Kimerültél? A megfelelő szülői alvástámogatás sokat segíthet a babának és a szülőknek egyaránt!

Az újszülöttek és kisgyermekek megfelelő idegrendszeri fejlődéséhez szükség van az életkoruknak megfelelő mennyiségű, jó minőségű alvásra. Hogyan tudjuk ezt szülőként a legjobban támogatni, miközben mi is végeláthatatlan kimerültséggel küzdünk?

Természetesen vannak csecsemők és kisgyermekek, akiknél az alvást nem érzik a szülők kihívásnak, sok családban azonban akár már újszülött kortól nehézségként élhetik meg.

Az alvással összefüggésben több kérdés is megfogalmazódik a szülőkben:

❓Mikortól kell napirend?

❓Mitől fog a baba magától elaludni?

❓Mikortól és hogyan fogja már átaludni az éjszakát?

És ha a gyermek alvása kapcsán nehézséget él meg a család, akkor ezek a kérdések kiegészülhetnek az alábbi fájdalmas, akár bűntudatot kifejező dilemmákkal is:

❓❗Mások gyermeke miért alszik annyival jobban, mint a miénk?

❓❗Mi romlott el a gyermekben vagy mit rontok el én?

És az életérzés, ami a mindennapokat áthatja: borzalmasan fáradt vagyok a mindennapokhoz is, nemhogy változtatni… Ez ördögi kör…

Van ebből kiút?

Van, bizony! Segít ilyenkor, ha számba vesszük, hogy mi mindenre érdemes a szülőknek figyelemmel lenniük a gyermekkel kapcsolatban és miben van szüksége a gyermeknek a szülő érzékeny segítségére.

Ahhoz, hogy a szülő megfelelően tudja a gyermek testi-lelki fejlődését biztosítani, a szülőnek is jól kell lennie.

Mi jelenthet segítséget szülőnek, gyermeknek?

• Kapcsolati háló a család körül: az ember alapvetően társas lény, a szülő számára is fontos tehát, hogy legyenek olyan emberek, vagy közösségek, ahol a szülőségével, anyasággal, apasággal kapcsolatos dilemmáit, életérzéseit meg tudja osztani.
• Szakemberekhez is lehet támogatásért fordulni: a védőnők a kora gyermekkor éveiben kísérik a gyermek fejlődését és adnak jó ötleteket a mindennapokra, a szülő-csecsemő, kisgyermek konzulensek a szülő-gyermek kapcsolatot és a gyermek viselkedésszabályozási nehézségeiben (így alvás kérdésben is) segítséget nyújtanak.
• A beszélgetéseken túlmenőek fontosak a kétkezi segítségek is, hiszen egy kicsi gyermek felnevelése nem kis feladat, így mindenkit érdemes mozgósítani, akitől jóérzéssel segítséget lehet kérni, hogy ezáltal is kicsit több energiája maradjon a szülőknek a gyermekre való ráhangolódásra.

Megfelelő információk a csecsemő, kisgyermek alvására kiható alapvető tényezőkről

Tudom, nem mondok újdonságot azzal, hogy a gyermek a családban, a család részeként él és a családtagok kölcsönösen hatással vannak egymásra. A gyermek alvása kapcsán tehát fontos beszélnünk a szülő-gyermek kapcsolatról, arról, hogy a szülő mennyire tud ráhangolódni a gyermekére, hogy észleli-e (fáradtan lássuk be, nehéz ez) és a gyermek szükségleteinek megfelelően értelmezi-e a gyermek jelzéseit (vagy esetleg már úgy élheti meg, hogy a csecsemő, kisgyermek direkt bosszantásul nem akar aludni, ébred fel sűrűn).

A gyermek a méhen belüli, legelső időszaktól kezdve folyamatosan fejlődik és érik. A várandósság 36. hetére kifejlődik a magzatnál az alvás és ébrenlét ciklikus váltakozása. Ez az érési folyamat megfigyelhető az újszülött, csecsemő alvása tekintetében is. Az élet kezdetén a gyermek teljes alvásciklusa 40-60 perc (a felnőtté másfél óra).

