„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot!” (Mt 16,15)

Sokak számára kevéssé ismert, hogyan kapcsolódnak be a hitoktatók, katekéták az egyház missziós tevékenységébe. A katekéta elnevezés a görög katekein szóból ered, jelentése hírül adni, visszhangozni. Ezt a feladatot próbáljuk ellátni ott, ahova az Úr meghívott minket.

A plébániákon képzett hitoktatók látják el a plébániai élet fontos eseményeinek megszervezését, a plébániai hitoktatás plébánosok által rájuk bízott feladatait és a plébános által adott megbízás alapján az általános iskolai kötelező hit- és erkölcstan oktatás oroszlánrészét is. Erről a sokszínű, sokszor nem is annyira egyszerű missziós munkáról szeretnénk - egy plébánián együtt tevékenykedő hitoktatókként - tanúságot tenni.

Minden feladatunk középpontja a plébánia

Minden plébánia más adottságokkal rendelkezik, - különböző nagyságú a területe, lakosai száma és életkori összetétele is eltérő, nem lehet összehasonlítani és egymáshoz mérni. Mi a saját tapasztalatainkat tudjuk bemutatni, azt, ami nekünk bevált.

Harminc éve szívügyem az ovis hittan. Mikor kezdtem még csak fakultatív hittan volt az iskolákban, de már akkor is látható volt, hogy aki kipróbálta az oviban a hittant, azt nagy valószínűséggel beíratták az iskolába is,

mert megtapasztalta a szülő, hogy értéket kap.

Létszámban és szülői hozzáállásban sokat veszítettünk a pandémia miatt.

Én augusztus végén felveszem a kapcsolatot a hozzánk tartozó óvodákkal. Megkérem, engedjék meg, hogy bemehessek a szülőértekezletekre. Itt röviden bemutatkozom, elmondom mi történik egy hittan foglalkozáson, miért fontos már kis korban is az erkölcsi-, és lelki nevelés. Lát a szülő és tudja kire bízza rá a legdrágább kincsét. Az óvónők pozitív megerősítő szavai hihetetlenül sokat segítenek. Plakátot és jelentkezési lapot már a szülőire viszek, hogy majd be tudjanak iratkozni.

Az állami iskolákban a tanítványaink több mint fele nincs megkeresztelve. Ennek ellenére, sőt, annál inkább hívjuk őket a plébániai programokra. Elsősorban az Elsőáldozási szentségi felkészítőre, ahol a készülő gyerekek mellett a családjaikat is igyekszünk intenzíven bevonni a lelki életbe.

Minden meghívásunkra adott válasz szívük szabad döntése, és fontos, hogy az se érezze magát rosszul, aki nem jelentkezik e programokra.

Hangsúlyozni szoktam, hogy felnőtt korban is fel lehet venni a beavató szentségeket. Milyen szép ünnep ez mindannyiunknak a Nagyszombati szertartásban!

A legtöbb résztvevő a nyári napközis táborunkban van. Az idei évben 120 gyereknél meg kellett húznunk a jelentkezési határt a rendelkezésre álló segítői létszám tudatában. Ezeket a táborokat alacsony költségvetésből is ki lehet hozni, így a szegényebb családoknak sem okoz nehézséget a gyermek részvétele. Ebédre szendvicset hoznak a gyerekek, nasit minden nap mi biztosítunk.

Rendszeresen tartunk adventi és nagyböjti lelki napot, nemcsak felnőtt, hanem gyerek farsangot is. Az adventi lelki napon a gyerekek kisebb csoportokban, ifik vezetésével állomások során haladnak végig, melyeket az atyák és hitoktatók vezetnek, miközben a szülőknek Plébános atya tart lelki programot.

Farsangunkon egy mélyebb lelki tartalommal bíró, közösen előadott mese adja a kerettörténetet, melyet minden gyermek beépíthet a mindennapjaiba, s amelynek előadásában az ifik és hitoktatók mellett az atyák is lelkesen részt vesznek. A csoportokba osztott gyermekek az állomások során számos élményre tesznek szert, miközben közösen feldolgozzuk a mesét, s korosztályi szinten levonjuk annak tanulságait, erkölcsi mondanivalóját. Mindig nagy öröm számukra a kézműves és „megmozgató” állomás is.

Nemcsak a vidámságra, de a hit átadására, a közösségépítésre és a HÁLAadásra is hangsúlyt helyezünk.

A nagyböjti lelki naphoz rendszerezett és teljesen kidolgozott anyagot készítünk elő, melyet felhasználva Káplán atya készíti fel a fiatalokat a lelki nap megtartására, ezzel is motiválva őket a kisebbekkel való foglalkozásra. Mi pedig hátteret biztosítunk a megvalósításnál.

