során a gyermek evése, alvása terén rosszabbodást, a dacosságban erősödést tapasztal a szülő, érdemes lehet átgondolni, hogy lehet-e esetleg lassítani, jobban a gyermekre bízni a szobatisztaság tempóját. Ugyanakkor az erősödő dac önmagában természetes, hiszen a dackorszak és a szobatisztaságra szokás a kisgyermek életében hozzávetőlegesen ugyanarra az időszakra esik és nem véletlenül: a gyermek énfejlődésének, identitásának alakulásának egy fontos szakasza ez kívül-belül.

Kifelé, a család felé egyre inkább jelzi a tudatos akaratát: ÉN akarom, ÉN tudom. Ennek során a gyermek időről időre beleütközik a szülő által észszerűen felállított határokba, keretekbe, amitől feszült lesz és ezt a hisztinek nevezett érzelmi gejzíreken keresztül adja a külvilág tudtára. Befelé pedig a teste feletti kontroll átvételét jelenti: egyre inkább érzi, ha álmos, ha éhes vagy ha jóllakott, illetve azt, ha pisilnie vagy kakilnia kell.

Gondolatok az egyik főszereplőről

A kisgyermek viszonya a kakihoz nagyon sajátos lehet, hiszen az ő megélése szerint az a testének része, belőle jött ki. Ha a kaki belepottyan a WC-be, ő is bele fog? Ha ez nagyon foglalkoztatja a gyermeket, akkor érdemes lehet inkább bilivel próbálkozni, mesélni vagy lerajzolni a kaki útját a „tengerig”.

A szobatisztává válási folyamatban a szülő segíthet azzal is, hogy a gyermek testét egy nagy papírra körbe rajzolja és azon belül nagy vonalakban megmutatja az étel útját. Vannak ebben a témában könyvek is, de a gyermek saját teste mégiscsak személyesebb.

Megmutathatjuk a folyamatot más módon is: segíthet a gyurmázás, összeszorított ökölből is kinyomhatja a szülő, majd a gyermek a barna gyurmát, és meg is tudja állítani a folyamatot. És fejjel lefelé tartott nylonzacskóból is lehet vizet kicsurgatni, illetve elszorítani a nyílást.

Technikailag – felnőttként ebbe már nem annyira gondolunk bele – könnyebb kakilni, ha a láb alá van támasztva, nem lóg, és ha a térdek kicsit magasabban vannak a medencénél.

Lazulj el és bízz a gyermekedben!

A szobatisztaságra szoktatás kapcsán jó, ha a szülő könnyeden kezeli a témát, ugyanakkor a külső elvárások miatt mégis sok a kialakuló feszültség. Feszülten viszont jóval nehezebb e téren a gyermekkel pozitív változást elérni, ezért arra biztatom a szülőket, hogy lazuljanak el és bízzanak a gyermekükben, a gyermek egyéni fejlődési menetében, időben ki fog alakulni a szobatisztaság.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, depositphotos.com
Szerző: Jindáné dr. Labádi Gabriella