Születést követően a babák az alvásukat a REM (Rapid Eye Movement – gyors szemmozgásos) fázissal kezdik és ez után jön a mélyalvás. A felnőttekre is jellemző alvásmintázat körülbelül a negyedik-hatodik hónap körül alakul ki, ekkorra már a mélyalvás időszaka megelőzi a REM fázist. Emiatt javasolt, hogy a szülő figyelje a gyermekét, hogy melyik alvási fázissal kezdődik az alvása, illetve érdemes azt is tudni, hogy amikor már a mélyalvással kezdődik az alvásciklus, azon belül is megfigyelhetőek szakaszok: elalvás, könnyű alvás, középső alvási szakasz és ezt követi a mélyalvás. Hogy miért fontos ez? Ameddig nem alszik mélyen a gyermek, addig a helyzetváltoztatásra könnyen ébred, ellenben nehezen alszik újra vissza.

Az újszülöttek úgy születnek erre a világra, hogy a belső szabályozási funkcióik nagy részét még a szülő segíti. Az újszülött, a kis csecsemő azt érzi, hogy valami nem komfortos neki, de azt, hogy ez álmosság vagy fáradtság lenne, ő még nem tudatosítja. A szülő észleli a baba viselkedéséből azt, hogy mire van a gyermeknek szüksége és teremti meg azokat a körülményeket, amelyek segítik a baba elalvását.

Miért ébrednek éjszaka az újszülöttek és a csecsemők és mit tehetnek a szülők?

Az ébredésnek több oka is lehet: éhség, testkapcsolat és kapcsolódás iránti vágy, vagy például a mikroébredések.

Az éhség miatti ébredés az első hónapokban teljesen természetes, hiszen az újszülöttnek icipici cseresznye méretű gyomra van, hamar megéhezik. Ahogy nő a gyermek ugyanakkor érdemes arra is gondolni, hogy nem biztos, hogy minden ébredés éhséget jelez. Ha egy picit kivár a szülő, lehet, hogy a csecsemő visszaalszik. Az is lehet, hogy a síró csecsemő egy kis szülői ringatásra megnyugszik és így már vissza lehet az ágyába rakni és elalszik.

A kevesebb több: a szülői jelenlét a lehető legkevesebb beavatkozással segítheti a gyermek önállóságát a megnyugvásban, visszaalvásban.

Természetesen nem a sírni hagyásról beszélek, mindig fontos az újszülöttnek, csecsemőnek, (kis)gyermeknek, hogy a jelzéseire reagáljon a szülő, hogy támogatóan (válaszkészen) jelen legyen. Azonban fontos, hogy a szülői segítség, a megnyugtatás fokozatos legyen és csak akkor jöjjön a következő lépés, ha az előző nem bizonyul hatásosnak.

Mik ezek a lépések? Pici kivárás, majd a következő fokozat a halk, nyugodt hangú szó, simogatás. Ezt követheti például az ágyból kivéve ringatás. Természetesen, ha tudja a szülő, hogy éhes éjszaka is a gyermeke, akkor mindenképpen etesse meg. Az etetést azonban nyugtatásra, érzelemszabályozásra nem érdemes bevetni.

Az is jellemző, hogy testi érintésre, kapcsolódásra vágynak éjszaka is a gyermekek, hiszen a legtöbb babának a biztonságos szülői jelenlét kell ahhoz, hogy az ébrenlétből át tudjon fordulni az alvásba. Az újszülöttre természetszerűleg folyamatosan és intenzíven figyel az anya, a gyermekágy időszaka is ezt szolgálja: az újszülött megismerését, az anya és az újszülött összehangolódását.

A születést követő hónapok során a szülő tanítja meg a gyermekének, hogy éjjel az alvásnak van az ideje: kevés fénnyel és beszéddel, nappal pedig az intenzívebb kapcsolódásnak. Jó ezért, ha napközben a szülő egy-egy időszakra csak a csecsemőre vagy kisgyermekre tud figyelni: amikor nem tesz be mosást, nem kavar a rántáson és nem néz rá egyáltalán a telefonjára, sőt: le is halkítja.

Nem kell ehhez sok minden: csak figyelje a gyermekét és – bármilyen korú is a pici – amit a szülő felé kezdeményez, abba a szülő kapcsolódjon be, reagáljon rá. Mosolyogjon vissza a gyermekre, utánozza a hangját, adogassa vissza a játékot, amit nyújt felé, gurítsa vissza a labdát, olvasson a könyvből, keresse meg a kicsit, ha elbújt. És közben jókat lehet énekelni, mondókázni.