Az első gyónás, bűnbánati nap, szentségimádás alkalmával is odaillő történetek olvasásával, méltó liturgia kialakításával segítjük az atyák munkáját.

Minden tanév előtt programegyeztetetés, és megbeszélés zajlik, először a hitoktatók között, majd az atyákkal és végül az összes közösséggel. A programokra a hitoktatói megbeszélések során, konkrét téma- és jelmondat választással, részletes tematika kidolgozással készülünk, majd felosztjuk a feladatokat.

A programok megvalósulása után nagyon fontos a kiértékelés, a tanulságok levonása is. Nagyon gyümölcsöző, hogy az atyák is tevékenyen részt vesznek az eseményeken, ezzel is segítve a gyermekekben a helyes Isten és atya kép kialakítását. Fontos hangsúlyozni, hogy a program minősége nem a belefektetett pénz mennyiségétől, hanem a beletett lelkesedéstől függ.

Ha a mi Istenkapcsolatunk rendben van, tudjuk, hogy meghívottak vagyunk és KIÉRT dolgozunk, akkor a Szentlélek segítségével célba érünk.

A misszió szíve és gyökere, az iskolai hitoktatás

Mindannyian részt veszünk az iskolai hitoktatásban, mely kiemelkedő missziós terület, hiszen diákjaink zöme nem hitét gyakorló, rendszeres templomlátogató családból érkezik. Misszió ez a gyerekek és családjaik felé, és a tanári karok felé is. Általunk alakulhat ki személyes kapcsolatuk az egyházzal, mi képviselhetjük előttük az általunk megélt, és kapott szeretetet.

Az iskolákkal már a tanév megkezdése előtt felvesszük a kapcsolatot, hogy órarendjeinket megismerve, mihamarabb megkezdhessük a munkát. Az iskolával való kapcsolattartás néha nem teljesen zökkenőmentes, de zömében jó szándékkal találkozunk.

Az osztályfőnökökkel való jó kapcsolat egyes csoportjaink sajátos igényeire hívhatja fel figyelmünket, melyeket ismerve sokkal közelebb kerülhetünk a ránk bízottakhoz.

Nem mondhatjuk problémamentesnek az iskolai hitoktatás helyzetét, mindannyian jól ismerjük milyen folyosón, számítógépteremben, tormateremben, sötét pinceteremben örömhírt hirdetni. Ennek ellenére mindig érezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül, hisz „ahol ketten vagy többen összegyűlnek az én nevemben…”(Mt 18.20).

Diákjaink sosem hagytak el minket ezen, általunk nem befolyásolható körülmények miatt. Tisztában vagyunk az iskolák nehéz helyzetével, nagyon sokszor nem áll rendelkezésre annyi tanterem, ahány tanulói csoportot el kell helyezni adott tanórán az iskolában.

Rendszerint megoldást kereső jóindulattal találkozunk, amiért hálásak vagyunk.

Számunkra legtöbbször nem jut hely a tanári szobákban, hiszen hetente egy-két alkalommal vagyunk csak egy-egy iskolában. „Vándortanítókként”, váltott helyeken tartjuk óráinkat, cipelve magunkkal minden órai anyagot, kabátot, segédanyagokat, képeket, kártyákat, táblafilceket, mágneseket, s mindazt, amire adott nap szükségünk van.

Plébániánk hitoktatói között folyamatos a kapcsolattartás, egyeztetjük a tananyagot és igyekszünk egységesen haladni azzal, megosztjuk egymás közt a tananyag átadását színesítő ötleteinket, ahogyan örömeinket és nehézségeinket is, erőt és tanácsot adva egymásnak.

Abban az iskolában, ahol többen tanítunk párhuzamos osztályokat, „kis tanári szobává” alakítottuk a könyvtárat, ahol szünetekben minden felekezet ott tanító kollégáival találkozhatunk, véleményt cserélhetünk.

Iskolai jelenlétünk talán a következő szavakkal írható le: csendes, de határozott, kérő, elfogadó a kapott helyekkel kapcsolatban, ugyanakkor néha kötelesek vagyunk kiállni az általunk képviselt értékekért. Szerencsére ezek ritka, egyedi esetek, ilyenkor azonban nagyon fontos az egységes kiállásunk.

Különleges lehetőséget kínálnak a plébánia közelében fekvő iskolák, ahonnan a gyerekeket a szükséges engedélyek birtokában átvihetjük a plébániára, ahol igazán méltó körülmények között végezhetjük a hitoktatást, s a gyerekek élő kapcsolatba kerülhetnek a plébánossal, káplánnal, lehetőségünk van kápolnában, templomban imádkozni, miközben ez az iskolának is segítséget jelent a teremhiány leküzdésében.

