Miért maradjak az egyházban?

Cikkek, hírek / Miért maradjak az egyházban?

Ebben a cikkben

Az egyház Isten által kijelölt küldetésének nem csak a felszentelt egyháztagok, de a világi hívők is címzettjei, ami közös méltóságot is jelent. De miért kell a hívők közösségének "evidens hűséggel" ragaszkodniuk az egyházhoz, és hogyan fogalmaz ezzel kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium kezdetű dokumentuma?

ÚJ Hallgasd meg a cikket
0:00 / 0:00

Válóczy József katolikus pap, teológus a tőle már megszokott világos válaszokkal vezeti el az igazsághoz a hívőt, akiben felmerül a kérdés: kitartson-e az időnként kétségkívül "botladozó" egyház mellett.

Lumen gentium

A hetvenes évek elején megjelent egy kötet Németországban Miért maradok az egyházban? Kortárs válaszok címmel, amely neves értelmiségiek és teológusok (köztük például Joseph Ratzinger – a későbbi XVI. Benedek pápa – és Hans Urs von Balthasar) állásfoglalását gyűjtötte össze. A korszak talán legjelentősebb teológusa, Karl Rahner nem fogadta el a felkérést a válaszadásra, sőt egyenesen ostobaságnak tartotta a kérdést.

Amikor a személyes tapasztalatunk vagy a sokszor kevéssé kíméletes külsős egyházkritika szembesít minket az egyház Zsinat után sem szűnő botladozásaival vagy még inkább az egyház intézményeinek és tagjainak bűneivel, bizony kikerülhetetlenül aktuálisnak és indokoltnak mutatkozik a kérdés: miért maradjak az egyházban?

A Zsinat nyelvezetében és tartalmi hangsúlyaiban is új, frissített és hatvan év távlatából is időtálló egyház-értelmezésének megismerése mégis arra indíthat, hogy – esetleg kevésbé nyersen fogalmazva – igazat adjunk Rahnernek, hogy evidens hűséggel maradjunk az egyházban.

Isten egyháza

A Lumen Gentium (A népek világossága, a továbbiakban az idézeteknél: LG) kezdetű dokumentum – bár nem ez született meg elsőként – bizonyos értelemben a Zsinat legfontosabb szövege: ebben fejti ki az egyház a maga önértelmezését, amely aztán minden konkrét kérdésben tett megnyilatkozását meghatározta.

Szó van benne persze bőven egyházszervezeti kérdésekről is, de a lényeg a spirituális megalapozás, illetve dimenzió: az egyház Isten egyháza (Isten által – és nem alulról jövő kezdeményezésre – létrejött közösség), az egyház Isten népe (az ószövetségi választott néphez hasonlóan az útonlevés esetlegességét, kitettségét Istenre hagyatkozással, bizalommal elfogadó közösség; LG 9), az egyház (már most, de még nem mindenestül) az Isten Országa elővételezése (LG 48).

Már a dokumentum címe – noha felületesen olvasva félreérthető lehet – egyértelművé teszi: az egyház tudatában van annak, hogy nem önmagában bírja, hanem Istentől nyeri (mint ahogyan a Hold a Naptól) a maga erejét ("a népek világossága Krisztus", LG 1), így kizárólag az Istentől kapott küldetés, a világ üdvösségének szolgálata ad értelmet a létének (LG 5), vagyis csak akkor önazonos, ha/amikor "nem önmaga, hanem mások megmentése által akarja megmenteni önmagát" (Rahner).

