Kísértés, józanság és újrakezdés

Az év végi „ünnepkör” elmúltával különösen aktuális lehet az alkoholfogyasztás témája, az új esztendő kezdete bennünket is a fogyasztás mérséklésére ösztönözhet – vagy egy esetleges problémát felismerve, akár a teljes absztinencia vágyáig is eljuttathat.

Mit tehetünk józanságunk megőrzése vagy fogyasztásunk csökkentése érdekében és hogyan segíthetik ezt a hozzánk közel állók? Az alábbiakban ezt a kérdést járjuk körül.

^{Forrás: depositphotos.com}

Nehezített terep

A nagyobb ünnepek idején – ilyen lehet a karácsony, a szilveszter vagy akár egy születésnap is – ideális esetben a kiterjedtebb család tagjai meghitt, örömteli és minőségi időt töltenek egymással, miközben ajándékozásra és az ünnepi ételek közös elfogyasztására is sor kerül. Sok helyen az alkoholfogyasztás is a hagyományok része: az egymás egészségére történő, jókívánságok kíséretében zajló koccintás és poharazgatás. Ha ebből kimaradunk, akár úgy is érezhetjük, hogy a családi szokásokra mondunk nemet.

Az egyedül töltött ünnepek idején – itt elsősorban a karácsonyt szokták felhozni példaként – sokakban felerősödik a magány, az egyedüllét érzése. Ebben az esetben ez a nehéz élethelyzet „provokálhatja” a túlzott alkoholfogyasztást.

Az ünneplés, az ünnepek megélése jelentős teherként nehezedhet ránk, ha például valamelyik családtagunk szenvedélybetegséggel küzd, vagy mi magunk vagyunk érintettek a függőség problémájában, és éppen felépülésünkön dolgozunk.

Sokszor úgy érezhetjük ezeken a napokon, hogy üvegcserepeken lépkedünk.

^{Forrás: freepik.com}

Gyakran futhatunk bele olyan reklámokba is, amelyek azt az üzenetet közvetítik felénk, hogy az alkoholfogyasztás voltaképpen segít összeköttetést és kapcsolódást teremteni a különböző generációbéli családtagok között, és hogy az emelkedettebb hangulat elérése enélkül szinte el sem képzelhető.

Szomorú igazságtartalmuk van ezeknek a reklámoknak egy olyan országban, ahol a legújabb kutatási adatok szerint kétmillióan élnek kisebb-nagyobb fokú alkoholproblémával, illetve becslések alapján négyszázezer 18 év alatti gyermek él olyan családban, ahol legalább az egyik szülő problémás alkoholhasználó vagy alkoholfüggő.

Egyelőre csak álom, hogy – akár a televízióból, akár az óriásplakátokról – olyan üzeneteket közvetítsenek felénk, melyek az alkoholfogyasztás szenvedélybetegekre és hozzátartozóikra gyakorolt hatásaira fókuszálnak, vagy éppen a felelős, mértékkel történő fogyasztás előnyeire hívják fel a figyelmet.

Addig is, akár érintettként, akár családtagként vagy barátként, mi magunk is tehetünk azért, hogy az ünnepek alkalmával felelősségteljesen közelítsünk a témához.

^{Forrás: freepik.com}

Változtatni szeretnék! Mivel és hol kezdjem?

Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban: az egyik legbátrabb lépést megtettük!

Arra vonatkozó döntésünket, hogy csökkentjük vagy teljesen megszüntetjük az alkoholfogyasztást, biztosan hosszabb mérlegelési folyamat előzte meg, és motiváltak vagyunk az elhatározásunkban. Azonban talán fel sem mértük, hogy ami előttünk áll, az az életünkben eszközölt változások, lemondások és megküzdések mellett komoly belső munkát is igényel.

