„Nemcsak kenyérrel él az ember…” – és ha mégis?

Az ételfüggőség mint a lelki táplálék utáni vágyunk álarca

Jogos lehet a kérdés, hogy mit keres egy ételfüggőségről szóló cikk ezen a portálon, amely alapvetően nem táplálkozással, egészséges életmóddal vagy fitnesszel foglalkozik.

Bízom benne, hogy a cikk végére jobban érthetővé válik majd, hogy hogy kerül „a csizma az asztalra”, azaz hogyan kapcsolódhat az útkeresésünkbe, ha szembenézünk és megvizsgáljuk a saját kapcsolatunkat az egyik legfontosabb alapszükségletünkkel, a táplálkozással.

A teljesebb megértéshez érdemes lehet elolvasni A sóvárgástól a szabadságig című korábbi írásomat a tágabb témában, az is segítheti az értelmezést, megértést.

^{Forrás: depositphotos.com}

„Köszönöm, nem kérek többet” – tolja félre barátnőm a szelet csokitortát a vendégségben, miután villájával egy falatot lekanyarított belőle és komótosan megette. „Egyszerűen nem fér belém, tele vagyok” – teszi hozzá határozottan. Hitetlenkedek magamban. El sem tudom képzelni, hogy ne egyem meg az egész szeletet. Függetlenül attól, hogy már rég jóllaktam.

Mi is az az „ételfüggőség”?

Amikor a függőségekről beszélünk, sokunknak automatikusan az alkohol és a drogok jutnak eszünkbe, sokáig valóban ezek voltak a vezető szenvedélybetegségek. Manapság azonban környezetünk, életmódunk és élettempónk változásával sokféle új függőség is a porondra kerül, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, és lassan arra jutunk, hogy szinte nincs ember, aki nem függ valamitől.

Amikor ételfüggőségről beszélünk, akkor arra utalunk, amikor valaki bizonyos ételek - különösen finomított cukrokban, szénhidrátokban, zsírokban, sóban gazdag, erősen ízletes vagy ultra-feldolgozott ételek - fogyasztása során olyan mintázatokat mutat, amelyek hasonlítanak a függőségre (addikcióra).

Olyan magatartásról van szó, amelyben bizonyos élelmiszer összetevők használata, fogyasztása megfelel a szerhasználati zavarok kritériumainak, de fontos hangsúlyozni, hogy az ételfüggőség hivatalosan még nem diagnosztizálható, ám egyre több kutatás támogatja azonban, hogy az állapot valós és érdemes vele foglalkozni.

Az ételfüggőség jelei – hogyan ismerhető fel?

A fentiek alapján felmerülhet a kérdés, hogy honnan tudjuk, érintettek vagyunk-e az addikciónak ezen a területén. A következő tünetek-jelzések segítenek felismerni ezt az érintettséget:

● Erős vágy: gyakran sóvárogsz bizonyos ételek után, még éhség nélkül.

● Kontrollvesztés: nehéz abbahagyni, többet eszel a tervezettnél.

● Tolerancia: egyre nagyobb mennyiség kell ugyanahhoz az élvezethez.

● Elvonás: csökkentéskor szorongás, ingerlékenység, hangulatingadozás.

● Érzelmi evés: evés szomorúság, stressz, unalom vagy magány csillapítására.

● Szégyen és titkolózás: az evési szokásokat rejtegeted, bűntudat kíséri.

● Sikertelen próbálkozások: diéták, szabályok rendre kudarcba fulladnak.

● Negatív következmények ellenére: tudod, hogy ártalmas, mégsem tudsz leállni.

Ha ezek közül több jellemző legalább néhány hónapja fennáll, akkor komoly gyanú áll fenn, hogy ételfüggőség állhat a háttérben.

^{Forrás: depositphotos.com}

Miért fontos erről beszélni?