Térjünk vissza az alváshoz. A mikroébredések kortól függetlenül mindenkinél megfigyelhetőek és alapvetően a biztonságot szolgálják. Míg a nagyobb gyermek és a felnőtt az alvásciklusa végén felébred egy-egy pillanatra, fordul egyet, magára húzza a takarót és reggel nem is emlékszik rá, az újszülött és a csecsemő még ezeket a mikroébredéseket nem tudja áthidalni, csak a szülő segítségével, aki jó, ha kellően nyugodt (nem feltétlen kipihent) ehhez.

Nem bosszantás az éjszakai ébredés a csecsemő részéről, hanem nélkülözhetetlen. A baba az ilyen ébredések alkalmával ellenőrzi, hogy az alvási körülményei ugyanazok-e, mint elalváskor, milyen a hőmérséklet, kényelmes-e a ruha, nem pisis vagy kakis-e a pelenka, nem éhes-e. Ha minden rendben van, akkor visszaalszik – önállóan vagy szülői segítséggel.

Emiatt érdemes a csecsemő önálló elalvását támogatni, hiszen, ha ringatva vagy anyamellen alszik el, az éjszakai mikroébredéseknél is ezt fogja keresni. Természetesen a ringatás és a szoptatás az alvás előtti rituálé örömteli része lehet, segítenek az alvásra hangolódásban – ugyanakkor jó, ha a gyermeknek az elalváshoz már nincs szüksége a szülőtől aktív részvételre, legfeljebb jelenlétre.

Ahhoz, hogy a szülő tudja, hogy alvás következik, érdemes figyelni, hogy mennyi idő telt el az előző alvás óta, illetve az alvás milyen hosszú volt és megfigyelheti a babán a fáradtság jeleit is. Ilyenkor a csecsemő, kisgyermek nyűgösködhet, negatívabbnak tűnik a hangulata – mégsem vigasztalni érdemes, hiszen nincs problémája, hanem az alvásához szükséges körülmények megteremtése segít.

A napirend kialakítása

Ahogy nő a baba, egyre több minden következik ugyanabban, a csecsemő szükségletei által meghatározott sorrendben. Fél éves kor körül már van, ahol kezd kialakulni a napirend. Az események egymásutánisága megnyugtatja a gyermeket, tudja, milyen napirendi pontok következnek egymás után.

Ha már napirend, akkor ezen belül az étkezések rendjének, rendszerének kialakításának is jelentősége van az alvás vonatkozásában, különösen, ha már megkezdődött a hozzátáplálás.

A napirend részeként egyre inkább kialakulnak az alvás előtti „szertartások” is, amelyek kiszámíthatósága a biztonság érzetével töltik el a gyermeket. Ez a rituálé nélkülözhetetlen ahhoz, hogy alvás előtt a kisgyermek kellően el tudjon lazulni, része a szülőhöz való kapcsolódás is, egy nyugis játék vagy meseolvasás formájában. El lehet egymás után köszönni a lakás meghatározó pontjaitól, lefektetni a macit is aludni.

Ahogy nő a gyermek, a szertartás hossza is nő, időnként változik a tartalma is, ahogy a gyermek is változik. A szülő számára lehet persze unalmas minden este ugyanazt csinálni, viszont a gyermek – és az egész család – nyugodt alvása érdekében mégis megéri.

Bármilyen korú is a gyermek, alvás előtt egy-másfél órával már fontos a nyugalom: ne legyenek olyan tevékenységek, amik felpörgetik, a hancúrozást apával vagy a nagytesóval korábbra érdemes időzíteni, tévé, rádió, villódzó képernyő, kütyü ne legyen része az estéknek. Van, amikor a felgyülemlett feszültséget a gyermek egy kiadós hisztivel, sírással adja ki magából, látszólag ok nélkül. Ha a szülő mellette van, elfogadja és megérti a gyermeket, akkor ez a gyermek biztonságát, kapcsolódási igényének kielégülését jelenti.

Ebben a cikkben, az alvással összefüggésben gondolkodási keretet szándékoztam adni a szülőknek, sokkal inkább, mint konkrét praktikákat. Az alvási praktikák ugyanis tapasztalat szerint tévútra terelhetnek: ami az egyik családban működik, attól a másik család frusztrálódik, mert náluk nincs javulás. Minden család más, és minden családban más a helyzet, mások a szülők és mások a gyermekek. Az alapok, a szükségletek viszont hasonlóak és így jó kiindulási alapot jelentenek.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Jindáné dr. Labádi Gabriella