A függőségből történő felépülésre érdemes úgy tekintenünk, hogy voltaképpen életmódot váltunk, amelynek folyamán egyrészt aktívan foglalkozunk önismerettel, másrészt feltérképezzük, mit is jelent számunkra a szerhasználat.

• Mi az, amiben hiányt szenvedtünk, és úgy éreztük, a szer tölti be ezt az űrt?
• Mi az, amit csökkentett bennünk, mi az, amit felerősített?
• Milyenek voltunk a fogyasztás következtében és milyenek anélkül?
• Mióta használjuk és mennyire vált a mindennapjaink, a társasági életünk részévé?

Abbahagyni valamit, amit akár évtizedek óta rendszeresen teszünk – nem nehéz belátni, hogy a fizikai függőség tüneteinek megjelenése mellett sok esetben a veszteség érzésével is meg kell birkóznunk. Mindezt úgy, hogy esetleg éppen számos fájdalmas, korábban meg nem élt élménnyel nézünk szembe, miközben próbáljuk felfedezni saját magunknak egy új, józan oldalát.

^{Forrás: freepik.com}

Hogy mennyire vagyunk érintettek az alkoholfüggőségben, hogy fogyasztásunk milyen mértéket üt meg, azt ma már könnyedén kideríthetjük az interneten pár kattintással elérhető kérdőíveknek köszönhetően. Ezek kitöltése azonban nem feltétlenül segít hozzá minket ahhoz az információhoz, hogy milyen segítési formák és lehetőségek állnak a rendelkezésünkre, ha a vállalt absztinenciát vagy fogyasztási korlátozást nehezen, vagy éppen nem tudjuk magunktól tartani.

A problémánk súlyosságától, egyéni igényeinktől és lehetőségeinktől, illetve a számunkra területileg elérhető szolgáltatásoktól függően lehetőségünk van támogatást kérni akár nappali, akár közösségi szociális intézményekben, egyéni segítőknél vagy önsegítő csoportoknál, kórházi addiktológiai ambulanciákon vagy bentlakásos rehabilitációs otthonokban.

A felépülés folyamatának része lehet a visszaesés is: józanságunk megtartása során, a célunk elérése közben megcsúszhatunk, akár többször is. Fontos, hogy tanulunk-e ezekből, és az ilyen alkalmakat követően másképp folytatjuk a felépülési utunkat, immár a botlások során megszerzett tapasztalattal felvértezve, megedződve vágunk neki ismét.

Ezekben az esetekben is sokat segít, ha van mellettünk valaki, aki értő módon, szakemberként tud minket az utunk során kísérni és támogatni. Segíthet minket abban is, hogy jobban beazonosíthatóvá váljon számunkra, melyek azok a külső és belső triggerek, azaz az alkoholfogyasztással szorosan összefüggő ingerek, illetve magas kockázatú helyek és helyzetek, amelyek esetében fokozottan ki vagyunk téve az alkoholfogyasztás veszélyének (pl. stressz, szorongás, a kocsma vagy az üzletekben az italos polcok látványa). Ezek tudatában nagyobb eséllyel leszünk képesek felismerni és elkerülni ezeket a tényezőket, illetve tudunk tenni ellenük más, egészségesebb megküzdési módokon.

Hogyan segíthetünk barátként?

Mi már tudjuk, mit akarunk, de vajon a hozzánk közel állók hogyan fogadják el a változásunkat? Sokszor önmagában ez is egy félelmet keltő helyzet lehet, amelynek enyhítésében barátaink sokat tehetnek, különösen az ünnepek ideje alatt.

^{Forrás: freepik.com}

Például ha vendéglátóként azzal szembesülünk, hogy ismerőseink, rokonaink nem fogadják el az italt a kínálásunkra, akkor a legjobb hozzáállás részünkről az, ha tudomásul vesszük és nem firtatjuk döntésük okát. A függőségből történő felépülés és a kontrollált fogyasztás mellett számos más oka is lehet választásuknak, amit talán egyáltalán nem akarnak megosztani.