Közös küldetés, közös méltóság

Minthogy a kapott küldetés adja az egyház létjogosultságát, az egyház minden tagja alanya (kell legyen) ennek a küldetésnek: a Zsinat ezért következetesen tanítja, hogy nemcsak a felszentelt személyek, a hivatalviselők, hanem minden hívő címzettje az életszentségre és a világ megszentelésére szóló meghívásnak (LG 39-41), és különösen értékes a világi hívők szolgálata, akik olyan emberek és struktúrák közé tudják elvinni az evangélium lelkét, az Isten országa logikáját és gyakorlatát, ahová az egyházi struktúrák bizonyosan nem jutnak el (LG 31).

lumen gentium

Az "Isten népe" motívum előtérbe helyezése azt az újra elevenebb meggyőződést is kifejezi, hogy a közös küldetés, a közös identitás közös méltóságot is jelent, amely megelőzi az egyébként szükséges hierarchikus különbségtételeket (LG 32).

Az Istentől kapott identitás tudata jó esetben éppen nem gőgössé, önelégültté, hanem szerénnyé teszi az egyházat, és mivel nyilvánvaló, hogy az ennek az eszménynek megfeleléssel mindig újra adós marad, a zsinati tanítás mindig újra emlékezteti a bűnbánat, a megújulás imperatívuszára (parancsára – a szerk.). Ez a hozzáállás segíthet és konkrétan számos alkalommal segített abban, hogy nyílt készséggel elismerjük az egyház gyarlóságát, vállaljuk a felelősséget az egyház (tagjainak) bűneiért, ugyanakkor megőrizzük iránta a "gyermeki" szeretetet.

Kegyelmi tökéletesség

A zsinat előtti teológia és egyházi kommunikáció gyakran és öntudatosan használta a societas perfecta (tökéletes társaság) kifejezést önmaga definiálására és minősítésére. Ez a kifejezés önkéntelenül is az imént kárhoztatott gőgöt és önteltséget látszik sugallni, mintha az egyház letagadná vagy legalábbis ignorálná a látható tökéletlenségeit.

Az igazság azonban az, hogy a kifejezés valódi tartalma nem morális, hanem teológiai természetű. A "tökéletes" jelző azt volt hivatott rögzíteni, hogy az egyház az üdvösséghez szükséges ("kegyelmi") eszközök teljességével: a kinyilatkoztatás és a szentségi rend teljességével rendelkezik.

A közösség tudatos szolgálata

A Lumen Gentiumban kidolgozott egyházi önértelmezés elsajátításának gyümölcse lehet mindenekelőtt a szüntelen törekvés a személyes megtérésre, amely törekvés ugyanolyan elemi, elengedhetetlen előfeltétele a keresztény, az egyházban való létnek, mint ahogyan kötelező, semmi mással nem helyettesíthető penzum az önismereti munka elvégzése minden házastársi vagy baráti kapcsolat, minden hivatásban megmaradás sikere érdekében.

A Lumen Gentium egyházának mindig megtérésre kész tagja bizonyosan mindig kész lesz az empátiára és az irgalomra a hívő közösség többi tagja és az egyház mint intézmény felé is.

És végül: a Lumen Gentium által inspirált egyháztag tudatosan részt vállal nemcsak az egyház egyetemes tanúságtevő szerepéből, hanem a konkrét közösség szolgálatából is: a legkisebb feladat megbízható ellátása, a legkevésbé látható jelenlét, de főleg a másokkal együtt végzett szolgálat által születhet és mélyülhet el igazán az egyházban otthonosság hűségben megtartó evidenciája.

*****************************************************************

A szerzőről: Válóczy József atya az Esztergomi Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet teológiatanára. 1992-ben szentelték pappá Budapesten.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: magnific.com
Szerző: Válóczy József Ákos atya, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára, az angyalföldi Szent Mihály plébánia papi közösségének tagja

Letölthető anyagok:

Iratkozz fel hírlevelünkre Támogasd Szolgálatunkat

Oszd meg:

Értékeld:

Hozzászólás
#hitéleti segítség #hitoktatás #Zsinati válaszok a mindennapokra

Kapcsolódó támogató lehetőségek

Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!

Mindet elfogadom Beállítások

Süti beállítások

Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.

Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.

Beállítások mentése   Adatkezelési tájékoztató