Az ételfüggőségről beszélni nem pusztán egészségügyi kérdés, jóval mélyebben érint emberi és lelki rétegeket is. Sokak számára

az evés ugyanis nem csupán a test táplálásáról szól, hanem menedék, vigasz, vagy éppen a feszültség, a magány és a szeretethiány csillapításának eszköze,

mellyel csak elfedjük az adott problémát.

Mégis ritkán esik szó nyíltan az ételfüggőségről, mert a túlevés, a falásrohamok vagy az étel körüli kényszeres gondolatok nem illenek bele abba a társadalmilag elfogadott képbe, amely szerint az evés „természetes” és „ártatlan” dolog, sőt szükségszerű. Tovább nehezíti, hogy az érintettek felvállalják a nehézségeiket, hogy a mai kultúránkban gyakran találkozunk az étkezéshez, ételekhez fűződő túlzásokkal, szélsőségekkel, kultusz-szemlélettel, ami gyakran erősíti a függő viszonyulást.

A hallgatás azonban csak mélyíti a szégyent, és távol tart attól, hogy megértsük, mi is húzódik a viselkedésünk mögött.

Az ételhez való viszonyunk gyakran szimbolikusan is tükrözi kapcsolatunkat a testünkkel, a vágyainkkal, sőt, Istennel is.

Ha merünk erről őszintén beszélni, nemcsak a függőség rejtett gyökerei kerülhetnek felszínre, hanem az is, hogy milyen mély, emberi vágyaink rejlenek mögötte – a szeretetre, az elfogadásra, az élet teljességére. Az ételfüggőségről szóló párbeszéd tehát nem a bűntudat vagy a megszégyenítés terepe, hanem egy meghívás az önismeretre, a gyógyulásra és a szelíd, együttérző kapcsolatra önmagunkkal, s ezáltal a környezetünkkel.

Ha az étel gondolata gyakran uralja a napunkat – ha jutalom, vigasz, menedék, vagy ha bűntudat és önvád kíséri – érdemes megállni egy pillanatra. Nem azért, hogy hibát keressünk magunkban, hanem hogy meghalljuk, mire próbálja felhívni a figyelmünket ez a belső hang.

Lehet, hogy a lelkünk szeretne szóhoz jutni – és az étel csak eszköz arra, hogy végre meghalljuk: mire éhezünk valójában?

^{Forrás. freepik.com}

Nemrég valaki – életében először – megosztotta velem a saját evésének a történetét és az őszinte légkörben a beszélgetés hatására nyert bátorságot ahhoz, hogy rálásson, bizony komoly gondja van az evéssel, a függőség jeleit fedezi fel a saját működésében. Maga a tény, hogy mert erről beszélni, olyan megkönnyebbülést hozott, hogy eltűnt az arcáról a beszélgetés kezdetén tapasztalt feszültség és szorongás.

Amikor kimondjuk, hogy nehéz, hogy valami nincs rendben, és néven tudjuk nevezni azt, ami van, az már maga a gyógyulás kezdete. Jó, ha az ételfüggőségről (vagy bármely más addikcióról) való diskurzus nem válik ítélkezéssé, hanem inkább meghívás arra, hogy szelídebben tekintsünk magunkra, hogy megértsük, mire is éhezik igazán a szívünk, és hogy elinduljunk egy úton, ahol odatalálunk az élet teljességéhez.

Az ételfüggőség nem csupán lelki vagy viselkedéses probléma – komoly testi következményekkel jár, amelyeket sokan jól ismerünk: elhízás, anyagcsere betegségek, cukorbetegség, szív- és érrendszeri megbetegedések, gyengülő immunrendszer, és komoly lelki-pszichés hatások kísérik a folyamatot. És miközben a legtöbben tisztában vagyunk az egyre növekvő számokkal, az egyre kétségbeejtőbb statisztikai adatokkal, mégis, úgy tűnik, a probléma fokozódik, a megoldás keresésében elakadtunk.

Mi állhat az ételfüggőség háttérében?