Mi akkor biztosítjuk őket szavak nélkül is támogatásunkról, ha egyszerűen elfogadjuk a válaszukat.

Ha igazán figyelmesek akarunk lenni, akkor a nálunk tartott közösségi alkalmakkor azokra a vendégeinkre is gondolunk, akik kerülik az alkoholfogyasztást, és a szeszesitalok mellett alkoholmentes alternatívákkal is készülünk.

Higgyük el, a józanságot vagy az ivásban mértéket tartó barátunk éppen komoly belső munkát folytat, ami miatt adott alkalmakkor nem, vagy éppen kevesebbet akar fogyasztani. Ha ő maga elmondja, mi ennek az oka, beszélgethetünk vele róla. Lehet, hogy éppen arra van szüksége, hogy valakivel megoszthassa döntése okát, azt, hogy min megy keresztül, és bizonyára értékelni fogja, ha meghallgatjuk és figyelünk rá.

Ha az ismerősünk azért nem jön el hozzánk egy összejövetelre, mert éppen felépülőben van, és kifejezetten magas kockázatú helyzetet jelent számára a józansága megtartásában egy baráti esemény, akkor legyünk toleránsak. Lehet, hogy nem esik jól számunkra, hogy emiatt távol marad, de próbájuk meg elfogadni, hogy talán még számára is új kihívást jelent egy társas helyzet alkoholfogyasztás nélkül.

Azt magunknak kell mérlegelnünk, hogy a barátaink komfortérzete miatt mi az, ami számunkra vállalható. Ha úgy véljük, nekünk sem jelent lemondást alkohol nélküli eseményeket szervezni, ez is lehet járható út.

A felépülés a függőséggel küzdő felelőssége – ám ha megerősítjük őt a támogatásunkról, akár szóban, akár tettekkel, azzal kettőnk kapcsolatát is új alapokra helyezhetjük.

^{Forrás: freepik.com}

Mit tehet a hozzátartozó?

Családtagként némiképp komplikáltabb a helyzetünk szerettünk felépülési folyamatában. Méghozzá azért, mert a szenvedélybetegség családi, avagy rendszerbetegség.

Hogy mit jelent ez pontosan? A család egy organikus rendszer, amelynek minden tagja hatással van a másikra. Így a legnehezebb dolog azt felismerni, hogy a szenvedélybeteg mellett, gyakorta tudat alatt, akaratlanul, még a legjobb szándékunk ellenére is olyan „minőségben” vagyunk jelen, ami nem ösztönzi a szenvedélybetegséggel küzdőt arra, hogy felhagyjon a mindenki számára nehézséget okozó függőségével.

Hozzátartozóként ezért az egyik legfontosabb lépésünk az lehet, ha belátjuk, hogy nem a mi feladatunk a másik alkoholfogyasztását kontrollálni! Mert amíg ezt tesszük, addig

nem adunk esélyt arra, hogy szerettünk a saját tetteiért önmaga vállalja a felelősséget, ami az egyik legfontosabb dolog, ha a felépülés útjára szeretne lépni.

Lehetünk mi a segítőkész testvér, az odaadó szülő, a szerető pár, a jót akaró gyermek – a legtöbb esetben azzal segítünk a legtöbbet az alkoholproblémával küzdő családtagunknak, ha mi magunk változtatunk a hozzáállásunkon.

Évek óta próbálunk a lelkére beszélni, sorra adjuk a kezébe a segítő helyek és személyek elérhetőségét, újra és újra elmondjuk, hogy ez így nem mehet tovább? Ha eddig nem változtatott ezek hatására, akkor miért várjuk azt, hogy egyszer majd fog? Változzunk mi magunk! Ha mi változunk, pontosan a szenvedélybetegség rendszer-volta miatt, akkor ez hatással lehet magára a függőre is, mivel már nem ugyanazok a válaszok, jelek, cselekvések érkeznek tőlünk irányába, és talán most először mindez őt magát is változásra ösztönzi.