A jó együttműködés kulcsai

A mi plébániai “szupererőnk”, hogy nem egymással versengve, hanem egymást segítve, kiegészítve tudunk együttműködni. Évek óta ismerjük egymást, dolgozunk együtt és tisztában vagyunk azzal is, hogy ki miben erős és kinek miben lehet szüksége segítségre. Észrevesszük, ha valakinek problémája van és ezt őszintén meg is tudjuk egymással beszélni. Ez a nyílt kommunikáció sokszor átsegített már minket nehézségeken, különösen az olyan időszakokban, amikor összetorlódtak az események, hirtelen kellett szervezni, jelen lenni, cselekedni.

Olyan mindennapi apróságok is sokat jelentenek, amikor például egy-egy kézműves feladatot már órára vihető, előkészített állapotban, az én hittanosaimnak is elegendő példányszámban előkészítve kapok meg egyik, vagy másik kolléganőtől. Ez a hozzáállás ragadós, mert legközelebb én is előre tervezek, kérés nélkül adom tovább az ötleteket.

Gondolunk egymásra, becsüljük egymás munkáját, nem félünk kérdezni a másiktól. Nem egyszer előfordult az is, hogy sikerült egymás óráiba bepillantani egy- egy lyukas óra idején. Ez nem okozott problémát, még a váratlanul adódó előre nem egyeztetett órák esetében sem. Ezek a mi felbecsülhetetlen kincseink!

A Jóisten szeretetét, arcát igyekszünk visszatükrözni ilyen módon, nemcsak egymás felé, hanem a tanítványaink és azok családjai felé is.

Hálás vagyok a munkatársaimnak, hogy maguk közé hívtak és jóindulattal segítenek mindenben. Jó, hogy meg lehet őket kérdezni, ha valami probléma felmerül, és jó, hogy őszinte válaszokra számíthatok. A munkatársak segítsége mellett egyre gyakrabban tapasztalom meg a Szentlélek segítő működését. Váratlan helyzetekben, vagy amikor nehéz mit mondani, gyakran eszembe jut, hogy Hozzá forduljak segítségért.

Jó azt is megtapasztalni, hogy a Lélek vezeti a ránk bízott gyermekeket is. Időnként olyan apróságokra is vissza tudnak emlékezni, amikről nem is gondolnám, hogy lehetséges. Akár több évvel korábban elmesélt történetet időnként meglepő részletességgel vissza tudnak mondani. Ilyenkor érzem, hogy van értelme a befektetett munkánknak. Hasznosak a kisebb létszámú, beszélgetős, interaktív órák. A legtöbb gyerek élvezi a beleélős, eljátszós és egyéb módokon megjelenített történeteket.

Tapasztalataim szerint érdemes szemléltető eszközökkel dolgozni, mert így egész sok minden meg tud ragadni a fejekben. Nem feleslegesek az elmondott szavak.

Nem tudhatjuk, hogy kit melyik mondat, melyik kép, melyik példa érint meg annyira, hogy egy váratlan szituációban az eszébe jusson majd.

Működik a Lélek és ezt megtapasztalni, Őt ezen rajtakapni nagyon jó. Fontosnak látom a tanítványokkal való jó kapcsolatot, a nyitottságot arra, hogy bármit kérdezhessenek, a játékokat, a bizalom kiépítését.

Hangsúlyos számomra az óra elején közösen mondott imádság, az elcsöndesedés. Annak begyakorlása, hogy bármilyen helyzetben megszólíthatjuk Istent, kérhetjük a segítségét, kegyelmét, irgalmát, de akár az örömeinkkel, hálánkkal is fordulhatunk felé.

Sokszor javaslom a gyerekeknek, hogy útközben, ha látnak egy szép virágot vagy madarat, csodálják meg és gondoljanak arra, Aki ezeket kigondolta, megalkotta. Bízom benne, hogy az órákon hallott bibliai történetek, illusztrációként hozott képek, a saját rajzaik ezekhez a témákhoz, a közösen átélt élmények és játékok beépülnek a gondolkozásukba és az elvetett magok nem hiábavalók.

Szeretem átélni Illés prófétának az enyhe szellőben megmutatkozó istenélményét és szeretem János evangéliumának azt a mondatát, hogy „A szél ott fúj, ahol akar...”

Kívánom mindenkinek, hogy a Szentlélek működését minél gyakrabban megtapasztalhassa, rá merjen ismerni az Ő műveire, amik messze túlmutatnak a mi erőfeszítéseinken.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, depositphotos.com, Budapest - Kelenföldi Szent Gellért Plébánia
Szerző: Budapest - Kelenföldi Szent Gellért Plébánia hitoktatói