Az ételfüggőség kialakulása többféle tényező együtt állásától függ, nem egyetlen okra vezethető vissza. Szerepe van az idegrendszeri/biológiai tényezőknek, legfőképpen az agyban található jutalmazási rendszer működésének, amely bizonyos kémiai szerek (és élelmiszer összetevők) hatására erősen aktivizálódik.

Természetesen fontos szerepet játszanak a pszichológiai tényezők is, ide soroljuk a magas stressz-szintet, szorongást, traumákat, önértékelési problémákat, kapcsolati zavarokat, kényszeres vonásokat – a lista hosszú.

Kihagyhatatlan a felsorolásból a környezet és a társadalom szerepe, különös tekintettel az élelmiszeriparra, amely az ultrafeldolgozott élelmiszerek virágkorát éli és generálja, illetve felgyorsult életmódunkra, amely elidegenítőleg hat ránk, és gátolja a lelassulást, mély kapcsolódások kialakulását és fenntartását, a pihenés, feltöltődés és reflektálás ritmusának megteremtését és megszilárdulását.

Azt a mély emberi vágyat, hogy kapcsolódjunk, hogy megélhessük az elfogadást és értékességünket, nem szüntetik meg a fent említett tényezők, ezért a lelki/spirituális síknak is fontos szerepe van, illetve mindazoknak a hiányoknak, amik itt keletkeznek.

^{Forrás: depositphotos.com}

Merre van a kiút?

A jó hír az, hogy az ételfüggőségből van kiút, létezik felépülés, gyógyulás. Olyan állapot, amelynek kezelésére ma már vannak válaszok – testi, lelki, közösségi, spirituális szinten egyaránt.

Az első lépés lehet, hogy őszintén végignézzük a cikkben említett jeleket és ha magunkra ismerünk, akkor valakivel megosztjuk a gondolatainkat, felismeréseinket. Lehetőségünk van fizikai szinten, de lelki szinten is segítséget kérni a megfelelő szakemberektől, vagy akár terápiás, vagy önsegítő csoportoktól.

Gyakran előfordul, hogy a függőséggel együtt jár egy erős izoláltság érzés, kirekesztődés vagy magány, ezért külön fontos hangsúlyozni, hogy érdemes olyan közösséget keresni, ahol megtapasztalhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal.

A spiritualitás jelentősége

Az ételfüggőségből való gyógyulásnál fontos szemléletváltás, hogy félretegyük a diétákra fókuszáló megközelítést, és nyitottságra leljünk a valódi és hosszan tartó változás felé. Ehhez pedig

sokszor a spiritualitás a hiányzó láncszem: az a belső erőforrás, amely összekapcsol önmagunkkal, Istennel és az élet mélyebb értelmével.

A felépülés lelki síkon annak a hosszú és transzformatív útnak a folyamata, amelyben eljuthatunk oda, hogy többé nem az étel (az alkohol, az internet, a felhalmozott tárgyaink), hanem Isten szeretete és a saját életünkben való megérkezettség-élmény határozza meg, kik is vagyunk valójában.

A gyógyulás az ételfüggőségből tehát nem a tökéletességről szól, hanem a hazatalálásról. Arról, hogy lassan újra megtanuljuk meghallani testünk és lelkünk szavát, és engedjük, hogy Isten szeretete átjárja a sebzett, mégis élni vágyó részeinket.

^{Forrás: freepik.com}

Minden apró lépés – egy tudatos döntés, egy csendes ima, egy őszinte beszélgetés – része lehet ennek az útnak.

Nem kell mindent egyszerre megérteni vagy megoldani; elég, ha nyitottak maradunk a változásra, megtesszük a saját lépéseinket, vállalva a felelősséget a gyógyulásunkért és hiszünk abban, hogy a kegyelem lassan, szelíden dolgozik bennünk.

Mert végül nem az étel, nem az önfegyelem, hanem a szeretet az, ami valóban táplál – és ami képes új életet adni.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Nagy Eszter, mentálhigiénés lelkigondozó, reflektív addiktológiai segítő szakember, ételfüggőség tanácsadó