Úgy tudunk jól segíteni, ha tiszteletben tartjuk saját határainkat, ha nem csúszunk el a kényszeres segítés irányába, ha nem abban segítjük a függőt, hogy a függőségét gondtalanul fenntarthassa, hanem abban, hogy érdemi segítséghez jusson – akkor és úgy, amikor és ahogy ő erre elszánja magát.

Általános érvényű tapasztalat, hogy amíg a szenvedélybetegben nem elég erős az elhatározás, vagy más szóval, nem éri el saját, egyéni mélypontját a függőségben, addig kevés a lehetőségünk arra, hogy megfelelő támogatást tudjunk nyújtani számára.

Ugyanakkor hozzátartozóként sem kell egyedül megbirkóznunk a nehézségekkel! Fordulhatunk addiktológiai problémákban érintettek családtagjainak is támogatást nyújtó intézményekhez, ahol akár egyéni, akár csoportos segítséget is kaphatunk, például hozzátartozói csoportokon történő részvétel formájában. Nagyon sokat segíthet, ha olyanokkal oszthatjuk meg problémáinkat, akik maguk is hasonló élethelyzetben vannak, átélték ugyanazt, amit mi is.

^{Forrás: freepik.com}

Családtag és családtag között is van különbség, azaz nem mindegy, hogy a függőséggel küzdőnek szülei, házastársai vagy éppen gyermekei vagyunk. Az első esetben igen nehéz lehet tétlenül nézni azt, hogy akár még kiskorú gyermekünk miképpen árt magának szerhasználatával, míg szenvedélybeteg szülők mellett felnőve nagy eséllyel érhettek minket olyan ártalmas gyermekkori élmények, melyek még későbbi életünk folyamán is hatással vannak mindennapjainkra.

Szerencsére mindkét csoport számára rendelkezésre állnak speciálisan őket támogató közösségek és szakemberek, amelyek és akik a saját életük feletti kontroll visszaszerzésében nyújtanak támogatást.

Merthogy a legfontosabb szabály: segíteni csak az tud jól, aki maga is jól van! Éppen ezért hozzátartozóként az első számú feladatunknak tekintsük a saját magunkról való gondoskodást.

Nem csak az ünnepi időszakban, vagy éppen egy újévi fogadalom keretében, hanem minden nap.

^{Forrás: freepik.com}

Máltai Fogadó: Segítség az egész családnak

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálata elsősorban budapesti lakhellyel/tartózkodási hellyel rendelkező szenvedélybeteg embereknek, valamint hozzátartozóiknak nyújt:

- egyéni konzultációt, segítséget a felépülési munkában, előgondozást a felépülési munkához;

- pár- és családkonzultációt/családterápiát szenvedélybetegségben érintett vagy szenvedélybetegség kockázatának kitett családok, párok számára;

- egyéni konzultációt szenvedélybeteg emberek hozzátartozóinak, valamint felnőtt gyermekeinek;

- emellett helyet adunk több 12 lépéses önsegítő csoportnak (AA, ACA, WA, SLAA).

- Apa Anya Pia és irodalomterápiás csoportfoglalkozások keretében nyújtunk támogatást függőségben érintett szülők már felnőtt korú gyermekeinek;

- Kamaszcsoportot működtetünk szenvedélybetegségben érintett családok gyermekeinek;

- Külső munkatársak bevonásával gyermek szociodráma csoport működik szenvedélybeteg családok kiskorú (általános iskolás) gyermekeinek.

Elérhetőek a +36 1 201 1045-ös és a +36 1 355 0337-es telefonszámokon, hétköznap 9-17 óra között, továbbá a fogado@maltai.hu és a segits@maltai.hu e-mail címeken.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, depositphotos.com
Szerző: Sós Eszter